| 2012. március 13., kedd |
| William never surrender |
Hm, tegnap azért szoros meccs volt, sajnálom, hogy nem láttam. Mondjuk Roland (kolléga, szintén Ágyúsok fan) aszonta, hogy elég meleg volt a pite, és szarrá rágta a takarót izgalmában. Magamat ismerve, szálka ment volna a nyelvembe, mert a takarót egy sima meccs alatt is elrágom, asszem ráharaptam volna az ágylábra.
Idebent minden ok, sok a dolgom, odakint már volt olyan hét, amikor leülhettem egy órára játszani.
Szökés megy tovább, második évad vége felé járunk, de nekem kezd ellaposodni a sorozat. Kellerman, és Alex Mahone érdekesek, de kezd elegem lenni a tesók faszságaiból. Ha Kellerman és Mahone megdöglik, akkor onnantól nekem unalmas lesz az egész Szökés.
Spartacus új évada kezd beindulni, várom már az egyiptomi melákot gladiátorokkal harcolni. Mondjuk Gannicusszal.
Amúgy a nyúl jól van. Helyzetet olvastak. |
posted by Dreamer @ 5:28  |
|
|
|
| 2012. március 10., szombat |
| South Park - Butters |
„Igen, szomorú vagyok. De ugyanakkor nagyon boldog is, hogy sírok, és valami így fáj. Mert tudod, érzem, hogy élek. Ez tesz emberré. Az egyetlen útja, hogy szomorú legyek, hogy előtte nagyon boldog voltam. El kell fogadnom a jóval a rosszat is. Így érezhetek.. gyönyörű szomorúságot. Azt hiszem, ez elég bután hangzik, de inkább leszek egy picsogó kis fasz, mintsem egy befordult emós.”
(link)
Szeretem a South parkot. Ez abból a részből van, amikor Stan beáll a gótok közé, mert valamiért bepicsul. A sors furcsa fintora, hogy a gót filozófia inkább, amit Butters leír, és modern emós, ahogy ábrázolja a South Park a gótokat. De Tristaniát hallgatnak, ami viszont király. Egyébként ÉN nem vagyok komor, hanem továbbra is rózsaszín ködben ténfergő szerencsétlen hízelgő. Olasz kislovag. Vagy mi a fene. idióta pózer, asszem ez a legjobb.
A nyuszi jól van, már lehugyozta a kanapét, leszart, kirágta a pólóm, és lehugyozta Barbit is. Állítólag akit megtisztel, azt szereti. Amikor elmegyünk a ketrece előtt, már nyújtózik, hogy simogassuk. Rohadt kis hímribi lett belőle.. Most másfél napra egyedül hagyjuk, tisztára begótul majd. Megyünk Barbi apukájához Dunavarsányra, látogatni. Ahogy leírta a kedves papát, úgy van mitől tartanom, mert pöppet el szokott borulni a fater agya, de majd előveszem a mézes-nmázos... nem, akkor asszem kapok egy balost.. Akkor csak simán leszek önmagam. Ha már Batman nem lehetek. Mert akkor inkább Batman lennék.
Akarok SW: ToR-ozni, na. Megint megjött az ihletem. Csak időm nincs rá. Jellemző, amikor ""nőtlen" vagyok, nincs kedvem az MMO-hoz, amikor meg de, akkor.. Murphy, rohaggyá˝ meg.
Ja, és ma bejöttem melózni. Durva. Szombat van. Okés, jó a pénz, de így a hétfő lesz kényelmesebb. |
| posted by Dreamer @ 0:41 |
|
|
|
| 2012. március 5., hétfő |
| Ray of life |
Kivételesen nem azért nem írok, mert semmi nem történik velem, hanem mert az életem extra hiperszpész sebességbe kapcsolt, és egyszerűen vagy időm, vagy képességem nem volt hozzá, hogy irkáljak.
Először is, elmentünk klántalira. Szokás szerint szabit vettem ki pénteken, és így Ákoskék zavartalanul jöhettek délre. Első ízben vittem Barbit is, mit ne mondjak, eléggé be volt tojva a barátaimtól. Persze, aki engem bír, az őket is fogja, révén azért eléggé hasonlítunk. Mármint a srácokkal. Kicsit túllőttönk a célon, már ami a vitt pia mennyiséget illeti, amit elfogyasztottunk, az a két palack pezsgő, egy palack martini. Amit nem: a Jager és a pálesz. De mivel speciális valentín napi hétvége volt, így a pezsit ingyé´ vedeltük, ami azért elmond egyet s mást a 2012es klánhétvégéről. Viszont sétáltunk egy nagyot, amire évek óta nem votl példa, valamint lovasszánoztunk. Ez marha romantikus is lehetett volna, de négyen voltunk egy szánra, amin 3 ember fért el kényelmesen, így Barbi végig az ölemben volt.
Valamint sokat szánkóztunk, és hógolyóztunk. Snow-t pedig megforgattuk a hóban - meg ő is engem. Ez marha jó volt, tényleg úgy éreztem, ismét a jól bevált banda vagyunk, akik minden baromságra kaphatóak. Ó, és persze krátyáztunk. Az idei mese elmaradt, ehlyette társas, kártya, marhulás vette át a főbb programot. Fújtak is rám rendesen, de őszintén szólva Barbi mellett francnak sem volt kedve hetekig ismét szövevényes történeteket hegeszteni.
Ó, és szaunáztam. Én. Úgy emlékeztem rá, hogy unalmas, ráőadásul meleg van bent. Ez utóbbi valóban így alakult, felfűtöttük 75 fokra, ami még bírható volt. De haverokkal nem unalmas, sőt.. A legjobb, amikor a hideg vízzel tusolok közben, na, az viccesen sikítós.
Klántali után meg szemet műtöttem. Hétfőn volt egy másfél-két órás kivizsgálás, hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e a beavatkozásra. Ez pupillatágítással történt, ami után nem nagyon láttam. Illetve de, csak körvonalakat, és tónusokat. Vicces volt. Másnap meg lézereztek. Igaziból tíz perc volt az egész, szemenként. Nem fájt, nem volt kellemetlen, bár hozzátenném: engem nem hat meg, ha idegen kezek turkálnak a szemgödrömben. De érzéstelenítő-szemmcseppet kaptam, ami meglepő módon hatott rendesen. A legbizarrabb az a szag volt. Mint a fogorvosnál, fúrás közben: éreztem a szemem pörkölődő szagát, ahogy a lézer ügyködik.
De utána, napszemöveggel, kicsit rosszabbul láttam, mint a korábbi okuláréval. Azaz a szemem az 5ös dioptriáról felugrott egyesre.. Most 0,75ös, és javul, napról-napra.
A műtét után egy hétig szabin voltam. Se számítógép, se tv, se olvasás. Nagyon unalmas volt, ráadásul a második napra a szemem begyulladt, és olyan érzés volt, mintha telehintették volna homokkal. Persze, nem vakarhattam meg, de még hozzá sem érhettem. A természetes szarusodás része, de nagyon kellemetlen volt. Úgy néztem ki, mint akit ököllel megütöttek volna. Kellemetlen, mondhatni... De utána már kitisztult. Ezen idő alatt takarítgattam, de pl.: a bűnös testi örömöknek sem élhettünk, no, ezt azért elég nehéz volt megállni - de azért sikerült (my hero).
Ami már nagyon sűrgőssé vált, az a ruhatáram - és amúgy az egész lakás- szortírozása. Kidobtunk több köbméterbnyi lyukas, kinőtt, elnyűtt rucit, valamint felesleges kacatot. A mottónk a lean gondolkodásban ismert 5s program 1-3s része volt. Azaz: kipakolok mindent, szelektálok, kidobok (visszarendezek a negyedik asszem). Nos.. Barbi sok tárgyat mentett meg az enyészettől, inkább én szabadultam meg sok-sok cuccomtól, vérben forgó szemekkel. ÉN komolyan vettem a munkahelyen is az 5s-t, hát még otthon! Egy tipp: "Milyen gyakran használtad az elmúlt 1 hétben?". Vagy: "milyen funkcióvak bír?". Pl.: karácosnyfa díszek. Kellenek, nyilván. De pl.: a hatodik üres töltényhüvely már kidobandó kategória, még akkor is, ha "az votl az a hüvely, amivel apám kilőtte a kilencedik kaffer bivalyát!". Kinek kell? Jópofa, de azért..
A Sikló hajós csákó megmaradt.
Hétvégén vittem Dunakeszire a lányt. Itt is parázott, amit azért jobban meg tudok érteni. A családlátogatás mindig... legalábbis érdekes. NYILVÁN annyi volt benne a gond, hogy nem nagyoneszik húst (nem kívánja), és apám jóféle gombás-vörösboros vaddisznó-pörköltel várt minket. Utána tortával. Apámnak és öcsémnek és öcsém barátnőjének is szülinapja volt, így köszöntöttünk... sokat. Apám 15 éves felföldi whiskeyt kapott, öcsém és Adri pedig Wellness hétvégét. Ez utóbbira én is befizettem, márciusban a hosszú hétvégén megyünk... Még soha nem voltam ilyen szauna/jacuzzi/masszázs izén, hát, mindent ki kell próbálni. NYILVÁN szaros lesz a medence, csótányos a szoba és szőrös/bajszos a pincérnő. VAGY félmeztelen 90/60/90 hurik fognak masszírozni és pálmalevéllel legyezni.
Ah, majdnem kimaradt: van egy nyulam. nyulunk. A neve: Huitzilopochtli. Igen. nem vicc. Oroszlánfejű törpenyúl, egy hónapos, és az ember cukiságfaktorán kiveri a biztosítékot. Persze, már leszart, lehugyozott, megkarmolt, hangos, büdös, hálátlan. De legalább cuki. Hagyja, hoyg a hasát simogasd, ha szeret. Akaratos dög. Imádom, persze.
Azért láttam pár idióta rom-komot. Pl.: Exférj újratöltve. Egy hős vagyok, végignéztem, és volt két poén, amin elmosolyodtam. A szőkés meg mintha elfáradt volna a második évadra. A kedvenc karakterem már meghalt, így maradt a két ügyeletes rosszfiú, akiknek szurkolok.
SWTOR-ral alig játszottam. Volt egy bolygó, amit nagyon úntam, kb köze nem volt az egészhez, de még hangulatban sem.. Nem baj, gyorsan átrepültem a Tatooinera. Az már betyárosabb...
Ma Barbi anyja jön hozzánk, háztűznézőbe. Érdekes lesz. |
| posted by Dreamer @ 6:45 |
|
|
|
| 2012. február 21., kedd |
| 15 évig még az utolsó nap, amikor.. |
Borotválkozáshoz szemüveg kell.
Amikor felébredek, a polcon a szemüveg felé kapkodom.
A tükörben nem látom magam, csak így.
Ki kell pucolni a gányt az orrnál lévő "nyereg"ből.
Azon filózni, hogy ráléptem-e a szemüvegre.
Amikor leesik valahonnan, nem parázom-e, hogy a lencse kipattan a keretből.
Nem látom a szutykot a földön, csak szemüvegben.
Szex közben minden homályos. Bár közel menni jó.
Amikor bemegyek a hidegből a meleg szobába Mátrán, akkor elfehéredik a világ.
Esőben nem látok.
Hóban sem nagyon.
A menetszél bevág a lencsék mögé, és nem értik az emberek, hogy szeles időben miért szenvedek jobban, mint egy szemüveg nélküli.
Amikor olvasni sem tudok rendesen, csak lencsével. 45+ felett majd kell olvasószemüveg.
Még csúfolhatsz négyszeműnek.
3D moziban igen kényelmetlen a 3D-s okkuláré.
Amikor fürdésnél sem látok ám sokat.
Előadásnál, meetingnél mindig előre kéne ülnöm, mert még szemüvegben sem látom a kivetítőt.
Amikor ha leejtem, félek, hogy a következő percben üvegszilánkos lesz a lábam..
Velem nem történt meg, de a lehetősége sincs meg vele, hogy a szárt a szemembe vágjam hirtelen.
Középső ujjal feltolom az orromon, mert lecsúszik.
A fülemnél birizgál, mert rossz helyen van.
Sapkát nem kell bűvésztechnikával felvenni.
És egyáltalán az emberek nem fognak rácsodálkozni, hogy "jéé, neked kék szemed van?.."
Igen, kék szemem van. Csak ma még, 14:20ig szemüveg takarja. |
| posted by Dreamer @ 1:41 |
|
|
|
| 2012. február 13., hétfő |
| Kicsi nyekergések |
Mert nyekergek. Ismét betegség környékez, idén már másodszor, kezdem unni. Főleg, hogy újfent fontos időszakban. Királyrét is coming, és Műtét is. Nem lenne jó dolog ISMÉT fontos dolgokat elszalasztani.
Pénteken a barátaim hosszú évek után felköszöntöttek szülinapomra. Mármint elmentünk bowlingozni, vittem sütiket, amiket az osztálytól kaptam, és ettünk. A játék: 16 éves önmagam röhögve megvert volna, elsőre szégyenletes 100 pontot gurítottam, másodszorra 130at.. Hol van ez a régi, 150-17 pontos átlagomhoz képest? Öregszem, és elkopott a technikám, attól tartok. Majd ettünk, én rákot kértem, de elfűszerezték. A foghagyma pótló kiborulhatott, így SENKI ne egyen rákot a Walhallában! Én szóltam! Állítólag a többi kaja megütötte a mércét, csak én fanyalogtam.
Szombaton délután felpakoltam a vonatra a lányt, és elindultam családi hepajra. Nem volt rossz, beszélgettem a Nagymamával, és Renivel. Apropó nagymama: kaptam tőle egy üveg Whiskeyt.. Érdekes. Bár egyszer húsvétra bajonettet adott, mondván, gyerekként szerettem a késeket. Aha, igaz. Most is. Öcsémtől meg koktélos könyvet. Kíváncsi vagyok, fogok-e mixelgetni, de szerintem határozottan igen.
Vasárnap Dunakeszi ismét próbára tette az idegeim,a végére egészen besértődtem, amiért nem indultunk el az általam áhított időpontban. De mivel PONT összefutottunk Barbival, így nem volt gáz. Este pedig torokkaparás, dátha, és hasonló nyalánkságok fogadtak.. Ma reggel is.
Nem nem nem nem nem leszek beteg. |
| posted by Dreamer @ 0:40 |
|
|
|
| 2012. február 9., csütörtök |
| Napi vers |
József Attila - Talán eltűnök hirtelen
Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.
Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.
Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.
1937. november |
| posted by Dreamer @ 7:21 |
|
|
|
| 2012. február 8., szerda |
| Ken Time |
Én tényleg igyekszem valami konstruktív tartalmat is írni, hogy ne csak a csajról ömlengjek, de meglehetősen nehéz, tekintve, hogy szabadidőm jelentős hányadát töltöm a hölggyel, így nehéz a blogot valós tartalommal feltölteni. Az emocionális kötődésről nem is beszélve.
A munkahelyi sztorik meg biztosan marha unalmasak, de mivel még mindig alapvetően magamnak írogatok "szóba ömlő semmiségeket" (Ady Endre), így kénytelen leszek megemlíteni, hogy innentől számítva másfél-két hétig piszmológust fogok játszani, és évet értékelni minden emberemmel, közel másfél-két órában. Először elértük, hogy külső helyszínen intézhessük az értékelő beszélgetéseket, és amennyiben gyorsak leszünk délután, úgy előbb hazalógok. Pl.: ma zuhanyrózsát venni, mert szétment a jelenlegi.
Ma az egyik emberem elmesélte, hogy van egy dokinéni exe. Nem fogok politizálni, de a februárban életbe lépett adószabályozásnak köszönhetően, valamint a kórházak dicső és ragyogó anyagi helyzetének köszönhetően fizetés után elfogyott a pénze, és kölcsön kellett kérnie. Négy ügyeletet visz, két kórházban. Egyedülálló anya, saját lakásban, és mint közszolga, és tiszteletreméltó tudomány művelője, gondolta, csak fenn tudja tartani egyedül.
Nem.
Annyira nem, hogy a belét kidolgozza mások fosos, hányásos és gennyes gyerekeiért, és kb ugyanezen bél/egyéb váladékokban mérhető a javadalmazása is. 138e Ft, ügyeletekkel együtt, ennyi az összes pénz, amit kézhez kap. Víz/gáz/villany/lakbér után semmi nem marad.
Konkrétan én is hányok ettől az országtól. De nem fogok elmenni külföldre. Egyrészt habár vonz egy ángílus munka, mégis kényelmes életem van. Nem kell agyon küszködnöm magam, mert a választott pályámon jó vagyok.
Ellenben mélységesen felkavarja a gyomrom, hogy a munkámért többet (jóval) és stabilabbat kapok, kevesebb befektetett energiáért, mint egy gyerekorvos.
Ennek nem így kéne működnie. |
| posted by Dreamer @ 2:28 |
|
|
|
|
