manufacture

Napi vers

2012-02-09T07:21:00.001-08:00

József Attila - Talán eltűnök hirtelen

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

1937. november

Ken Time

2012-02-08T02:28:00.000-08:00

Én tényleg igyekszem valami konstruktív tartalmat is írni, hogy ne csak a csajról ömlengjek, de meglehetősen nehéz, tekintve, hogy szabadidőm jelentős hányadát töltöm a hölggyel, így nehéz a blogot valós tartalommal feltölteni. Az emocionális kötődésről nem is beszélve.

A munkahelyi sztorik meg biztosan marha unalmasak, de mivel még mindig alapvetően magamnak írogatok "szóba ömlő semmiségeket" (Ady Endre), így kénytelen leszek megemlíteni, hogy innentől számítva másfél-két hétig piszmológust fogok játszani, és évet értékelni minden emberemmel, közel másfél-két órában. Először elértük, hogy külső helyszínen intézhessük az értékelő beszélgetéseket, és amennyiben gyorsak leszünk délután, úgy előbb hazalógok. Pl.: ma zuhanyrózsát venni, mert szétment a jelenlegi.

Ma az egyik emberem elmesélte, hogy van egy dokinéni exe. Nem fogok politizálni, de a februárban életbe lépett adószabályozásnak köszönhetően, valamint a kórházak dicső és ragyogó anyagi helyzetének köszönhetően fizetés után elfogyott a pénze, és kölcsön kellett kérnie. Négy ügyeletet visz, két kórházban. Egyedülálló anya, saját lakásban, és mint közszolga, és tiszteletreméltó tudomány művelője, gondolta, csak fenn tudja tartani egyedül.
Nem.
Annyira nem, hogy a belét kidolgozza mások fosos, hányásos és gennyes gyerekeiért, és kb ugyanezen bél/egyéb váladékokban mérhető a javadalmazása is. 138e Ft, ügyeletekkel együtt, ennyi az összes pénz, amit kézhez kap. Víz/gáz/villany/lakbér után semmi nem marad.

Konkrétan én is hányok ettől az országtól. De nem fogok elmenni külföldre. Egyrészt habár vonz egy ángílus munka, mégis kényelmes életem van. Nem kell agyon küszködnöm magam, mert a választott pályámon jó vagyok.
Ellenben mélységesen felkavarja a gyomrom, hogy a munkámért többet (jóval) és stabilabbat kapok, kevesebb befektetett energiáért, mint egy gyerekorvos.

Ennek nem így kéne működnie.

I am Okay

2012-02-07T07:12:00.000-08:00

Különben is, felháborító, hogy az általam olvasott blogok egyre ritkábban frissülnek. Ez azt jelenti, hogy nem csámcsoghatok a virtuális barátok magánéletén. Felháborító. Tessék írni. Különben unatkoznék. Bár most tonnányi meló is van. Sebaj. Blogokra mindig van idő.

Barbival egész jól körbejártuk, hogy két hét után még talán ne költözzön át, de mivel ideje java részét amúgy is velem tölti, egy nagy adag cuccot áthozhat - hogy ne kelljen cipekednie, egy esetleges 3-4 napos ittlét előtt. Így ismét női fehérneműt fogok mosni. Mit ne mondjak, totálisan megéri. A szökés pedig még mindig jó sorozat, csak az a gondom vele, hogy nem érzem, hogy a főszereplők tényleges veszélyben lennének, mint mondjuk a The Fades esetén. Persze, nyilván az amcsi sorozatok úgy vannak kitalálva, hogy a jóképű, szerethető szereplő max. évadzáróban hal meg, vagy jár pórul. De szerintem ez ki fog maradni. Bár mondjuk eddig az egyik srác két ujját lemetélték. Annyi baj legyen, futkorászik ő vígan utána..

Eddig bámulatos, de a február működik. MÉG nem lettem beteg, és nem kellett semmilyen programot lemondani.

A Szingli Fejvadász érdekes film: Egyrészt habkönnyű romantikus komédia, másrészről meg én is tudtam rajta kacarászni. A szőke nem amiatt lúzer, mert a forgatókönyvíró megálmodott egy geget, és ráhúzta a karakterre, hanem nem érzem karakter idegennek a gegeket. Hú, ezt nehéz volt megfogalmazni, de oda se neki. Szóval vicces. Persze, helyenként erőltetett idiótaság, de egyszer meg lehetett nézni. Valamint lehetett popcorn mérgezést kapni közben.

Vajon ma mennyire cseszem szét magam, ha a munakidő utolsó óráját VNV Nationnal viszem végig?
"Its colder than before.."

Sűrű február

2012-02-03T02:07:00.000-08:00

Ismét itt a kedvenc hónapom, amibe születtem. Jellemzően, a KF Királyrétes kirándulásának is köszönhetően, nem szokott olyan lagymatag egy hónap lenni. Kvázi napról-napra változnak a programjaim, és szemérmetlenül, kekeckedően boldog vagyok. A leány amúgy Barbi névre hallgat, és viszem Királyrétre. Naná, Valentín napi special edition ajánlatot kaptunk, korlátlan bor és pezsgő fogyasztással, ajándékokkal a szobákban, és esti lovaskocsizással.

Persze, a lovasizé hidegen hagy, valószínűleg ez úgy fog kinézni, hogy a srácokkal félig részegen küzdünk a nagy Gonosz valamelyikével egy agyament rpg-ben, míg a csajok zumbáznak/szaunáznak/isznak/kirándulnak/horgolnak. És kártyázunk egy kicsinkét.

A Szökés érdekes sorozatnak tűnik, persze, a kedvenc őrült karaktereimet már megverték/megkínozták, és buzik. A náci darabolós izé, persze. De jó arc a két tesó is, csak a szabadlábon lévő ügyvédcsaj idegesítő, remélem kinyírják (tuti nem).

Ma pedig, kedves Balázs, boldog névnapot! Szerintem még mindig király név, csak a védőszent egy állat. Szent Balázs,a torokgyíkosok védőszentje.

Babits Mihály

Balázsolás

Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mondulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermekmódra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan olyan megadón
hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér ízét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.

New Monday

2012-01-30T06:51:00.001-08:00

Istenem.. Amikor kolléga belemerül a sztorikba, és még mindig nem vette észre, hogy itt írok, és tovább is beszél. NEM érdekel, ember, nagyon nem..

Legszívesebben most felnyalábolnám a lányt, egészen hazáig futnék vele, és bezárnám magunkat, lenyelném a kulcsot. Olyan Tom és Jerrysen.

Írókörre készültem, remélem, szívesen fogadják az újfajta kihívást. Érdekesnek ígérkezik, igyekszem nem kreatív játékot faragni, hanem egy kis agymunkát, amit mondjuk én is szívesen vennék. Arra is kíváncsi vagyok, hogy mennyien adják fel, "ehhez most nincs agyam" kijelentéssel. Amúgy is van bajom az írókörrel, mégpedig az,hogy nem érzem, hogy változnék, fejlődnék, vagy otthon agyalnék azon, hogy a házi feladatot mikor és hogy készítsem el. Egy dolgot kértem csak, és nem fogom noszogatni az embereket, hogy "Hello, megígérted, hogy.." és semmi. Ráadásul nem tudok ott maradni és beszélgetni írókör után, mert min. 2 átszállással (vagy hárommal) jutok haza, nem szeretnék 22:00kor elindulni.

Nem baj, még remélek. Ha meg már nem, nem látogatom őket. Ami mellette szól még, hogy ők a barátaim - még akkor is, ha perifériára szorultam - és látni szeretném őket, beszélgetni velük, nevetni velük, istenem, még vitatkozni is! Hiába tagadom, az elmúlt 7-8 évben eléggé szignifikánsan részesei voltak az életemnek.

Peak

2012-01-28T11:11:00.000-08:00

Oké oké oké, ácsi, Balázska álljál le. Bepározódtál, igen, de te nem az a fickó vagy, aki rózsaszín ködökön át bolyong, fél méterrel a föld felett lebeg, és negédes szerelem nyál csöpög a szájából. És fejjel lekap minden útjelző táblát. Vagy mégis? TOKK, lefejelte.

De legalább segítettem Verának költözni kicsit. Pók kérte, hogy dél körül érkezzek, s mire odaértem, a szörny ágyat már lecipelték a kocsiba. Utána már jómagam is segítettem a polcokkal, székekkel, asztalokkal. Ja, és volt ágynemű meg fekete csaj kávbój kalap. Felfelé viszont nem menekültem: Peettel felvittük a negyedikre azt a szemét ikeás ágyat. Ami szétnyilt a másodikon, és bénáztunk vagy 10 percet, hogy ismét össze puzzle-ezzük. De Pók anyukája nagyon finom ebéddel kínált, és kaptam sört. Valamint láttam a barátaim. Örülök, hogy Peeték még mindig jól megvannak, Pókék is, és Mi is, így.. 4 naposan, hehehe.

Amikor Ami szakított, akkor azt kértem a hónap indító értekezleten az embereimtől, hogy legyenek velem türelmesek, mert egy kicsit meg fogok őrülni pár hétig. Elnézték, és észben tartották. Most majd megint ezt kell mondanom, csak más előjellel? Tele vagyok élettel. Aha, mondjuk ettől még mindig "Én" vagyok, csak picit másképp. Furcsa, de jó érzés. Waters azt mondaná, "All makes perfect sense".

A szökés első részén túl vagyok, érdekes sorozatnak tűnik, kíváncsian várom a folytatást. De akkor filmajánló:

The Money Pit

A nyolcvanas években és a kilencvenesek elején még tudtak igazi vígjátékokat készíteni. PL.: gondoljunk csak a Zucker testvérek Csupasz pisztoly sorozatára (´89)vagy Steve Martin, Dan Akroyd műveire. Ó, a "Három Amigo" vagy a "Kémek, mint mi" igazán zseniális alkotások, még ha mai szemmel már másmilyenek, mint akkor. De mégis, még mindig tudok jó ízűen nevetni rajtuk! A "Pénznyelő" is ilyen film. Van egy jó ötlet: Fiatal párnak költöznie kell, mert az albijuk eredeti tulajdonosa, az őrült Maestro hazajött európai útjáról. Vesznek is "potom" pénzért egy házat, és minden szépnek és jónak látszik. De... A ház elkezd ATOMJAIRA hullani alattuk. Mindezt olyan jelenetekkel, és fantáziával, amit én utoljára Tom és Jerry rajzfilmekben láttam. Ráadásul a főszereplők is nagyon oda teszik magukat. Tom Hanks az egyetemes filmtörténet legbizarrabb és legviccesebb röhögését itt ereszti meg. Ja, ki is a rendező? Valami Spilberg. Ismeri valaki? Rá kellett jönnöm, hogy Spilberg régen kifejezetten értékes filmeket készített, és még nem a pátoszos, sírós giccshalmazokkal kereste a kenyerét, amiket Oscar bácsinak készített célirányosan.

A Money Pit-et csak azoknak ajánlom, akik igényes vígjátékra vágynak, bírják a Tom és Jerry féle humort, és nem ijednek meg a 80´as évek stílusától.

IMDB szerint: 10/5.9
Szerintem 10/8

Tervek

2012-01-27T05:00:00.000-08:00

Nagyon vártam ezt a délutánt. Pontosabban, még 17:00ig van egy kis idő. Pont ma meséltem egy bizalmasnak, h ez a dolog a leánnyal akkor mehet már csak gallyra, ha kiderül, hogy valójában férfi. Vagy valami nagyon extrém hülyeséget csinálok, mittomén megverek egy hat éves gyereket, és lehányom az eszméletlenre vert testét, felette zokogva, hogy „Dobby, ó Dobby”.

No, azért mondjuk a sorsnak is van kis fonákja. Ugyanis szegényke megbetegedett, és 99%ban újfent bacik és vírusok miatt le kell mondanom a fallabdát. Kezdem feladni. Valamint rájöttem, hogy a lány hihetetlenül szép, és muszáj mutatnom valahogy mellette, így még inkább rá vagyok kényszerítve a mozgásra. Sürgősen.

Valamint beindult a másik titkos projekt. Van időpontom szemvizsgálatra és műtétre. Van rá pénzem is. És erőm, akaratom. Ennyi volt, dobom a szemüveget, egy jó időre. 20 év, mondjuk, azzal kiegyezek. 6 éves korom óta hordom, és ideje eltenni messzire. Nem azért, mert gyűlölném vagy mert szervi fájdalmaim lennének, hanem egyszerű hiú kényelemből. A fejem olyan, amilyen, ettől se szebb, se rusnyább nem leszek. De nem kell reggelente keresgélnem, nem kell úgy arcot mosnom, hogy letegyem, nem kell szélben a becsapódó mini orkánoktól tartanom, nem repül le a fejemről. És nem kell újat venni, mert a jelenlegi már tíz éven is túl van. Basszus, a szemüvegem idősebb két testvéremnél is!

Így fény alá fekszem. A reá félretett pénz megvan, sajnos öröklés okán. Anyám azt kérte, hogy költsem olyan dologra, ami komolyabb, ami azért méltó Nagyapó emlékéhez. Azt hiszem ez maradéktalanul teljesült. Amúgy is hasonlítok Nagyapóra, így ezzel nem lesz gond! Ó, ha majd telente, ha meleg szobába lépek, nem párásodik be percekig a világ! Hordhatok majd normális napszemüveget.

Csak a kezem ne fájna. Szerdán kezdte, azóta kitart. Unom. A bal kéz mutató ujjának alsó ujjpercétől a kézfej közepéig. Kb az az ín/izom fáj folyamatosan, amivel mozgatom az ujjat. Elkezdtem perskindollal kenni, hátha a gyulladáscsökkentő hatása érvényesül. De mivel nem izomszövet, így csak kicsit jó, de legalább enyhít valamennyit. El kell mennem ezzel is dokihoz.. majd. Most fontosabb dolgokkal kell törődnöm, mint a fájdalom.

Close enough

2012-01-22T11:27:00.001-08:00

Inger gazdag egy hét volt, annak ellenére, hogy kevés helyen voltam. A munka derekasan leabálta a megmaradt kicsi agyamat, amikor egyikünk hiányzik a két osztályvezetőből, a másik elég sokat szív. Most rajtam volt a sor. Fene se tudja, hogy tetszik majd a hétfőre kialakított eredmény drága Dezső úrnak, de azt hiszem igen mértékletes és ügyes voltam, már ami a pénztárcánkat illeti.

Na persze, a többi osztályon ég a ház, tipikus januári armageddon hangulat söpört végig rajtunk. Tavaly félelmetesen jók voltunk, de úgy tűnik, éppen az volt az üdítő kivétel, és nem pedig egy új időszak kezdete.

No meg befejeztem elég sok projektem, és elkezdtem a szeretetszolgálatosat is vinni. Hátha sikerül, bár nem hiszek benne. Illetve: nem az ügyükben nem hiszek, hanem azokban az emberekben, akik hitelre vesznek plazmatévét, cigiznek, isznak, félkarú rablóznak, és utána nekünk nyavajognak a telefonba, hogy mennyire szerencsétlenek.

Sőt, hovatovább, a múlt hétre hittem, hogy a nagyfőnök áradattal meg kell birkózni, de ennek ellenére ismét egy góré jött oda körbenézni. Na, ki volt az egyetlen, angolul beszélő középvezető a környéken? Én há´!. De jó arc volt, persze, nem állta meg, hogy ne javasoljon pár ésszerűnek tűnő dolgot, és igaza is lett volna, ha az én osztályom egy másik munkafolyamatban lenne, de nem ott volt.

Hovatovább, vannak világversenyek. A kézilabdát szorongó szívvel, verítékezve, apró szívrohamokkal szenvedem végig. A vízilabdát majd később, ha jönnek a húzósabb meccsek a horvátokkal, szerbekkel, vagy esetleg az olaszokkal a döntőben. TERMÉSZETESEN fociban ismét csak a hideg zuhany és a csalódás, ami nekem jut, de kitartok emellett az átokverte csapat mellett, akik tíz éve csak szenvednek. Kíváncsi vagyok, meddig bírom.

Utoljára de abszolút nem utolsósorban ugye itt van a másik nem ügye. Jelentem alássan, hogy sok-sok millió magyar, angol, (gazdag francia és még gazdagabb arab) lánynak kell nagyon erősen átkozódnia, mert úgy tűnik, hogy ismételten révbe fogok érni. TERMÉSZETESEN még mindig elronthatom, de akkor sokáig, ritmusos ütemben fogom ennen fejecskémet valami, csontnál erősebb, és tűrőképesebb matériába bele-beleverni.

Amennyiben mégis sikerrel járnék, úgy, magamat ismerve, újboli 2-4 évig terjedő intervallumban normálisan fogok működni, ´oszt majd rám lesz unva megint, és megőrülhetek újra. Ahogyan az elmúlt két lányka példája is mutatta, ebben a trendben kell éljek. Bár azért első biztató jel: a hölgy NEM, ismétlem NEM MTT-s. Hátha ezzel a mesteri húzással elintézhetem a korábbi trendeket és mutatókat és járhatunk egy eddig ismeretlen úton?

(A kép Culpeo Fox munkája)

mai zen

2012-01-19T05:17:00.000-08:00

Utó-tüneteim még vannak, pl.: olyan a hangom, mintha valami durva orrsérülésből gyógyultam volna fel. Egy kis egyensúlyt találtam, és elültettem, öntözöm minden nap, és nagyon jó érzés. A lakásátalakításka is nagyon sokat tett, félelmetes, hogy egy szimpla gép-áttelepítés mit nem művel az emberrel. Na, meg persze kanapé csukás. Jól érzem magam. Például érzek. Szagokat, ízeket. Jókedvet. Persze, primadonna vagyok, most is nehéz néha, de kezd az origóra visszaállni az érzelmi aktivitásom, sőt, stagnál a pozitív tartományban.
Furcsa érzés, utoljára október előtt éreztem hasonlót.

Neked mi ad kapaszkodót az egyensúlyhoz?

Beware of the friend zone!

2012-01-16T12:30:00.000-08:00

Vasárnap este nagyon kellemesen beszélgettünk Patiszonnal. Tényleg mennyire megdöbbentően keveset tudtunk egymásról, annak ellenére, hogy, főleg a színitoszok révén, kb 6 éve ismerjük a másikat. Kezdek irigykedni Petire, jó fogást csinált ezzel a lánnyal.

Mindenesetre azt kell mondanom, hogy kezdek ismét komolyabban reménykedni. Furcsa, és egyúttal félek is, hiszen a legutóbbi ilyen esetnél nagyon csúnyán "Friend zone"-ban csattantam - nyilván saját hibámból. Ellenben a történelem szerint mégis jó út volt, különben Amival nem tölthettem volna együtt az akkor eljövendő 3,5 évet, akinek ezúton is köszönöm.

Vissza a jelenhez. Szóval tartok én most is ettől, de arra ügyelek, ez ne gátoljon és ne fogjon vissza, sőt. Ha mást nem, nyerek egy barátot. ´Oszt kész.

So, just beware of the friend zone, my young padawan!

Vasárnapi nagytakarítás

2012-01-15T02:42:00.000-08:00

Az úgy volt, hogy elegem lett. Egy hét Semmittevés után muszáj volt valamit alkotnom. A portigrisek lassan kihaltak, átadták helyüket a második generációs porcicáknak, majd azok is megnőttek, és így tovább. Szóval állt a szmötyi mindenfele. Másrészről volt némi szemét, mosatlan. DE ha már takarítok, akkor alkossunk is valamit. Így fogtam, szétszedtem az ülőgarnitúránál vegzáló számítógépet, nyomtatót, hangfalakat, stb. és visszatelepítettem oda, ahova való - az íróasztalhoz. Jelzem oda, ahol az eredeti helye volt, és amit rendelésre az asztalossal úgy készítettünk el, hogy egy geek itt fogja tölteni a mindennapjait.

Így a telepítés után porszívóztam, elpakoltam, és.. TADADADAAMMMMM, felmostam. ÉN. Domestosos vízzel, aminek valami... érdekes szaga van. Olyan mentolos izé. Úgyhogy tárva-nyitva minden ajtó. Oh, ágyat húztam, friss lepedő, friss ágyhuzat mindenhol. Az ülőgarnitúrát megtámadtam porszívóval. Elmosogattam. Most szusszanok, és utána bemászom a fürdőszobába, ahol kád, mosdókagyló és wc pucolás lesz soron. Ja, a mosógép közben folyamatosan jár ám.. Alig van szennyes, kezdek elszontyolodni.

Az a durva, hogy van még mit tenni. Pl.: a nagyobbik szekrényt ki kéne purgálni. Valami rendszer szerint visszatenni a dolgokat. Utána könyvespolc, majd konyhaszekrények. Jah, rájöttem, legkésőbb őszre kell vennem egy új konfigot, ez a jelenlegi - habár még mindig nagyon pöpec - kezd idejétmúlttá válni. Ami jó benne: alaplap, proci. Minden mást újra. Két USB is meghalt, a táp is haldoklik, a videókártya, nos.. nem az igazi. A vinyó is 100gigát bír.

Holnap pedig, ha időm engedi, megyek beiratkozom az okszigénbe. ´Oszt adok a hústestnek is.

Egy hét a kukába

2012-01-13T00:49:00.000-08:00

VAN az az időszak, amikor jó betegnek lenni. Amikor a fájdalmat, levertséget inkább választanád, mint pl.: a munkahelyi nyűglődést. Jelen esetben ez nem az az alkalom. A korábban taglalt programjaim majd´mind ugrottak. Nem mehettem koncertre - Végül is csak a világ egyik legjobb amcsi acapella bandája. Akik ki tudja, mikor jönnek még. Nem mehettem squasholni. Itt inkább a társaságot fájom, semmint magát az aktivitást - bár az sem mellékes. Ma nem mehetek a céges vacsorára, nem koccinthatok azzal, akinek megígértem. A vasárnapra áthelyezett találkozóban még reménykedem, de basszus. NEM AKAROK BETEG LENNI. Ráadásul az antibiotikum utolsó szemét elhagytam. Ne kérdezd, hogyan. Szerintem véletlenül kidobtam. Így jár, aki egyedül van és betegnek merészel lenni. Deliráló állapotban járkálni veszélyes. Lenne, ha lenne.

Ellenben vagy ezredszerre is meghallgattam a Serenity zenéjét, nézek egy animét, ami egészen ígéretes poszt-apokaliptikus-vámpíros. Korozuka a címe. Ígéretes. Tényleg az. Ó, meg a Nyughatatlant. Cash mindig is a szívem egy különleges szegletét foglalja el. Bár June-t azért kicsit sajnálom. Nem kis bátorságába került "igen"-t mondani, de megérte. 35 év! Ennyit éltek együtt, és Cash nem bírta ki, mikor szegény hölgy elment, ment utána.

Suing The Devil

A film arról szól, hogy egy nyámnyila kis pojácának elege lett az életéből, miután egy részeg sofőr elütötte az anyját, és rájött, hogy az ördög minden bajának okozója. Így besétál a kerületi ügyészségre, és beperli a patás rettenetet. A csavar ott jön, hogy feltűnik egy őszes úriember, és aszongya, itt vagyok. Kezdődjék a per.
Az alapsztori legalábbis érdekes. Sajnos ez egy pocsék film. Az ötödik másodpercben rájöttem a csavarra. Érted, ÖT MÁSODPERC. Még a kezdeti stáblista alatt. Pedig nem tartom magam valami nagy koponyának, de azért ez eléggé sablonos. Ráadásul maga a film egy gagyi katolikus toborzófilm. A per során a legtöbb érv így kezdődik - Tagadja, hogy Jézus így megy Jézus úgy?. Elnézést, és ha zsidó vagyok? Szegény Malcolm McDowell érdekes Sátánt hoz, de nyomába sem ér Al Pacinonak (Ördög Ügyvédje), vagy Peter Stormare-nak (Constantine). De még Gabriel Byrne-nek (Ítéletnap) sem. Sablonos, csapongó, kevés. A nagy monológ pedig inkább vicces és unalmas, semmint félelmetes lenne.

Szerintem: 10/3
IMDB szerint 10/4

A végére a nagyágyú:

Sherlock Holmes: A Game of Shadows

Egy vallomással tartozom: Az első részen elaludtam. Többször. Így kicsit félve ültem be a moziba a Game of Shadows-ra, gondolván, ezt is ajakbiggyesztve fogom mustrálni, mondván, hol a tweed zakó, a hegedű? Úgyhogy elhatároztam, hogy NEM SHerlock filmet várok, hanem Guy Ritchie filmet.

A sztori szerint Mr. Holmes tovább göngyölíti a rejtélyes egyetemi professzor ügyét, aki a Blackwood incidens során a háttérből mozgatván a szálakat elcsórta a rádióhullámú időzítő/detonátort. A film elején még visszaköszön Irene Addler, és a 10.-ik percben már tudjuk, ki az a titkozatos megbízó, akit az első részben még a fogat jótékony homálya takart. Nem más, mint Moriarty professzor.

It tálljunk is meg egy pillanatra. gyorsan leszögezném, hogy prof. James Moriarty a nagy nyomozó ősellensége, mint pl.: Batmannek Joker. Ugyanis mind megszállottságban, mint szellemi képességeiben Sherlock egyenlője, csak hát a szentem kicsit romlott, és ahogy a filmben is elhangzik: a morális aggályai valahol a spájzban vannak a nagyi lekvárosüvege mögött kettővel.
Spoiler nélkül nehéz mit írni a történetről, így nem is tenném (csak kicsit).

Mi is a Game of Shadows? Röviden összefoglalva: Egy nagy költségvetésű, tipikus Guy Ritchie film, telis-tele hirtelen összevágott slow motion jelenetekkel, és időarányosan eltorzított hangokkal. Az 1-2másodperces snittek persze zavarhatják a nézőt, de mindezt nagyon ügyesen, ritmusosan vágja össze a rendező, így lesz a húsz perces jelenet kerek egész (erdőben menekülés aknaeső közepén). Egy szó, mint száz: a hangok, a rendezés rendben vannak.

A színészi munkával sem lehet panasz. Az a karakter vagy mellékszereplő, akiben lett volna potenciál, de nem lett kibontva, sajnos azt kell mondanom, így járt. Nem kellett. Nagyon szívesen megnéznék egy külön kisfilmet pl.: Sebastian Moran-ról, Moriarty jobbkezéről. Az ördögi mesterlövész tényleg érdekes figura. Kiemelkedőt - megbántva a rajongókat - azonban nem látok sehol. Egyedül talán Jared Harris mutat fel egy egészen érdekes arcjátékot, de mivel számomra kevésbé ismert színészről van szó, nem tudom, hogy ez genetikai adottság, vagy szándékolt. Pedig sok filmben láttam. Pl.: Benjamin Button különleges élete, vagy Született gyilkosok.

Miért NEM tetszik a Game of shadows?
Mert ez nem Sherlock Holmes film, hanem egy izgalmas, modern, feszített tempójú, humoros kalandfilm. Kriminek nem mondanám, mert számomra az a jó krimi, ahol az ember kitalálhatja az összefüggéseket, "A" rejtélyt, és erre itt, a gyorsvágású rendezői technikának is köszönhetően, esélyünk sincs.

Miért TETSZETT a Game of Shadows?
Két okból. Pro primo: Professzor James Moriarty. Végre egy karakter, akivel tudok azonosulni. Egy zseni, lángelme, aki belefáradt az egyetemi katedra koptatásába, aki érzi, hogy többre hivatott, és akinek stílusa van. Amikor operát énekel a német fegyvergyári jelenetben, egyszerűen fantasztikus. Soha nem lesz Lecter professzor, alapvető motivációs különbségek miatt. Moriarty csak gazdag akar lenni. NAGYON gazdag. Ez a bűnöző nem elégszik meg egy szimpla banki trezor kifosztásával, hanem egyenesen minden európai országot akar kifosztani. Jól csinálja.

Pro secundo: tetszett, mert egy látványos, humoros, feszített tempójú KALANDfilm. Ami habkönnyű, nem kell utána gondolkodni, érzelmileg abszolút nem érint meg, maximum lelkesebb leszek, és könnyedebb. Azt mondanám zárszóként az új Sherlock filmről, hogy mindenki úgy nézze, mintha Indiana Jones a Viktoriánus korban élne. Úgy viszont nagyon finom.

10/7.5
IMDB szerint 7.7
(A zenéje 10/10)

1 éves rekord beállítása

2012-01-09T22:23:00.000-08:00

Ma beteget jelentettem, kapar a torkom, úgy köhögök, hogy a kolegák már tegnap kitértek a hitükből. Délután doki. Inkább most pár napig maradok otthon, semmint jövő héten egész végig kidőljek.

Ma már nevetek az egészen

2012-01-09T00:09:00.000-08:00

LEp-re menet jöttem rá, hogy akkkkorára vagyok magammal, hogy az egom kiszorítja az emeleten a légbuborékokat, és ha őfenségességes kedvem nem engedné, mindenki megfulladna menten. Ráadásul megjött, vagy mi, mert még a szokásosnál is túlérzékenykedem az alapvetően jó, avagy kicsit kellemetlen szituációkat is. Így egy igazi elviselhetetlen pukkancs is válhatna belőlem, ha hagynám - de persze ezt soha nem fogom bevallani, és halálos sértésnek fogom fel, ha valaki emlékeztet rá. Ha nem, akkor azt még inkább. Szóval ennyire nehéz velem. A továbbiakat ennek tükrében kérem értelmezni( Mert magamat kigúnyolom, ha kell).

LEP-re egy nagyon kedves telefonhívás hozott el. A mai napig nem tudom, miért és miért tőle, hisz talán ez volt a második alkalom, hogy egyáltalán telefonon beszéltünk volna, ráadásul (nem kis dolog!) kicsit zavarba is hozott. A sors fonákja, hogy pont vele nem tudtam egy bemutatkozáson túl szót váltani.

Javaslom, hogy a későbbi szervezőgárda abban javuljon, hogy előzetes terepszemlét tartson a szóba jövő helységek között, mert sajnos nem volt képes befogadni 50+ főt. Hát még hetvenet. Valamint - ez a saját nyűgöm - italokban is szerény választék volt, és ahogy hallom máshonnan, kilenckor bezárt. Sejtem, hogy vagy kapcsolat útján szerezték be a helyet, vagy az idő rövidsége, vagy a kritériumoknak csak ez felelt meg. Ami tagadhatatlan: nem volt jó választás. Jövőre, ha második helyszínen lesz a koccintás, akkor keressünk körültekintőbben, vagy időben, vagy jobbat.

Mivel csak ezt láttam ez egész LEP-ből, csak erről tudok nyilatkozni. A kerekasztal beszélgetés egy kocsmában nem nagyon érdekelt, főleg a "milyen nevet adjak egy lepkének" rész. Az alapvető motivációm a barátok látása és egy jóízű csevej voltak. Látni láttam őket, de felükkel nem tudtam dumálni, a helyszűke miatt. Mert az abszurd, hogy nekem kell "escortolnom" Csintzit, ha "a" pontból "b" pontba akar eljutni. De vicces volt.

Kártyáztunk hát, és ott dumáltunk. Gillz elhozta a frissített csatolmányt, kajánul vigyorogtam, mert a csatolmány kilétét illetően két tippem volt, és a második bejött. Valamint tényleg vicces, hogy polgári néven mutatkozott be, de érthető. Én is mindig polgári névvel fogok kezet, mert így illik.

Vasárnapi Sherlock vol. 2. elég volt ahhoz, hogy kritikát merjek mondani a filmről. Egyrészt hisz hallottam eredeti hanggal, másrészt az újdonság varázsa elmúlt, és tudtam figyelni az apróságokra is. Abban igaza van Áfinak, hogy abszolút mértékben meghatározza egy filmhez való hozzáállásunkat, hogy milyen prekoncepciókkal ülünk be. Ki vár egy klasszik tweed zakós, agyalós, konzervatív Sherlockot ETTŐL a rendezőtől? No, mindegy. Kritika később, ha még marad bennem lelkesedés.

Amiből elég kevés van, egyébiránt. JB énekelte egy utolsó versszakban, hogy "I am Hollow", és mennyire igaza van. Az vagyok, no, tompa. Bár a sztaki kihoz olyan értelmezéseket is, hogy üreges, na, az annyira nem, bár.. ne menjünk anatómiai értekezésekbe.

Szóval az a bajom, hogy tartozok is baráti klikkekhez, meg nem is. Az aktív hallgatás mindenesetre erre enged következtetni. Kellemetlen, olyan pozícióban vagyok, ahol "bulikat" hallgatnak el, FB eventre nem hívnak, vagy tüntetőleg nem beszélnek róla a jelenlétemben. Holott egy nappal azelőtt voltunk x helyen. Ha valaki magára ismer, megnyugtatásul közlöm: nem baj. Nem csak egy társaságról van szó, hanem az összesről, akikkel az elmúlt 2-3 hónapban érintkeztem. No akkor vagy "érzékeny" a helyzetem (nem csak én), vagy velem van a baj, vagy idegen ismerős lettem. Még szerencse, hogy sok baráti köröm van. A KF a prior, csak most mindenkinek "élete" van, és nem érünk rá ütközni. MTTből van három alapvető kör, és egyikben sem vagyok ott igazán (bár esélyt nem kapok rá, minek panaszkodom?). Azt hiszem elkezdek ismét leépíteni, és megvan a célcsoport is, melyiket. Utána elkezdek építeni - azt nehezebb - és megint mesélek. Annak ellenére, hogy játszani szerettem volna inkább, de ez irányú konkrét kérésemre egy kanyi választ sem kapok azóta sem.

Megyek, illetve lehetőségem van táborba menni. A fentiek tükrében is szeretnék, de még, igen kevés munkával, el lehet intézni, hogy ne tegyem. SMT-ként, amennyiben motivált Balázskáról van szó, simán tudok segíteni, "húzni" akármelyik csapatot. Egy demotivált Balázska meg szabotál, direktbe a képedbe. Volt már ilyen, és baromira nem tetszettem magamnak. Nem szeretnék szabotálni. Ellenben ismerem magam, és tudom, hogy ha az MTT-s ismerősök - akik fontosak voltak, és még ma is azok - úgy döntenek, hogy ne akarjak menni, akkor nem fogok. Az elején írtam az ego-mról, nem?

Érzelmileg a hétvége ismét félelmetesen hullámzónak bizonyult. De legalább rájöttem, hogy én is beálltam azok táborába, akik saját maguk ellenségei. Francnak kell olyan számokat hallgatnom, amik alapból is "kemények" hát még ilyet egymás után 5-6 alkalommal. De a fentebb említett telefon meg átpofozott a másik oldalra, ´oszt vigyorogtam, mint a tejbetök. Nem is tudom, mi a francot kéne kezdenem magammal. Megtehetem-e, hogy emberekkel eljárjak társaságba? Tudok-e hozzátenni a társasághoz, és az inputhoz, pozitív értéket? Egyáltalán, értéket tudok-e közvetíteni? A Mátrai kiruccanásnál úgy éreztem: igen, határozottan tudok. LEP-en és rövid utó-bulin úgy éreztem: nem, és kínos az ottlétem. A mozinál.. az csak mozi volt, semmint társas esemény, és ez nekem csalódás volt. A közös mozizásnak nem pont az a lényege, hogy utána beüljünk valahova, megbeszéljük a filmet, és jól érezzük magunkat?

Meg lettem ígérve egy pokerezés, egy laser tag erejéig, és lehet hogy farsangra is elnézek. Áfi jó marketinges.

A heti programom:

Hétfő: írórend. Hazaérkezés: 23:00körül
Kedd: alvás
Szerda: koncert, hazaérkezés: 24:00 körül
Csütörtök: squash hazaérkezés: Minél később
Péntek: céges buli hazaérkezés: ? Remélem 21-11:00 között
Szombat: beszélgetős/iszogatós egy nagyon kedves hölgyismerőssel (akit nem is ismerek igazán, de ezen azonnal változtatni kell). Hazaérkezés: remélem minél később
Vasárnap: össze leszek zárva magammal, ergo grincseskedünk, ahogy Vera megjegyezte. Hazaérkezés: testben hülye kérdés, lélekben sehol nem leszek.

Firefly Opening Credits

2012-01-08T04:18:00.000-08:00

Take my love, take my land
Take me where I cannot stand
I don't care, I'm still free
You can't take the sky from me.

Take me out to the black
Tell them I ain't comin' back
Burn the land and boil the sea
You can't take the sky from me.

Leave the men where they lay
They'll never see another day
Lost my soul, lost my dream
You can't take the sky from me.

I feel the black reaching out
I hear its song without a doubt
I still hear and I still see
That you can't take the sky from me.

Lost my love, lost my land
Lost the last place I could stand
There's no place I can be
Since I've found Serenity

And you can't take the sky from me.

2008-ban kitöltöttem. Most is.

2012-01-07T04:23:00.000-08:00

1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?
Kezet fogtam Ferivel. Hosszasabban? Fingom sincs

2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?
Remélem nem. De nincs szerencsém. Tuti lábak/karok nélkül szenvednék tovább valami eldugott pince alagsorábab.

3. Bealszol a tévé előtt?
Soha. MIndig kikapcsoltam inkább. Aludni fontosabb

4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?
Ja

5. Nyertél már valaha betűző versenyt?
Nem vagyok amcsi. Amúgy szerintem semmilyen versenyt nem nyertem, csak különdíjas voltam.

6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?
Nem vitatkozom a barátaimmal.

7. Gyorsan gépelsz?
Eléggé. három-négyujj technika.

8. Félsz a sötétben?
Soha. Vaksötétben tudok a legjobbakat aludni.

9. Most van valaki, aki tetszik?
Van, de minek?

10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?
Mert kevés lettem.

11. Szerencse számod?
2

12. Nyertél már lottón?
Előbb csap belém villám egy tengeralattjáróban.

13. Most iszol valamit?
Vizet.

14. Okosnak tartod magad?
És te? Anyáddal szórakozz, fasztarisznya!

15. Ettél valaha bogarat?
Nem, vagy nem emlékszem rá

16. Most van valaki, aki hiányzik?
A józan eszem eléggé.

17. Mit kérsz karácsonyra?
Karácsony után pár héttel? Egy sör jól esne.

18. Ismered a muffinembert?
Egyszer összefutottunk, de elszaladt.

19. Beszélsz álmodban?
Ja, bár mostanában inkább horkolok. Az egyszerűbb.

20. Emlékszel az első csókodra?
Igen, nyálas volt.

21. Reptettél valaha sárkányt?
Aha. Még régen, apámékkal a Hajógyárin. Asszem jó voltam.

22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?
Szerintem Júlis- Mogyoródi Aquapark. Bár inkább csak lubickoltam semmint úsztam volna.

23. Sikeresnek tartod magad?
Milyen téren? Vagy megint keménykedsz? Pénzem van. Piám van. És ma elbőgtem magam egy szar klippen. Szerinted?

24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?
Nem ismerkedek emberekkel csak pixikkel és farkasokkal.

25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?
Nem.

26. Mik a terveid holnapra?
Megpróbálok nem elpatkolni. Ha sikerül, nézek egy mozit este. Benne filmmel, ha mákom van.

27. Mit csináltál múlt hétvégén?
Szilveszteri buláj.

28. Most hiányzik a suli?
Azt álmodtam, hogy egy tanár halálra szívat, és megverek egy alsóst ált. isk-ben. Erre a munkahelyem igazgatói tanácsa fegyelmit indít velem szemben. Ezek után hiányozzon annak, aki sörétet kér análisan.

29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?
Kabbe, megint keménykedsz. De ha már tényleg tönkreteszel: attól függ. Komolyan is gondolva, vagy csak úgy?

30. Szeretsz szingli lenni?
Ha megtalállak kimoslak 90 fokon. Szeretek egy faszt.

31. Szereted a szobádat?
Melyiket? Mondjuk szobányi lakásom van, de igen, szeretem.

32. Ki a hősöd?
Nathan Explosion a Deathlock-ból.

33. Lógtál valaha a suliból?
Sokat, biza´!

34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?
További illúziókba ringatom magam, és azt álmodom, hogy fontos vagyok.

35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?

Jelenleg? Egy 99 éves végstádiumos embert, akit épp egy mozdonyból vágtak ki, ami leesett a Niagara vízesésen. VAGY cpt. Kikr-öt, aki fel tud sugározni.

37. Ettél valaha kutyakaját?
Igen, kíváncsiságból szárazat. Szar íze van, mondjon bárki bármit.

38. Őszinte ember vagy?
Van is vele bajom rendesen. Sajnos igen, sokkal könnyebb lenne szarrá hazudni az életem, és kevésbé lennék nyomorult.

39. Szereted a ham&eggs-et?
Legjobb. Meg paradicsomos bab és lágytojás.

40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?
Mobil, belépőkártya, kulcscsomó

41. Van valamilyen sebhelyed?
Sok is. A legfrissebb egy éves, a homlokom, amit belékeltem egy fogassal. Már alig látszik, de ha lesápadok, akkor frankón kivehető.

42. Szereted az akciót, a pörgést?
Akkor kifejezetten, ha elfelejtem, hogy hova kell hazaérnem.

43. Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?
Kutyakaja.

44. Mi a legnagyobb titkod?
Nincsenek titkaim. Csak jól kell kérdezni.

45. Milyen gyakran telefonálsz?
A szabadságom alatt egy barom ügyfél napi 3x hívott fel, és minden alkalommal elmondtam neki, hogy szakadjon le rólam. Amúgy meló miatt gyakori.

46. Hiszel a szerelemben?
Igen. Legalább tudom, mi tett tönkre és mibe fogok vinnyogva belepusztulni.

47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?
Hajjaj. Béke van? Kérek tíz dekát. Meg némi lelkinyugalom aprólékot. 12? Maradhat..

48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban/lányban?
ELSŐKÉNT? Barom.. nappal, vagy este? Van nála lámpa? Mert akkor azt, ahogyan a szemembe világít. Kérdeznéd inkább azt, mi TETSZIK egy lányban. Mert pl.: én akarhatom stírölni a seggté valakinek, de vazz, télen nagykabátban nem lehet.

49. Mikor sírtál utoljára?
Már válaszoltam, nem figyelsz? Kb 30-40 perce.

50. Kit öleltél meg utoljára?
Baráti ölelés, szerelmes? Haveri hátlapogatás? Melyikre válaszoljak, anyád!

51. Jól kijössz a családoddal?
Igen. Egy hónapban egyszer találkozunk, elég ez...

52. Hol van a mobilod?
Melyik? Amúgy mindkettő a konyhaasztalon, egy nemrég postán érkezett csomag, és a dezodor mellett.

53. Mit ettél utoljára?
Mikrózott virsli, ketchup, sajtos stangli, nugátos croissant.

54. Mi a kedvenc színed?
Fekete és arany együtt.

55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?
Sherlock Holmes 2.

56. Most milyen dalt hallgatsz?
Dethlock - Coffe.

57. Most mire vágysz?
Egy új élet, perhaps? Ha kérhetnék még, akkor mondjuk az augusztusi lelkiállapot?

58. Melyik a kedvenc kocsid?
Régi Mercedes 500 fekete, cabrio.

59. Most nézel valamit a tévében?
Nem?

60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?
Anyám kérdezte, kérek-e ebédet. Nem volt kedvem kimozdulni.

.

2012-01-07T03:40:00.000-08:00

Majd egyszer valaki meg fogja tőlem kérdezni, hogy miért kínzom magam zenével feleslegen, annak nem fogok tudni sem ma, sem holnap, sem semmikor válaszolni.

James Blunt - Same Mistake

2012-01-06T13:30:00.000-08:00

Köszönjük szépen, ez ütött (a szám nekem nagyon nyál, de mond valamit a srác)

Saw the world turning in my sheets and once again I cannot sleep.
Walk out the door and up the street; look at the stars beneath my feet.
Remember rights that I did wrong, so here I go.
Hello, hello. There is no place I cannot go.
My mind is muddy but my heart is heavy. Does it show?
I lose the track that loses me, so here I go.
And so I sent some men to fight, and one came back at dead of night.
Said he'd seen my enemy. Said he looked just like me,
So I set out to cut myself and here I go.
I'm not calling for a second chance,
I'm screaming at the top of my voice.
Give me reason but don't give me choice.
'Cause I'll just make the same mistake again.
And maybe someday we will meet, and maybe talk and not just speak.
Don't buy the promises 'cause, there are no promises I keep.
And my reflection troubles me, so here I go.
I'm not calling for a second chance,
I'm screaming at the top of my voice.
Give me reason but don't give me choice.
'Cause I'll just make the same mistake,
I'm not calling for a second chance,
I'm screaming at the top of my voice.
Give me reason but don't give me choice.
'Cause I'll just make the same mistake again.
Saw the world turning in my sheets and once again I cannot sleep.
Walk out the door and up the street; look at the stars.
Look at the stars fall down.
And wonder where did I go wrong.

Mayhem

2012-01-04T11:55:00.000-08:00

Megnéztem ismét a Hollót. Egyszerű, mint a szeg. A színészi játék közepes, a történet lineáris és jól kiszámítható. Mégis.. Iszonyatosan szuggesztív a képi világa, Brandon Lee játéka felkavaróan bizarr. A zenéje fantasztikus, és a vágásai lenyűgözőek. Valamint nem finomkodik. Az egésznek hangulata van, amit nagyon ritkán látok. Ah, és ezekszerint C. Nolannek is bejön - több visszatérő szöveget véltem felfedezni a második Batman filmjéből a Hollóban.

Második napja nincs facebookom. Írtam egy ticketet, egyenlőre egy automatikus választ kaptam, ami nagyon profin és szépen van megfogalmazva, csak nem a problémámra ad választ. Ők tudják. Várok még kicsit.

Valamint ismét dilemma-dilemma. Falakba ütközöm az egyik oldalon, amibe már elkezdtem érzelmi tőkét pakolni, és résnyire nyitott ajtót találtam ott, ahová még nem. Mi legyen? Vesszem hagyni az elsőt, hátha leomlanak a falak, vagy hagyjam a csudába, és kukkantsak be a másik ajtón? Nem szeretek az árral úszni, de amikor utoljára az irányítás illúziójával kecsegtettem magam, akkor ugyanilyen szituba csöppentem. A falak rám omlottak, és átkúsztam a másik oldalon a küszöbön - majd lett három évig otthon az a kunyhó. Bár ne lenne ennyire vonzó a magasság.

Ma - a kontextus gyilkosaként - imádok Balázs lenni. Imádok önmagam lenni. Imádom, hogy van munkám. Imádom, hogy nem kell aggódnom az állásért, lakásért, egzisztenciáért. Imádom, hogy van pénzem - most elég sok is, ráadásul (bár ez relatív). Imádom, hogy a humorom soha nem hagyott el, imádom, hogy nem veszem komolyan magam. Imádom, hogy dinka vagyok, imádom.. és sorolhatnám? Imádok picsogni, és imádok bőgni. Imádok meghatódni filmen, és titokban tartani. Imádok macsó lenni, és imádom ha utálnak. Imádom, ha kritizálnak, és imádok megsértődni. Amikor halálosan sajnálom magam, és rám omlik a menyezet, azt is imádom, csak kicsit később. Imádom, ha törődnek velem, és rám írnak egy üzenetet a facebookon, vagy egy sms-t kapok. Imádok megbotránkoztatni, imádok beégni, és önmagam kifigurázni. Imádok korán kelni, de imádok későn ébredni. Imádom a játékot, és mivel minden nap játszom, a játék is imád engem. Imádok veszíteni, csak később. Imádok elismerni másokat.

Nagy néha persze mindezt elfelejtem. Olyankor imádom magam képletesen a holdig önnön popóm felületén felrugdosni.

Mai napi nyavaj.

2012-01-03T00:00:00.000-08:00

A szemem begyulladt reggel, mintha álmomban belekaptam volna. Apropó, álom: egy eltűnt lányt kerestem, plakát alapján, csak úgy, szorgalomból. Balatonon, Lellén látták utoljára, ahol elkezdtem körbekérdezni, és üdülőkbe bemenni, hogy mégis, merre lehet. Kiderült, hogy gázos barátai voltak, egy motoros-gengszter banda, és velük lógott leginkább. A szálak egy cirkuszhoz vezettek, ahol már meg voltam győződve arról, hogy maximum egy erős esőzés után fog előkerülni a mocsárból a csaj teteme. A cirkuszban azonban összefutottam a régi osztálytársaimmal, akik nagyon jól néztek ki, és nagyon-nagyon rég nem láttam őket. Ismerték a lányt, de nem tudtak segíteni, én meg jól felébredtem.

Kómásan. Nagyon. Tudtam én, hogy a Conant nem kéne megnézni, de ki tud nemet mondani Arnie-nak? Thulza Doom, Subbotai, és társai, á, általános iskolás korom egyik kedvenc filmje. És mennnnnniyre gagyi, azt el nem tudom mondani. Az egész arról szól, hogy Konan végig feszít, darabos mozdulatokkal lengeti a kardját, és üveges szemekkel réved a semmibe. By Cromm! De legalább kemény, és nem buziskodik, azt és ott aprít, akit csak lehet. El kéne olvasni megint a Howard összest.

FACEBOOK ALERT: nem tudok posztolni sem chatelni, a facebook egy belső működési hiba miatt átmenetileg elnémított. Így sajnos nem tudok picsogni 400 embernek kéretlenül. Kipróbáltam 3 böngészőt és két op. rendszert, három gépen (oké, az egyik telefon volt), úgyhogy nem hinném, hogy velem van a baj.

The Dreamer Reborn

2012-01-02T08:25:00.000-08:00

Ma a jó munkahelyi teljesítmény hatására elmehettem előbb haza. Olyan banki ügyeket intézhettem el, amiket már rég el kellett volna, de úgy éreztem, buzog bennem a tettvágy. Még vásároltam is csupa olyan dolgot, ami egyébként nem kell az életben maradáshoz, de azért nem árt, ha van. Például nem is sejti az ember, néha mennyire kéne egy műanyag tölcsér. Pl.: ha a pálinkát a műanyag flakonból át akarod tölteni üvegbe (a múltban megesett). Vagy foghagyma nyomó. Korábban az "aprítok ezerrel" megoldást kellett alkalmazni, és mennyivel könnyebb is így. Vagy vételeztem új reszelőt. A korábbit még Szofitól kaptam, nos, nem ma. Sajnos eszi a rozsda, mint a fene, és a hölgy bevallása szerint még a nagyié volt. Köszönöm, megszolgált, de azért jobb az új. Olyan, mint amit titkon szidtam Mátrán, azaz egy fémfelületen több él van. Kicsit körülményes, de már belátom, mennyire praktikus. Valamint vettem teát, és vitamint, Ünnepelendő, hogy EGY ÉVE NEM VOLTAM MÉG CSAK NÁTHÁS SEM! Azért a Rossmanban fancsali képpel csak megálltam az óvszerek előtt, ahol a polc tele volt minden földi jóval. Bezzeg amikor kétségbeesetten szükségem volt rá, akkor a pult alól kellett előkotortatni a sose hallott német márkájú színes izét, amit mikor kibontottam átható epres-tutti frutti illat-bomba robbanás kísért. Mondani sem kell, röhögőgörcs lett a vége. Megnéztem egy dobozkát, hátha a hurrá-optimizmus kitart, de mikor megláttam, hogy 2013ban jár le, inkább visszatettem. Ha megveszem, akkor inkább pesszimizmus lett volna (mondván: ráérek még szoknyát hajtani egy évig.. na persze)

Mátrának és az ottani embereknek hála nem érzek köveket a szívem helyén (only emptiness, which would be gladly filled with joy :agoth:). Meglepő, vagy csak egy újabb "álom" vált ezzel valóra? Főleg az ünnepek táján éreztem úgy, hogy ennyi volt, ebben a selejt létben kell letöltenem a fennmaradó cirka 25 évet. Az elmúlt két napban pedig határozottan akarok kezdeni magammal valamit. Például teljesen innovatív képzést adtam le az osztályomnak, ami láthatóan tetszett is nekik. Úgyhogy olyat tettem, amit tudtommal eddig egyik vezető sem. Ráadásul szerkesztettem egy erőteljes business tervet, már ami a beavatkozásokat illeti. No de, nem melózom tovább, a lényeg: undorítóan elégedett vagyok a mai teljesítményemmel.

Útmutató Balázskához, sokadik fejezet: ha ebédre junk foodot ezsik, akkor estére rosszkedvű lesz. Ez törvényszerű. HACSAK nem akadályozzuk meg ezt valamivel. Második törvény: a fizikai munka endorfint termel, és kifejezetten elégedett szoktam lenni a végeredménnyel. Konklúzió: ma meccsnézés közben takarítás lesz, mégpedig intenzív. Amúgy is kangörcs ellen mozgást (konkrétabban: futást) javasolt valamelyik ajjdekeresztény honlap. Csak.. ne lenne olyan nehéz nekiállni. Amúgy már megvolt az első roham az elmúló érzelmi vortex részéről, de sikeresen negáltam a támadást. S mint olyan, ez is teljesen irracionális, és életidegen volt. Úgyhogy hess-hess, go away. Whislist +1: Azt szeretném, ha ez az energia kitartana még legalább egy évig, de tábor végéig mindenképp. +2: szeretnék táborba menni. Tényleg. 10 napot akarok eltölteni azokkal az arcokkal, akikkel Mátrán töltöttem (kerekítve) 4et. Vagy legyen azonnal jövő hét.

Az első munkanapja az évnek jól telt, Balázs ma rendben van. Ön mit tesz Balázsért, a kihalóban lévő állatért?

Feltöltődtem

2012-01-01T11:05:00.000-08:00

Energiával, jókedvvel, álmokkal, reményekkel. A Mátra varázslatos hely, főleg, ha a megfelelő emberekkel vagy. Hó, harapnivaló ég, vidám szemű kutyák, az út hófehér, ropogó erdő, igaz cimborák, és sudár lányok. Néha el-el mereng az ember egy-egy pillanat mélységében, amit hol egy koccintás, vagy egy elkapott mosoly hoz.

Ha ezt jelenti 2012, akkor készen állok rá.

2012?

2011-12-29T02:18:00.000-08:00

Most elzarándokolok csendben és nyugalomban a messzi hegyek közé, ahol csendesen befelé fordulva elemzem életem cseppnyi harmatát.

VAGY bulizok egy oltárit, berúgok, lealjasodok, és reggel a saját hányásomban ébredek!

Vagy valahol a kettő között.

Notting

2011-12-28T03:07:00.000-08:00

Amúgy baromi büszke vagyok ám magamra. Többször volt írhatnékom, de nem tettem, és nem engedtem a depper-blogger hajlamaimnak. Ez csak szokásos két pólusú személyiségjegyeknek köszönhető. Egyszer lent, egyszer fent, csak mostanában nálam egy kicsit szélsőségesebben. Vagy NAGGGGGGYON jó, vagy nagyon NEM. ´Oszt ez a kettő váltogatja egymást. De legalább adok magamnak pár napot, amikor semmit nem csinálok, csak a gép, vagy a könyv előtt üldögélek, és teleszemetelhetem a virtuális szennycsatornákat.

Érdekeseket álmodom. Úgy tűnik, a tudattalanom kezd túltölteni, és kidobálja a feleslegesnek vagy ineffektívnek vélt kacatokat. Pl.: egy héten legalább ötször álmodom exekről, egyszer valami igazán frusztrálót, egyszer meg olyat, amiből nem akarok felébredni. Ma "b" verzió lépett érvénybe: a melóhelyen a lift elkezdett lengeni felfelé menet, és rosszul, rézsútosan beragadva állt meg. Nagy nehezen felfeszítettem az ajtót, de a többiek mentek tovább. Bent meg kellett fegyelmeznem, mert mindenki leszarta, amit mondok, és az egész bagázsnak szóbelit kellett adni (kivéve egy embernek, neki írásbelit, mert már büntettem korábban). De ez sem érdekelte őket.

Megnéztem két tesztoszteron filmet, de annyira rosszak voltak, hogy írni sincs nagyon róluk kedvem. Talán ennyit: A skorpiókirályt és a Pathfindert NE nézzétek meg! NEM jók! Ellenben nagyon rosszak! SOk-sok tequillát igyál előtte, és akkor talán lehet rajta röhögni!

A Princess Mononoke pedig még mindig félelmetesen jó! Azt nézzed, ne a Rambót!
Na, iylenkor jó felébredni.

X-mass

2011-12-24T10:34:00.000-08:00

Köszönöm szépen.

Mert habárnem ez volt álmaim éve, mégis nagyon sok szép emlék fűződik hozzá. Ez a karácsonyi nap is egy ilyen, szép emlék lett.

Sokáig aludtam, tőlem szokatlan módon, majdnem 12 órát. Általában 6-8 bőven elég, de ez.. Most már tényleg elhiszem, hogy az év második felében túlhajszoltam magam, és talán ez is tevékenyen hozzájárult az elmúlt napok nyűglődéséhez. Szóval hatalmas szundi, és szép álmok után tovább punnyadtam egy kád hatalmas forró vízben, ahonnan a telefoncsörgés riasztott. Anyám kérdezte, hogy várjanak-e meg a fa díszítésével, és én szerettem volna. Így rekord idő alatt elkészültem, s a kistestvérkém értem jött böhöm autóval. Beugrottunk a gyógyszertárba szemcseppért, és mentünk fát díszíteni. Őkelme normann fenyő, kérem alássan, meglehetős csálésággal. Olyan vastag szára volt, mint fele combom. Szegény öcsém faragta be, és a kisbalta serény forgatása igen intenzív izomlázhoz vezetett. Öcsikém nem kicsi ember, csak szólok.

A díszítés idén, egyfajta hatalmi harccá vált. Anyám fel szeretné tenni a gyerekkorunkban készített, kissé mosolyogtató házi díszeket is. Öcsémmel pedig szeretnénk dísznek az Ős Szovjettúnió ékeit. Igen: űrhajós, aranyhal, macska, maci. Ezek ugyanolyan anyagból vannak, mint egy normális gömb a fára, csak még valami lakkszerű mázzal le is vannak kenve, hogy a posztmodern színekben pompázó ék még csillogósabb legyen. Az űrhajós - természetesen - rózsaszín és sárga. A macska színváltós zöld (azaz annak minden árnyalatában pompázik), az aranyhal pedig.. az az arany, amit már az arabok is betiltanának.

Anyám pedig kirakná azokat, amiket ajándék okán készítettünk 4-5 éves korunkban. Pl.: kartonból csak üggyel bajjal kivágott szív, benne csálé betűkkel: "Szeretlek anya". Vagy kisütött sógyurma fa, stb. AMikre feszengve gondol az ember, mert cuki, de férfi vagyok, ergo a "cuki" az biztos valami buzi dolog, amit igazi macsó nem ismer.

A harcból sunyi mód, mi kerültünk ki győztesen. Kirakhattuk az űrhajóst az általam 4 évesen készített "tészta nyaklánc"-ért cserébe. De titkon felraktuk a medvét és a "halat" is (azért az idézőjel, mert inkább hasonlít az "Alien" című filmek címszerepet adó szörnyére, mintsem vízi élőlényre, csak ciki-aranyban).

A mi karácsonyfánk nem giccses, hanem multi-kulti, mégpedig abból a fajtából, amely megszökött az "ideg és elme" feliratú épületből.

Utána beszélgettünk, és főztünk ezt-azt. A menü: kezdésnek narancsos grog, mint aperitif, utána friss mákos guba, majd majonézes krumplisali, rántott halrudak, rántott csirkefalatkák, baconbe és aszaltszilvába göngyölt pulyka, répatorta mascarponés öntettel, bejgli (házilag, Csilla keze által), gyümölcssaláta, darált tésztás süti, amerikai barátságkenyér, sok üdítő. Mindez svédasztalos elrendezésben, aki amit kér.

Elő a karácsonyi étkészlettel, az ólomkristály poharakkal. Eltörölgettük a por lepte készleteket, és utána ismét pihi és beszélgetés. Valamint leteszteltük a grogot, szerintem a későbbiekben én is csinálok hasonlót. Mondjuk szilveszterkor, már ha a többiek engedélyt adnak rá. Lassan 4 óra lett, és jöttek a vendégek.

Sajnos idén kevesen voltunk. Pankáék olaszországban ünnepeltek, míg Andrisék Csilla apukájánál, így mínusz 7főben voltunk, de így is kilencen. De nem baj, lámpa leolt, csillagszórók fel, és énekeltünk kettőt. Koccintás, kézfogás, és bontogattunk ajándékokat. Az én "zsákmányom":

Zöld kockás ing
Adata Classic CH94 külső vinyó
Walter Isaacson - Steve Jobs életrajzi könyv
Házilag készített mandulás/aszalt gyümölcsös csoki
Neomgágnes (stresszoldásos - ördöglakatos izé)
Nagymamai anyagi hozzájárulás
Nuss Sterne német mézeskalács
Díszdobozos Jagermeister, pohárral
custom falinaptárat az évre, ahol negyedévenként a családról készített képek vannak.

Tíz pont, köszönöm mindenkinek! Én öcsémnek ajándékoztam egy nagyon elegáns parker tollat, amire a nevét gravíroztattam, valamint egy derék szál kubai szivart. Anyámnak Trónok harcát és hand made illatos bio szappant. Péternek és Reninek egy nagyon finom ünnepi teát (nagy teások), és külön egy hand made szappant, Adicának és Kálmánnak.. oké, itt is szappant, ez volt az egyen-ajándék idénre, meg egy áfonyás lekvárt, ami Adica kedvence.

Hazahoztam a toledói pengémet, amit Nagyapótól kaptam, majd tíz éve. Igaz, kopott, kicsit rozsdás, és egyen-díszkard, de akkor is van vagy 40 éves és akkor is toledóban kovácsolták.

Külön köszönöm a tegnapi levelet FB-n. Még akkor is, ha sok újdonságot nem tartalmazott, mégis nagyon sokat tud segíteni a spanyolviasz is, főleg, ha őszinte és pont erre van szükségem. Nem hülye ez a Balázs gyerek, csak balkéz szabály szerint közlekedik a jobbkezes utcában. All in all: NEKEM még mindig nagyon jól esik, ha őszintén, kéretlenül, és minden hátsó szándék nélkül szeretne segíteni. A "potenciálom" nevében is Köszönöm.

Ma este pedig jól érzem magam. Holnap délután Dunakeszire megyek, apámhoz, és a kicsikhez. Mivel még feltehetőleg nem ismerik a blogom, ide is kiírom, mit szeretnék ajándékozni (ha mégis, ne olvassátok el, várjatok holnap estig!).

Apámnak gravíroztattam egy zippo pénz-csipeszt. Amivel a komoly üzletemberek a bankjegyköteget átnyújtják elegáns mozdulattal. Fati szilvabort kap, ami limitált kiadású fejtés (értsd: marha kevés palackot készítettek belőle). A két középső lány plüss angry bird-öt kap, amik ha megnyomod őket, beszélnek. Kisebbek, ugyan, mint amit anno Ami kapott, de mégis ugyanolyan viccesek. Lacika két doboz play-doh gyurmát , míg Kati fajátékot (fa vágódeszka, fakés, és perforált plüss zöldségek, amiket el lehet "vágni")fog a fa alatt találni. Nagymama mécses szettet és szappant, öcsém barátnője szintén szappant, éljen az egyedi-ám mégis sorozat ajándék! Ezek egyébként bio cuccok, mindegyik más, azaz van narancsos, van, ami oliva olajjal készült, és van, ami mákkal (natural bőrradír). Adrié: szegfűszeg-narancsos, Nagyié: szőlőmagos.

Ne, ne kérdezd, melyik milyen és mire jó, pasiból vagyok.

Mosvt pedig itthon nem tudom, hogy mihez kezdjek. Igyak a megmaradt grogból? Installáljak külső inyót? Essek neki a Steve Jobs könyvnek? Vagy a Gillztől kölcsönkapott monszter utópisztikus scifinek? Fejezzem be a novellám, amit az írókör szinte "kikövetelt"? Váááá, két napja unatkozom, most pedig azt se tudom, hova kapjak. Persze, ez az "unatkozom" valójában nem így volt, csak a bottom line hitette el velem.

Zárszóként:

Boldog Karácsonyt. Nem, nem jászolosat, plazmatévéset, hanem olyat, amikor önzetlenül gondolnak rád, és olyat, amikor együtt énekelsz a családdal.

Ady Endre BÉKESSÉG ÜNNEPÉN

2011-12-23T08:13:00.001-08:00

BÉKESSÉG ÜNNEPÉN

Békesség most tinéktek, emberek.
Örvendezzél, derék világ,
Hangozzatok, jámbor legendák,
Zsolozsmák, bibliák, imák.
Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,
Bóduljunk tömjénnek szagán!...
Szép dolog ez!... Így kell csinálni
Minden karácsony-éjszakán...
Hejh, szép az istenes legenda,
A csillag, a jászol, az élet,
Ki lehetne még vele húzni
Talán még néhány ezer évet...
Békesség hát néktek, emberek,
Örvendezzék a vak, a béna:
A jászol benne van a legendában
S a jászolban benne a széna...
Különben is az élet csupa vígság,
Útvesztőkből csillag vezet ki,
A pásztorok és bölcs királyok
Szinte futnak - egymást szeretni
S a betlehemi félhivatalosban
Miként egykor meg vala írva:
Mindenkit jászolánál várja
Az arany, a tömjén, a mirrha...
Örvendezzél, derék világ,
Harsogjatok, jó, égi villik,
Örvendezzél, derék világ,
Te meg vagy váltva tudniillik.
Lobogj, kis gyertya! Meg nem árthat
Ennyi kis fény tán a világnak.
Odakint szörnyű nagy a kétség,
Odakint szörnyű a sötétség.
Odakint szörnyű vaksötétben
Sirály sikoltoz, vércse víjjog,
Bagoly huhog, kóbor eb szűköl...
Odakint valami nagy titkot
Rejteget a sötét világ,
Jó lesz mormolni szaporábban
A szent zsolozsmát, bibliát.
A föld könnyektől terhesült meg
S a terhesült föld ing, remeg,
A vajudó kínnak gyümölcse
Nem lehet más, csak szörnyeteg...
Ami sóhaj, nyögés, kín, szenny volt
És rettentett a földgolyón,
Vad orkánban kitörni készül,
Világot törve, rombolón,
Évezredes tragédiának
Bosszuló vége fenyeget,
Vad éhesen, vad harcra készen
Állnak iszonyú seregek...
A Messiást nem várják immár,
Nem kell többé a Messiás,
Hazug a megváltás meséje,
Szentségtelen a szentirás,
Hazug minden, amit az ember
Évezredekkel istenné tett,
Csak egy igazság - közös jussú
S egyenlő végű - ez az: élet...
Ám ne nézz ki az éjszakába,
Örvendezzél, derék világ,
Hangozzatok, jámbor legendák,
Zsolozsmák, bibliák, imák,
Ne halljátok a föld-dübörgést,
Menjen tovább a szürke élet,
Közelg a földi végitélet...
Addig lobogj csak, kicsi gyertya,
Harsogjatok csak, égi villik,
Örvendezzél, derék világ,
Te meg vagy váltva tudniillik.

.

2011-12-23T03:45:00.000-08:00

Azt álmodtam, hogy a mozgólépcsőn legurul egy blézeres lány. Megpróbálom megfogni, de tovább gurul, a lépcső éles peremén szétverve magát. Lerohanok, és sír. Megkérdezem, hívjak-e mentőt, de nem válaszol, kérdezem megint. Kéri. Felnyalábolom, és felviszem a lépcsőn, sír a karjaimban, és rázkódik. Hívok mentőt, két perc és jönnek. A lány szerintem jobban van, de mégis görcsösen kapaszkodik belém, és nem akarom elengedni.

Nem akartam nagyon felébredni. A tegnap esti karácsonyozás a szokottnál is sűrűbb peakeket és bottomokat hozott, sajnos ez utóbbi nyert. Többször vettem észre, hogy egyedül fekszem a sarokban vagy percekig hallgatok valakiket beszélgetni. Megszólalok és összetörtem a társalgást, és szétszélednek az emberek. Utána már én dumálok valakivel, és a bottomból peak lesz, majd mókuskerék előröl.

Tényleg nehezemre esik, és tényleg igyekszem. Az a baj, hogy nem tudom, akarok-e a társaságba járni, és a társaság akarja-e, hogy ott legyek. Kis híja volt, hogy szóljak Julcsinak, hogy részemről Szilveszter off, és ne haragudjon, de nem tettem.

Mondjuk úgy, adok még egy esélyt magamnak, hogy képes vagyok emberi szinten kommunikálni másokkal, és még élvezzem is.

Utoljára középiskolában éreztem így magam, amikor 3-4 órákat sétáltam a "sehol"-ban, és télen, szabadban olvastam szar regényeket. Akkor az volt a bajom, hogy a generációm tele van seggfejekkel, és kb két értelmes mondatot nem tudok váltani senkivel, max. 2 emberrel, akiknek szintén nem túl jó. Most az a bajom, hogy feladtam.

December soha, szociális szempontból nem volt olyan aktív, mint az elmúlt 4-5 évem. Egy hétből hat napon voltam valakivel vagy valakikkel. Új tapasztalatok és benyomások bombáztak. Írókör, kanbuli, karácsonyozás, fallabda, 4 éve nem látott gyerekkori baráttal csendes-iszogatás, céges bulik, ultra-eredményes munka, játék, bevásárló túra (alias "shoppingoltam"), stb-stb-stb.

Azt vettem észre, hogy nem érdekel. Aszter mondta rám anno, hogy nihilista vagyok. Nem volt igaza, akkor nem voltam az. Volt egy csodaszép barátnőm (gillz akkor még), egy lakásom (az megvan most is), munkám, stb. Nyilván az akkori szituáció megalázó és tipikus MLM szarrágás volt, és ezt akkor is tudtuk. MOST vagyok nihilista, és ha a Dunából kikel Gellért püspök élőhalott csápos szörnyként, akkor is csak annyi tennék, hogy újratöltöm a poharam és egy vállrándítással megkínálom valami üdítővel a srácot, hogy leöblítse az iszapot.

Ja, szoknyát kergetnem sem volna ildomos. Senkinek nem kívánnék egy ilyen tehetetlen, önsajnáltató szánalmas pojácát, aki jelen pillanatban vagyok. A "nincs kedvem" lettem, annak ellenére, hogy TÉNYLEG sűrű volt ez a hónap. Bár múlna már el. Bár múlna el az egész holy fuck.

Balázs

2011-12-22T07:10:00.000-08:00

Tessék nyugodtan a "Cassielt" Balázsra cserélni. Így vagyok 2011-el.

Elhunty a mentori és példakép Nagyapa, a társ elhagyott, a barátok köre szűkült. Az öröm kifakul, és megtanultam arctalanul maszkban mosolyogni. De a maszkban, nem mögötte.

Aren´t we, Dear Balázs?

Nick Cave - Cassiel's Song

We've come to bring you home
Haven't we, Cassiel?

To cast aside your loss and all your sadness
And shuffle off that mortal coil and mortal madness
For we're here to pick you up and bring you home
Aren't we, Cassiel?

It's a place where you did not belong
Were time itself was mad and far too strong
Where life leapt up laughing and hit you head on
and hurt you, didn't it hurt you, Cassiel?

While time outran you and trouble flew toward you,
and you were there to greet it,
weren't you, foolish Cassiel?

But here we are, we've come to call you home
and here you'll stay never more to stray
Where you can kick off your boots of clay
can't you, Cassiel?

For death and you did recklessly collide
and time ran out of you
and you ran out of time,
didn't you, Cassiel?

and all the clocks, in all the world
may this once just skip a beat in memory of you
then again those damn clocks, they probably won't
will they, Cassiel?

One moment you are there and then strangely you are gone,
but on behalf of all of us here we are glad to have you home
Aren't we, dear Cassiel?

Warrior (2011)

2011-12-20T09:36:00.000-08:00

Vártam ezt a filmet, mégpedig azért, mert azt gondoltam, hogy nagyon jó bunyók lesznek benne. Hatalmasat csalódtam, de pozitívan. Ugyanis a filmben NEM a verekedés van központban, NEM a tesztoszteron dagasztotta izmok, és NEM a "becsület" Rocky Balboa machó filozófiája.

Gavin O Connor rendezőnek sikerült prezentálnia az Év Drámáját. Ez nem az a film, ahol a hőst leütik, és utána a szeretteire gondolva slow motionban felemelkedik és mégis erőt merítve jól elagyabugyálja a gonosz orosz/iraki/bagdadi főellenfelét (aki kiskorában ellopta a cukorkát és csúnyát mondott az anyukájára, valamint az iskolában a gatyáját a fejére húzta).

A történetről nehéz röviden írni, mert kb a film közepére áll össze. A központban egy széttört család áll, s azok útja, hogyan jutnak el egy lehetséges megváltáshoz. Adva van Paddy Conlon (Nick Nolte), a szebb napokat is megélt idős férfi, akihez egy este váratlanul beállít fiatalabb fia, Thommy (Tom Hardy), akit majd´ tíz éve nem látott. Nem tudni, merre járt, mit csinált, de kéne neki fedél a feje felé (később pedig egy edző). Adva van Brendan, Paddy idősebb fia, akinek gyönyörű felesége és két kislánya van. No meg egy hatalmas jelzálog a feje felett. Ahhoz, hogy fizesse a tanári apanázsból nem futó részleteket, mellékállásként bunyózik imitt-amott bagóért. Sajnos a tanári kar nem nézi jó szemmel a nem túl ideális példát, így parkolópályára állítják.

Ebben a filmben nincs motiváció nélküli karakter. Kiderül, nagyon kellemes, helyenként lassú történetvezetéssel, hogy ki miért jutott oda, ahova. Ki mit miért tesz. Még Thommy abszolút nihilizmusa és flegmasága mögötti, meglehetősen komplex (és sajnos kissé amcsi) okozati rendszer is napvilágot lát. Brendan útja, és kapcsolata a nejével is zseniális. Innen is üdvözlöm Jennifer Morrisont, aki rendkívül meggyőzően alakítja a hölgyet.

Valamint Nick Nolte. Valljuk be, nem volt egy nagy színész. De itt az exalkoholista, és a múltját félelmetes elkeseredéssel szőnyeg alá söprő, megtört embert hihetetlen átéléssel hozza.

A Warrior egy bunyós film, de mégis, az év drámája. Nyilván nem titok, hogy a megváltást hozó Nagy Fináléban a két tesó találkozik, de amíg eljutnak oda, és hogy kinek mit jelent "A" meccs, azért még azoknak is ajánlom, akik egyébként unott szájhúzással fordítják el a fejük a zsánertől.

IMDB: 8.3
Szerintem: 10/9
Aki nem szereti a bunyós filmeket: 10/7.5 (még így is a nézendő kategória)

End of story

2011-12-19T14:03:00.000-08:00

Rá kellett döbbennem. Keserű lecke volt.
De Lecke volt.
Végtelenül egyedül vagyok. Üres lakásban.
Egyedül.
Néha a tükör mögé merek nézni. Kevesen vannak, rajtam kívül.
A tükör mögött csupasz a fal.
Illúzió téglákból rakok várat. Amit szétvernek, vagy szétverek.
Egyedül vagyok.

Szép Karácsonyt.

bájos

2011-12-18T03:26:00.000-08:00

Kifejezetten van abban valami megmondhatatlanul bájos, hogy ha a vitaminos kupak tetejét elmosom, megszárítom, és ráteszem az asztalra. Majd visszanézvén azt látom, hogy a mosatlanok ellepték a konyhát. Érted. Egy 4-5-5 cm-es kis műanyag izét akkurátusan elmostam, de a méteres halommal úgy viselkedem, mintha ott se lenne.

Egyébként meg kb. szerdától mosolyogva fekszem le aludni. Azért a "kb." mert csütörtökön bekattant az agyamban valami, és elkezdtem az osztályom átstruktúrálásáról, operatív szintekről és a helyzetfüggő vezetés elméletéről agyalni. Mint egy búgócsiga.

De tényleg, mosolyogva alszom.

Köszönöm?

Csak ha erős vagy

2011-12-15T11:34:00.000-08:00

The torture won't part you
Motherly breast won't warm you
You fail and foam from your mouth
why is it so loud, this sound?

All the sense your are capable of
does not seem to save you
You heed the glance of a smile
Was it impossible to float for a while?

Restless is carrying fever
burning you to pieces
In search and need of a friend
Will I bow down to this in the end?

I lay in the hands of my maker
and I want to spend the rest of it awake
Why do I get the feeling they'll brake it
It's a fight...it's a fight...

The torture won't part you
Mothers lap can't seem to warm you
You strain, you climb up and frown
Why is it so loud, This down?

All the sense you are capable of
does not seem to save you
You heed the glance of a smile
Was it impossible to float for a while?

I lay in the hands of my maker
And I want to spend the rest of it awake
Why do I get the feeling they'll brake it
It's a fight...it's a fight

I´ve just lost another day

2011-12-13T00:13:00.001-08:00

Tegnap este kifacsarva, kiégve, agyilag megzuhanva léptem be a lakásba. Letettem a táskát. Kibújtam a vizes kabátból, és a fogasra akasztottam. Levettem a sapkát, a pulcsit. Kibújtam a cipőből, ami beázott. Beléptem a nappaliba. Levettem a farmert és kiraktam szépen, szárral kisimítva, hogy a lábszár része megszáradhasson reggelig. Nem kapcsoltam be a gépet és a tv-t, mert féltem attól, hogy órákra elrabol. Inkább elpakoltam a hétvégi mosatlanokat az asztalról. Az órán negyed tizenegynél várt a mutató.

Nem tudtam, mihez kezdjek. Kibújtam a trikóból, zokniból, és a C&A-ban vásárolt Calvin Klein koppintás szoros boxerből. Kifáradtam a fürdőszobába, és megengedtem a vizet. A kád forró vízben elégedetten sajnáltattam magam. Szappant használtam, nem tusfürdőt. A fürdőszobában padlófűtés van, és a törölköző a fűtőtesten pihen, így amikor szárítkoztam meleg volt a kedvenc, narancssárga és vastag törülközőm. Pizsamába bújtam, és kitotyogtam a hálóba.

Beállítottam az ébresztőt 06:25re, kinyitottam az ablakot. Mindig nyitott ablaknál alszom, amióta egyedül vagyok. A sötétítő redőnyt félig húztam csak le, míg az erkélyen lévőt teljesen. A hálóban lekapcsolom a fűtőtestet, a nappaliban, ahol az erkélyajtó van, pedig maxmimumra tolom a kapcsolót. 21 fok, nekem bőségesen elég.

Végül lefeküdtem, és nem tudok aludni.

Egy, az ablak alatt éppen parkoló autó lusta és könnyed fénycsíkot firkált a plafonra. Ezt kifejezetten szeretem. A takaró túl meleg, félig kibújok alóla, majd 5 perccel később ismét a nyakamig húzom. Telnek a percek. Egy nő magassarkúban hazaér, az egész ház hallja. Nagyon kevés lakót hallok, de őt mindig.

Telnek a percek. Azon tűnődöm, meddig kergetek légvárakat. Megpróbálok aludni, és ébren álmodom. A lecsukott szemhéjam mozit vetít. Mtt táborban verekszem a harcos rendben, és nyerek. Egy másik filmben a arra ébredek, hogy materializálódott árnyék csápokat irányítok, és menekülnöm kell fehér köpenyes tudósok elől. Talán alszom. De elzsibbadt a kezem, és rájövök, hogy nem aludtam. Nem merem megnézni az órát.

eszembe jutott az írókör. Hallottam két novellát, amikben megvan a lehetőség, hogy nem csak "jók", hanem nagyon jók legyenek. Az elsőnél sok a "kosz. Az író helyében az első, második harmadot kitörölném, és újraírnám, koncentrálva a gondolatra. Borgest. Neki Borgest kell olvasnia. A másodiknál a fókuszt emelném ki. Belecsempésznék pár rejtélyt, nyitott kérdést, hogy az olvasó érezze, a fókusz a fontos.

Elkalandozom. Nekem mi a fókusz? Hol van az én nem létező hivatalom. Hol van az én szigetem. Rá kell jöjjek, végtelenül, és megmásíthatatlanul irigy lettem. Irigykedem a tehetségre. irigy vagyok az összebújó párokra. Irigy vagyok az otthonra, ami jóleső, ám mégis irányított rendetlenség ural. Irigy vagyok az ő életükre. Én vagyok a vámpír, amelyik elszipolyozza a mások boldogságát, de a feneketlen bendője soha nem telik meg, csak többet akar.

Telnek a percek. Talán már alszom. Talán most fogok felébredni, s az eddigi élet és ritmus volt az álom. Amikor kinyitom a szemem, reggel van. Megnézem az órám, 05:45. Még pihenhetek. Kinyitom a szemem. 06:20. Kikapcsolom az ébresztőt, és felkelek. Becsukom az ablakot. A nappaliban jóleső meleg van. A fürdőben égeti a talpam a padló hője. Megnyitom a csapot. Fogat mosok. Ismét egy kád forró vízben megfürdök. A törülköző most is meleg, és barátságos. Kimegyek a nappaliba, és bekapcsolom a tv-t. A hírek alatt tűnődöm, szeretnék e kávét inni, de inkább nem.

Felveszek egy hagyományos boxert, egy pár kevésbé lyukas kék zoknit. Egy golf galléros, khaki színű trikót, és a megszáradt farmert. A sporthírek alatt már elkészültem. Kikapcsolom a tv-t. Nem gondolok. Elfogyott a c-vitamin. Ma bakancsot húzok. Belebújok a pulcsiba, kabátba, felnyalábolom a táskát, és kilépek az ajtón.

Bezárok. Négyre.

End of the Road?

2011-12-12T05:20:00.000-08:00

Uram isten, milyen nap... Reggel nyolc óta ez az első szabad percem, ebédszünetben is munkán agyaltam.. Kicsit sűrű ez a hétfő. A végén még ráborulok a billentyűzetre haldokolva és vért hörögve. Elmegyek egy tárgyalásra, onnan rohanok értekezletre, majd levelek generálásában segítek a társosztályoknak, és közben lenne más dolgom, még-még-még.. Végem. Este leszek kreatív? Amikor az agyam kicsi csipetkéi borítják majd az asztalt és a szőnyeget? Fáj a hasam is, ráadásul, gyaníthatóan az ebédidőben sebtiben begyömöszölt pizzák miatt. Ráadásul az egyik emberem műteni kell, most hozta az ambuláns lapjait, és megbeszéltük, hogy legyen tp-n, illetve mit szeretne... És folytathatnám a szokásos minőségi kontrollt, illetve a tárgyalásról egy memot kéne készítenem, amire már alig emlékszem..
Áááá...áá.áá

Hoppá, megint dolog volt, három másik velem egy beosztású embert kell összehangolnom. Jippí?

A hétvége jó volt, találkoztam a családdal is, egy pár óra erejéig, ergo voltam emberek közelében. ergo kicsit úgy éreztem, hogy van bennem is valami értékes, szerencsére a munkatempó nem enged most befelé fordulni (de néha sikerül).

Legalább a holnapi kártyaparti elmarad.

Ma azért megyek emberek közé, hogy a saját hajamnál fogva kirángassam magam a kotványból. Ha kint vagyok, kérlek, mosolyogjatok rám.

Lopott idő (2011)

2011-12-09T00:39:00.001-08:00

Andrew Niccol egy látnoki rendező. Nagyon érdekesen közelít meg bizonyos tabunak számító témákat, és mindig a kisember szemén keresztül vetíti ki azokat, akár a groteszk határáig. De soha nem lépi át azt a határt, és így lesz hihető, még a furcsán nyakatekert szituációk is.

Ilyen volt a Gattaca, ami szerintem egy zseniális film. Anti-utópia, a génállományon alapuló társadalommal, ami ráadásul félelmetesen hihető is. Kasztosodás, a szegény szegényebb, a gazdag gazdagabb, és aki tehet, csal.

Ilyen volt a Fegyvernepper, ami egy realista filmdráma, az egyszeri bevándorlóról, aki rájön, ha elad egy stukkert, akkor egy havi fizetését teremtheti elő. Ha elad nagyon sok stukkert, akkor megteheti, hogy a világ legmenőbb orosz modelljét is elvegye. Ráadásul ez a film hihetetlenül precízen és cinikusan ad egy olyan világképet, ami sajnos senkinek sem esik nehezére elhinni.

És itt a Lopott idő, ami NEM ilyen. Adva van egy érdekes alapötlet, mely szerint az egyetlen globális valuta az idő, amit az emberek a bőrök alatt viselt beültetéseken látnak (?). Mindenki kap 25 évet születésekor, utána azt nullázzák egy évre. Ha melózol, akkor kapsz időt. Ha költesz, akkor az percekbe, hónapokba kerül. ergo a termelésed időre megy. Ha elfogy, akkor meghalsz. Egyszerű, nem? Sajnos túlságosan is az.

A Gattacával ellentétben tele van buktatókkal a film. A legfőbb gondom, az az isteni Justin Timberlake, akinek sajnos két arca van, az elszántan előre néző és a bánatos kiskutyaszemekkel meredő. Ez pedig sajnos kevés. Ami leginkább baljós, hogy Mr. Timberlake úgy tűnik, leginkább színészként képzeli el magát, hiszen csak idén 3 produkcióban tűnik fel.

Akinek meggyőző volt a játéka, az Cillian Murphy (Batman Begins madárijesztője), akinek minden adottsága megvan ahhoz, hogy nagy színész lehessen. Meglehet, ez az igen szuggesztív gülüszemeinek lehet a hatása, de alapvetően hitelesen hozza a figurát. A másik meggyőző telejsítmény az aktuális pihekönnyű nagymellű női sidekick apját formázó színész. Sajnos IMDB nem segített, hogy ki is volt Mr. Weiss, gyaníthatóan ez a fickó, azaz Jesse Lee Soffer. Bámulatosan alakította a 25éves testbe zárt halhatatlan milliomost. Még akkor is, ha egy tejfeles képű kis suhanc a gyerek.

A bajom a filmmel, hogy nem köt le. Az újdonság, az ötlet hamar elvész, nincs jövőre vonatkozó új technika, nincs egyedi világkép (ami pl.: a Gattacában volt). Ez csak egy akció Sci-fi, ami gátlástalanul lop a Logan Futásából, de csak töredékeket.
Kár érte, reméljük Mr. Niccol-nak ez egy egyedi kisiklása volt, semmint az elkövetkezendő filmjei előrevetítése.

IMDB: 6.6
Szerintem: 5+1(a plussz egyet Olivia "Thirteen" Wilde kapja)

hús hússal

2011-12-07T23:59:00.000-08:00

Munkaidő után kaptuk a hírt, hogy az aznapra tervezett céges pofavizit kicsit később, hatkor kezdődik. Tekintve, hogy a munkaidőnk lejár ötkor, inkább beültünk hárman egy kedves késdobálóba némi folyékony bátorságot magunkhoz venni, hogy ép ésszel s kedvvel bírjuk az eseményt. Kellemes hangulatban elbeszélgettünk a pókerről, a szerencsejáték függőkről, és hasonló motiváló, vidám témákról. Majd lesétáltunk az Oktogonra, és kisföldalattival elbumliztunk a Vörösmarty térre. Itt akadt egy kis közjáték, a kollegát nem szerették volna bontott sörrel beengedni, így szegényke kénytelen volt lehúznia az egészet. Nem tiltakozott.

A Vörösmarty téren mikor kijöttünk a kisföldalattiból, azt vettük észre, hogy egy említésre méltó tömeg bámul minket. Szájtátva. Kb. 200 ember. Gondoltam, végre, a világ, de legalábbis egy szép tömeg, végre felismeri tehetségem, és elfogad feltétlen diktátorának, és ajándékokkal valamint kellő hódolattal adózni jöttek! Vagy csak a mögöttünk lévő Gerbeaud falára vetítenek éppen, és azt nézik.

Egyébként is gagyi volt.

Volt foglalásunk a tér közepén lévő egyetlen fedett helységben, 25 főre, amit marcona biztonsági őrök vigyáztak. Durva, minden más helyen fürtökben lógtak az emberek, és ott volt négy hosszú pad - üresen - csak nekünk. Mindegyik asztalon egy tál kocsonyával. Ahamm..őőő... kocsonya. mi az asztalnál 9en voltunk, egy tál kocsonyára. Hát, nos, izé. Okkés. Recepció és Váccság van, értem.

Megérkezett a nép, gonosz bankárok vagyunk, így a hatra kitűzött kezdés fél hétre csúszott (éhesek voltunk nagyon), ekkor már azért beindultak az események, kaptunk forralt bort, puncsot, teát, ki-ki ízlése szerint. Majd megérkeztek a bőségtálak, véres hurka, májas hurka, sült tarja, csirke, lila káposzta, krumpli, kenyér... Ennyit az apadó pocakokról. A végén még önértékelési zavaraim lesznek az újra visszanövő pocakok láttán.

Mindenesetre ettünk egy jóízűt, majd az udvariasság határain belül leléptünk, megköszönve főnökeinknek az étket és áldást. Valóban jó hangulatú kis party lett, hiszen az én területemen dolgozók mindig is híresek a kellő atmoszféra megteremtéséről, de alapvetően úgy tűnt, hogy mindenkinek van jobb dolga, szerda este.

Hazafelé esett végig, és én azon törtem a fejem, hogy miként is adjak fel időben egy analóg levelet, de végül nyert a lustaság - átadom személyesen.

Danger-danger!

2011-12-06T23:39:00.001-08:00

A munkahelyem immáron két fronton is hivatalosan veszélyessé vált. Azt álmodtam, hogy egy ügyfelet rossz döntések következtében átengedtek a beléptető rendszeren, és az arcom egyik felét véresre karmolta. Úgy, hogy nem is ismertem, pedig. Majd odafent tolkienes arcokkal kellett képzésekre mennem, ahol Miki és Gillz még egy pár voltak, és az épületben laktak egy szállodában, mert anyagilag így jöttek ki a legjobban.

Aha

Élőben pedig ma a liftben nem parfüm, büdös dezodor, ne adj isten, kávé illat volt. De nem is izzadság vagy pisiszag, ami minden lakótelepi felvonó sajátja. Nem. ENERGIAITAL szaga volt ott, átható, és felismerhető tutti-frutti íz terjengett a levegőben. Nem, nem öntött ki senki semmit, nem volt gyanús folt a padlón vagy a falakon, csilli-villi tisztaság van. De ez.. Nem valami perverz parfüm "illat" hanem eredeti (még a márkáját is megmondom: Hell) energia ital szag.

Ez egy veszélyes hely...

A liftben véradásra felszólító plakát van kirakva. Hát persze.

"A Télapó nem a régi már/Kedve tartja állva bekakál"

2011-12-05T23:57:00.000-08:00

A tegnap este tanulságos volt. Először is: a portói egy jó dolog, de a gyomrom nem szereti, csak az ízlelő bimbóim. A második, hogy a régi(tíz éves ismeretség) barátokkal nem fogok járni. Sajnos, teszem hozzá, de legalább beszélgettünk egy jót (hattól éjfélig, eh). Így tehát most roppant éhes vagyok, gyakorta rohangálok az árnyékszékre, fáj a hasam. Marha álmosan bambulom némi negédes nyálcsíkkal a monitorokat.

Hell yeah, az ilyen állapot Motörheadért kiált!

Lassan el kell kezdeni a karácsonyi körbevásárlást, mert igencsak ki fogok csúszni a határidőkből. Most leginkább pár perc szunya, amit a szervezetem kíván, de sajnos ez nem megoldható, majd talán szerdán.. Áh, dehogy. Akkor céges pofavizit a feljebbvalókkal. Akkor majd csütörtökön. Kicsit aggasztó, hogy a hét legelején már szétcsapom magam, de azt hiszem, erre ráérek aggódni majd +10 év múlva. Vagy 5.

Ma ismét hozzájutok némi jégborhoz, a hűtőmben több pia lesz, mint kaja. 1 tokaji furmint, egy negyed üveg portói, háromnegyed üveg Jim Beam, és maradék pálinka. Kaja: pár rohadó alma, fél csomag kemping sajt, némi lekvár és két doboz tej. A rohadó fokhagyma és citrom csapatokat már evakuáltam, jó lesz nekik "ott" távol.

Munka hétig, utána a fente mlített csemege beszerzése van napirenden. Majd rohanok haza, hogy előkészítsem a túszokat, akiket kicserélem más túszokra, és így végleg megszabadulok az utolsó kerülgetni valóktól. Mi lenne, ha csütörtökön alvás helyett inkább elmennék hobbi boltba és nyomtatósdiba, és megoldanám a pinhead kérdést? Azaz a fehér falon sok szög képek nélkül édes-bús hungári ballada elszavalását?

Oké, bevallom, ez nem volt kellőképpen koherens. Milyen szavakat nem tudok..?

A munka nyakig temet, a maradékot én teszem rá, ki lesz, aki fejbe vág a lapáttal, és elegyengeti a földet a fejem felett?

Szögek a falban

2011-12-05T05:54:00.000-08:00

Hülye ötlet volt mindkettőnk részéről, de tanulópénz volt. A szögeket nem lehet kihúzni, vagy ha igen, a festés is belehal kicsit. Mindegy, legalább adott a feladat: pont oda ugyanakkora képeket kell kitenni. A fa kuckót tegnap este kiraktam a "mütyürökkel" együtt. Legközelebb, ha lesz elég időm, megyek a kreatív boltba keretekért, utána nyomtatni kell képeket, amik már rég itt figyelnek a gépemen. Hétvége? Volt..

Pók átjött szombat este, kártyáztunk, nosztalgiáztunk, és előkészítettük az Mtt következő óriási kreatív meglepetését. És letoltunk egy random Magic partit. Valamint megbontottuk Pók szülinapjára kapott green labelt. Nagyon..nagyon finom volt. Lehet, hogy mégis meg fogom kedvelni a scothokat?. Oké, nekem is van ízlésem: a kétezer forintos alkotásoktól hányni tudok, annyira rossz, amit megiszok meg finoman szólva sem pénztárca barát..

Sznob vagyok. Vállalom. Fallabdázok, curlingeztem, és ismerem a krikett szabályait. És csak drága italokat iszom.

Vasárnap családi tosz volt, ahol javarészt unatkoztam, de jó votl látni a mosolygó családot. Öcsém felnőtt. Érdekes érzés, valahol.. büszkévé tesz, persze, semmi okom rá.

Skyrim az új időrabló, már látom.

A ma este érdekes lesz, annyi szent.

2011

2011-12-02T10:01:00.000-08:00

A 2011-es év az orvosok diagnózisa szerint is haldoklik. Nincs már sok neki hátra, lassan a gépekről is lekapcsolják, és nem adnak neki több, életet jelentő bűzös folyadékot. A szakértők szerint maximum 21 napja van csak hátra.

Ha engem kérdeztek, remélem hamar megdöglik. Életem legelbaszottabb éve volt. Ugyan nem rendezek neki szertartást vagy szép temetést, inkább fogom, és a földi maradványait ledobom a szemétledobóba, utána ami megmarad elkaparom egy erdőben.

Csak dögölne már meg.

A fejemben a munka is evez

2011-12-01T01:40:00.000-08:00

A hónapom úgy indult, illetve az október úgy végződött, hogy majdnem kirúgtam egy embert, aki habár nem tud róla, még mindig a bögyömben van. Adok neki majd eleget, hogy bizonyíthasson.

Most úgy zárom a hónapot, hogy hazaengedhetek mindenkit délben. Még azt is, aki eredményben nem tett le olyat az asztalra, mint a többiek, de mégis akkora csapatmunkát és morált mutatott, hogy könnyed szívvel engedem haza. Ráadásul külön öröm, hogy a csapatom ezt nemcsak elfogadta, hanem egyet is értett a döntésemmel.

A december egyik részről nehéz, másikról könnyűnek ígérkezik. Ez utóbbi az eredményekről szól. Az emberek, úgy tűnik, a karácsony közeledtével jobban manipulálhatóbbak, és olyan kommunikációkkal tudunk élni, amit könnyebben magukévá tesznek. Decemberben valahogy az emberek lezárják az évet, és rájönnek, hogy mi fontos nekik (és nekünk). így általában eddig legalábbis, könnyebb hónap, még ha csonka is.

Ellenben szakmailag már látom, hogy nekem, mint vezetőnek nagyon nehéz lesz. Egyrészt kapok egy embert a nyakamba, aki a szakmai képzettségem, kompetenciáim, és menedzselési tulajdonságaim fogja fejleszteni, de leginkább felügyelni. Makacs ember vagyok, ha nem készülök rá, nem bírom a kritikát, és kicsit bele fogok őrülni. Ez teljesen más, mint pl.: ha az írásaim kritizálja valaki, mert azt elfogadom, az teljesen tiszta ügy, és az esetek többségében nagyon is helytálló! De egy ilyen dolgot, ha csak nem a "praktikákról" van szó, nehéz befogadnom.

Ráadásul a naptár ellenünk van, pénteken már erőn felül kell teljesíteni mindenkinek.

A magánéletem alakul. Már nem képzelem Amit magam mellé, már tudok elvonatkoztatni, és a boltban nem jut eszembe, hogy "azt a cuccot ő szereti". Érzelmileg az elcsatolási fázis majdnem kész. Így mrá merek randizni, vagy pártatlanul beszélgetni másokkal.

Remélem, a hétvégén még több lesz.

Igen, jobb a kedvem, és nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített, avgy segíteni szeretett volna, de nem éltem vele. Így köszönöm (nem sorrendben, és az elsőnek is ugyanúgy, mint az utolsónak):

Zsoltnak, Peetnek, Launak, Julcsinak, Csintznek, Drizztnek, Póknak, Verának, aki már nem lesz "majdnem harmadik", Áginak, Gillznek, Morganának, Ákosnak, Snownak, Reninek, Reni v.2.-nek, Ferinek, Libynek, és paradox módon Aminak is, aki rendbe tette a saját hülye fejét is.

Köszönöm. Akiket kihagytam, azoktól elnézést, akik nem érzik magukénak, azoktól azért - NEKEM segített.

Most igyekszem nem idióta és megkergülten idegesítő pattanás lenni, és igyekszem nem ráakaszkodni minden (jó) mellel rendelkező ismerősömre. Ha mégis, úgy KÉREK mindenkit, hogy szóljon. Elsőre ne üssön, de ha muszáj, istenem, sokat bírok.

Szóval ez még egy jó nap. Nem rontotta el semmi. otthon takarítok, és játszom még egy kicsit. Nincs elmaradt kötelezettségem. Vagy nem emlékszem rá.

Jó nekem.

Vigyázz, a fejembe kapsz körutat!! Én szóltam

2011-11-29T01:28:00.000-08:00

Rá kellett jönnöm, hogy meglepően de rendkívül alábecsülöm magam. Tudom például, hogy a barátaim nagyobb része jóval okosabb nálam. Klasszikus műveltség terén mindenképp, de lassan már a szavak is kikopnak a nyelvemről. Tegnap hosszú perceket gondolkoztam egyetlen bagatel jelzőn. Nem értem, hogy aki verset olvas, miért úgy csinálja. Vagy amikor valaki műfajokról beszél, akkor máris gombóc nő a torkomba, gondolván, hogy most olyan következik, amit tudtam régen, és ezt nyilvánvalóan elég sokszor és elég hangosan ordibáltam, hogy nyilvánvalóvá váljon. A baj az, hogy már nem tudok. Nem tudom, hogy a frusztrációnak mik a tünetei, de engem ez halálosan lelomboz. Nem úgy, hogy "legközelebb jobb leszek", hanem hogy "eh, ebben is szar vagyok" módon. Szóval ha az IQ-m, már ha van olyan, eléri a 110et, akkor boldog leszek. Korábban 130-140 körül volt, de akkor még főiskolás voltam, és érdekelt a világ. Ma inkább elbújok előle.

Érdekes felfedezést tettem. Lehet úgy is aludni, hogy a kezem nincs ökölbe szorulva, és így nem fáj reggel. Vagy a csuklóm nincs valami kicsavart furcsa pózban. Ma úgy aludtam, hogy tenyérrel lefelé pihentettem a kézfejem, kinyújtott csuklóval, és reggel csak a szokásos adag fájt. Ez jó. Ám borzasztóakat álmodtam, kettőt.

Álom No1.: Egy tolkienes buliban (találkozón?) voltam, és leginkább Gillzre, Angwenre és Aeglosra emlékeztem. Gillz folyamatosan headsetten telefonált (álom volt, mondtam), mégpedig a leendő pasijával, akire valamiért féltékeny lettem. Angwen pedig leesett egy mólóról a Dunába, és ennek láthatóan örült, holott hideg volt, így lement zuhanyozni. Aeglosszal beszélgettünk, de én valamiért nem akartam, mert hosszú busz út, mire hazaérek onnan. Valamiért meg akartam várni a másik két hölgyet, és busz helyett villamosoztam. Ahol Gillz továbbra is végigtelefonált.

(nem, nem keresek értelmet. Minden exemre féltékeny vagyok, de azért ez..ez..beteg).

Álom No.2.: Egy szituációs lelkigyakorlaton voltam, egy vonatállomás balkonján. Egy csomó 3-4éves gyerek a problémájával nyaggatott, és helyt kellett állnom. Egy kislány azért nyafogott, mert szerinte nem szeretjük, egy másik pedig, hogy ő nagyon erős, és ezt agresszíven fejezte ki. Álmomban azon gondolkodtam, hogy nem kéne ilyen szituációt gyerekekkel lebonyolítani, mert nem tudnak még hitelesen alakítani..semmit. Utána a pályaudvar földszintjén egy mentőautó bevágódott irtózatos sebességgel, az oldalára fordult, és csúszásában (ami még feltehetőleg 60as sebességgel történt) elkaszált egy csomó ártatlant. A gyerekekhez szaladtam, hogy ne menjenek le, főleg a kislányhoz, akikről kiderült, hogy felnőttek, csak álruhában (??). A nő, aki a kislány alakította elmondta, hoyg ugyanilyen balesetben veszítette el a kislányát, és terápiás céllal jött ide ő is (én mit kerestem ott?). Akkor ott nagyon fontosnak tűnt, hogy ne lássa a hullákat, akiket sárga plasztikzsákokba kezdtek gyűjteni. A nő meg nekem esett és elkezdett csókolni, aminek nagyon örültem, lévén szemrevaló menyecske volt, csak kicsit furdalt, hogy kb 6-7 méterre a szállítók hullákat pakolnak.

Huhh, elég érdekes a logikai vonalam, visszafelé haladva? Tegnapi írókörös találkozó ismét nagyon jó volt, kreatív és hasznos feladattal. Sokkal jobbat is alkothattam volna, de nagyon fáradtan és lehangolva érkeztem (remélem nem látszott, megpróbálok erre kínosan ügyelni).

Igaziból lusta voltam a feladattal, teljes szöveget emeltem át, ahelyett, hogy kreatívabb lesznek. Hanna, Gillz, Lau, Alew, Morgana is jobbak és ügyesebbek voltak, és mivel nekem mindenben a legjobbnak KELL lennem, nagyon fáj, amikor hallom, mennyire szar, amit csinálok. Úgyhogy fel se teszem. Amúgy is bajom van a bloggal, mégpedig hogy rajtam kívül az első alkalom után senki nem tett fel semmit. Kezdek kicsit kételkedni abban, hogy akár két hónapot is túlélne az írókör (legyek pesszimista, és ne legyen igazam).

Ráadásul a randim is csúszik hétfőre péntekről (másnap munka ó jee, hello red bull!).

Leöltem hétvégén Skyrim elé, és úgy döntöttem, hogy CSAK hétvégén fogok vele játszani, mert fél órát nem érdemes, de nincs rá időm. Ma takarítás, kártya összepakolás, holnap kártya, csütörtökön Pókkal egyeztetünk (helyszín kérdéses, remélem nálam), pénteken valszeg NEM lesz randi, úgyhogy vasárnapig pihi lesz. Amikor is családi összeröffenés, ami nem biztos, hogy vidám lesz, tekintve, hogy Nagyapó tartotta a mikulásozást, és ugye idén temettük.

Ja, és ha már őszinteség rohamom van: igen, még mindig hiányzik Ami, és valószínű még fog is egy ideig.

Két Ős Bikini, olvasd el!

2011-11-28T00:50:00.000-08:00

Medvetánc

Eszembe jutott valami
Nem tudok nyugton maradni
Mért nem lettem "murugya"
Annak az élet ünnepnap

Ha már okos nem lehettem
Megpróbálok szép lenni
Ha véletlenül eszembe jut valami
Majd megpróbálom visszafogni

Minden megtörtént velem
Ami csak megtörténhetett
Egyszer valamit akartam
De hátra kötötték a sarkam

Nem tudom mi a probléma
Az élet mindig ünnepnap
Most már úgyis mindegy
Vígan táncolok
Most már úgyis mindegy
Jobb, ha hallgatok
Most már úgyis mindegy
Mindegy, azt hiszem
Most már úgyis mindegy
Mindegy, azt hiszem

Minden megtörtént velem
Ami csak megtörténhetett
Egyszer valamit akartam
De hátra kötötték a sarkam

Nem tudom mi a probléma
Az élet mindig ünnepnap
Most már úgyis mindegy
Vígan táncolok
Most már úgyis mindegy
Jobb, ha hallgatok
Most már úgyis mindegy
Mindegy, azt hiszem
Most már úgyis mindegy
Mindegy, azt hiszem

Imádság

Ó, Uram, teremtőm!
Ki minden előzetes konzultáció nélkül
kényszerítetted rám ezt a világot,
hogy egyszer és mindenkor
boldoggá erőszakolj!
Ááááá.

Ó, nagy Uram!
Mi nem vagyunk a tiéd,
te sem vagy a miénk,
te az övék vagy,
őket szolgálod.
Ááááá.

Hé! Hát a világnak kéne
hozzám viszonyulnia!

Fegyencedzés

2011-11-26T07:07:00.000-08:00

Engem meggyőzött.

Íme az első két (három?) havi edzéstervem. Ha valaki szeretne kérdezni, nyugodtan. Az egészet a "Fegyencedzés" című könyvből merítem, és annak módszerei szerint járok el. Egyenlőre nem kell semmilyen segédeszköz. Ami majd két hónap múlva kelleni fog: kosárlabda, baseball labda (tenisz?), húzódzkodó rúd (Hervis, 10ezerért kapható).

Ki tart velem?

Az első gyakorlatok:

1; Fekvőtámasz falnál
(1x10; 2x25; 3x50)
1; Guggolás gyertyaállásban
(1x10; 2x25; 3x50)
3; Függőleges húzás
(1x10; 2x25; 3x50)
4; Térd felhúzás
(1x10; 2x25 3x50)
5; Csípőemelés
(1x10; 2x25; 3x50)
6; Fejenállás fal mellett
(1x 30mp; 1perc; 2 perc)

Akkor lépek tovább, ha a 3x50es sorozat megy az adott gyakorlatból. Az egyes gyakorlatok rásegítő jellegűek, és egy tíz lépcsős mintát vesznek alapul (pl.: fekvőtámasz falnál az első lépés, az utolsó az egykezes, teljes fekvőtámasz, 100as sorozattal. A fejenállás az első, az egykezes fekvőtámasz kézenállásban az utolsó).

Ha valaki kíváncsi az egyes gyakorlatokra, akkor vegye a könyvet, vagy írjon mailt.

lustaság vagy unalom, vagy nihilizmus vagy kiégés?

2011-11-24T04:41:00.000-08:00

Aha. Mert tetszenek ám lányok, de vazz. Ahhoz nincs kedvem, hogy felvegyem a tetves telefont, és lemondóan legyintek, amikor tenni kéne valamit. Itt most nem extra dolgokra gondolok, hanem mondjuk hogy szépen megnyomjak egy, azaz egy darab kapucsengőt a házban. Egyszerűen nem motivál semmi. Persze, egészséges hiányom az van, nem is kicsi, de egész egyszerűen még ott tartok, hogy vagy magam nem gondolom elég jónak, vagy a sajnos még túl friss, erősen negatív emlékek üzengetnek. Az a tipikus "minek, úgyis rád fog unni 2 vagy 3 éven belül" félék. Mert hogy két hosszú kapcsolatom volt, és mindkettő végén kiderül, hogy sajnos azok az értékek, amikben én hittem egy idő után elhalványulnak a másik szemében.

Sssszóval lusta vagyok, vagy meguntam a kötelező bájmosolyos köröket, vagy az általános levertség/nihilizmus csapott rám, vagy csak kiégtem és nem érdekel?

Hm. erre visszatérek fél év múlva, addig élek tovább egy kicsit (még Zsolt is ezt tanácsolta, ha nem is így).

So fucking tired

2011-11-21T23:42:00.000-08:00

Kardok Vihara Live 2011.11.18-20

2011-11-21T06:23:00.000-08:00

Pénteken szerencsére egy kicsit előbb hazamehettem, és alaposan be tudtam vásárolni. Így több üveg finom westerosi nedűvel felszerelkezve vágtunk neki a messzi Kismarosnak. Sajnálattal vettük észre, hogy a tavaszi szobánkat belakták mindenféle jövevények, így kénytelenek voltunk feladni igen nagy élettéri igényünket, és egy kisebb hajlékot elfoglalni. De legalább meleg volt (erről később).
Jelmezzel nem volt gondom - szerepem szerint egy összevert börtönlakót kell alakítanom - fehér trikó, mezítláb, fekete farmer volt a menü.

A Morgóban ettünk, én lazacot, ami nagyon rossz volt. Tele szálkával, kicsit öreg is. ellenben adtak mellé spenótos gnochit, amit nagyon-nagyon eltaláltak. Visszatérve a szállóhelyre már mindenki mosolygott, mikor Ákos elém tolta a Becherovkát, már én is. Apropó, Ákos: talált valami zug shopban egy felespohár szettet, amin Freddy Krueger fejek vannak (alább megtekinthető a kép alján). Nagyon példás dolog ez, kérem szépen, sokkal hangulatosabb élénkítőt fogyasztani ezekből a poharakból.

Szépen, és mosolygósan feküdtünk mi is le, és nem bízván a helyi fűtésben, feltekertem a termoszt. Hiba volt. Amikor már Ákosnak is túl meleg van, az nem jó. Szerintem felforrt az agyam, és legalább 30 fokra fűtöttük a szobát. Egy alsógatyában, mindenfajta takaró, hálózsák nélkül is melegem volt (kint -4C )

Másnap reggel kilenckor Zsolt végigdübörgött az emeleten, kedvesen ébresztve. Bezzeg mi, amikor ébresztettünk a klántalin, lekopogtuk az Imperial marchot. Reggelire energiaital, és agy-formára tálalt májkrémes szendvics volt a menü, ami tökéletesen megfelelt. Gyors eligazítás, és játék!

Amiből nem láttam sokat, Alew mellett kuktáskodtam, aprítottam, kavartam. Ahogy láttam a recept nem volt bonyolult, csak 20 emberre volt macerás aprítani és darabolni. Sajnos, lévén hagymaleves, én maradtam a májkrém és hobbit keksz kombónál. Utána kisminkeltettünk Szozsi által, és mehetett a muri!

Az elején megijedtem, hogy engemet itten senki sem akar kivallatni, így nem fogom megúszni a megnyúzatást. Élve. Mármint az elején élve, a végén kicsit nem. De lassan elkezdtek szállingózni "cellámba" a jónépek, akik előtt megpróbáltam minél szánalmasabbnak és nyomorultabbnak kinézni "Látta a fogam.. valahova ide hányhattam ki tegnap" vagy "itt nincs reggel vagy este.. csak sikolyok és ordítások. Minél több van belőlük, annál valószínűbb, hogy reggel van". Sikerem lehetett, mindenki már a képembe bevallotta, hogy mindent megtesznek, hogy kivigyenek innen.

Na ja, a lordom meg falra küldött, de legalább a saját irhámban.

Az ítélethirdetés után meglógtam, és lezuhanyoztam, hajat mostam. Nagyon üdítő volt, nem akart senki wc-re menni (akkor elmegy a hideg víz.. nem vicces). Azt hiszem, takaros gőzfürdőt varázsolhattam a zuhanyzóban. Majd, mire vége lett a lájvnak, ismét Morgóba mentünk, holott megígértem magamnak, hogy legalább fél évig még nem. Pedig de.

Itt sajnos társaságunk jól érezhetően fél részre szakadt, én pont a közepén. Ismét rájöttem, hogy nem éri meg vitázni meggyőződésből, ahol a legjobban mérhető érv a szubjektum. Úgyhogy udvariasan meghallgattam az érveket, és bólogattam rá (old Mage vs new Mage). Megértem Dávid érveit, elfogadom őket, de nekem a másik sokkal jobban strukturált és jobban tetszik - erről meg lehet vitázni, csak minek.
Ez jó. Mármint, hogy türelmet tanultam. A rossz, hogy a nem éttermi viselkedés még zavar. Nagyon.

Ételben itt nem kockáztattam: szarvsassült, barna mártás, lekvár, krokett. überjó. Még akkor is, ha tuti fagyasztott volt a husi, és egy öreg kivénhedt állatot pakoltak elém. A husi nem volt rágós vagy inas, és nem cseszték el a mártást sem. Fuk yeah. A végén persze a pincér fancsali képét látva megsajnáltam, fizettem egybe, és odaadták a többiek. És ez nekem így jó volt, ehe.

Visszatérvén a már szállóvá alakított westeroszba, ismét előkerültek a flaskák, és egész kellemes társalgás alakult ki az ajtónk előtt, naná, a folyosón. Nem haragudtam én már senkire, megcsapoltuk a készleteinket, és derekasan fogyott minden. Még csak nem is spúrkodtam. Utána le a kantinba. Zsolt még egy (titokban kettő) kör szarvasvadásszal is megismertetett. Robert Baratheon nagykirályra ettem, ittam, nincs mit tenni (ééréted: szarvassült, Jagermeister). Szozsi telitalálva kérdezett kettőt és jött a hullám, úgyhogy időben sikerült ágyba kerülni. Ami jó, tekintve, hogy már csak Hanna ribizli bora maradt és a szarvasvadász, amit nem volt pofám tovább szipolyozni. Márpedig némi alkohollal még pofátlanabbul próbáltam volna a jelenlévő hölgyeket alkalmi légyott céljával magam mellé édesgetni.

Korán ébredtünk, és Ákos közölte: ő ma Szegeden fog ebédelni, így ihaj, menni kéne. Amit nagyon sajnáltam, eszméletlenül kellemes és jó hangulata van a játék utáni közös reggelinek. Még az ügyvéd úr is sajnálta, de anyuka kiakadt volna, így menni kellett. Így visszagondolván, ha legközelebb hasonló esne meg, akkor inkább maradok és vonatozom hazáig.

Vasárnap még mostam egyet otthon, megnéztem pár Dextert (Season 5 kivégezve), és játszottam kicsit.

Ma pedig írókör, és korán.. nagyon korán csengett az ébresztő.
(A legelső kép Gandalf "Zsufazeke" munkája, facebookon közzétett linkről)

Vihar előtti csend

2011-11-17T04:26:00.000-08:00

A munkahelyem érdekes dolgokat csinál, olyan érzésem van, hogy karácsony előtt akár e hónap végén égszakadás-földindulás lesz. Remélem nem én kapom a villámokat a nyakamba, mert nagyon nem örülnék neki. Nagyon nem.

Azt hiszem, magamból kiindulva, sikerek kellenek. Valami, amiben győzhetek, vagy ha elkészülök vele, akkor olyan érzés fog el, hogy van helyem a világban. Egyszóval, sikerélmény. A szociális interakciók egy ideig kitöltik a voidot, de örökké nem. Rá kellett jönnöm, hogy maga a beteljesülés, avagy siker éhsége nem új keletű dolog, és már egy jó ideije éhezem. Ugyanis rendkívül ritka. Tekintve, hogy nem végzek alkotói tevékenységet, avagy nem versenyzek a szó szorosabb rételmében. Ráadásul eme éhség hirtelen, nem elég a hosszútávú munkával táplálni.

Persze,a munkahelyemen tucatnyi verseny szerű szituációt találhatok, de míg az év első felében ezeket sorban bezsebeltük, elveszítette jelentőségét. Máshogy nézve: a pénzem nagyjából a versenytől függetlenül ugyanannyi értéket mutat.

Ajándékozni szeretek, nekem az is siker, ha PONT eltalálom, ami a másiknak örömet okoz. Sajnos ebben sem jeleskedtem ezek szerint valami fényesen. Bár a fenomenális 5letem már nem fogom odaadni az exemnek, tekintve, hogy habár kedvelem a csajt, de ilyen dolgot havernak/barátnak nem vesz az ember. A családdal meg nagyon ritkán találkozom, így nem tudom, őket mi teszi boldoggá. De azért persze.. van ötletem.

RPG-k ciklikusan kihalnak, általában az első kaland előtt, vagy elfásulnak, a harmadik után, így nincs meg a megszokott siker habzsolása. Kártyában visszafogom magam, és veszítek. A testem egy romhalmaz, olyan kövér vagyok, mint még soha.

Sikerre éhezem, na. Remélem azért valahol meglelem ezt a sikert.

Alapvetően azért vannak ötleteim. Szerintem azért nem tekinthetem magam depressziósnak, mert akarok új utakat, és látom ezeket, és van választásom. Például kinéztem a konditermet. Tudom, milyen alkotói tevékenységbe szeretnék belevágni. Várok filmeket (azokat mindig, most a Prometheus a top favorit). Vágyom emberekre.

Igen, emberekre, én a parti molylepke. Szeretnék találkozni személyekkel, szeretném őket tényleg megismerni. Például itt van az a kedves kis kvartett, akikkel beszélgettem a filmnézős estén. Azaz elsősorban Julcsi, Morgana, Hanna, Mil, Gergő.

Igen, beszélgettem velük, igen, talán ismerem őket, de valójában nem. Sőt, meg kell vallanom, egyiküktől-másikuktól valamiért még féltem is, és ezt meglehetős bárdolatlansággal hárítottam. Pedig mekkora ökörség ez. Nem tudom miért, a végén még megkérdezi valaki.

Hm, eszembe jutott, mennyire döbbenetesen elkényelmesedtem. Ez új.

Első lépés: nem villámhárítót játszani munkahelyen, ahova kétszer is belecsap.
Második lépés: terem. A kondi.
Harmadik lépés: leporolni az újságírói jegyzetfüzetet és mély interjút készíteni a fentiekkel.
Negyedik lépés: Írókör.
Ötödik lépés: Hello világ, ismerlek?
Hatodik lépés: őőőő... azt még kivárjuk.

Problem?

2011-11-14T23:47:00.001-08:00

Most már sokkal kevesebb hullám csap át a fejemen, de azért még léteznek. Csak sunyik. Nagyon-nagyon sunyin, hátulról mellbe támadó félék. Mondok pár példát:

Reggel kínosan figyelek, hogy halk legyek, ha telefonálnak, már mennék a fürdőbe, hogy ne legyek hangos.

A boltba majdnem bepakolok olyat a kosárba, amit az életben nem ennék meg, de másnak a kedvence.

Este úgy hallom, mintha SMS-t kapnék, nap közben mindig lopva nézem a telefonom.

Éjjel lefekvéskor eszembe jut, hogy arrébb kéne rakni a plüssdögöt, nehogy ráfeküdjön valaki.

Nem értem, miért tudtam mindent kimosni egy mosással.

Amikor csobog a víz, azt haluzom, hogy kulcs csörög, vagy szól a telefon.

Kiveszem a kulcsot a zárból, nehogy ha jönne valaki, ne tudjon bejönni.

Folytassam még?
Tegnap is ilyen volt, ráadásul munkahelyen baszták fel ezerrel az agyam, mind az alkalmazottak, mind a kollégák. Lehet, hogy ha nem épp skizofréniába nyaraltam volna, nem érdekelne vagy érintene, de megesik, a legkisebb kis faszság is idegesít. Szerintem menzeszem van, vagy bélférgem.

top 10 fiktív csaj - képekkel

2011-11-13T23:35:00.000-08:00

10. Sir Integral Fairbrook Wingates Hellsing (hellsing OVA)

9. Daenerys Targaryen

8. Anita Blake

7. Debra Morgan (Dexter)

6. Viconia (Baldur˙s Gate 2)

5. Dr. "Thirteen" Hadley (House M.D.)

4. Danica Maupoissant (Pap ciklus/ Szilánk Szolgája)

3. Dors Venabilivel (Alapítvány előtt)
(Hát róla nincs kép a neten... Asimov bigéi nem valami népszerűek)

2. Rita Morgan (Dexter)/ Kuszanagi Motoko (Ghost in the Shell)

1. Melitta (Gods of the Arena)

SEGÍTSÉG!

2011-11-10T02:20:00.000-08:00

Segítsetek egy jelenleg abszolút érdektelen, de későbbiekben fontossá válható kérdés tekintetében:

MIKOR VEGYEK KI SZABADSÁGOT?

Tippeket kérek. Soha nem csináltam ilyet, ez kb olyan, mintha az (ál)naplómat kérném széljegyzetelni, de ucu neki, döntök korlátokat.

Decemberben van 4 nap a két ünnep között - nem ragaszkodom hozzá annyira.

Tippeket, tippeket! Mit kezdjek a fennmaradó 7 napommal?

Nem engednek nagyon csúsztatni, de 1-2 napot szerintem ki tudok sírni, hogy jövőre átcsúsztassuk.

Tudni kell, hogy júliusban voltam utoljára pihenni, és az se volt minden szabadságok csúcsa.

2011-11-09T04:12:00.001-08:00

Tökös srácok top 10

2011-11-08T04:08:00.000-08:00

Lesz SPOILER, és nem jelzem ám, hehe.

11. Jin (Samurai Champloo)

A pozer szamuráj, aki levágta a saját mesterét, de nem macsó bizonyítási vágyból. Jin a szemöveges szamuráj, és mint ilyen, egy szemöveges embernek muszáj imádnia! Sajnos csak póz, némi sztorival, ezért maradt le a top10-ről, de muszáj votl betennem!

10. Sabertooth/Victor Creed (X-men origins)

Egyrészt a színész zseniális. Nagyon féltem tőle, hogy a kis nyámnyila, buzulós fejű színész hogy fogja megoldani a feladatot, de zupper lett. Messze tökösebb, mint Logan, én végig neki drukkoltam a film alatt.
Nője: nincs, vagy ha volt: azt tuti kinyírja

9. Bobba Fett (Star Wars/ Történetek a Fejvadászokról)

Fett egy félreértett figura, gyorsan tessék elfelejteni a filmek baromságait. Az igazi Bobba Fett eredetét homály borítja (maradjon is így). de az biztos, hogy kb. egyidős Han Soloval. Rendíthetetlenül hisz a becsületben és az ártatlanságban, egy kicsit kifordított figura, de soha nem bánt ártatlan embert (és egyéb lényt). Elkapja a világ legnagyobb vérdíjét érő alakot, és a pénzből műtétet fizet. Ugyanis a "Jedi visszatér"-ben nem hal dicstelen véget, megöli a gödör mélyén lakozó lényt, és kimászik, de nagyon súlyos sérüléseket szenved. A története ott él véget, hogy a háborúk után, találkozik Han Soloval, és kölcsönösen megegyeznek, hogy életben hagyják a másikat.
Nője: nincs, nem is volt, nem is lesz.

8. Cpl. Dwayne Hicks

Az egyetlen, aki hallgat a pszichopata nőre, aki azt ordítja a mikrofonba, hogy a két méter magas, nyáladzó idegenektől illene menekülni. Hicks jó arc, beillik a katonák közé, de velük ellentétben nem fafejű, sem beszari, sem szűk látókörű. És még jól is néz ki. Megérdemelte volna, hogy az a fránya sav kicsit távolabb fröccsenjen, valamint hogy az ő escape pod-ja nem törjön ripityára a börtönbolygóba csapódáskor.
Npje: Alan Ripley lehetett volna.

7. Conan a barbár (szigorúan a regényekből)

Az IGAZI Conan távolról sem hasonlít a sorozatban, vagy filmekben látott alaktól. Egy kicsit paradox módon a Jason Momoa féle verzió közelíti meg leginkább az eredeti regényalakot, de pár helyen igazán mellényúlnak, s válik hiteltelenné a figura. Egyrészt a személyiség: Conan mélyen vallásos, és volt egy spirituális élménye, miszerint király lesz, ami előre meghatározza a sorsát. Így bármi áron, de BÁRMI ÁRON, végre fogja hajtani amit a fejébe vett. Conan lop, csal, hazudik, de tiszteli az erőt és az elhatározást. Ellenben megvet mindent, ami nem természetes, és bármikor bárki ellen kiáll. Jah, és NEM a legjobb kardvívó, ellenben a legtöbbet bírja (rpg szerint: erő nagyon magas, stamina meg az egekben). Conan macsó archeatípus, de mégis üt. Elfogadja a sorsát is, amikor tudja, hogy és mikor kell meghalnia.
Nője: mint a tenger.. nem túl hűséges típus

6. Titus Pulo (Róma s.1-2)

Titus története egy igazi sikersztori. Meglepően hasonlít Conanra, de Titusnak hatalmas szíve van. Egészen a kivégzéséig egy hatalmas mamlasz, és teljesebb karakter. Ezúton is köszönöm a forgatókönyv íróknak, hogy egy sematikus macsó izéből egy érző ember tragédiáját festették le, semmint a "túlélő mamlasz" izénél ragadtak volna. "milyen csodás barackok".. Titus végig hűséges barátjához Luciushoz, még akkor is, amikor az totálisan elveszti az élete felett az irányítást, és ha kell, kap egy balost tőle. Mondjuk ez vica-versa, de Lucius nem fog a listán szerepelni, mert nem őszinte - sem jó manipulátor. Csak elvakult és hirtelen.
Nője: Volt neki rengeteg, majd egy, és egy sem.. Nincs szerencséje, na.

5. Pip Bernadotte (Hellsing)

Természetesn én csak a gyorsan műló mellékszereplőket szeretem igazán. Pip egy zsoldoscsapat vezetője, akiket a Hellsing família akkor fogad fel, miután pár náci zombi/vámpír kiírtja a majdnem komplett gárdát. Bernadotte gyerekkorában a nagypapa elé állt, mert az osztálytársai gyilkosok gyerekének csúfolták. A nagypapi elmondta, hogy ezért miért sértődik meg, ez így van. Az apja is zsoldos volt, a nagyapja is.. Nem kell ezen kiakadni. Bernadotte egy zsivány, mindenre kapható szarrágó, de őszintén kedveli Victoriát, akinek az első , igazi áldozatává válik. Így él majd addig, ameddig a vámpírcsaj..
Nője: Victoria Seles, de csak plátói

4. Spec. Agent Frank Lundy (Dexter)

Lundy a zseni. Éles ész, kérlelhetetlen logika, és félelmetes ösztönök, az FBI sztárzsaruja. Sajnos nem túl szép a szemnek, ellenben mindig makulátlan zakóban jelenik meg, még amikor nyugdíjba megy, akkor is (értsd: fehér szalmakalap+zakó). Ráadásul egy jó csajt is szerez. Kár, hoyg dicstelenül múlik.
Nője: Debra Morgan, rendőr, Miami

3. Gannicus (Gods of the Arena)

Ganniuc az ókor playboja. Tenyész hím, piperkőc, és gusztustalanul tudja, hogy kell kibelezni valakit az arénában. Utána hirtelen megtörik - szerelmes lesz, és Gannicus félelmetes változáson megy keresztül. A Playboy elkezdi megoldani a problémáit, még akkor is, ha az általa elindított eseményeknek nem lehet jó vége. Nem is lesz, ellenben, némi politikai machinációknak köszönhetően, mégis eléri a megváltás.
Nője: Melitta, egy gyors románc erejéig. A bajnok azt kap meg, akit akar.

2. Lieutenant Colonel Maes Hughes (Full Metal Alchemist)

A késes srác, akinek felesége van, és kislánya. Egy fajankó, dilinyós, és mégis, a legnagyobb intrikus és briliáns nyomozó. A sorozat felénél kb mindenre rájön, és sajnos ez a tudás meg is pecsételi a sorsát - hiszen csak egy kockát téveszt a kirakósból. Nem volt alkimista, ám mégis sikerrel veszi fel a harcot a legtöbb ellen. ráadásul idióta, kicsit talán túlságosan is gyakran hívja fel a figyelmet saját lányára.

1. Jason Bourne (Bourne trilógia)

Nah igen. A múlt nélköli fickó, Robert Ludlum regényeiből készült nagyon jó filmekből. Bourne, ellentétben James Bonddal képes megsérülni, és hűséges, kitartó. Míg Bond egy sablon, Bourne kerek egész karakter, hihető érzelmekkel. Matt Damon jó színész, a Bourne trilógia pedig talán életem top első három akciófilmje.
Bourne okos, gyorsan vág az esze, és elég emberi ahhoz, hogy azonosulni lehessen vele.
Nője: Marie, Bourne igaz szerelme. Látszólag cigány életmódot folytató csaj egész életében úton volt, sehol nem érezte igazán otthon magát, és egy távoli egzotikus szigeten szeretne robogókölcsönzőt vezetni. Minden álma megvalósul, a tragikus végig.

1. Jaime Lannister (Game of thrones)

Igen, megosztott első hely. Jaime a piperkőc, Jaime a tökéletes kan, Jaime , aki mindenkinél jobb. Valamint Jaime , aki szarul jár, de nem eléggé, akinek egy szerelme van, de kiábrándul belőle, Jaime , akit letaszítanak a "Világ legnagyobb macsója" trónról. Ettől függetlenül megmarad valamije, ami mindennél fontosabb: a tartása. Jah, és eszméletlen stílusa van a srácnak. A tévés sorozatban az igazi Nagy Gonosz, de higyjétek el, a későbbiekben a legtökösebb jófiú lesz. Csak egy kicsit megrövidül pár deka hússal..
Nője: az ikertestvére, Cersei, amíg ki nem ábrándul belőle (jól is tette).

Igen, a lista hiányos. Pl.: hiányzik Artemis Entreri, de valójában őt azért kedveltem, mert Drizzt ellen szurkolok végig. Vagy Jarlaxle-el szemben (Szilánk szolgája). Vagy hiányzik Crixus, a Spartacus/Gods of the Arenából. Ha nem lenne Gannicus, akkor a gallt sorolnám, de Gannicus sokkal kerekebb egyéniség, mint Crixus, így kimaradt a gall tesztoszteronbomba. Raistlinnel az a bajom, hogy végtelenül önző.

Jack Ryan érdekes kérdés (Tom Clancy állandó hőse, pl.: Vadászat a Vörös Októberre), de azt kell mondanom, hogy iszonyatosan sík karakter. Azon túl, hogy milyen okos, nem derül ki róla semmi, max a 10-8 helyezésekig lenne helye.

Vagy ott van a Christian Bale-es Batman, vagy Joker, akik nagyon szimpik, de Bruce Wayne nyávogása az agyamra megy, a képregényekben viszont túl sík a karakter, semmi tartaloma nincs. Szintén 10-8 helyezet, akárcsak John McLane hadnagy. Félreértések elkerülése végett, ezek azok a karakterek, amiket marhára bírok, csak.. valami hiányzik belőlük. Pl.: Logan (alias Wolverine/Farkas), csak épp hogy már meg nem utáltam, amiért az X-men filmek mind róla szólnak, még azok is, amiknek nem kéne. Talán ezért tetszik annyira a 1st class.

5-10ben lehetne Piton professzor is, csak sajnos egyre kevésbé tudok elszakadni attól a ténytől, hogy a Harry Potter regényekben a legkevésbé eredeti gondolatokkal lehet találkozni. Még a történetvezetési/ írástechnikai módszere is lopott. Piton mindenesetre jó arc, az egyetlen IGAZÁN kerek karakter, érthető és követhető motivációkkal. És nem idióta, mint MINDEN MÁS KARAKTER.

Kimaradtak a kötelező rosszfiúk is. Pl. a Lear király Edmundja, vagy Richelieu bíboros, Micha Vykos, Goratrix, Darth Maul, Anakin Skywalker, stb. ezek mind inkább azok a karakterek, akikkel tudok azonosulni, semmint a csepegős jófiúk idióta tábora.

Hullámtörőt!

2011-11-07T23:59:00.000-08:00

A magányosság hullámokba tör rám. A sztoikus vastagbőr repedezik, de még kitart. Amikor azt hiszem, hogy megszoktam az egyedüllétet és az Ami-mentes időket, akkor készületlenül bukik át a fejemen a magány, mint amikor a szörfös észre sem veszi, hogy a hullám átlendült a holtponton, és a habos fergeteg maga alá temeti. Szerencsére az élet az én bokámhoz is hozzá van láncolva, és nem veszik el a tengerben. Valamint mindig áttöröm az életet jelentő víztükröt egy éhes levegővételért.

Remélem nem szakad el az a bizonyos zsineg, és újra-és újra tudok levegőhöz jutni.

Tanulópénz volt, 3 évvel ezelőtt: ne akarjak görcsösen új kapcsolatot, ne akarjak "függeni" valakitől, hanem hagyjak magamnak időt. Ne várjam el mástól, hogy kiráncigáljon a partra, hanem ússzak ki magam. Anno domini erre ráment egy tábor, és majdnem megint megfulladtam.

De akkor ott volt Ami, aki kihúzott, ledörgölt egy törülközővel és belém karolva elvezetett a víztől. Most ki lesz ez a személy? Lassan 30 éves leszek..

Ami mellett leéltem volna az életem. A statisztikák szerint túlnépesedünk, úgyhogy elég nagyok az esélyeim egy új társra, ellenben a romantika, a türelem, a hódítás vagy akár csak az udvarlás már korántsem tűnnek olyan fontosnak, és a kérgem is egyre szarusabb. Én is egyszerűbb lettem, nem tudok beszélgetni, nincs miről. Szürke vagyok, a tündér énem elhalt. Csak nyugalmat és kényelmet keresek, nem a nagy "Ő"-t.

Csak egy lányt, aki kihúz a vízből, ledörgöl egy törülközővel és belém karolva kivezet a partról.

Top 10 fiktív csaj

2011-11-07T05:03:00.001-08:00

Állandó változó top 10 nem létező csaj. Miközben írtam, persze, tucatnyi másik jutott az eszembe. Íme:

10. Sir Integral Fairbrook Wingates Hellsing (hellsing OVA)

Integra a Hellsing anime egyik női főszereplője, a Hellsing család jelenlegi feje. Nagyon helytelenül férfi rangot visel, amit azzal magyaráztak, hogy a rangf öröklődik a családban. Furi. Integra külsőre (oké, rajzfilm) rendben van, csak a stílus. Biztos azon részem kedveli, aki titkon mindig is nemesnek akart születni, Integra jó parti, de nem életbiztosítás mellette egy mezei embernek lenni. Főleg, ha közben lebombázzák Londont a náci vámpírok.

9. Daenerys Targaryen (Trónok Harca)

Dany akkor lopta be magát a szívembe, amikor kapott egy ostort. Az egész Trónok harca sorozat legszebb átbaszása volt. Ráadásul egészen megembereli magát Drogo halála után, sajnos a Dance with Dragons erősen visszadobta a toplistában, mintha az író nem tudná, hogy a no. 1. szexszimbólummal mit akarjon, és ezért inkább Melisandre lesz a domina. Akit viszont utálok.

8. Anita Blake ( Anita Blake sorozat)

Anita mellett, ha ember vagy, meghalsz. Ellenben mivel egy olyan karakter, akit az írónő úgy írt meg, mint a tökéletes tökös nőt. Anita szexi, makacs, egzotikus. De ennél jobb helyezése soha nem lesz, mert sértődékeny primadonna, és ha ő sértődik, akkor jobb esetben beveri az orrom, rosszabb esetben simán lelő. Ja, és vámpír-vérfarkas orgiákkal kokszol.

7. Debra Morgan (Dexter)

Debra a szuperzsaru. Aki az elején még csetlik-botlik, de a jellemének erős lökést adott, hogy eljegyezte egy nem annyira kedves bácsi, aki rosszul jár. Nagyon. Ellenben Debra szétkondizza az agyát, ami igen előnyére válik, és igazán szemrevaló a hölgy. Amiért nem lesz előrébb: szétszórt, munkamániás, és iszonyatosan mocskos a szája (fucking jesus fucking christ, és társai)

6. Viconia (Baldur˙s Gate 2)

A kakukktojás: Viconia egy sötételf, akit máglyán akarnak megégetni, és folyton a saját árnyékára ugrik. Ő is hurcolja a keresztjeit, mint Drizzt, de Viconia messze érettebb és talpraesettebb, mint a hím példánya. Ráadásul nem akadékoskodik, ha úgy gondolja, az tesz neki a legjobbat, ha elcsábít pár arra vetődő hőst. A nagy leszámolásnál Viconia arra biztatja a főszereplőt, hogy hagyjon hátra mindent, így őt is, és legyen isten. Amikor pedig a főhős közli, hogy érte marad halandó, akkor kenyérre lehet kenni. Gonosz egy macska ez.

5. Dr. "Thirteen" Hadley (House M.D.)

Thirteen maga a SZEX. Az egyénisége annyira nem vonzó, ellenben az a fajta nő, aki még a homokosok fantáziáját is megmozgatja. Kicsit. Ráadásul az "élj a mának" abszolút híve, ami plussz pont egy gyors hancurra. Kár, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, és ez alapjaiban teszi tragikussá a karaktert. Szóval a tizenhármas örök kedvenc, kár, hogy szomorú lesz a vége.

4. Danica Maupoissant (Pap ciklus/ Szilánk Szolgája))

Danica látszólag egy sematikus, unalmas karakter. ellenben bármikor meghal a pasijáért, és áldozza fel magát a gyerekeiért. Az, hogy ide került, a "Szilánk Szolgája" című könyvnek köszönheti: Amellett, hogy világot ment, azonnal nekiugrik Entrerinek, és ami érdekes: túléli. Danica tökös, nem elveszett lélek, tudja mit akar, és kitart a döntései mellett. Amiért nem top 3, az az, hogy Salvatore-ra jellemzően sziruposan gügyög néha.

3. Dors Venabilivel (Alapítvány előtt)

Dors a női nem számomra igen kivételes tagja. Határozott, színes egyénisége van, és ami fontos: olyan titkai, amiket érdemes végigkutatni. Az elején még elkanászodott tudóscsajnak gondolná az ember, pár száz oldallal később pedig szeleteli két késsel az utcai vagányokat. Sajnos a legvégén a könyvnek derülnek ki róla dolgok, amik miatt soha nem lesz top 1.

2. Rita Morgan (Dexter)/ Kuszanagi Motoko (Ghost in the Shell)

nem tudtam dönteni, ezért a második helyen két hölgy foglal helyet. Mondhatni jég és tűz. Rita, Dexter nője iszonyatosan idegesítő hangon nyavalyog, ellenben hűséges, elkötelezett, de kemény, ha kell. Ráadásul amikor a Dexter első évadában megjelent Lara Croftnak öltözve, majdnem félrenyeltem a rágóm. Ráadásul habár több gyereke van, mindig kerít időt egy kis hancurra (Dexter legnagyobb bánatára). Érdekes módon, habár mentálisan kicsit defektes, mégis a sorozat egyik leg-racionálisabban viselkedő karaktere, aki nem kikerülni akarja a problémákat, hanem megoldani. Ez a kettősség teszi (elveszett lélek- határozott amazon) teszi rendkívül vonzóvá (amíg él, Dexter mellett is hullanak a csajok)

Motoko tulajdonképpen nem is teljes értékű nő, mert ami szerves, az az agya. Igen, ő egy android, ellenben meglehetősen étvágygerjesztő géptestben (a rajzolók bevallottan a saját nőjüket rajzolták meg a filmben). Ellenben ami igazán vonzóvá teszi, azok az igencsak mély gondolatai, okfejtései. Motoko egy elveszett ember, egy olyan világban, ahol ő sem tudja, mi az igaz és mi a talmi. Tulajdonképpen azt sem tudja, él-e valójában, az emlékei az övéi avagy a "cég" plántálta azt a tudatába. Ezért mindenkinél jobban hajszolja az igazságot, amit végül - meglepő módon - megtalál.

1. Melitta (Gods of the Arena)

Onemaius felesége - már amennyire egy rabszolgának lehet felesége. Melitta hűséges, jámbor, és ennek ellenére erős. Hihetetlen lelki vívódásokkal kell szembenéznie, amikor ráparancsolnak, hogy feküdjön le mással, de mivel ő maga is más tulajdona, engedelmeskednie kell - a gond az, hogy tetszett neki a dolog. Innentől lehet sejteni a lány tragikus sorsát, de a gonosz esemény után sem hagyja magát és a tartását megőrzi - amíg tudja. Tudatosan törekszik, hogy elnyomja az érzelmeit, és amíg hagyják, ez sikerül. Ha Gannicus nem startol rá, akkor visszatér a férjéhez, és nem éri utol a kegyetlen vég.

Kiigazítás

2011-11-07T00:18:00.000-08:00

Még mielőtt bárki is beszopná, az alábbi posztban költői kérdéseket tettem fel, hogy a nyavajblog látszatba is merítsek.

(bár naponta kapok 3 kattintást az analízis progi szerint, úgyhogy a max. 3 olvasóm szórakozhat az általában igen rövid életű szappanoperáimon)

Valamint a lány megkért, hogy erősen cenzúrázzak ismét, úgyhogy a továbbiakban hanyagolom a témát. Helyette írok majd megint, valamikor, kajákról, az úgyis konstruktívabb, hehe.

Egészséges kérdések

2011-11-06T08:40:00.000-08:00

Vajon mi hiányzott?

Elsősorban ilyenkor az ember szellemi/érzelmi nagytakarítást kell, hogy tartson. Meg kell kérdeznie önmagát, hogy mit csinált helytelenül, hol rontotta el? Lehet, hogy elsiettem? Végtére is, ha szigorúan nézzük, ÉN mondtam ki a végső szót.
(csak azért, mert nem éreztem egészségesnek, ha valaki egy párkapcsolatban elmegy randizni s csókot váltani egy másik emberrel).

Szóval mi az, ami miatt nem tudtam megtartani Amit?

Unalmas vagyok? Lehet, hogy elkényelmesedtem? Nem tudom. Mentünk étterembe, moziba, bulizgatni. Voltunk Aquaparkban, vízparton, bográcsolni, sokat randizni. Nem tudom, hogy mit tehettem volna másképpen. Nem fojtottam meg, nem zártam a lakásba. Soha nem mondtam azt, hogy "márpedig nem fogsz a barátaiddal kocsmázni". Nem voltam féltékeny, nem rendeztem jelenetet. Sokat kártyáztunk. Unalmas vagyok, elszürkültem?

Fizikailag van bennem kivetnivaló? Ha igen, akkor meg fogok nyugodni, mert ez az a pofázmány, amin nem nagyon tudok változtatni. Ó igen, van egy kis pocakom, de nem érzem magam tohonya és tehetetlen zsírpacninak, sőt. Elvittem Squasholni, és nem hogy végig bírtam, hanem irányítottam a játszmát. Vagy nem volnék elég férfias? Hát, mondhatok több fingós-böfögős viccet, ha kell, hehe.

Buta vagyok? Nem vagyok jó szellemi partner? Oké, tíz éve volt, amikor utoljára Vergiliust olvastam, de azért idén ment le több komoly irodalmi mű. Bármikor elbeszélgetek Daliról vagy Spilbergről, vagy akár Musorgskyról bárkivel. Vagy amik engem foglalkoztatnak, azok nem elég érdekfeszítőek? Hol és mikor, vagy miért nem mondta, ha így van?

Az a bajom, hogy nem tudom. Abszolút nem érzem magam vétkesnek, abszolút nem gondolom, hogy elrontottam volna valamit, márpedig mégis szétmentünk, és egy kvázi ismeretlen, ötven éves (szerintem)csúnya angol pacákot választott helyettem.

De ha azok a dolgok vonzzák, így 26 éves fejjel, amiket mondott, akkor ezen ingerek hol voltak a több, mint 3 év alatt? A rákk end ról, az enyhe gerontofília, vagy a több férfival való megismerkedés igénye (de politikus vagyok)?

Csak simán szerelemre nem épült, és nem is fog egy normális párkapcsolat, mert az fél év után kvázi megszűnik. Akkor akik együtt vannak évekig, azok mit tesznek, ha a másik fél szerelmes lesz, és érzelmének tárgya nem a partnere? Mi dönt, a józan ész, vagy a szív? Én mindig is az eszemre próbálok hallgatni, amikor meg nem sikerül, akkor általában nem jövök ki a dologból jól.

Hogyan tovább? keserves egy hét jön, amikor ki fog költözni a lány. Talán több cucca van, mint nekem. Eltűnnek a képek a falakról, steril lesz a lakás. Még nem éltem át ilyet, hogy a csaj kiköltözik, nem lesz nagyon jó.

A barátaim, akik az ő barátai? Mi lesz ezután? Vajon lesz-e olyan, hogy elkapok neheztelő pillantásokat? Gyorsan félrefordított tekinteteket? Érezni fogom-e, hogy "az ő hibája"?. Amikor az utolsó "kalandom" (szánalmas még kalandnak is nevezni, legyen inkább: "érdeklődés") véget ért, a kutya nem volt rám kíváncsi. Most hogyan lesz? Hívnak-e még kártyázni, mozizni, "bandázni"?

Meddig leszek egyedül? Mikor szedem össze magam? Hova menjek holnap délután?
Mit csinálsz? Mit tettél? Miért? Hogy hozod helyre?

(+1: hogy lehet azt mondani valakinek, hogy "szeretlek" meg "hiányzol", amikor mással randizol, más ölel?)

Fekete város

2011-11-03T01:12:00.001-07:00

Ez egy bűnös város.. Ez egy fekete város

Lenne éppen miről blogolni, csak nincs kedvem, habár többször biztatást kaptam rá, sőt engedélyeket is. Ami meglehetősen furcsa. Micsoda kétértelmű mondat, ehe, mindkét értelemben megállja a helyét. A sok szkeptikusnak: mindenről tudok, és semmiről sem. Ez utóbbiról azért, mert nem akarom, az előbbiről, meg, hogy nem vagyok hujje, és mert informálnak. Érthető, mi?

Ellenben az Arsenal nyert egy fantasztikus mérkőzést, az egyik rangadót. Így ötből nem vesztett ötöt, ez már kész csoda. Nincsenek nagy elvárásaim a csapattal kapcsolatban: jövőre induljon a BL-ben. Esetleg nyerjen ligakupát, FA-t, vagy nagyon-nagyon halkan: Bl-t. Ott vajon mennyire reális egy Real Madrid- Manchester City döntő?.

A WoW pedig áldozatául esett a Pokemon-Cukipanda előretörésnek. Annyira demotivált az új kiegészítő beharangozója, hogy részemről befejeztem a játékot. Elővettem az Obliviont ellenben, azzal sokáig elleszek a Diablo 2 mellett ezen játék harmadik részéig, amit elő is rendeltem. Igen, díszdobozos kiadásban, mert az KELL.

***

Nem tudom még a Karácsonyt, hogy kivel, ki mellett, és milyen státuszban fogom tölteni. 2003 óta ilyen még nem volt, de mindenki változik. Egy biztos: szeretnék a családommal lenni. Ez lesz az első karácsony Nagyapó nélkül. E nyakas, büszke, makacs, dörzsölt öreg róka nélkül.

Fehérváron élt, sokad magával. Voltak vagy heten, egy családban, testvérek, unokatestvérek, szülők, gyerekek. A recesszió ideje alatt almát és gyümölcsöt loptak, hogy eltartsák az egész családot. Az ő szavaival élve: "rühesek és büdösek voltunk, egy szekrényben elfért mindenünk".
A második világháború alatt zsákmányolt egy szovjet, rohamkarabélyra felszerelhető távcsövet és egy rpg-t (gránátvető). Ez előbbit elásta - félt, hogy agyonlövik, ha megtalálják nála- utóbbit pedig kilőtte, poénból. A gond az volt, hogy mögötte volt fél méterre egy fal, és a cső hátsó részéből kicsapódó lángnyelv leégette a hátát.

A világháború alatt lebombázták a szülői házat, ez idő tájt kerültek fel Pestre (Budára, igaziból). Nagyapó mérnöknek tanult, diplomázott. A tanulás mellett kőműves melókat végzett, és minden mást, mit az dicső kormányunk akkoriban előírt. Alapvetően boldog volt. 1956-ban illegális plakátokat ragasztott, amiért elkapták Nagyanyóval együtt, de mivel Nagyanyónak, pontosabban a szüleinek voltak kapcsolatai, kiengedték mindkettejüket még aznap.

A hajógyárban dolgozott, és tanított a BME-n. A gyárban végzett munkáját ellopták, és a toló-uszályt, amit tervezett, díjat kapott, csak nem éppen Nagyapót tüntették ki érte. Kilépett maltert keverni, de visszaédesgették, ugyanis pótolhatatlan munkaerőnek bizonyult. A róla szóló III/III-as jelentés szerint nem jár pártfoglalkozásokra, deviáns, pökhendi, és nem ismer el főnököt maga felett, minden tekintetben rendszeridegen embernek bizonyult. De mivel nem volt a helyére senki más, így nem vitték el éjnek évadján egy sötét autóban.

Nagyapó szeretet vízitúrázni, kirándulni. Atléta teste volt, sakktábla szerű kockás hassal. Láttam egy fényképet, ahogyan felülésezik Nagyanyóval, radiátor alá dugott lábbal. Szerette a lecsót, mondhatni imádta. Rossz volt az a nap, amikor nem tett le a neje elé egy nagy tállal.

Nagyapó alapvetően szeretett az átkosban élni, alapvetően boldog volt. Többször mondta, nem réti, hogy az emberek miért állítják be egy rossz és gonosz időszaknak. Volt munkája, kreatív munkája ráadásul, családja, három gyerekkel, egy kicsit szűkösebb lakásuk (amit a hajógyári munkásoknak tartottak fent). Volt autója! Telkük, egy kielboat-juk (evezős hajó). A nyolcvanas években érdemes munka érdemrend, meg hónap dolgozója érdemrendeket kapott, ami a priuszait tekintve elég furcsa volt.

Sajnos Nagyanyó idejekorán elment, azóta nem volt a régi, de még egy mindig gondolkodó, fitt öregúr maradt. Hatvan évesen elvitt szigetet kerülni a kiel boattal, aludtam nála kisiskolás koromban sokat, és nagyokat sétáltunk. Sokat sztorizott.

Idén tavasszal ment el. Nem lesz jó karácsony.

Dopman megmondja a tutit

2011-10-25T09:33:00.000-07:00

Alapvetően nem szeretem, és nagyon kevés olyat tett le az asztalra, amit valaha is elismernék, de asszem ez vica-versa igaz. Hisz gonosz multiban dolgozok, ő meg azzal keres pénzt, ha szidhat, de ez nem gond.

Ellenben azt kell mondanom, itt több dologban értek egyet vele, mint sem.

"Akkor kapsz muffot, ha kis buzisan álldogálsz.. Jajajaj, megba***atlak? Meg!"

Itt visítottam.

"A nők többet szívnak, mint Stohl, többet isznak, mint én, érted, és lassan megverik a férfiakat. A férfiak meg butikeladók lesznek"

Monday, bloody monday

2011-10-24T05:37:00.000-07:00

Kávét kellett volna innom, megvan mit felejtettem el!
Mármint reggel.
kezdem megszeretni, ha jó. Mármint ha jó cukros.

Munkában hirtelen elhatározásból begyorsítunk egy kicsit. Minden téren. Egész hónapban statisztikákat elemeztem, állítottam fel, adatokat gyűjtöttem. Embereket hallgattam, kb 30-mintát mindenkitől (az kb. 6x60).

Hétvégén elvittem ezúttal Amit squasholni, ami nagyon jó volt. Igaz, drága hölgyemet nem kímélve eléggé megfuttattam, de látszólag élvezte. Sajnos nem engedte el magát eléggé. Francba a modern kor modorosságával, ha szenvedsz és fájsz, és még szívatnak is, akkor szakadjon mán ki egy "Ó a ku**a életbe!" felkiáltás!

Szerintem nem fallabdázok többet, muszáj terembe járnom. Sajnos a partnerek ráérési hektikussága, az anyagi vonzat, és az ezekből fakadó rendszertelenség mindösszesen nem járulnak hozzá pudingosságomon.

De hétvégenként szívesen elviszek bárkit! De ha nem a nőm az, akkor a felmerülő költségeken felezünk, heh.

Köhincsélek, és reggelente kicsit fáj a torkom, de semmi bajom. Lassan megvalósul az, ami régen nem: egy éven át nem vagyok beteg. Ha most ez keresztbe tesz, hát én.. No.. de.. ne már.

KÖMT: kihagyjuk. Nincs semmi motivációm elmenni. Nincs szimpatikus koncepció, nincs szimpatikus tevékenység, és Ákosom felajánlotta, hogy dupla randi mega-parti keretein belül töltsük a hosszú hétvégét. Ez sokkal csábítóbb, mint egész nap egy cukrászdában hegeszteni, és este kocsmában berúgni (mert kb ez lenne Zebegényben).

Óóó, még pár nap, és vége a hónapnak. Rám fér a pihenés, úgy érzem.

"A félelem megeszi a lelket"

2011-10-21T07:39:00.000-07:00

Nem is emlékszem, hoyg hol olvastam, de nagyon találó. A félelem megeszi a lelket. Nincs bennem páni félelem, inkább csak.. "tartok" valamitől. Nem pánikolok, és nem tudom, hogy stresszelek, de van bennem valami.

Van anyámnak egy genetikailag örökölhető betegsége, amit sokízületi gyulladásnak hívják. Ez egy autoimmun betegség, aminek pácienstől függő tünetei vannak. A legjellemzőbb a fájdalom. Nem olyan, mint egy húzódás vagy felületi seb, itt maga az ízület fáj. Akár mozdulatlan, akár folyamatosan használt. Olyan, mint egy tompa, lüktető fájdalom, ami nem áll le, és nem tart szünetet. Nem 5-10 percig tart, hanem mondjuk egész nap.

A második tünet (haladóknak), az ízület deformálódása. Bumszli ujjak, amik nem hajlanak rendesen, tokosodó csípő, szétdurrant térd, ami alig hajlik. Persze, a fájdalom marad.

A betegek 40%a keresőképtelen lesz 10 év alatt, 40%os rokinyugira jogosultak. A legtöbbjük egy ismételt 5 év után nem képes az önellátásra sem, így állandó segítségre szorulnak.

Anyám jógázik és úszik, napból hatszor. kirándul és sokat mozdul ki, és nem szed gyógyszereket, így kontrollálja a betegséget. Szinten tartható, de ezer dologtól függ. Ráadásul anyám igen-igen szerencsétlen, egy évben kétszer tuti elesik, és megüti magát, akkor nem mehet úszni, és a tünetei erősödnek. ezek egyébként időjárási, fronthatási rohamokkal is sokkal rosszabbak lehetnek (és az esetek 99%ában azok is).

Szóval azért érthető, hogy mindenféle megerőltető mozgás nélkül is fáj a mutatóujjam alsó és középső perce, napok óta. nem érzékeny nyomásra, mozgásra, csak fáj.

Szóval aggódom, és nagyon érdekes érzés, hogy napok óta tartó konstans fájdalommal hogyan birkózok meg. Az is furcsa, hogy gyakori gépelésnél nem erősödik avagy tompul a fájdalom, hanem csak.. van. Hol erősebb, hol gyengébb.

Szóval.. a félelem megeszi a lelket, a fájdalom felfalja.
(nincs rá gyógymód, csak együtt lehet élni vele)

Álmos

2011-10-11T23:42:00.000-07:00

Azt hiszem, az álomkalapács most csapott le a kicsi kobakom púpjára. Három napja túl későn feködtem le, ráadásul tegnap squash is volt, úgyhogy most már lassan ott tartunk, hogy a reggeli kávé is kevés. Ráadásul ma D&D, holnap raid, pénteken koncert. Ákos felajánlotta, hogy útiköltséget állja, és menjünk le Bécsbe, de lemondtuk, hogy alhassunk egy pöppet. Amúgy amióta egészségesebben étkezem, és járok fallabdázni, energiám több van, mozgékonyabb vagyok, és nagyon jól esik a mozgás. Még ha fáj is, hehe. Érdekes kettősség: álmos vagyok, de szeretek ugrálni, futni. A végén még tényleg megyek a szigetre futkorászni kicsit.

Mondjuk meg alig látszódik, de mit vár az ember két-három hét mozgás után? Majd fél év múlva beszélünk.

Diablo 2-t ismét tolom, nagyon rá lehet kattanni. Barbárt játszok és Paladint, és imááádom!

Mi a bajom a KÖMT-tel idén?

2011-10-08T03:24:00.000-07:00

1; a koncepció: Nem szeretek tünde lenni, nem akarok tünde lenni. Egyszer voltam az, akkor is valójában inkább kalóz voltam, semmint a transzcendetális felemelkedésbe bújtatott buzi fűrágó.

2; a rendek. Nincs se színi, se író rend. Musical van, de hogy én nem fogok énekelni, az hót ziher, se kórusban, se a háttérben. Márpedig ha nem lehetek főszereplő, vagy ripacs vagy egoista, akkor szöláví.

Harcosrend van, de baromi tolkieni bilincselni, tömeget oszlatni. Akkor megyek krav magázni, ha akarok. Neo-t elismerem, ha kardot kell rántani, de nem, ha kukát kell borogatni. Iaido rulz, de nem két napban besűrítve.

Tehát nem tetszenek a rendek, nem tetszenek a csapatkoncepciók, nem tetszik maga a koncepció.

Bulizni itthon is lehet (olcsóbban). Ugyan, miért legyek és miben kreatív így, egy hosszú hétvégén?

Király

'You've got to find what you love,'

2011-10-07T00:55:00.000-07:00

'You've got to find what you love,' Jobs says

This is a prepared text of the Commencement address delivered by Steve Jobs, CEO of Apple Computer and of Pixar Animation Studios, on June 12, 2005.

"I am honored to be with you today at your commencement from one of the finest universities in the world. I never graduated from college. Truth be told, this is the closest I've ever gotten to a college graduation. Today I want to tell you three stories from my life. That's it. No big deal. Just three stories.

The first story is about connecting the dots.

I dropped out of Reed College after the first 6 months, but then stayed around as a drop-in for another 18 months or so before I really quit. So why did I drop out?

It started before I was born. My biological mother was a young, unwed college graduate student, and she decided to put me up for adoption. She felt very strongly that I should be adopted by college graduates, so everything was all set for me to be adopted at birth by a lawyer and his wife. Except that when I popped out they decided at the last minute that they really wanted a girl. So my parents, who were on a waiting list, got a call in the middle of the night asking: "We have an unexpected baby boy; do you want him?" They said: "Of course." My biological mother later found out that my mother had never graduated from college and that my father had never graduated from high school. She refused to sign the final adoption papers. She only relented a few months later when my parents promised that I would someday go to college.

And 17 years later I did go to college. But I naively chose a college that was almost as expensive as Stanford, and all of my working-class parents' savings were being spent on my college tuition. After six months, I couldn't see the value in it. I had no idea what I wanted to do with my life and no idea how college was going to help me figure it out. And here I was spending all of the money my parents had saved their entire life. So I decided to drop out and trust that it would all work out OK. It was pretty scary at the time, but looking back it was one of the best decisions I ever made. The minute I dropped out I could stop taking the required classes that didn't interest me, and begin dropping in on the ones that looked interesting.

It wasn't all romantic. I didn't have a dorm room, so I slept on the floor in friends' rooms, I returned coke bottles for the 5¢ deposits to buy food with, and I would walk the 7 miles across town every Sunday night to get one good meal a week at the Hare Krishna temple. I loved it. And much of what I stumbled into by following my curiosity and intuition turned out to be priceless later on. Let me give you one example:

Reed College at that time offered perhaps the best calligraphy instruction in the country. Throughout the campus every poster, every label on every drawer, was beautifully hand calligraphed. Because I had dropped out and didn't have to take the normal classes, I decided to take a calligraphy class to learn how to do this. I learned about serif and san serif typefaces, about varying the amount of space between different letter combinations, about what makes great typography great. It was beautiful, historical, artistically subtle in a way that science can't capture, and I found it fascinating.

None of this had even a hope of any practical application in my life. But ten years later, when we were designing the first Macintosh computer, it all came back to me. And we designed it all into the Mac. It was the first computer with beautiful typography. If I had never dropped in on that single course in college, the Mac would have never had multiple typefaces or proportionally spaced fonts. And since Windows just copied the Mac, it's likely that no personal computer would have them. If I had never dropped out, I would have never dropped in on this calligraphy class, and personal computers might not have the wonderful typography that they do. Of course it was impossible to connect the dots looking forward when I was in college. But it was very, very clear looking backwards ten years later.

Again, you can't connect the dots looking forward; you can only connect them looking backwards. So you have to trust that the dots will somehow connect in your future. You have to trust in something — your gut, destiny, life, karma, whatever. This approach has never let me down, and it has made all the difference in my life.

My second story is about love and loss.

I was lucky — I found what I loved to do early in life. Woz and I started Apple in my parents garage when I was 20. We worked hard, and in 10 years Apple had grown from just the two of us in a garage into a $2 billion company with over 4000 employees. We had just released our finest creation — the Macintosh — a year earlier, and I had just turned 30. And then I got fired. How can you get fired from a company you started? Well, as Apple grew we hired someone who I thought was very talented to run the company with me, and for the first year or so things went well. But then our visions of the future began to diverge and eventually we had a falling out. When we did, our Board of Directors sided with him. So at 30 I was out. And very publicly out. What had been the focus of my entire adult life was gone, and it was devastating.

I really didn't know what to do for a few months. I felt that I had let the previous generation of entrepreneurs down - that I had dropped the baton as it was being passed to me. I met with David Packard and Bob Noyce and tried to apologize for screwing up so badly. I was a very public failure, and I even thought about running away from the valley. But something slowly began to dawn on me — I still loved what I did. The turn of events at Apple had not changed that one bit. I had been rejected, but I was still in love. And so I decided to start over.

I didn't see it then, but it turned out that getting fired from Apple was the best thing that could have ever happened to me. The heaviness of being successful was replaced by the lightness of being a beginner again, less sure about everything. It freed me to enter one of the most creative periods of my life.

During the next five years, I started a company named NeXT, another company named Pixar, and fell in love with an amazing woman who would become my wife. Pixar went on to create the worlds first computer animated feature film, Toy Story, and is now the most successful animation studio in the world. In a remarkable turn of events, Apple bought NeXT, I returned to Apple, and the technology we developed at NeXT is at the heart of Apple's current renaissance. And Laurene and I have a wonderful family together.

I'm pretty sure none of this would have happened if I hadn't been fired from Apple. It was awful tasting medicine, but I guess the patient needed it. Sometimes life hits you in the head with a brick. Don't lose faith. I'm convinced that the only thing that kept me going was that I loved what I did. You've got to find what you love. And that is as true for your work as it is for your lovers. Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven't found it yet, keep looking. Don't settle. As with all matters of the heart, you'll know when you find it. And, like any great relationship, it just gets better and better as the years roll on. So keep looking until you find it. Don't settle.

My third story is about death.

When I was 17, I read a quote that went something like: "If you live each day as if it was your last, someday you'll most certainly be right." It made an impression on me, and since then, for the past 33 years, I have looked in the mirror every morning and asked myself: "If today were the last day of my life, would I want to do what I am about to do today?" And whenever the answer has been "No" for too many days in a row, I know I need to change something.

Remembering that I'll be dead soon is the most important tool I've ever encountered to help me make the big choices in life. Because almost everything — all external expectations, all pride, all fear of embarrassment or failure - these things just fall away in the face of death, leaving only what is truly important. Remembering that you are going to die is the best way I know to avoid the trap of thinking you have something to lose. You are already naked. There is no reason not to follow your heart.

About a year ago I was diagnosed with cancer. I had a scan at 7:30 in the morning, and it clearly showed a tumor on my pancreas. I didn't even know what a pancreas was. The doctors told me this was almost certainly a type of cancer that is incurable, and that I should expect to live no longer than three to six months. My doctor advised me to go home and get my affairs in order, which is doctor's code for prepare to die. It means to try to tell your kids everything you thought you'd have the next 10 years to tell them in just a few months. It means to make sure everything is buttoned up so that it will be as easy as possible for your family. It means to say your goodbyes.

I lived with that diagnosis all day. Later that evening I had a biopsy, where they stuck an endoscope down my throat, through my stomach and into my intestines, put a needle into my pancreas and got a few cells from the tumor. I was sedated, but my wife, who was there, told me that when they viewed the cells under a microscope the doctors started crying because it turned out to be a very rare form of pancreatic cancer that is curable with surgery. I had the surgery and I'm fine now.

This was the closest I've been to facing death, and I hope it's the closest I get for a few more decades. Having lived through it, I can now say this to you with a bit more certainty than when death was a useful but purely intellectual concept:

No one wants to die. Even people who want to go to heaven don't want to die to get there. And yet death is the destination we all share. No one has ever escaped it. And that is as it should be, because Death is very likely the single best invention of Life. It is Life's change agent. It clears out the old to make way for the new. Right now the new is you, but someday not too long from now, you will gradually become the old and be cleared away. Sorry to be so dramatic, but it is quite true.

Your time is limited, so don't waste it living someone else's life. Don't be trapped by dogma — which is living with the results of other people's thinking. Don't let the noise of others' opinions drown out your own inner voice. And most important, have the courage to follow your heart and intuition. They somehow already know what you truly want to become. Everything else is secondary.

When I was young, there was an amazing publication called The Whole Earth Catalog, which was one of the bibles of my generation. It was created by a fellow named Stewart Brand not far from here in Menlo Park, and he brought it to life with his poetic touch. This was in the late 1960's, before personal computers and desktop publishing, so it was all made with typewriters, scissors, and polaroid cameras. It was sort of like Google in paperback form, 35 years before Google came along: it was idealistic, and overflowing with neat tools and great notions.

Stewart and his team put out several issues of The Whole Earth Catalog, and then when it had run its course, they put out a final issue. It was the mid-1970s, and I was your age. On the back cover of their final issue was a photograph of an early morning country road, the kind you might find yourself hitchhiking on if you were so adventurous. Beneath it were the words: "Stay Hungry. Stay Foolish." It was their farewell message as they signed off. Stay Hungry. Stay Foolish. And I have always wished that for myself. And now, as you graduate to begin anew, I wish that for you.

Stay Hungry. Stay Foolish.

Thank you all very much."

Source

Pocak majszter

2011-10-05T02:27:00.001-07:00

2007 őszén voltam 71kg, ekkor nyertem felvételt a Céghez. Addig fél évig lébecoltam, 1 hónapot leszámítva áprilistól szeptemberig. Ez szándékolt volt, előre megterveztem, hogy nyáron nem lesz munkám, és augusztusban elkezdek keresni, hogy az őszi szezonban már tudja kenyeret keresni. Minden hónapban az addig kizárólag 50ezer forintot költöttem, vasakarattal. Így az addig felhalmozott tartalékomból nagyon szépen elvoltam. Igaz, pár költségre, mint például "közös" nem futotta, így ott jelentős hátralékot halmoztam fel (ami mára már kifizettem). De megvolt a varázsa, volt 500 Ft-ért SPAR-ban kapható mirelit pizza, amit ilyen-olyan módon turbóztam fel. De alapvetően vitamin- és változatosságmentes étkezéssel eléltem ezt az időszakot.

A Cégnél az első problémákat - és az első 10 kilót - az energiaital fogyasztás okozta. Ekkor teljesítettem a legjobban a cégnél, mint kezelő. A gyomortartalmam még nem nptt meg, de alakult. A következő 6-7 kiló az első következménye, azaz a mértéktelen energiaital fogyasztás érdekes módon éhségérzetet okozott, és baromi nagy adagokat tömtem magamban. Minden nap találkoztam a "kajakóma" nevű kedves baráttal. A rekordom a 40 dkg színhús volt a hentesnél.

De vissza az energiaitalokra. Erről már nagyon sokat meséltem, nem eresztem bő lére, de lényeg a lényeg: a cukor és koffein függőséget okozott, és a napi pörgés, illetve ezen szerek hiánya csak további fogyasztásra sarkallt. Ezt majd 60+ évesen meg fogom látni, a második infarktusnál. A napi adag alsó hangon is egy liter volt ezekből a löttyökből. Ami durva, ha azt vesszük, hogy egy 0,33 dl űrtartalmú palack 4-5 feketekávényi koffiátot tartalmaz. De volt olyan nap, amikor 1,5l energiaital mellé ittam még fél liter kólát is! Élek még? Na, az a meglepő!
javascript:void(0)
Az energiaitalokról 2009 nyarán álltam le, ezúttal és ismét is elnézést az MTT tábortól emiatt, de főleg a családvezetőmtől, és Julcsitól.

Azóta 84-88 Kg között ingázom. 2009-2010ben sokat mozogtam, elkezdett alakom lenni, és nem ledobtam a súlyfelesleget, hanem átalakítottam. Maradtam tisztelettel 85-86 Kg, de immáron kevesebb testzsírszázalékkal. De sajnos novemberben meguntam az egészet.

Akkor már a kifogást kerestük, miért NE menjünk edzeni, heti 3 edzésből lett heti kettő, majd egy. Nem volt értelme, iszonyatosan unalmassá vált a dolog. Így tavaly novemberben abbahagytam. Maradt a pocak, de legalább lett vállam, hátam, mellkasom, stb.

Azóta nihil, egészen hétfőig, amikor is egy elejtett, tipikus kocsmai beszélgetésből, meglepő módon, hamar terv majd tett lett. Csintzivel elkezdtünk squasholni. Imádom a sportot, 10 éve apámmal és öcsémmel játszottunk heti rendszerességgel.

Most azonban.. Ismét izomláz, a seggemben, a belső és külső combokban, az adogató oldalamon a vállamban, a hátamban. Nehéz guggolni. És imádom minden percét. Heti kétszer ha megyünk, és otthon megerőltetem magam, és fekvőtámaszozom, felülésezem, akkor végre leadhatom a pocak-majszter jelzőt és ismét daliás fitt legény lehetek.

Soha nem a fizikumommal volt baj, hanem az akarattal. Meg a jojó effektussal.

de majd most!

Skandináv képregény

2011-10-03T23:51:00.000-07:00

Elég rég megtaláltam már, és elég gyakran követem. Kevés olyan netes képregény van, amit szeretek, de ez a legjobb, messze-messze. Persze, csak ha szereted a kifinomult humort, amivel tanulni is tudsz. Érdemes ezért mindig az aktuális kocka alatti magyarázatot is elolvasni, nagyon sokat lehet belőle nyerni. Én imádom. benne van minden: a nagydarab és tapló Amerika, a szőrös Kanada, Christiánia, mint Dánia renitens kisfia, egyszerűen zseniális. Érdemes előröl végigmenni rajta.

Vigyázat, additív.

Kiraktam jobbra,a linkek közé.

Balsai jelentése 2006-ról

2011-09-26T10:03:00.001-07:00

A pofám leszakad kétszer. Ezt bárki is beveszi?

LINK

Tehát mindjárt megsajnálom azt, aki kimegy és szétveri az Oktogont, a körutat, és szétteríti a szemetet, barikádot épít és felgyújtja a fővárost. Utána kap a pofájába viperával, az In Kal-os batártól. Miért nem kapott kettőt?

Azt mindjárt beveszem, hogy "én csak haza akartam menni", meg "véletlenül voltam ott". Aha, biztos elfelejtette megnézni a háztetőkig érő füstöt, vagy a hatalmas tömeget.

Szóval picinyeim ez csak és kizárólag egy újabb kísérlet, hogy Fletót lecsukja narancsvidék. Nem értem, miért félnek ennyire paranoiásan egy bukott politikustól. Teli szájjal, mosolyogva szarnak a torkomba, és elvárják, hogy kérjek még.

egy-két há´

2011-09-25T23:53:00.000-07:00

Nincs semmi, de semmi legalább van. Nincs nagy 5letem írogatni semmit sem. Majdnem kiposztoltam a címadó Belga számot, de inkább rötyögök magamban rajta, nehogy elvigyen a kormány valami közízlésrendőrsége. Bár még az is előfordulhat.

Diabloztam inkább, ahelyett, hogy bebúsulnék.

Venomancer
(1.13 players 8)

A lényeg, hogy legyen poison nova. Jó sok. Ha synergikkel kimaxolod, akkor sebez olyaqn 3k-t. A poison explosion pedig 15-16k-t. Hogy miért életképtelen mégis? mert Nightmaer Act 4-ben a pit lordok immunisak rá. A lower resist pedig leveszi ugyan az immunt, de mégsem sebez akkorát, hogy boldoguljunk vele. Nekem mákom volt, mert volt egy pajzsom, ami adott +3 revive-ot, de ennek ellenére a 26os Poison nova sem volt elég a haladáshoz. El is ment a kedvem tőle, indítottam hammerdint.

Túlélünk, mint mindig.

Céges hétvége

2011-09-13T02:18:00.000-07:00

Azt hiszem, ez volt részemről sokáig az utolsó. Nem akarok előreszaladni, de ezt gyorsan le kellett írni.

Ismét sok piával mentünk, de ezúttal a fagyi visszanyalt. Isti túl sokat habzsolt, és ráadásul beteg is volt. Maga a buszút gyorsan lepörgött, ugyanis másfél óra alatt leértünk a Balatonra. Ellenben én Amiék koncertje után igencsak nyögtem a macskajajt, ezért két nyelet Jim Beam éppen hogy levánszorgott a torkomon. Ellenben Isti mindenből sokat. Legyen az Jager-traubi, trabor (fehérbor traubiszóda), pálinka, whiskey, bor..sör.. Sok. Megérkezvén eléggé szétesett kicsi darabokra, konkrétan leült a klozetra, és úgy maradt.

A csapatépítő tosz ismét egy akadálypálya volt a városon keresztül. Az első állomásunk persze nem volt ott, hanem egy kiba.. utcával arrébb, és mire megtaláltuk, fél óra hátrányból indultunk. Így is végigdúltunk 10 állomást, de későn. Ellenben 31 fok volt, és a bank nem adott semmi vizet/üdcsit, stb. Ez eléggé rossz pont.

A kaják közepesen voltak borzasztóak, szerencsére azért mindig megtaláltam AZT a fogást a 4-5ből, amit jó ízzel meg tudtam enni, de ez sem ütötte meg a "Wow" faktort (by Gordon. Egy dolog ízlett: a vörösboros marhaszelet, meg a reggeli. De azért valljuk be, a tojásrántotta/sültkolbászt nem nehéz összehozni. Annak örülök, hogy volt friss gyümölcs.

Az esti bulit pedig kihagytam. Itt csatolnék vissza a tételmondatra: nem okoz örömet már az ilyen esti duhajkodás. Ami koncert más: ott barátokkal voltunk, ahol csocsóztunk, iszogattunk, beszélgettünk. De a zenés/táncos mulatság nem a műfajom már, ahol ezredszer is hallhatom a Lady Gagát, meg a kokodzsámbót. Úgyhogy szerintem ennyi volt, majd talán egyszer még megyek ilyenre, de az nem jövőre lesz, szerintem.

És még csak nem is pulykáztak meg, vagy mást sem. Szerencsére.

Megint Diablo 2-zőm, fel kell készülni a hamarosan megjelenő 3-ra. Boner nekro, aki mahjd nightmare-re poison novás lesz.

Andy Whitfield

2011-09-12T00:38:00.000-07:00

1974-2011

Happy Birthday Mr. Waters!

2011-09-06T02:06:00.001-07:00

Valaki

2011-09-05T23:58:00.001-07:00

Valaki mondja meg, miért vagyok rosszkedvű, nyomott, és búvalbaszott ma. Idegesít a kollégák baromsága, az, hogy nem képesek magától értetendő dolgokat megcsinálni. Idegesít hogy a másik csapat 2%-al jobb nálunk, idegesít az egész nap, úgy, ahogy van. NEM akarok elmenni hétvégén Almádira, bulizni semmiképp nem akarok.

Ó, technika. A helyesírás korrektor a "búvalbaszott"-ból "Bluetooth-szal"-t akar csinálni.

+1 szerk.: imádok pontos lenni, de nem vagyok az. Utálom, amikor hibázok felületesség miatt.

Bankközi sportnapok - Sopron

2011-09-04T23:40:00.000-07:00

A buszunk a nyugati Meki előtt állt meg, ami azért nem nagyon szabályos, de legalább közel volt. A riadalmam hamar elfogyott, tekintve, hogy találtunk plusz egy embert a csapatba. Igen, ismét tekében indultunk, és a start előtt 15 perccel mondta le a happeninget az egyik csapattag. Szerencsémre még utolértem a csajok ping-pomg csapatét, és az egyikük bevállalta, hogy beugrik. Igen, az a hölgy, aki 3 éve térdmerevítővel jár.

Amikor a Mekitől elértük az első lámpát (12 méter) már nyitva volt egy üveg pálinka, és egy üveg whiskey. A buszvezető helyében már gyöngyözött volna a homlokom - apám, ezek össze-vissza fogják hányni a buszomat. De nem. Ellenben volt már Jim Beam, bodzapálinka, sör, Jager.. Igény szerint. Három hűtőládával érkeztünk. természetesen a pia fele sem fért el bennük.

Sopron messze van, de legalább hangulatos város. A szállásunk bruttó 20 méterre volt a vasúti sínektől. Egy koliban voltunk, ami azt kell mondjam, nem nagyon ütötte meg a mércét. Mondhatni, kicsit lepukkant volt. Ha azt mondom, hogy egy honi fesztivál "vendégeit" is itt szállásolták el, akkor lehet sejteni, mire gondolok. Az alapvető gond mégsem a lepusztultsága okozta, hanem hogy nem szellőzött, és a falak csak úgy szívták a meleget. Nem vicc, KINT 38 fok volt. Bent pedig minden finn elégedett csettintésére okot adó szauna.

Az volt a tervem, hogy pénteken jól kialszom magam, és majd bulizok szombaton. nem jött össze, a forróság miatt, és mert a Credigen randalírozott a folyosókon. Bulizzanak, az oké, de üvöltsenek artikulálatlanul, és ne hallgattassák a zenéjüket az egész épülettel. Bár a zene szó itt most óriási dicséret.

A másnap olyan volt, mint az előző. Aljas ivászat, sétálással. Elindultunk kilenckor, hogy most azonnal megkeressük a kosárpályát, és drukkolunk a csapat kosaras lányainak. NYILVÁN nem néztük meg, hogy mikor játszanak, és mint utóbb kiderült, mire megtaláltuk a pályát MÁR nem játszottak, és lenne még két és fél óránk a kezdésig. Így szurkoltunk mink. Hibája volt a rendezvénynek, hogy a helyszínek marha messze voltak egymástól, és esélytelen volt, hogy a 38 fokos melegben ismét elinduljunk.

Jah, végül valahogy késő délután lett, és elindultunk tekézni, Ausztriába. Egy nagyon kellemes, takaros osztrák fogadó pályáin játszottunk, ahol több nevezetesség is volt. Először is: csak euróval lehetett fizetni. Se kártya, se forint, se semmi. Másodszor egy kutya. vagy disznó. Alacsony volt, és kissé kövér. Na jó, valójában óriási hájgombócként remegett minden szuszogásnál, és fújtatott, mint egy ló. De meglepően gyorsan szaladt be a pályára, és nézte meg a bábukat közelről.
A mellettem lévő pályán egy profi gurított, és legnagyobb meglepetésemre az első húsz gurításommal megvertem. A másodiknál beütött a pályán (!) kortyolgatott Jim Beam, és a kutyus, és a társaim gúnyos heccelése (nem nyerni mentünk, hanem szórakozni). Így nehéz volt koncentrálni, és gyalázatos lett a második 20as sorozatom.

Az esti bulit alváshiány miatt ISMÉT kihagytam, és egy szélviharnak hála tudtam aludni (nem volt akkora szauna).

Veszteséglista:
4x1 liter Jim Beam
2x mézes-fütyülős Bodza pálinka
1x mézes-fütyülős Málna pálinka
1x Jagermeister
sok sör
sok bor
Kis unikum

A mai nap

2011-08-26T06:37:00.000-07:00

Mondjon le de azonnal.

1; a vezetőim szemöldököt ráncolnak.
2; az embereim munka helyett kocsmahangulatban tespednek (ostorcsörr)
3; aki dolgozik, az szarul csinálja, és hisztizik.
4; elegem van.
5; meleg van
6; mindjárt kirúgok valakit, hogy jobban érezzem magam
7; egyik csaj a tekecsapatból indulás előtt 2 perccel közli: nem jön.
Így lehet, hogy mi sem mehetünk. Király! Ennél jobb lehet még?

Új blog tőlem

2011-08-24T06:53:00.000-07:00

Ott, jobbra, ugye. Na. Van címe is, remélem még tudok linkelni.

A két nap

A lelkesedését és motivációját vesztette novella izét ha már lefoglaltam, akkor íme. A designt, azt majd átalakítom, egyenlőre marad a spooky mood. Pedig a világ egyik legjobb dolgáról fog szólni. A kajáról!

Az álmosság sárga pitypangója

2011-08-24T05:05:00.000-07:00

Gyártottam egy szót, tetszik? marha vicces, hogy német karakterek vannak a benti billentyűzetemen, ergo az "end" az tuti "Entf", a "home" az "Einfg". Nem röhög, mert napi szinten elég sokat használom ezeket a billentyűket. Az ékezetes kkarakterek viszont eléggé hiányoznak. Mondhatni, mindegyik. Többé-kevésbé vakon gépelek, 4-5 ujjal, de akkor is, marhára zavaróak.
Álmoska vagyok, de szerencsére ez most kellemes és jó fáradtság. Azt hiszem szerény kis csapatom egész jól fog végezni, de a másik osztály, ami ideiglenesen, betegség okán rám van bízva nem fog ilyen szépen teljesíteni. Ilyenkor nehéz nem magamra venni, még akkor is, ha tudom, hogy menet közben mit és hogyan csesztek el. A hónap második felében azért van beleszólásom az eredmények alakulásába, de... mindig az az érzésem, hogy csinálhatnám jobban is. Egyszer bakiztam is egyet, de szerencsére meg tudtam beszélni az emberrel, és csak legyintett rá.

Voltunk a Mogyoródi Aquaparkban, ami állat egy hely, de szerintem a káposztás-megyeri jobb. Pro és kontra, ugye

Pro:
-Mogyoródon csak szabadtér van, így lehet sokat ejtőzni, beszélgetni, a szó szoros értelmében strandolni, nincs uszoda érzete az embernek.
- Lehet bevinni élelmet, és a hazai kosztból falatozni.
- Gyerekbarát, sok lurkós medencével és csúszdával, és a gyereknek is jobba szabadtér.
- Hatalmas keringetős medence, ami egy mesterséges barlangon is átmegy
- Sok totál sötét fedett csúszda. Én izginek találom, amikor a korom sötétben "zuhanok". freud?

Kontra:
- Habár 21 csúszdája van, csak 2-t találtam ténylegesen izgalmasnak: a kígyókat és a "szabadesést". 5-6 ugyanolyan, más-műs fantázianevű cucc is volt, ami pedig marha látványos, olyan rossz is. 5 nagy és széles kék csatorna egymás mellett, lehet versenyezni. DE a pálya első negyedétől a víz a pofámba spriccel, és nem látni semmit. Kár. A másik helyen 5-6 olyan csúszda is volt, amire azonnal vissza akartam menni.
- A helyi kiszolgáló egységek hihetetlenül drágák és ócskák. EGY szelet rántott sajt körettel 1200 Ft, máshol ezért 2-t adnak, és olcsóbban. A 3 napja eladhatatlanná vált húsból darált makaróni szintén 1200, ráadásul a tészta is száraz volt.
- Valahogy itt az egy főre jutó bunkók aránya mintha magasabb lenne az elviselhetőbbnél. Mindenesetre nem törődtünk vele, és nem volt gond. Egy IGEN széles hátú gyúrós csávó majdnem megvert egy ott dolgozót, az vicces volt.

Konklúzió: ha pihizni szeretnél, némi izgalommal akkor Mogyoród, ha visítva adrenalin fröcsögni, akkor Káposztás-megyer.

Balthazar kalandjai Undermountain első szintjén

2011-08-19T07:11:00.000-07:00

A megtermett harcos a vállára csapta a kardot, és rohadtul nem értette, mi a fenét keresnek még itt. Nem bírta kiverni a fejéből a reggeli ork asszony ölelő combjainak emlékét.

Ráadásul a mai napi zsákmány is rendkívül csekélynek tűnt kezdetben. Bugó egy szakadék aljáról előkotort egy egész jó mellvértet, de ránézésre is csajé lehetett.
Esett 4-5 métert és belehalt. Micsoda puhány kis bige lehetett.

De legalább izgalmas volt. Pár denevérszerű bestia, néhány goblin, és a legutóbbi. Vagy.. legutóbbiak? Vagy ezer lebegő szemgolyó szállta meg a folyósót, és a tekintetük csontba maró hideget lehelt. Zigur hívott egy cimborát, valami tehetségtelen és béna csontvázat egy bökővel. Sajnos Bugó elszaladt, vagy megint elájult, míg Azazel, Balthazar testvére TUTI elszaladt sikoltozva és kiabálva.

Nem volt jó íze a szemgolyóknak, de párat legalább felkent a falra.

Utána.. Megtalálták a főnyereményt, a páncélt. A járat itt beomlott, és alá rekedt valami paladin. Balthazar nem emlékszik pontosan, hogy először szart a koponyájába, vagy utána hányt bele, vagy fordítva, de Azazel biztosan gyorsabb volt, és úgy hugyozott bele, hogy az egyik szemgödrén csorgott ki.

Mivel az ásás eléggé elhűzódott, kezdett mérges lenni.

-Eh, ha megint annál a kis ringyónál lennék.. Megmutatnám neki milyen az igazi férfi!
- Na, mutasd! - replikázott Zigur. A két méter magas ork (valójában Orog, ami egy mélysötéti ork alfaja de ezzel senki sem törődött. Zigur mindig is egy bazi nagy albínó ork maradt).
Balthazarnak sem kellett több, megoldotta az övét, és kicsapta sok ember nő (aszsony, gyerek, mindegy)örömét (már ahogy ő képzelte). Zigur vigyorgott, majd letolta ő is a nadrágját. A fákyla fénye meglobbant, ahogyan a falra festett árnyékok alaposan átrajzolódtak. Tisztán látszódott Zigur alteste, ahogy a játékos tűz fényében felszaladt a plafonig, és az a lassan előbúvó hatalmas fekete csáp, ami kényes lustasággal bomlott ki. Zigur akár legendás hadvezér lehetett volna Mélysötét tárnáiban, ha nem szökik el, és ez nem csak a kifejezett csatatérre vonatkozott.
- Vagy kilenc poronytom volt! - mosolygott büszkén. Balthazar első gondolata mindig az, hogy lecsapja, ami nagyobb nála, de legyűrte az ösztönös (és egyszerű) megoldást, ehelyett elismerően megveregette az Ork (Orog?) vállát.

- Na hát, pajtikáim, ez is valami! - vetette oda foghegyről Tubás Bugó, a félszerzet tolvaj! Peckesen kihúzta magát, kioldotta övét, és letolta a nadrágját. Ezt a művelet egyébként habár gyakorlott és gyors mozdulatokkal vitte véghez, mégis sokáig tartott, tekintve a sok álkulcs, nyílvessző, flaska, és ki tudja honnan rabolt ékszer miatt, melyek mindig beleakadtak a "hivatásos besurranó" nadrágjába. De végül az elébb említett ruhadarab a földre huppant, és Balthazar valamint Zigur némán bámult.. arra.

- A végét a zokniba kell tűrni, mindig útban van! - és a többiek hittek neki.

Valahol Undermountain mélyén a labirintus feltérképezésének 2. napján, 2 goblin csapat között

Hm

2011-08-17T01:53:00.000-07:00

Zajlik az élet.

Ki kellett vennem Cash bácsit, mert szétbaszta a szövegboxom, és ahhoz nem nyúlok, azért sem.
Társ osztályvezető bejött 39 fokos lázzal dolgozni, mert olyan feladat van, amit senki nem tud rajta kívül megcsinálni. Ennyi, három ember tudná még, de ők szabadságon vannak, szerencsétlen meg itt fertőz mindenkit.
Papírzsebkendő és légúttisztító mentaillata van.

Tegnap néztem focit, de csak félig, mert elaludtam. Túl finom dolgokkal etetnek engemet otthon, és mindig telepakolom a bendőm, ez van, kérem.

Gondolkodom még a szeptemberi edzésterven, már nem húzhatom tovább, de ragyogó ötleteim vannak, hogy legyen izomlázam/ és unjam magam halálra.

Ma kártya, Hardestadt már éhes.

A csalódott főnök felpofoz

2011-08-15T00:29:00.000-07:00

No, nem engem, és még csak nem is én. Ez az új paklim neve,k ahol a főnök szétpofozza a brigádot.

Hétvégén pihentem, és ennek áldozatául esett egy Csintz szülinap és egy Guild találkozó. Ellenben hihetetlen módon aludtam szombatról vasárnapra 12 órát! Ez tőlem hihetetlen szám, általában 7, max 8 órát szoktam hunyni. Ez a 12 szerintem mindent megmutatott arról, mennyire voltam kimerült.

És a kettős fronthatás mondjon le.

Elkezdtem nézni a Guardian of the Spirit-et, ami egy kellemes, közepesen gyerekes anime. Érdekes ódon a női főszereplő nem buta, nem gyámoltalan, NEM szuperhős, és tudja is magáról! Balsa szimpi. És nagyon szép a számítógépes grafika, főleg az a pláne, hogy fel se tűnik az animáció.
Csak kicsit nyálas.

A hét kicsit sűrú lesz, egyrészt visszatérnek a D&D testvérek Undermountainbe, egy kis további plunderre, valamint a címben említett főnök felpofozná a brigádot. Nagyon.

Jah, ki is a főnök? Hardestadt, a kamarilla öregje, a kamarilla egyik alapítója, a jelenlegi egyik legerősebb ventrue.

Johnny Cash One

2011-08-10T05:55:00.000-07:00

Is it getting better
Or do you feel the same
Will it make it easier on you now
You got someone to blame
You say...

One love
One life
When it's one need
In the night
One love
We get to share it
Leaves you baby if you
Don't care for it

Did I disappoint you
Or leave a bad taste in your mouth
You act like you never had love
And you want me to go without
Well it's...

Too late
Tonight
To drag the past out into the light
We're one, but we're not the same
We get to
Carry each other
Carry each other
One...

Have you come here for forgiveness
Have you come to raise the dead
Have you come here to play Jesus
To the lepers in your head

Did I ask too much
More than a lot
You gave me nothing
Now it's all I got
We're one
But we're not the same
Well we
Hurt each other
Then we do it again
You say
Love is a temple
Love a higher law
Love is a temple
Love the higher law
You ask me to enter
But then you make me crawl
And I can't be holding on
To what you got
When all you got is hurt

One love
One blood
One life
You got to do what you should
One life
With each other
Sisters
Brothers
One life
But we're not the same
We get to
Carry each other
Carry each other

One...life

One

Újból menedzsernek érzem magam

2011-08-10T04:49:00.001-07:00

Első ízben akkor, amikor megkaptam a céges telefont.- Igaz, egy piszok gagyi kis Nokia, DE legalább fém hátlapos, és bírja a gyűrődést. Valamint egész szép memóriával, és persze a céges tarifákkal, amik ELÉG jók.

Tegnap meg jött a finom laptop.

Ez kérem szépen egy EliteBook 8440p, a HP boszorkánykonyhájából. Pár tesztet végigolvastam vele kapcsolatban, és meglepően jó. TÚL jó, egyedül a videokártyája az, ami nem túl izmos, de alapvetően ez egy üzleti gép, és nem arra való, hogy a Far Cry2-vel múlassam az időt ull grafikán.

Alapvetően gyors. Az Intel i5-ös proci családjából van benne 4 db, és meglepően 2 sasmung DDR van benne, de legalább egy sorban. Tényleg hasít.

Fém tokozása van, elég masszívnak tűnik, pár teszt szerint ha leejtem, a HDD tuti nem sérül. Ezt hogy csinálták?..

Valamint halk, és baromira nem melegszik. Egy hülye oldal ebből hobbit csinált, és felhúzta hetven fokra a belső hőmérsékletét a gépnek, de ebből kívüle szinte semmi nem jött ki. Fincsi...

Egyedül azt sajnálom, hoyg a billentyűknek (illetve a betűknek) nincs hátérvilágítása, de mindent nem lehet.

Full HD filmet az aksi 2 óráig bír, de lehet bele 12 cellás monsztát is tenni, azzal 3 HD filmet is végig lehet nézni, nyami.

Szóval most menedzsernek érzem magam, annak ellenére, hogy nem hordok nyakkendőt.

Pár settenkedő pookah ellopta a nyaram, vagy nem?

2011-08-03T05:05:00.000-07:00

Az úgy volt, hogy egy hétig otthon kockulok, és a második héten lemegyünk Velencére, öcsém nyaralójába, csak Ő és én. Eszünk lángost, megyünk halászcsárdába, sokat pancsolunk, labdázunk. Mindig is akartam gumimatracot venni, és arról ugrálni. Frizbi? Simán. Este pedig egy laza rozé mellett kártyázni, beszélgetni és parton sétálni.

Az Öreg Kaporszakállú odafent viszont esőt, szelet és "blee" időt küldött, úgyhogy ez mind elmaradt. Helyette voltunk Dunakeszin, és ettünk szarvaspörköltet, pogácsát és finom sütit. Beszélgettem apámmal, egész jól ment, apám minél idősebb, annál jobb fej. Vagy a gyerekek segítettek neki,és láthatólag elégedett az életével.

Mentünk Állatkertbe, és láttunk tigriskölyköket. Három kis csíntalan macska. Nem hagyták az anyjukat, hatalmasat játszottak, öröm volt nézni. Jah, és van kis orangután, zsiráf. A Pálmaházban az egyik lajhár, a kitaposott ösvény mellett, egy ablakba csimpaszkodva hagyta, hogy simogassuk, és etessük. Egy kicsit ijesztő a hatalmas páros karma, de végtelenül szelíd volt, és már-már dorombolt a simogatások alatt. A lajhár jó fej állat, értem?
Nem úgy a puffadt kecske. Hordába jár, és bárminek nekimegy egy kis zoo csemegéét. A kecske nem jó fej. De Carlos, a láma az. Nagyon sűrű és túlságosan melegnek tűnő bundája/szőre volt.

Hihetetlen mennyiségű filmet néztünk. Ennek köszönhetően Ő csütörtökön sikítva ébredt hajnal tájt. Máshogy írom: hihetetlenül sok zombis/ szellemes/ misztikus/ suttogós/ csoszogó/ slejmes/ rothadó/ járványos/ pestises/ szörnyes filmet néztünk.

No, meg Verával (aki majdnem harmadik) karöltve Íjászba csocsóztunk, kétszemélyes csocsóasztalnál. Csak kapus és a védősor volt, mindkét oldalon. Igen, másztam. Szar volt az asztal, mert az erős lövések kipattannak, és az egyezményes kocsma-szabályt nélkülözve a kipattanó nem ért gólnak. És Ő mászatott meg.

Ó, utána Vera (aki majdnem harmadik) vendégül látott minket F1 nézésre is, a Mogyoródi futam nagyon izgi volt, de a fogadós játékon 5 pontot, és pozíciót veszítettem. A szemetek, egy Pók megelőzött, pedig nem is tudott róla!

A családom megkergült. Peppinó letudta a kötelező Iron man-t Nagyatádon, de ezúttal második lett korosztályában. Szegénynek feltett szándéka volt, hogy 9 óra alá letolja az idejét, és 09:03 lett. Pech. A többiek úgy tudom, jól vannak, de még aggódom. Kálmán, hatvan évesen lebringázta, Bence szintén (bár ő 20). Andris megsérült, de nem tudom, mennyire.

Tábor? Persze, hogy irigykedem. Minden MTT tábor egy élmény-bomba, egy drog, impulzus ágyú, emocionális vortex, és kisebb kiképző.
Jó lett volna nekem? Nem, mert fáradtabban jöttem volna haza, mint szabi előtt. Talán. Majd legközelebb, jövőre (vagy egy fenét, és megyünk tengerpartra, Ő és én).

Amúgy 3 évesek vagyunk. És maradtunk tisztelettel tök hülyék.

Töredékek.

2011-07-13T00:29:00.001-07:00

Kipróbálom, milyen az, ha fel vagyok pörögve és Gatheringet hallgatok. Érdekes lesz, az tuti.

Időközben volt egy csingi lájv. Nagyon sajnáltam a szervezőket, mert kb öngyilkosságnak megfelelő hibába estek. Hihetetlen gazdag hátteret építettek ki, nagy gondossággal állítottak össze kapcsolat mátrixokat, személyre szabták a karikat, stb, és a töménytelen infót a lájv előtti napon kaptam meg, este, amikor már aludtam.
Kicsi pánik, de legalább blöffölhettem sokat. MINTHA tudnám. Sajnos így nem lehetett kikerülni a farzsebbe göngyölt infóhalmaz gyakori lapozgatásának dicső procedúráját.

Furcsa, de a többiek leírásaiból, mint szerep, többet tudtam meg, mint a sajátomból. Vagy csak lefoglalt a nyolc oldal infó memorizálása.

Tisztességes munka volt, jól lebonyolított játékkal. Tipikusan játékosok animálta rpg, szerencsére nem fulladt unalomba, és mozogtunk sokat.

Viszont agyoncsíptek a szúnyogok, az orrom hegye leégett, ÉS rátelepült egy lassan borsónyira duzzadó pattanás is. Ki is mondta 14 éves koromban, hogy ezek hamar elmúlnak? Hazudott! Mikulás sincs!

Vettem telefont, almásat. Iphone4 32 Gb, és rohadtul NEM akartam fehéret. Az buzis, vagy csajos, nézőpont kérdése.

Kezdek tökéletes fogyasztóvá váli, majd amikor a mobil authenticator a WoW-hoz is lesz rajta, akkor leszek igazán tipikus káposztafejű kockához hasonlító FOGYASZTÓ.

Még két, a maival 3 nap szabadságig. Ha elérem a 85-öt, akkor előkapom a WolfKinget, és elkezdek aprítani ezerrel.

Kicsit csapongok, ez asszem a gépi kávé jutalma. Meg kell jegyeznem, sokkal erősebb, mint a normális, őrölt kávé. De kell, ma este D&D party, holnap VtES, úgyhogy lesz hova a feles energiáknak.

Mentem exceleket hegeszteni.

Ms. Blake végeláthaatlan kalandjai vol. 1.

2011-07-04T07:29:00.000-07:00

Nagyon régen olvastam Laurell K. Hamiléton könyvet, és elég ködösek az emlékeim, úgyhogy ma ismét kivégeztem az első kötetet. Arra emlékeztem, hoyg gyakoörlatilag az összes könyv arról szól, hogy:

- Dugnak
- Félelmetesen kegyetlenkednek a szereplőkkel
- Anita mindig mindent túlél, ő a női Drizzt Do Urden (daemon nShazeb..akármi)
- Elszáll az írónő az ellenségek terén

DE!

A világ nagyon tetszik! Ugyanis amellett, hogy a jó vámpírok döglesztően jóképűek,a gonoszak meg csúnyák, mag a setting rendkívül gazdag és kidolgozott. Komolyan megmozgatta a fantáziám, és jóval hitelesebb Ms. Blake mary-sue karaktere, mintha egy nyeglébb háttér lenne.

Már-ár hihető. Magam előtt látom az amerikai jogrendszer recsegését-ropogását. Mikortól számít halottnak valaki? Örökölhető-e egy vámpír vagyona? Gyilkosság-e ha valakit vámpírrá tesznek? Gyilkosság-e megölni egy halott vámpírt? "Vámpírvédő" jogszervezetek, ember-nacionalisták, öröklét-egyházak, újfajta klubok és kísértetkastélyok.
érdekes módon Hamilton könyveiben is minden a hedonizmusról és a dominanciáról szól. Annyira tetszik, hogy akár még kidolgozottabban lehetne mesélni is. nWoD, de halandókkal, akárcsak Blake.

Amúgy is megígértem valamit Aeglosnak, és Ferinek.

Ego x2.0

2011-07-01T00:48:00.000-07:00

Amikor a francia elnök-vezérigazgatónk is azt írja "dream-team", a gratulációjában, azt nem tudom nem magamra venni.

A májam lassan a szemgolyóm löki ki, akkorára dagadt..

Look mammy, there´s more plain up on the sky 2011.06.30.

2011-06-29T23:57:00.000-07:00

Innentől nincs több koncert, életem koncertélménye egyenlőre letudva. Sokáig nem hiszem, hogy lenne még egy Pink Floydot utolérő banda, vagy Roger bácsi, aki ennyire meg tudna mozgatni. A koncert alatt majdnem bőgtem a gyönyörűségtől, az összes számot végigénekeltem. Mintha nem is én lennék.

Melóhelyen ma statisztikázom, és számokat bűvölök, ebbe belefér még az mp3, és úgy döntöttem, hogy Falből soha nem elég, úgyhogy "goodbye blue sky".

Ráadásul tegnap este isteni zsugaparti volt. Az Örök üzdelem során a kezdeti szakaszban a kamarilla hercegei alaposan megleckéztették a Ravnos hordát, sőt Joaquim Amaya karját le is tépte dühébe Calebros mester. Utána az afrikából betelepült feketék szétépték a hercegeket, és a Tzimisceket, és egy ÓRIÁSI hiba folytán nem tudták a ventrue antitribukat is lemészárolni. Így a Tzimisce al délcegen állt sokáig, de a ventrue lovagok keresztül robogtak rajtuk.

levélke a csúszdákról

2011-06-28T06:13:00.000-07:00

Anyám kérdezte, én meg írtam neki. Lustaságból postolom, csak úgy:

Először kicsit féltem, hogy Ami majd nem érzi jól magát, hiszen a vidámparkban is küszködött a hullámvasúttal. Nincs messze Káposztásmegyer, autóval kb. 10-15perc alatt odataláltunk, és szerencsénk volt, mert nem voltak sokan. Kaptunk egy fura kis óra szerű karkötőt, amiben volt egy chip, és az érzékelte, merre járunk, mit veszünk. Ott ebédeltünk, és helyben fizetés helyett csak CSIPP, és a kijáratnál ott a számla.

Az első csúszda nagyon kis „bevezető” volt. Egy nagy kék úszógumiba kellett beleülni, és azzal csúszni. Volt rajta két kapaszkodó, és a még a kicsit nagyobb (nálam jóval nagyobb) emberek is kényelmesen elfértek rajta.

A csúszda egy barlangba kanyargott, vízesésekkel, pálmákkal, majd a végén egy medencében ért véget. Ami nagyon rákapott az ízére, háromszor is nekiment.

Utána kipróbáltuk a „hagymát". Tulajdonképpen kívülről tényleg egy óriási hagymára hasonlított. Egy zárt cső vezetett bele, ahol a lendület miatt körbe-körbe ment az ember, míg a sebessége elfogyott, simán kipottyant az alján.

Eztán nem volt megállás, felmásztunk a négy-öt emeletes „szörnyűségekre”. Hat óriási csúszda, és Ami itt is derekasan helyt állt. Volt itt olyan, mi a fentebb említett hagyma, csak „UFO”-nak keresztelve – nyilván a mérete is sokszorosa az előzőnek. Előnye, hogy a lendületet adó cső sokkal hosszabb, lehet kurjongatni, és voltak kétszemélyes „úszógumik” is. Itt egyébként csak ilyen gumival lehetett lemenni.

De pl. a „Kamikaze” vagy a „varázsszönyeg” elnevezésű csúcsrémségek azt hiszem nálad már kiverné a biztosítékot. Ezeken volt a legtöbb „leg” jelző. Leggyorsabb, legmagasabb, legizgibb, legprüszkölősebb. TERMÉSZETESEN nekem ezek tetszettek a legjobban.

Sokat pihiztünk is a különböző masszírozós medencékben. Szerintem te fogtál volna egy könyvet, és engedted volna végig a derekadra a vízsugarakat.

A végére még a napra is kifeküdt a bagázs. Volt egy kis szél, ami nagyon kellemes érzetet adott. Sajnos, egyedüliként nem volt kedvem lázadni és a napozás zavarása céljából én is odatelepedtem a többiek mellé – összesen négyen voltunk. Így lett egy kis színem, de nem égtem le.

.

2011-06-24T05:41:00.001-07:00

Hanna kritika a filmdroidról. Ők is 70%ot adtak rá, most büszke vagyok magamra.

Kezdődik

2011-06-23T07:26:00.000-07:00

A fejem zsong, a gyomrom émelyeg, vihar jön, és cégen belül elültem (felültettek) egy fincsi szopórollerre. De az állapotom nagyjából reprezentálja azt a projektet is, amiben épp ringlizem. Örülök, hogyne örülnék, végre kiélhetem magam, amiben tényleg jó vagyok, beszélhetek sokat angolul, tárgyalhatok osztrákokkal, és hallgathatom a franciákat. Mag a szituáció olyan, hogy jelenleg bizonyos csalánnal fogják verdesni a "mi" (azaz a csapat) hímtagját csapdosni.

Viszont tök jó fejek a franciák, és tetszik, ahogy gondolkodnak (ha üszkösödik a balkéz, vagy vágjuk le, vagy vizsgáljuk meg a szerződésünk a végtaggal, hogyan vehetjük rá, hogy meggyógyuljon, vagy a korábbi végtagot vegyük rá, hogy segítse a mostanit. Imádom)

Flmek

2011-06-22T04:47:00.000-07:00

A Pap - Háború a vámpírok ellen

Ez a film rossz. Nagyon rossz. És nem csak szimplán az, hanem sunyi is. Amikor egy pillanatnyi kis ötlet, vagy fantázia felmerül, a rendező gyorsan valami látványosnak szánt bunyóval sikálja el a remény pici lángját. Gonosz mézesmadzag, semmi több. Az hagyján, hogy slow-motion wire-fu az egész (és ettől kéne látványosnak lennie), de még az is rossz. A kedvenc jelenetem, amikor hősünk ugrik egy hatalmasat a reá rohamozó übernagy vámpír-gólem-dinoszaurusz izé felé. A hősnő felkap pár követ és arra hajítja, és a pap a levegőben száguldó köveken dobbant, és nyer lendületet. Természetesen pergő-forgó kamerával, lelassítva, kinagyítva, jó hogy nem csillog!

Lehetne jó is. De nem az. Komolyan drukkoltam a gonosz vámpír terminátor kovbojnak, de sajos, ahogyan borítékolható volt, sablonos filmnek sablonos a kimenetele is.

De jobb, mint a tvájlájt.

IMDB: 10/5.7
Szerintem: 10/3

A lány és a Farkas

Alapjába véve ezt a filmet vártam. mindig is szerettem a klasszikusok újraértelmezését, és mindig is imádtam utálni a Tvájlájtot. Nos eme utóbbi "remek" rendezője jegyzi a Piroskát is. DE! (vegyünk nagy levegőt, vájunk pár másodpercig, hatásszünet..) DE! Ez nem rossz film! Nem is jó, de nem pocsék. Élvezhető popcorn movie, vasárnapi matinéra. Lehet benne találgatni, ki a gonosz vérfarkas, melyik pasi lesz a befutó, és hogyan hal meg az amúgy szimpatikus inkvizítor bácsi. Az ügyeletes szerelmi háromszögben tetszik, hogy nem is bonyolult igaziból, mert a film közepénél az aktuális "nem annyira jó fej" pasi simán odaveti, hogy "ja, ha nem kellek, akkor ne is nyaggassuk egymást", és hoca vissza az eljegyzési karkötőt (karkötő wazz). Ráadásul innentől sokkal szimpibb lesz, mnt a befutó vezérhím. Ráadásul itt férfias munkájuk van (Favágó/kovács) bár még midig eléggé transzszexuálisak a jóképűnek szánt amorózók. Ellentétben a tvájlájttal a női főszereplő határozottan jó bőr, a farkas ezerszer ijesztőbb, mint a többi hasonszőrű blöki. Jah, és plusz pont: nem találtam ki, hogy ki is a gonosz toportyán.

IMDB: 5.0
Szerintem. 10/6.5

Hanna - Gyilkos Természet

Amikor a kis tini leveri a gonosz nagy szkinhedet. De banyek, Eric Bana és Cate Blanchet! Ja, a film? Nem rossz. Határozottan kellemes, az az érzésem volt, hogy nem is amcsi film, hanem európai. A rendező furcsán bánik a zenével. Vagy abszolút nincs, hosszú jeleneteken át, vagy hirtelen pumpáló techno lesz (pro-agressive). Valamint a film játszódik a tajgán, Marokkóban? Spanyolországban, majd Németországban. Sokszor van felirat - már csak ezt se csipázhatják az amcsik. A sztori egyszerű, mint a jancsiszeg, és a fentebb említett két színész ismét nagyot alkot. Furamód a fontosnak hitt szereplőket is kinyírják. A kislány pedig. Hát nem tudom: Azt értem én, hogy erősebb a többinél, de azért ez nyilvánuljon már meg némi izomerőben is, egy pillekönnyű kiscsaj ne boxoljon már le minden gonosz gengsztert.
Nem könnyed, de nincs mondanivalója. Inkább csak depresszív film.

IMDB: 7.2
Szerintem: 7

Woodkid: Iron

2011-06-19T02:02:00.001-07:00

Deep in the ocean, dead and cast away
Where innocence is burned, in flames
A million mile from home, I'm walking ahead
I'm frozen to the bones, I am...

A soldier on my own, I don't know the way
I'm riding up the heights of shame
I'm waiting for the call, the hand on the chest
I'm ready for the fight, and fate

The sound of iron shocks is stuck in my head,
The thunder of the drums dictates
The rhythm of the falls, the number of dead's
The rising of the horns, ahead

From the dawn of time to the end of days
I will have to run, away
I want to feel the pain and the bitter taste
Of the blood on my lips, again

This deadly burst of snow is burning my hands,
I'm frozen to the bones, I am
A million mile from home, I'm walking away
I can't remind your eyes, your face

Van valami bajom

2011-06-17T07:14:00.000-07:00

Csak nem tudom, mi. Amikor emberekkel kellene találkozni, mert fontosnak érzem magam, akkor nincs rá lehetőség. Amikor van, akkor nem akarom fontosnak érezni magam.

Amikor reggel rosszkedvű, nyűgös és levert vagyok, délután vidám,. Amikor délelőtt mosolygósan ébredek, szeretem a reggelt, akkor délután vagy este kapok pofont.

Amikor sétálni szeretnék, mozogni, futni, rohanni, akkor egész nap programom van, lélegezni nincs időm. Amikor hazaérek idejének előtte és enyém a délután, akkor csak bambulni akarok.

Amikor érdekel, nincs eredmény, amikor nem, akkor van.

Ha akarok kreatívkodni, akkor ezer ötlet kalapál a fejemben, de mire papírhoz jutok, eltolom az egészet messzire, sarokba lököm, és hagyom, hogy szétessenek a világ-morzsák és megegyék a nem létező semmi egerek.

Amikor kedves akarok lenni, akkor a többiek bunkók, amikor elegem van, és leszarom, akkor megpróbálnak kedvesek lenni velem.

Ha kedvem van, a világnak nincs, ha nincs, a világ akarja, hogy legyen.

Hétfőn van energiám, de a világnak nincs, pénteken engem hagyjanak békén, de a világ ráz.

Örülök, hogy a nyikhaj suttyók nincsenek az utcán, így legalább ők is örülnek velem, mert nyáriszünet van. De ha be akarok szabadulni valahova, ami ritka, akkor tele vannak.

Nem akarok menni, d emuszáj, menni akarok, de elhalasztják.

Enni akarok, nincs otthon semmi, nem vagyok éhes, akkor két, rövid távon megromló kiló kenyér vár.

Mindig az kell, ami nincs, mindig az nem kell, ami van.

Kéne egy kis szünet, de arra még egy hónapot várnom kell, mert akkor lesz szabi, és víz. Igen, vizet akarok.

De ahogy ismerem a tökfejem tulajdonosát, akkor majd nem kell.

Blogot sem akarok írni, mert egy hét alatt 3 ember vetődik ide. A magam gyönyörűségére meg most nem kell. Amit le szeretnék írni, az meg banktitok, és/vagy a három vendégből három sértődne meg.

Ja, érdekes megnézni, milyen keresőszavakkal találnak rám, és mennyi időt töltenek itt. Elárulom: 40 mp-t.

Úgyhogy csá, majd írok. Ha kedvem lesz (de akkor nem lesz).

Gárdos Péter: Hajnali Láz

2011-06-14T00:32:00.001-07:00

Azt hiszem, nagyon helytelenül, könyvajánlót, könyvélményt a legritkább esetben írok. Ejnye, Balázska. Pedig viszonylag gyakorta és sokat olvasok, igaz, többnyire ponyvát.

Szóval Gárdos Péter. Valószínűleg az első és mindezidáig egyetlen regényét soha nem olvastam volna el, ha nem ismerném az úriembert távolról, a feleségét egy kicsit közelebbről. Ugyanis Gárdos Anikó az én anyukám egyik legjobb barátnője volt évtizedeken át. Utána szép lassan eltávolodtak egymástól. Nekem is több alkalommal volt lehetőségem beszélgetni vele.

Péter, ő igaziból filmrendező. Az ismeretség okán két díszbemutatóján is részt vehettem (ez később fontos lesz), az "Utolsó Blues" és a "Porcelánbaba" vetítésein. Ő rendezte többek között a "Szamárköhögést" és a "Skorpió megeszi az ikreket.."

Az apropója, hogy megírta a könyvet az édesapja halála volt. Őt láttam az egyik fent említett eseményen. Igaz, akkor semmi (de az ég´egyatta világon semmi) jelentőséget nem tulajdonítottam neki: Anyám odasúgta, hogy auswitzt túlélt zsidó bácsi.

Maga a könyv arról szól, hogyan ismerkedett meg az író apukája anyukájával. Annyira igaz történet, hogy ez két ember házasságukat megelőző hónapokban vagy 30 levelet váltottak, és ezekből szemezget, szinte szó szerint, a könyv.

Nem, semmi koncentrációs tábor nincs benne, csak kicsi. Ugyanis a regény színhelye Svédország, ahova szállítják az embernek csúfolt 25-30 kilós csontvázakat, gyógyulni. Itt egy halálos tüdőbeteg fiatalember elhatározta, hogy halála előtt megházasodik. Megszerzi az összes, Svédországban kezelt magyar nő tartózkodási címét, és levelet ír nekik. Mindegyiknek ugyanazzal a szöveggel, csak a megszólítás más. 114 ilyen levelet ad fel, arra fele válaszol, és abból kiválaszt egyet.

Alapvetően romantikus regénynek mondanám, extra ízt ad az olvasásban, hogy igaz. De ha még nem volna az, akkor is szép történet. Jól, bár kissé dagályosan megírva. Ha helyesen számoltam, kb. 6 hónap eseményeit írja le (illetve az utolsó fejezetben van egy kis ugrás, míg az utószó nyilván az író ajánlása, és a regény története).

Olvastam én már JÓ romantikus regényt (Remarqu pl.), és ez is az. A személyes ismeretség miatt is, de műértőként is. Ha jól tudom, egyébként, Péter meg szeretné filmesíteni, így azt külön várom.

Origo a készülő filmről

Bookline

Paintball

2011-06-07T06:48:00.001-07:00

Kitaláltuk nagyon bátran, hogy kiírunk egy király ösztönző-programot: Aki átlagon felül teljesít, azt elvisszük paintballozni. Nyilván nekünk, osztályvezetőknek is cél volt, ha az embereink elérik a kitűzött normákat, akkor mi is mehetünk.

Mentem.

Pestszentimrére, az Extrém paintballklub pályáira. Na hiszen, negyven lúzer, irodaérlelt seggű bankár befut, már láttam a helyi arcok szemében: sírni fogtok bazzeg! Ennek ellenére rendkívül segítő készek és lazák voltak. Szerencsére abba a csapatba, pontosabban azokhoz az emberekhez kerültem, akikkel szerettem volna, így elsőre azt gondoltam: dicsőségünk elkerülhetetlen! Véres tetemek tengerébe fogok gázolni, és a kis festékgolyóm hitetlenkedő sikolyokat fog fakasztani! WAAAGH!

Mondták a szabályokat: maszkot nem kéne levenni, csak egy erre kifejezetten kijelölt zónában. Ugyanis lehet, hogy csíp, ha a szemed helyére villámműtéttel kis piros festékpatront ültetnek. Érvényes találati felület: törzs. A srác hozzátette, hogy igen, a karok alatti rész is a törzs része, de a kar már nem, a láb már nem. Előre vizionáltam, hogy valakit úgy fogok kínozni, hogy ellövöm az ujjait. Utána a lábfejét (úriember tökön nem lő). Elmesélte, hogy miként működik a puska, és hogy miként szokott beragadni. Értem én, és még hasznos is volt (ugyanis menet közben egyszer beragadtam, de félelmetesen penge agyam szemvillanás alatti helyzetfelmérést követően kikalkulálta, hogy ki kell biztosítani a fegyvert, hogy lőjön).

Az első menet egy gyorspálya volt, gyakorlatilag bemelegítési célzattal. A helyiek azt mondták, ez arra lesz jó, hogy átessünk a "lelövés" procedúrán és szokjuk. Elfoglaltuk a pozíciónk, és indulás! (Autó)duda szó jelezte a hentelés kezdetét. Persze, az a három-négy ember, aki látott már puskát előreszaladt.Én lomhán követtem őket, fhu bazz, itt futni kell? Persze, érdekes élmény volt, hogy golyók süvítenek a fülem mellett. Nem tréfadolog! Anyátok! Bebújtam egy kábeldob mögé és és kb 20 lőszert indítottam útjára tökéletesen feleslegesen. Szerencsémre az a két marha is, aki engem lőtt. Utána észrevettem, hogy a kábeldob közepén van egy lyuk, ami keresztül lehetne sorozni a gaz ellent! TERMÉSZETESEN vagy a kábeldob belsejét festettem narancssárgára, vagy a szélét, NEM lehetett átlőni rajta. Vagy én voltam béna. Nagyon béna. Miközben ezzel kísérleteztem, állóháborúba torkollott a buli, pár visítást hallottam, meg egy "Megvan a Milán!"-t. Szegény Milán. Utána fájt a kezem, valaki belelőtt. Hé, ezt én akartam!

Majd mellkason, de nem tudom, hogy és ki, mert azt hittem, fedezék mögött vagyok. Hány katona halhat meg így vajon? Sajnos a festékpatron lepattant, így megfosztott ettől a gyermeki örömtől, hogy mutogassam a találat helyét, és kisétáltam. Rendkívül büszke vagyok magamra, mert sunyi szetitaként lapíthattam volna, hiszen nem látható találat volt.

Gyors töltés és élménybeszámoló után indult a második menet, ezúttal egy kombinált nyílt terep/épület pályán. megbeszéltük a 20 fős csapatban, hogy 3as rajokra bomlunk és így mozgunk végig. Mi Bencével és Marcival Sunyin megkerültük az egyik épületet, hogy majd onnan rohamozunk. Bebújtunk ketten egy kábeldob mögé, és nagyon profinak éreztem magam. Elkezdtünk random lőni az ablakokat, ahonnan hallottuk, hogy pár "áldozat" pucol, és pánikol. Utána simán kilőttek. Most sem tudtam, hogyan, merről, mert TÉNYLEG kontrolláltuk az ablakokat, az ajtót. Fogalmam sincs, a mai napig. Ráadásul ismét semmi látható nyom nem volt. Felkeltem a fedezék mögül, megfordultam, hogy kisétáljak, és hátba lőtt valami jótét lélek. Pedig a fejem felé tartottam a puskát, és kiabáltam, hogy találat. Kösz bazzeg. Senki nem vállalta magára.

A második menet így a gyors pályánál is gyorsabban végigért, öt perc volt, na. Utána a társam is jött, akit HASON lőttek a fedezék mögött, úgy, hogy elmondása szerint magzatpózban kuporgott, hogy megvárja, míg nem lövik. Soha többet nem bújok be kábeldob mögé!

Töltés, élménybeszámoló. Isti és Heléna tarolt, fejenként 3-3 embert lőttek ki,és ahogy hallottam, nagyon szépen seperték végig az épületet.

Harmadik menet. Ismét Bencével álltam párba, és megbeszéltük, hogy a harmadik reinkarnációnkra nem akarunk hősök lenni. Egy "L" alakú épület jelentette a pályát, és megbeszéltük, hogy a kereszt-folyósónál fogunk campelni. Ráadásul Robi kívülről az "L" hosszabbik száránál beállt fedezékbe, és pont tudott minket fedezni, illetve az általunk figyelt részt be tudta szórni. A hátunkat védte két csaj, úgyhogy csak akkor lehetett baj, ha őket lekapják.

Bent a folyosót lőtték, István és Heléna beragadt, mire tényleges pozíciót vettünk fel. Engem rézsút lőttek, és egy külső épület ablakából, de ezúttal jól választottam fedezéket. Bence pedig az épület ablakain keresztül zavarta a másik csapatot. Robi lőtt mindenkire, aki mozgott.

Itt ragadt be a fegyver. Elővettem a titkos paintballpuska javító képességem, és sikerült ismét üzemkészre varázsolni a vasat. A próbalövéssel majdnem kilőttem Bencét, kicsit megijedt. Ez amúgy hasznos, a menetek előtt is lőttünk egyet-egyet, hogy legyen töltény a csőben. Lehet, hogy volt értelme, nem´tom.

A patthelyzetet meguntam, és nagyon lapulva (először) kiléptem a folyosóra. Aki keresztbe lőtt minket, az abbahagyta, csak az ablakból tüzeltek. Ez egy nagyon kicsi nyílás volt, valószínűleg egy valaha volt klotyó szellőzője, amin még csajokat sem lehet kukkolni. Beküldtem pár lövést, amire csak azt értem el, hogy felém fordult a fegyver csöve, nosza, iszkiri vissza a biztonságos zónába. Mire beugrottam, hátba lőttek, és a megijedő Bence térden. Az ablakból biztos hogy nem, ki lehetett..? Naná, Robi volt, aki "fedezett" beleküldött hármat a hátamba! Így nem leszek hősi halott, tuti, hogy elégetik a hullám, nehogy kiderüljön a turpisság és hadbíróság elé állítsák Robit és Bencét!

Ez a harmadik volt a király menet a részemről, István kifogyott és azért baktatott ki. Utána kiderültek turpisságok: Az ablakból, amibe belőttem párat elég furmányosan tüzeltek. Maga a nyílás a fejük felett volt, és csak kidugták a fegyvert, valamint pajzsnak egy használaton kívüli lotyót felemeltek a puska mellé! Valamint a srác, aki a kereszt-folyósó lőtt minket azért nem tüzelt tovább, mert mikor visszalépett fedezékbe, hatalmasat esett, nem vette észre a küszöböt. Úgyhogy igazi veszély nem is volt, simán tudtam volna tovább kommandózni, ha Robi, az én drága Robim nem lő le orvul.

Jellemző módon nem lehet lemosni rólam a gyávaság bélyegét, hiszen négy lövés a hátamba, egy a kezembe. A két oldalsó nem látszódik, úgyhogy Balázska BIZTOS menekült a csatából, és a kommiszár végezte ki.

Élvezetes egy játék, és buli. Nem éreztük igazi háborúnak, tudtuk, hogy játék, és annak kiváló. Nem volt "CSALÓ!" felkiáltás, mindenki magáért az örömért játszott, ami nagyon jó érzés.Megyünk megint, magánba, egy bibi van: piszkosul messze van a VÁROS-tól.

Legközelebb lézerharc?

Szarvas

2011-05-31T06:24:00.000-07:00

A gugli analízise szerint jó ha tucatnyian olvasnak, ami jó is, de rossz is.- Az embert marhára motiválja, ha egy kicsit is kedvelik az irkálmányait. Aki abbahagyja a bloglást, az csak vessen pár pillantást a statisztikáira, és máris megjön a kedve. Vagy elmegy messzire.

Újfent elhúztunk Szarvasra, idén először. Kocsival sokkal kellemesebb az út, semmint vonattal rohadni négy óráig. Szeretem a kis távolságokra üzemestített bizmotokat, de az első pár perc romantikus felhangja után kapunk egy kis taslit a realitástól. Azaz a szagokat, a szaunát, és a beltéri tenyészetet. Idilli, romantikus, egzotikus, és nagyon mocskos.

Bezzeg egy volvoban valahogy kibírhatóbb.

Nehéz összefüggéseiben mesélni a hosszú-hétvégéről. Nagyon jó volt, hogy kikapcsolhattunk. Nem siettünk sehova, nem volt kötelező semmi. Napfény, fürdés, csónakázás, bográcsos kaja, halászcsárda. Még forma1-et is néztünk, az omniózus fociról nem is beszélve. Életemben ennyi sört nem ittam még, de csurrant-cseppent pár üveg pálinka és limoncello is.

Az allergiám nagyon megijesztett. Az, hogy a szemgolyóm kidobtam az ablakon, és a torkom taknyomban fürdött, egy dolog. De hogy annyira megviselt a tüsszögés, hogy egy idő után komoly fizikai fájdalmat okozott, na az extratartozék volt. Zsibbadás a baloldalon, a könyököm belezsibbadt, a tarkómnál, mintha tűvel szurkáltak volna, a derekamnál szintén. Mi va´szívroham a tüsszögéstől? Érdekes.

Ma meglessük HD*-ban is a trónok harcát jól.

Amúgy aki szeeti egy kicsit is a westernt, az nézzen True Grit-et (A félszemű magyarul)

Egy Johne Wayne feldolgozás, ha jól tudom, amit Oscara is jelöltek. Tekintve, hogy nincsenek benne buzik, értelmi fogyatékosok, vagy amerikai hősök, nem kapott aranyszobrot. De Jeff Bridges zseniális, Mat Damon szintén. A vége szerencsére nem teljesen happy end, és lehet rajta gondolkodni. Valamint csihi-puhi is akad. Jó film, majdnem, mint a Börtönvonat Yumába.

IMDB szerint 8.0, ebbe kiegyezem én is.

Charge!

2011-05-23T06:23:00.001-07:00

Kipróbálom ezt a "zöld" kávét, ami ugyanolyan, mint a többi instant: sok cukorral iható. Tulajdonképpen mindegyik kávé csak sok cukorral iható. Azt hiszem, írok pár sort erről a trónok harca LARP-ról. Ugyanis tudom, hogy amikor anno domini az én játékaim lementek, tűkön ülve vártam a hasonló beszámolókat, és biztos Alew és Zsolt is már morog és remegő kézzel klikkelget, hogy "mi van má´ mé nem írtak, csak nem szar volt?)

Ákosommal és rég nem látott Libivel toltuk le az arcunkat, majd rögtön jelmezt próbáltam. Szerencsére nem lettem Radagast, ezúton is köszönöm a kellékeket, a fényképen nézve igazán daliásnak érzem magam (és a nagy hasam sem látszódott benne, csak a deli delták). Külön férfinak éreztem magam az óriási, két kilós fejszével a kezemben. Ez olyan lehet, mint a nagy asztal az irodában, vagy a szőrös sebváltó a merdzsóban.

De előreszaladtam. A helyi étterem drága volt, Pesten ennyiért sokkal jobb minőséget kapok. Sajnos ismét a falánkság bűnébe estem, sokkal jobban járok, ha a szenmdókat eszem meg, amiket a legkedvesebb csomagolt.

Sebaj, még egy kis pálesz után alvás, másnap mikor Zsolt ébresztett már zuhanyoztam, és a derék szobatársaim is fenn voltak. GP kedvesen úgy keltette a fennmaradó játékossereget, hogy "milyen ciki, de az öregek már kész vannak, keljetek fel!". Hát kössz. Én 28, te mennyi?

11kor kezdtük a tényleges játékot, a déli söpr.. akarommondani a másfél ex és Momo öltözésének köszönhetően. Bravosiak.. Dax (Alpha) meg is jegyezte, hogy a kalózokat a Nyár szigeteken felkötik. Na jó, mivel a lányok (kivétel nélkül) mind nagyon dögösek voltak, a büntitől ezúttal eltekintünk.

Maga a játék este fél kilencig tartott (számomra). Azt kell mondjam, ez nagyon hosszú volt. Legközelebb mindenképp iktassunk be egy szünetet, mert a végső nagy jelenetnél egy épkézláb mondatot sem bírtam kinyögni, ha nem lett volna Alpha, akkor totál leégek. Mondjuk ez sem baj, majd arra fogom, hogy ser Uller nem a szavak embere, és már nagyon mérges volt. de akkor többet ordítok. Azét hagytam abba, mert pár kislány játékos egy kissé megrémült.

Szerep volt, esküszöm!

Alapvetően élveztem a játékot, még a tehetetlenségből adódó frusztráció ellenére is. Nagyon elfáradtam, már nyolckor le tudtam volna feküdni vasárnap. Utálom a nyarat, a meleget, és az allergiát, ami elemészt és rettenetesen sok erőt vesz ki belőlem.

Ákos summázáősa: nagyon elszoktunk mindentől, ami nem vampire. Ha a karakter nem NPC lett volna direktívákkal, akkor a játék 10.ik percében ölöm le Ashford grófját és szegény özvegy nővérkémet. Kútba velük. Én meg szépen kinyilatkoztatok, és magaménak vallom a fiatalabb Ashford gyerekeket, a nagyokat pedig falra küldöm, ´oszt csókolom.
(persze, feltéve, ha nem nyilaznak le az "új" kastély lábainál).

A sztoriról: Ser Uller egy önérzetes pöcs, a Baratheon lázadás alatt űzetett el a családi koszfészekből, mert Robi mellett "kardoskodott". Utána vele. Sokáig. Az elmúlt tíz évben főtt a levében, és mivel elég nyughatatlan srác, végigharcolta az életét (16éves korától 40ig. Laza. Én sorozatgyilkosnak mondanám inkább).

Szóval fejébe vette, hogy elmegy a bátyus bulijára, jól bemártja, és a szemére olvas minden 30 évnyi sértettségét. Élete nagy napja totális kudarccal zárult, a házakból kettő maradt csak semleges, kettő a bátyus mellett bontott zászlót, ráadásul a zsoldosok, akikkel addig hullajtotta vérét, elárulták.

Amikor utoljára látták, ser Uller a szégyentől vöröslő fejjel vágtatott ki az Ashford birtokról.

A továbbiakban nyilván nem játszhatom a krónika jelenlegi "főgonoszával", de nem irigylem a játékosokat. Uller habár egy bunkó paraszt, ha károkozásról van szó, nem hülye. Sőt.

Amit máshogy csináltam volna: először is, vennem kellett volna pár energia italt. Kettőt. Másodsorban az Ardenekre jobban rászállhattam volna, nem csak finoman a távolból zsarolni (nem étették meg/nem akarták). Forszájt esélytelen volt, ott elértem a maximumot, és utoljára kellett volna Dorne-al tárgyalni, ők mellém álltak volna, ha már az Ardenek is.
Havenwoodnál a semlegesség is jó lett volna, és majdnem sikerült. Sajnos a Havenwood ifjú Lord túl sokat beszélt. Nem kellett volna (DZSIHÁÁÁÁD).

Ostoba Tristen Wayne.. én előkóstolói álláshírdetéseket és totálisan új taktikai repertoár beszerzését támogatnám, höhh.

Maguk a játékosok aranyosak voltak, és habár jócskán akadt "első bálozó" vagy másod, abszolút jót játszottak, és köszönöm mindenkinek. Remélem IN nem sértettem meg senkit, aki OUT így érezné.

A célom elsősorban a játékosok animálása volt, értük voltam, remélem sikerült pár izgi percet és fejtörést szerezni. Ha nem: legközelebb jobban fogok igyekezni, ígérem (és megpróbálok kevésbé lepukkanni a játék közepére).

Ha GP szeretné/engedi, és nem talál benne spoilert, a fentieket úgy-ahogy van, kitolnám a vonatkozó tolkien fórumba.

Héj dzsó!

2011-05-19T02:11:00.000-07:00

Alakul, alakul. Mennyire izgalmasabb, amikor nem csak a saját nyaradat tervezed, hanem még 7 emberét is! Jellemzően van 6 emberem, akik egy mailben átküldik, mit szeretnének. ´Oszt van egy, aki küld 3 emailt, kétszer szól, és midig mást vázol fel. Utána a fejéhez kap "elbasztam" és variálna megint. Ekkor mondtam azt, hoyg sajnálom, de véglegesítettem. És ekkor jön az, hogy mennyire felnőtt valaki. Ha ez egy valóságshows véglény vitte volna véghez, akkor már most elkezdene áskálódni, ordítani, és megmondani, hogy mit hova rakjak. Ehelyett azt mondta, hogy "így jártam, akkor megoldom".
Hogy legyek én így véreskezű, amikor a kínpadra szánt páciens azonnal bevallja minden bűnét?

Mindenesetre a saját házatájim körül is elfokozódnak az események, a dolgok jelenlegi állása szerint májusban már nem lesz otthon hétvégém. Most Martin lájv, utána szarvasi weekend, és végül.. Nem, az már Június. Ma megyek jelmezt nézni, remélhetőleg sikerrel járok. Ha nem, az se baj, csak nem leszek annyira.. nem..semennyire sem autentikus.

WoW-ban meg gondolkodom Illuvin, az éjelf frakcióváltásán. Azaz, a szende (?) tündibündi kiscsajból legyen egy.. őőő troll? :)

Senna vs Alekosz

2011-05-09T08:57:00.000-07:00

Vasárnap úgy döntöttem, hogy a VV4 helyett inkább valami tartalmasabb időtöltéssel fogok rápihenni a hétfőre. Úgyhogy megnéztem a Sena dokumentumfilmet.

Amúgy is elegem van a VV-ből, ahol azt jutalmazza a néző, aki prosztóbb. A döntőbe bejutott két pszichopata és egy retardált. Most komolyabb, ezeknek a sérült lényeknek fizetek, hogy milliomosok legyenek? Botrány.

Sennán meg nagyon sokat gondolkodtam. Félelmetes figura volt. Egyszerűen nem lehetett elég gyors. Az egész pasi egy visszafogott, halkan beszélő, mosolygós srác volt, aki nem lehetett elég jó. A pályán teljesen kivetkezett magából, átalakult, és akkor sem vette el a lábát a gázról, amikor a csapata ordít vele a rádióban, hogy "vezetsz öreg, lekőröztél mindenkit, lassítsá´). Persze, balesetet szenvedett ekkor is.

Jackie Stewart szerint neki volt akkor a legtöbb balesete. Igaz, a legtöbb pool, legtöbb futamgyőzelem is az övé volt. Hihetetlen ikon volt. A kitartásával, a személyiségével, az agyával. Ő akkor is jobb akart lenni, amikor nyilvánvalóan ő volt a leggyorsabb ember a világon. Saját magával küzdött (Meg Prosttal és a Williamsszel).

engem nagyon megrázott a film és hatással volt rám, ajánlom mindenkinek, annak is, aki egyébként nem szereti a forma 1-et. Szerencsére kevés a technikai bla-bla.

Szárnyas Fejvadász idézetek

2011-04-28T06:16:00.000-07:00

Miért is a második kedvenc filmem?

Deckard: I don't know why he saved my life. Maybe in those last moments he loved life more than he ever had before. Not just his life - anybody's life; my life. All he'd wanted were the same answers the rest of us want. Where did I come from? Where am I going? How long have I got? All I could do was sit there and watch him die.

***

Batty: I've seen things you people wouldn't believe. Attack ships on fire off the shoulder of Orion. I watched C-beams glitter in the dark near the Tannhauser gate. All those moments will be lost in time... like tears in rain... Time to die.

***

Rachael: Do you like our owl?
Deckard: It's artificial?
Rachael: Of course it is.
Deckard: Must be expensive.
Rachael: Very.
Rachael: I'm Rachael.
Deckard: Deckard.
Rachael: It seems you feel our work is not a benefit to the public.
Deckard: Replicants are like any other machine - they're either a benefit or a hazard. If they're a benefit, it's not my problem.

***

Tyrell: Would you... like to be upgraded?
Batty: I had in mind something a little more radical.
Tyrell: What... what seems to be the problem?
Batty: Death.
Tyrell: Death; ah, well that's a little out of my jurisdiction. You...
Batty: I want more life, father!

MMORPG konklúzió

2011-04-27T06:18:00.000-07:00

A fenti misztikus mozaikszó tulajdonképpen az interneten játszható, sokszereplős szerepjátékokat takarja.

Volt szerencsém hárommal is játszani, és különböző szegmensek mellett fogom értékelni őket. Ezek: Wold of Warcraft (innentől WoW), Aion, Warhammer: Age of Reckoning (innentől WAR).

Grafika:

WoW: iszonyú. Más szó nincs rá. 11 éves a játék, és habár átesett pár ráncfelvarráson, a mai kornak aligha felel meg. Maga a karakterkreáció is esetleges, tulajdonképpen minden fajnak ugyanaz az alapmodellje. A táj, még egészen közel is elénagyolt. A készítők később azt modnták, "direkt" rajzfilmes a grafika, holott a valóság az, hogy bűnronda. Gondolom, egy kompletten új grafikai content legyártásához nincs idejük az üzletpolitikai folyamataikban. Külön idegesítő a modellek végessége, így a dzsungel MINDEN kontinensen ugyanúgy néz ki, csak más a színe. 10/2

Aion: Amennyire csúnya a WoW, annyira gyönyörű az Aion. 2010es a játék, mindenben megfelel a mai követelményeknek. Egészen nagy felbontás és tömegek mellett sem válik pixelessé. A futó modell hátán hordott pajzson a futás ütemében törik meg a fény. A karakteralkotásnál szinte minden dolgot barbie-zhatunk. A szemek közti távolság, a szem nagysága, mélysége.. homlok, állkapocs.. Szinte minden testrésszel kísérletezhetünk (fiúként naná, hatalmas kannás mangacsajokat is akár).10/9

War: A kettő között. A környezet szép, de nem annyira, mint az Aioné. De grandiózusabb (égő szélmalom, hatalmas városok, káosz rágta puszták). Sokkal változatosabb is, de a modellek ismétlődhetnek. Nem mai játék, de nincs is évtizedes. MÉG élvezhető. A karakteralkotás messze elmarad az Aiontól, közel a WoW szélén, azaz előre gyártott modellekkel játszhatunk, de legalább széles a modell-paletta. 10/5

Hangok/zene:

WoW: A zenéje zseniális, minden kiegészítőhöz a Blizzard egy komplett, külön is élvezhető zenei alapot komponál. Ám amilyen jó a zenéje, olyan rossz a sorounding hang, azaz a harcok, modellek, a környezeti hangeffektezés. Kevés, szegényes. Ellenben ami van, legalább nem idegesítő. 10/7

Aion: Külön öröm, hogy a játékos modell megszólal. Sajnos minden varázslatnak max. két hangmintája van (mármint a játékos modell által elregélt bűbájnak). Semi extra, az Aion legjobb zenéje a bejelentkező képernyőé, hihetetlenül semleges, láthatólag ebbe olyan sokat nem fektettek. Igaziból nem estem hanyatt tőle. 10/4

WAR: A zene.. van zenéje? Szinte fel sem tűnik, lehet, hogy kinémítottam? Nem hiszem.. Ellenben a háttérhangok fenomenálisak, a szélmaolm nyekereg, az óriás által kidöntött fák recsegve-ropogva esnek össze, a gaz ellen folyamatosan megfélelmlítve kiabál! Talán nem is kell zene.. De valahol biztos van... 10/5

Lore/történet

WoW: A tíz éves játéknak húsz éves történelme van. Tucatnyi regény, játék, társas, szerepjáték jelent már meg rá. Szerteágazó, érdekfeszítő, epikus. Magávalragadó. Aztán az első kiegészítővel sci-fi elemeket raktak be. A harmadikban pedig.. chopperek, géppuskák, robotok.. Valakinek vicces, valakinek szétkalapácsolja a fantasy hangulatot. Maga a keményvonalas történet nagyon szép. Illidan és Arthas... 10/7.5

Aion: A bukott angyalok története egyszerű, mint egy faék. Sajnos itt kitűnik a minimal, koreai ptörténetvezetés hiánya, inkább a játékélménnyel próbálták megfogni az embereket. Nem éreztem át teljesen az ócska felderítő töténetét, nem részese a világnak. 10/3

WAR: Szintén évtizedes a lore. A játékos részese a történetnek. Talán azért maradhat el a WoW mögött, mert a történetet (játékot) alapvetően nem a műfajra írták, hanem a műfajt írták rá a történetre. 10/7

Játszhatóság:

WoW: a szerverei viszonylag stabila, a harc "ugrálós", mögékerülős menetébe hamar bele lehet rázódni. Kismillió segédprogram van hozzá (addon). Alapvetően sima, gyors, nagyon könnyen tanulható. A legnagyobb tömegben (és higgyétek el, játszottam a lehető legnagyobb tömegben) is akadásmentes és gyors a játékélmény. 10/8

Aion: Érdekes módon hosszú a töltési sebessége. Segédprogram nincs hozzá, nem is támogatja a játék. Mondjuk a legtöbb funkció elérhető enélkül is, elég kényelmes irányítani. A repüléssel néha vannak bajaim, de alapvetően szokható. 10/7

WAR: A szerverekkel lehet valami, mert a WAR helyenként, akár kihalt területeken is produkál hihetetlen szakadást. Ráadásul tele van buggal, még ma is! Holott 2-3éves játékról van szó! Addonokat támogat, de kevés van, részint az is felesleges lehet. 10/5

Miben más?

WoW: Mindenki a WoW-ot akarja utánozni. A WoW nem más, mert mindenki más akar eltérni tőle! A RAID rendszere messze jobb, mint a többi játéké, maguk a fő RAID-ekt nem tudták leutánozni, szerintem PvE részben sokkal jobb, mint a másik két játék.

Aion: egyrészt a grafikája. Másrészt a repülés. MINDEN modell tud repülni, nagyon szép animációval. Ellenben csak korlátozott ideig, ergo a fly time management fontos része a játéknak. Ellenben nem minden területen van lehetőség rá, amit nem értek. De a készítők nem is akarják megmagyarázni. Nem lehet, ´oszt kész. MIÉRT? Valamint a végjátékban a PvPvE, azaz játékos a játékos ellen, de még pár szörnyike is belerondít a mókába. Az Abbyss, az utolsó nagy csaták színhelye nagyon grandiózus, többszintes küzdőtér, de.. ennyi.

WAR: A PvP, azaz játékosok közti hírig a fő mozgatórugó,. Ennek megfelelően a PvE rész gyengus. A legerősebb cumókat úgyis csak az egymás fejének csépeléséből lehet összeszedni, ergo minek verjek át egy labirintust? De legalább hangulatos, és fantáziadús az a kevés rész. Az RvR, azaz Realm vs Realm viszont nagyon jó. Már ha működne. A dolog lényege, hogy egy hatalmas ostrom folyamán 200 ember üti-vágja a másikat. Miért NEM működik? Mert a világ két szembeálló frakciója közül az egyiket választja a játékosok 80%a. ergo minden 10 gonoszra jut 2 jófiú. Sajnos így az RVR rész jószerivel nem játszható, vagy mert túl könnyű, vagy mert félelmetes túlerővel kell szembenéznünk.

Mi a baj vele?

WoW: Ismerjük. Nagyon. Könyökből tolom az instance taktikákat, és baromi csúnya. Mindenki ugyanúgy néz ki.

Aion: Két nagy bajom van vele. Az animék azon szegmensét ragadja meg, amit alapvetően nem szeretek. Azaz: óriási kardos pockokat és nyúsziszörnyeket kell leölnünk. Valamint idegesítően sok a grind. Komolyan, heteket kéne növények gyomlálásával, ércek bányászásával tölteni, hogy továbbjussak. Ne már.. Az a baj, hogy ez tudatos, a javarészt keleti célközönségnek egyszerűen bejön ez a fajta "játék".

War: fentebb említettem. A Destruction oldal szarrá veri az Ordert. Valószínűleg ez abból következik, hogy a világra épülő táblás társasjátékokban sokkal népszerűbb ez a frakció, mint a másik, és az MMo-ba csapók is itt játszanak. Kár érte.

Konklúzió: Ha bírod a gagyi grafikát és beveszi a gyomrod a géppuskázó törpéket, akkor a WoW még MINDIG A LEGJOBB MMO!! Banyek, egy 12 éves játék! 10 millió felhasználóval!

Ha nem zavar az Aion tündibündije, és szeretsz monoton küldetéseket hetekig "játszani", akkor ez a te játékod.

Ha van türelmed a buggokat figyelmen kívül hagyni, és nem zavar a masszív túlerő/ vagy az ellenfelek csekély száma, akkor irány a WAR. Persze, ehhez az is kell, hogy PvP-t részesítsd előnyben, mert javarészt erről szól az egész játék.

Enyni vopltam. Törlöüm a WAR-t és az AION-t, és megyek vissza WoW-ozni... A Secret World illetve a Warhammer 40k megjelenéséig.