 |
| 2009. december 23., szerda |
| Szomorú történet |
Itt olvastam
Aki nem akarja elolvasni, tömören a lényeg:
Van három testvér, mint a mesében. Igaz, kicsit eljárt felettük az idő. Egy kopott, vakolat nélküli, kapuvári házban éltek. Legalábbis biológiailag. Nem érintkeztek senkivel, nem jártak ki, csak a boltig.
Aztán az ágyban fekvő, legidősebb testvér elhunyt. HETEKIG észre sem vették, a kiérkező családsegítő csupán, amikor már a bácsi mumifikálódott.
Utána kihűlt az akkor már legidősebb néni.
Amikor őt szállították el, találtak az egyik szekrény fiókjában 11 millió forintot.
A cikk vége felé lelünk az érthetetlen történet megoldására. Talán (mert nincs bizonyíték, az életben maradt néni nem beszél), egy 30 évvel ezelőtti tragédia miatt alakulhatott ki a három emberben patológiás gyász, ami pszichiátriai eset. Azaz egy tragédia a harmincas években annyira összetörte ezt a három embert, hogy a gyászérzet soha nem múlt el, és mind a mai napig érezték a lélekbemarkoló szomorúságot.
Azon gondolkodom, hogy vajon egy szakember tudott volna segíteni? Emberi körülmények, elfogadható, teljes élet? Szeretet, barátság, akármi, a gyászon kívül, 30 éven át?
Micsoda hihetetlen és felesleges élet. Igaza volt egy megkérdezettnek: Nem éltek azok, csak léteztek.
A legőszintébben hiszem, hogy segítséggel meg lehetett volna változtatni őket. Az nem lehet, hogy az emberi lélek ne legyen formálható, akárcsak ösztönszinten. Mert itt a három testvér még csak élni sem akart.
Legközelebb vidámabb leszek. |
posted by Dreamer @ 11:44  |
|
|
|
|
| |
|
|
