 |
| 2011. október 21., péntek |
| "A félelem megeszi a lelket" |
Nem is emlékszem, hoyg hol olvastam, de nagyon találó. A félelem megeszi a lelket. Nincs bennem páni félelem, inkább csak.. "tartok" valamitől. Nem pánikolok, és nem tudom, hogy stresszelek, de van bennem valami.
Van anyámnak egy genetikailag örökölhető betegsége, amit sokízületi gyulladásnak hívják. Ez egy autoimmun betegség, aminek pácienstől függő tünetei vannak. A legjellemzőbb a fájdalom. Nem olyan, mint egy húzódás vagy felületi seb, itt maga az ízület fáj. Akár mozdulatlan, akár folyamatosan használt. Olyan, mint egy tompa, lüktető fájdalom, ami nem áll le, és nem tart szünetet. Nem 5-10 percig tart, hanem mondjuk egész nap.
A második tünet (haladóknak), az ízület deformálódása. Bumszli ujjak, amik nem hajlanak rendesen, tokosodó csípő, szétdurrant térd, ami alig hajlik. Persze, a fájdalom marad.
A betegek 40%a keresőképtelen lesz 10 év alatt, 40%os rokinyugira jogosultak. A legtöbbjük egy ismételt 5 év után nem képes az önellátásra sem, így állandó segítségre szorulnak.
Anyám jógázik és úszik, napból hatszor. kirándul és sokat mozdul ki, és nem szed gyógyszereket, így kontrollálja a betegséget. Szinten tartható, de ezer dologtól függ. Ráadásul anyám igen-igen szerencsétlen, egy évben kétszer tuti elesik, és megüti magát, akkor nem mehet úszni, és a tünetei erősödnek. ezek egyébként időjárási, fronthatási rohamokkal is sokkal rosszabbak lehetnek (és az esetek 99%ában azok is).
Szóval azért érthető, hogy mindenféle megerőltető mozgás nélkül is fáj a mutatóujjam alsó és középső perce, napok óta. nem érzékeny nyomásra, mozgásra, csak fáj.
Szóval aggódom, és nagyon érdekes érzés, hogy napok óta tartó konstans fájdalommal hogyan birkózok meg. Az is furcsa, hogy gyakori gépelésnél nem erősödik avagy tompul a fájdalom, hanem csak.. van. Hol erősebb, hol gyengébb.
Szóval.. a félelem megeszi a lelket, a fájdalom felfalja.
(nincs rá gyógymód, csak együtt lehet élni vele) |
posted by Dreamer @ 7:39  |
|
|
|
|
| |
|
|
Szeretlek