 |
| 2008. augusztus 18., hétfő |
| forte gastronomica |
Este nyolc. Kongnak a harangok, keserédes ízzel a számban. Nagyon nehéz nap volt, nem kaptam el a meló ritmusát, végig Csabával emaileztünk, hogy mennnnnyire nincs kedvünk a hétfőhöz. Érdekesen alakulnak az eredményeim is. Kíváncsi vagyok a hónap végére. Odabent még mindig két ember, akiket kedvelek és tagjai a teamnek, hiányzik. Betegek.
Ma volt egy f2f tárgyalásom is, az egyik érdekes eset bejött személyesen és eldiskuráltunk fél óra erejéig. Persze, nem az én ügyem volt, az egyik kollegina nem mert kimenni, és engem kért meg. Megoldottuk a dolgot, a csávó, miután meghallgattuk egymást felkelt és fizetett. Nem mintha lett volna választása (gonosz kacaj). Ellenben a négy millásom befizetése nem jött be, és könyveltetnem kell. Ami nem jó.. Nagyon nem.
És ismét bankos paraszt voltam, és ebédre sült kolbász volt friss kenyérrel és mustárral. Nem is értem, miért nem szerettem eddig, ha húséhségem van, egy nagy szál, jól átsült kajbász mindent feledtetni tud. Mondjuk, utána kell valami sider, mondjuk egy csoki, de az már vele jár. Az kell.
Tegnap találtunk egy helyet, ahol 350 a Red Bull. Kár, hogy Csillaghegyen van. Talán még úgy is megérné, ha vennék egy kartonnal és szállítanám az egészet a XIII szívébe. Csak a miheztartás végett: melóhely melletti kisboltban: 450, benzinkút: 600... Ami nem kevés pénzkülönbözet.
De ha már elkezdtem ecsetelni, hogy mi történt, íme:
Pénteken legénybúcsú Gandalffal. Melóhelyéhez közel találkoztunk, és egy egészen kellemes esténk volt. Leginkább a pózra és életérzésre koncentráltunk, és az én feladatomat hittem a legkönnyebbnek, de kiderült: egynéhánynál sokkal keményebb volt. Kár.
Jah, és nem jött ki Erika Eleniak a tortából. ha nekem valaha is lesz legénybúcsúm, akkor Erika Eleniakot akarok! Természetesen a 15 évvel fiatalabbat. Of course semmilyen részletekbe menőt nem árulhatok el, csupán egy élményt:
Valahol, talán nem is olyan mélyen bennem van egy rész, aki ízig-vérig egy sznob köcsög. Ő az, aki imád Squasholni, curlingezni, aki élvezi a hedonista felsőbb tízezer minden cseppjét. Aki a Hotel Baronban finnyásan nézett a tubusos samponra (Cairó legelitebb szállója, érted?), vagy aki a Zürichi szállóban is felhúzta az orrát, ne adj´ isten, előítéletesen mérlegelte a londoni Steak House bélszínjét Angliában (ez mind megtörtént..).
Ez az énem iszonyatosan élvezte, hogy a garnélás, majd kaviáros szendvicset majszolhatta pezsgőzés közben a Lánchíd lábánál, a híd fényeiben fürödve, peckesen kiállva a Duna partjára, s mosolyogva felmutatta a pezsgős (műanyag) poharat a sétahajózóknak. Természetesen egy féloldalas, piperkőc pózban.
Imádom a Luxus apró, kicsiny morzsáját is, imitálni még inkább szeretek, és tudok fürdeni az ilyen élményekbe.
Gandalf hogy érezte magát? Élvezte a bulit? Látszólag igen. Nekem pont elég volt, jókor léptünk le, habár kialudni magam nem sikerült. Érdekes élmény volt Márkkal Robbie-t énekelni a kocsiban, de élveztem azt is.
Szombaton kaját rendeltem Pepe úrtól, és nagyot csalódtam benne. Bombay csirkét ne rendeljen senki! Komolyan mondom, az csak főtt krumpli, párolt csírke curryvel! A szórólapon ez áll:
paradicsomos-garam-massalás-gyömbéres curry -s csirke, mogyoró burgonyával.
Valóság: currys főtt krumpli. Jah, volt odakozmált paradicsom is. Kösz, de inkább nem.
Utána házibuli Ami koleszos haverjaival, akik jólesően buggyantak. A közös főzés nagyon jó eredményt szült (nesze Pepe, egy pár egyetemista mérföldekkel jobbat dob össze, mint te valaha is fogsz!). Mondjuk a szemöldököm kicsit felszaladt a lekvárral hintett, sajtos-tejszínes pulya öltetére, de az eredmény igazolta a receot kitalálóját. A borecettel és szarvasgombával fűszerezett szilvalekvár hihetetlen ízvilágot kölcsönzött a pulykának. Mondhatni: fenséges volt.
És jó dolog a twister is, meg a gitár, de a szokásos felhevült szomszéd már annyira nem.
Pont jókor lett vége ennek is. Az Astóriánál furcsák az ellenőrök. Igaziból ott is felmutathatná egy kedves ismerős az autósiskola szórólapját, nem zavartatná a fáradt, borissza ellenőröket. Még meg is sajnáltam őket (ez elmúlt egy évben kétszer is elkaptak ezidáig, inkább nem sajnálok senkit).
Másnap vasárnap családi hepaj, ami szintén várakozáson felülire sikerült. Ismét kajáról kéne ömlengenem, Panka hazajött egy pár nap erejéig Olaszországból, és mindenféle különlegességet készített. Tiramisu, mentás puding, palacsinta (ami nem annyira olasz...), stb. Nyamm ott is. Jókat beszélgettünk, főleg Renivel, aki Péter (unokabáty) párja, és magam korú. Valamint ecsémmel is, és mindenkivel egy kicsit. Hétre értem haza, és azt hiszem, még megnézhettem egy filmet és fáradtan zuhantam az ágyba. Ismét jelentős alváshiánnyal, de kezdem megszokni.
Ezen a héten lesz egy kellemes szerda. Terveim szerinte SEHOVA nem megyek és SENKIVEL nem találkozom. Vagy ki tudja.. de jó lenne végigpunnyadni egy napot itthon. Sajnos a párom nélkül, ő hazautazott, messze.
Jah, most jut az eszembe, olvastam Túrint. Érdekes. Határozottan érdekes, tetszik jópár dolog benne, és meglepően kevésbe tudtam belekötni. A kérdés az: kire pályázzak? Több szereplő is van, akit szívesen eljátszanék (pontosabban: kettő).
Ha már olvasás: mostanában Mikszáth novelláskötetet lapozgatok. Imádom. Az öreg hatalmas mesemondó volt, a stílusa rémisztően magával ragadó, és érdekes mosolyogni a 105ön minden reggel. Jah, meg Wilde mesék, és néha Coelho.
De egyenlőre éljük túl ezt a hetet. Lesz nekem itt egy táborértékelőm, egy esküvőm, egy Firenzém, és illene a nagy vonatútból megfáradt hölgyet is lovagiasan megvédelmezni a Nagyvilág rátörő gonosz áradatától.
Jah, a Lidl féle mogyorós csoki isteni finom (csak hogy kajával fejezzem be) |
posted by Dreamer @ 11:01  |
|
| 1 Comments: |
-
Egy zoknit tegnap este még megtaláltam, plusz a... lufit a híd közepén.
|
| |
| << Home |
| |
|
|
|
| |
|
|
Egy zoknit tegnap este még megtaláltam, plusz a... lufit a híd közepén.