2009. június 23., kedd
Görgünk tovább


Tovább, bizony. Elég sok esemény szelte most amúgy unalmas életem állóvizét. Pl.: Voltunk Gyömrőn, ahova gyógyulófélbe törtem magam. Brandírék házavatója felemásra sikeredett, szerintem. A társaság jó volt, mint mindig, a kaják fenomenálisak, csak valami nekem hiányzott. A fürdés a tóban különösen mulatságos volt, hiszen még soha nem voltam "első" egy tó életében. Felkavartuk az iszapréteg legfelső részét és ez a víz felszínén olyan sávot festett, mintha egy adag raj ép most szabadulna meg a belsőségeitől - és még finom voltam és nőies. Első meg azért, mert akkor eme jelenség nem lett volna. Felülről viccesen nézhetett ki.

Szóval a vége. Azt hiszem, fáradt lehettem, és nyűgös, a legyengült szervezet nem bírt lépést tartani a lelkesedéssel. Nagyon jó volt, hogy hazavittek kocsival. Különben képes lettem volna a buli közepén, állva elaludni. Ha az az utolsó nyűgös fél óra nem lett volna, akkor 10/10 a buli, így 10/8+1. Ez utóbbi persze egy ultrahangnak köszönhető (möhhhöhöhöh, és Lau megúszta a kifejezett érdeklődést a csatolmánya iránt).



No meg fociztam is szerdán, és a műfű megpuszilt pár égési sérüléssel. A könyököm a leginkább zavaró, mindig felnyílik a már varasodott heg. Két helyen reped fel, és nem tudom, mit csináljak. banyek, ez a könyököm, mire való, ha nem hajlíthatom a karom? Skandallum, hagyja abba!

Amúgy meg a nyíregyházi tímből én maradtam egyedül. A négy kolegából, akikkel mertem nagyon jóban lenni az utolsó is eltávozott. Csabi tavaly mondott fel, Ágit pár hónapja menesztették érdekes körülmények között, Nóri pedig most lépett ki. A legközelebbiek is eltűntek, kcisit ki vagyok akadva odabent. Ma is a belem dolgozom ki a napi betevőért az utolsó kedves szó nélkül. Van jópár aranyos ember még bent, senkivel nem vagyok rosszban, sőt. Csak most egy kicsit kevesebb. Nóri búcsúbuliról alant, amikor kap egy búcsúmacit az osztálytól:



Megint más: Ami nincs itt. Nem tagadhatom, hogy bizonyos fokig élvezem az egyedüllétet, tudok szellőzni és mindenféle nyűgömtől megszabadulni, de egyre inkább az az érzésem, az a jobb, ha velem van. Hiányzik, na. Az is jó, ha nincs kvázi "itt" de városon belül tartózkodik. Gázaz egészben, hogy pl.: már odáig eljutottam, hogy vele nyugodtabban alszom. Így most általában az a trend, hogy kilenc körül lefekszem, és sok ébredéssel hánykolódom négyig-ötig. Nem baj, T-1 nap és ismét it fog hegeszteni és "semmit" csinálni. Ez csak úgy kikívánkozott.
posted by Dreamer @ 12:10  
1 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home
 
 
 
About Me


Name: Dreamer
Home: Bp., Pest, Hungary
About Me:
See my complete profile

Previous Post
Archives
Links
Template by
Blogger Templates