 |
| 2012. január 22., vasárnap |
| Close enough |
Inger gazdag egy hét volt, annak ellenére, hogy kevés helyen voltam. A munka derekasan leabálta a megmaradt kicsi agyamat, amikor egyikünk hiányzik a két osztályvezetőből, a másik elég sokat szív. Most rajtam volt a sor. Fene se tudja, hogy tetszik majd a hétfőre kialakított eredmény drága Dezső úrnak, de azt hiszem igen mértékletes és ügyes voltam, már ami a pénztárcánkat illeti.
Na persze, a többi osztályon ég a ház, tipikus januári armageddon hangulat söpört végig rajtunk. Tavaly félelmetesen jók voltunk, de úgy tűnik, éppen az volt az üdítő kivétel, és nem pedig egy új időszak kezdete.
No meg befejeztem elég sok projektem, és elkezdtem a szeretetszolgálatosat is vinni. Hátha sikerül, bár nem hiszek benne. Illetve: nem az ügyükben nem hiszek, hanem azokban az emberekben, akik hitelre vesznek plazmatévét, cigiznek, isznak, félkarú rablóznak, és utána nekünk nyavajognak a telefonba, hogy mennyire szerencsétlenek.
Sőt, hovatovább, a múlt hétre hittem, hogy a nagyfőnök áradattal meg kell birkózni, de ennek ellenére ismét egy góré jött oda körbenézni. Na, ki volt az egyetlen, angolul beszélő középvezető a környéken? Én há´!. De jó arc volt, persze, nem állta meg, hogy ne javasoljon pár ésszerűnek tűnő dolgot, és igaza is lett volna, ha az én osztályom egy másik munkafolyamatban lenne, de nem ott volt.
Hovatovább, vannak világversenyek. A kézilabdát szorongó szívvel, verítékezve, apró szívrohamokkal szenvedem végig. A vízilabdát majd később, ha jönnek a húzósabb meccsek a horvátokkal, szerbekkel, vagy esetleg az olaszokkal a döntőben. TERMÉSZETESEN fociban ismét csak a hideg zuhany és a csalódás, ami nekem jut, de kitartok emellett az átokverte csapat mellett, akik tíz éve csak szenvednek. Kíváncsi vagyok, meddig bírom.
Utoljára de abszolút nem utolsósorban ugye itt van a másik nem ügye. Jelentem alássan, hogy sok-sok millió magyar, angol, (gazdag francia és még gazdagabb arab) lánynak kell nagyon erősen átkozódnia, mert úgy tűnik, hogy ismételten révbe fogok érni. TERMÉSZETESEN még mindig elronthatom, de akkor sokáig, ritmusos ütemben fogom ennen fejecskémet valami, csontnál erősebb, és tűrőképesebb matériába bele-beleverni.
Amennyiben mégis sikerrel járnék, úgy, magamat ismerve, újboli 2-4 évig terjedő intervallumban normálisan fogok működni, ´oszt majd rám lesz unva megint, és megőrülhetek újra. Ahogyan az elmúlt két lányka példája is mutatta, ebben a trendben kell éljek. Bár azért első biztató jel: a hölgy NEM, ismétlem NEM MTT-s. Hátha ezzel a mesteri húzással elintézhetem a korábbi trendeket és mutatókat és járhatunk egy eddig ismeretlen úton?
(A kép Culpeo Fox munkája) |
posted by Dreamer @ 11:27  |
|
| 1 Comments: |
-
Na, örvendés. Vidám hangulatú bejegyzés, végre. :)
|
| |
| << Home |
| |
|
|
|
| |
|
|
Na, örvendés. Vidám hangulatú bejegyzés, végre. :)