 |
| 2012. január 13., péntek |
| Egy hét a kukába |
VAN az az időszak, amikor jó betegnek lenni. Amikor a fájdalmat, levertséget inkább választanád, mint pl.: a munkahelyi nyűglődést. Jelen esetben ez nem az az alkalom. A korábban taglalt programjaim majd´mind ugrottak. Nem mehettem koncertre - Végül is csak a világ egyik legjobb amcsi acapella bandája. Akik ki tudja, mikor jönnek még. Nem mehettem squasholni. Itt inkább a társaságot fájom, semmint magát az aktivitást - bár az sem mellékes. Ma nem mehetek a céges vacsorára, nem koccinthatok azzal, akinek megígértem. A vasárnapra áthelyezett találkozóban még reménykedem, de basszus. NEM AKAROK BETEG LENNI. Ráadásul az antibiotikum utolsó szemét elhagytam. Ne kérdezd, hogyan. Szerintem véletlenül kidobtam. Így jár, aki egyedül van és betegnek merészel lenni. Deliráló állapotban járkálni veszélyes. Lenne, ha lenne.
Ellenben vagy ezredszerre is meghallgattam a Serenity zenéjét, nézek egy animét, ami egészen ígéretes poszt-apokaliptikus-vámpíros. Korozuka a címe. Ígéretes. Tényleg az. Ó, meg a Nyughatatlant. Cash mindig is a szívem egy különleges szegletét foglalja el. Bár June-t azért kicsit sajnálom. Nem kis bátorságába került "igen"-t mondani, de megérte. 35 év! Ennyit éltek együtt, és Cash nem bírta ki, mikor szegény hölgy elment, ment utána.
Suing The Devil
A film arról szól, hogy egy nyámnyila kis pojácának elege lett az életéből, miután egy részeg sofőr elütötte az anyját, és rájött, hogy az ördög minden bajának okozója. Így besétál a kerületi ügyészségre, és beperli a patás rettenetet. A csavar ott jön, hogy feltűnik egy őszes úriember, és aszongya, itt vagyok. Kezdődjék a per.
Az alapsztori legalábbis érdekes. Sajnos ez egy pocsék film. Az ötödik másodpercben rájöttem a csavarra. Érted, ÖT MÁSODPERC. Még a kezdeti stáblista alatt. Pedig nem tartom magam valami nagy koponyának, de azért ez eléggé sablonos. Ráadásul maga a film egy gagyi katolikus toborzófilm. A per során a legtöbb érv így kezdődik - Tagadja, hogy Jézus így megy Jézus úgy?. Elnézést, és ha zsidó vagyok? Szegény Malcolm McDowell érdekes Sátánt hoz, de nyomába sem ér Al Pacinonak (Ördög Ügyvédje), vagy Peter Stormare-nak (Constantine). De még Gabriel Byrne-nek (Ítéletnap) sem. Sablonos, csapongó, kevés. A nagy monológ pedig inkább vicces és unalmas, semmint félelmetes lenne.
Szerintem: 10/3
IMDB szerint 10/4
A végére a nagyágyú:
Sherlock Holmes: A Game of Shadows
Egy vallomással tartozom: Az első részen elaludtam. Többször. Így kicsit félve ültem be a moziba a Game of Shadows-ra, gondolván, ezt is ajakbiggyesztve fogom mustrálni, mondván, hol a tweed zakó, a hegedű? Úgyhogy elhatároztam, hogy NEM SHerlock filmet várok, hanem Guy Ritchie filmet.
A sztori szerint Mr. Holmes tovább göngyölíti a rejtélyes egyetemi professzor ügyét, aki a Blackwood incidens során a háttérből mozgatván a szálakat elcsórta a rádióhullámú időzítő/detonátort. A film elején még visszaköszön Irene Addler, és a 10.-ik percben már tudjuk, ki az a titkozatos megbízó, akit az első részben még a fogat jótékony homálya takart. Nem más, mint Moriarty professzor.
It tálljunk is meg egy pillanatra. gyorsan leszögezném, hogy prof. James Moriarty a nagy nyomozó ősellensége, mint pl.: Batmannek Joker. Ugyanis mind megszállottságban, mint szellemi képességeiben Sherlock egyenlője, csak hát a szentem kicsit romlott, és ahogy a filmben is elhangzik: a morális aggályai valahol a spájzban vannak a nagyi lekvárosüvege mögött kettővel.
Spoiler nélkül nehéz mit írni a történetről, így nem is tenném (csak kicsit).
Mi is a Game of Shadows? Röviden összefoglalva: Egy nagy költségvetésű, tipikus Guy Ritchie film, telis-tele hirtelen összevágott slow motion jelenetekkel, és időarányosan eltorzított hangokkal. Az 1-2másodperces snittek persze zavarhatják a nézőt, de mindezt nagyon ügyesen, ritmusosan vágja össze a rendező, így lesz a húsz perces jelenet kerek egész (erdőben menekülés aknaeső közepén). Egy szó, mint száz: a hangok, a rendezés rendben vannak.
A színészi munkával sem lehet panasz. Az a karakter vagy mellékszereplő, akiben lett volna potenciál, de nem lett kibontva, sajnos azt kell mondanom, így járt. Nem kellett. Nagyon szívesen megnéznék egy külön kisfilmet pl.: Sebastian Moran-ról, Moriarty jobbkezéről. Az ördögi mesterlövész tényleg érdekes figura. Kiemelkedőt - megbántva a rajongókat - azonban nem látok sehol. Egyedül talán Jared Harris mutat fel egy egészen érdekes arcjátékot, de mivel számomra kevésbé ismert színészről van szó, nem tudom, hogy ez genetikai adottság, vagy szándékolt. Pedig sok filmben láttam. Pl.: Benjamin Button különleges élete, vagy Született gyilkosok.
Miért NEM tetszik a Game of shadows?
Mert ez nem Sherlock Holmes film, hanem egy izgalmas, modern, feszített tempójú, humoros kalandfilm. Kriminek nem mondanám, mert számomra az a jó krimi, ahol az ember kitalálhatja az összefüggéseket, "A" rejtélyt, és erre itt, a gyorsvágású rendezői technikának is köszönhetően, esélyünk sincs.
Miért TETSZETT a Game of Shadows?
Két okból. Pro primo: Professzor James Moriarty. Végre egy karakter, akivel tudok azonosulni. Egy zseni, lángelme, aki belefáradt az egyetemi katedra koptatásába, aki érzi, hogy többre hivatott, és akinek stílusa van. Amikor operát énekel a német fegyvergyári jelenetben, egyszerűen fantasztikus. Soha nem lesz Lecter professzor, alapvető motivációs különbségek miatt. Moriarty csak gazdag akar lenni. NAGYON gazdag. Ez a bűnöző nem elégszik meg egy szimpla banki trezor kifosztásával, hanem egyenesen minden európai országot akar kifosztani. Jól csinálja.
Pro secundo: tetszett, mert egy látványos, humoros, feszített tempójú KALANDfilm. Ami habkönnyű, nem kell utána gondolkodni, érzelmileg abszolút nem érint meg, maximum lelkesebb leszek, és könnyedebb. Azt mondanám zárszóként az új Sherlock filmről, hogy mindenki úgy nézze, mintha Indiana Jones a Viktoriánus korban élne. Úgy viszont nagyon finom.
10/7.5
IMDB szerint 7.7
(A zenéje 10/10) |
posted by Dreamer @ 0:49  |
|
|
|
|
| |
|
|
