 |
| 2008. augusztus 31., vasárnap |
| XX. Magyar Bankok sportfesztiválja |
Azaz JUBIELUM, és az OTP rendezésében, Nyíregyházán. Érdekes élmény volt, sok tanulsággal. Először is, legközelebb olyan csapattal megyek, amelyik motiváltabb és nem egy olyan kategóriában szeretnék nevezni, amely egy másfél órás produkció és készen is van. De kezdjük az elején:
Pénteken meló közben mink el lettünk engedve, Azaz a bámulatos teke-team, Nóri, Ági, Csaba és magam. A Ceti nagy válogatottja, plussz még két fő, akiket azelőtt nem is láttunk (Alexandra+..már a nevét is elfelejtettem). Egy olyan sportra jelentkeztünk, amivel nem is játszottunk nagyon. Én időközben rájöttem, hogy de, még ált. isk. koromban, Balatonon. A Teke egy kihalóban lévő játék, köszönhetően a jóval könnyebb Bowlingnak, és a Bowling pályák elterjedésének. Pedig a teke is jó, nehezebb és technikásabb, mint a bowling, de ez magánvélemény.
Pénteken buszra ültünk tehát, egy nagy red bullal a hónom alatt. Csabával jót beszélgettünk rpg-kről, animékről, filmekről. A két lány szennylapot olvasott és aludt főleg, senkit nem ismertünk, pedig egy cég.. állítólag. De rendesek voltak.
Nyíregyháza nincs közel, három út busszal, és utána a Spartacus Nyíregyháza sc sporttelepe melletti campusban el is foglaltuk helyünket. Szép, vadi új koli volt, és nagyon steril. El tudtam képzelni a leendő főiskolások posztereit, az átható cigifüstöt, és a pillanatok alatt leamortizálódó klotyót. Nagyon éhesek voltunk, gyorsan ledobáltuk a cuccaink, megkaptuk az ajándékokat (toll, trikó, emlékérem) és kaja! Valami állófogadásos, svédasztalos dolgot vártam, de menzakaja volt, de legalább finom. Ez egy kicsit csalódás volt, de a madár étkű kollegináknak hála, többször is plussz falatokhoz juthattam. Majd mivel a két csaj nem bírta a napot, Csabival voltam kénytelen felfedezni a prospektusban ígért zenés-táncos összejövetelt.
Ami katasztrófa volt. Demjén Rózsi emlékest, azaz magyar nosztaligaizé. Aú. Pia sem segített, érted? Mindegy, beszélgettünk ismét, majd vissza a szobába, ami pont a szomszéd szórakozóhelyre nézett. Ott bezzeg volt élet, KÉT verekedést is láttunk, reggel mehetünk majd fogakat keresni. Meg kell jegyeznem, a kigyúrt helyi barna erő nem csak hogy nem tud bunyózni, de nagyon ostoba is. Vagy bátor, legalábbis szerintem nekimenni a náluk JÓVAL nagyobb kopaszok alkotta biztonságiaknak nem a legbölcsebb dolog részükről. Még a három az egy arány sem segített ezen helyzetben.
Másnap teke! Reggel természetesen csak én keltem fel reggelire, Csabi kisvártatva utánam jött majd ment vissza aludni. A két csaj sehol, úgyhogy mentem szurkolni a focistáknak (itt jöttem rá, hogy baromság volt nem focizni menni). Drukk-drukk Volksbankkal ikszeltünk, nagy mákkal. Utána felkerestem a kollegákat, kaja a pizzériába (jelentem, fogak nem voltak) és próbáltunk lelket önteni a két csajba, akik ellustult, kényes ribancot játszottak (jegyzem meg, végig a hétvége alatt, ami nagyon nem tetszett). Ez nem jó, az nem jó, jajjdeszar, mikor megyünk haza..stb. Igazán nagy kedved csináltak az embernek. Jó, vettünk kártyát, az jó lesz? Nem. Van pia, az jó lesz? Nem. Sétáljunk? Nem. Vasvillával szúrjalak gyomron és forgassalak meg rajta? Nem. Kár.
Jó- Akkor menjünk tekézni. Amit nagyon élveztem (végre valamit a hétvége folyamán) és a királykisasszonyok is elkezdtek aktívak lenni. Elsőnek mentem, türelmetlenség miatt és mert a VADI ÚJ szuper cipő premierje is most volt. a 2x40 gurítás rendesen kikezdte a derekam, fenekem és combom is. A többiek csuklóra panaszkodtak, nekem az bírta. 210 pontot szedtem össze, és mérges voltam magamra, mert érzésem szerint sokkal jobban is csinálhattam volna. A 300 pont sem volt elképzelhetetlen, csak tarolásnál sokat rontottam, míg telinél kezdtem és még nem tanultam meg a játékot. Na majd legközelebb. A lányok átlag 150 pontot gurítottak, Csaba 190et, így összességében a Volksbankot és az Unicreditet megelőzve lettünk a 14.ek, ami az elvárt cél volt, azaz ne legyünk utolsók. Tekintve, hogy mindannyian most gurítottunk (majdnem) először életünkben, szép teljesítmény, szerintem.
A focis srácok is beültek szurkolni, jó volt, engem boostolt. gurigázás után már fájt a combom, kicsit kedvetlen voltam, de mentünk, szereztünk vodkát és narancsnak csúfolt ivólöttyöt, és a házibulik kedvenc piáját gyártottuk, meg mellé Martinit szopogattunk (Csaba házikészlet), Kellemes hangulat volt, e csak szalonspicc erejéig. Perverz és merően gusztustalan viccek gyártódtak ezrével, majd végignéztük a tűzijátékot, és mentem aludni. A többi emberféle rosszallására. Egyrészt ÉN fent voltam emberi időben, másrészt igenis elfáradtam. Látszik amúgy, ki mennyit adott ki magából a másfél óra teke alatt...
Másnap szintén korán keltem, reggelinél ezren voltak, úgyhogy át a pizzázóban, és ettem ott rántottát, ami hideg volt. Drukk a focistáknak, az igen előkelő 8. helyet érték el, ami szintén eszméletlen jó eredmény, tekintve a csoportjukat és az ellenfeleket. A mi csapatunk a pályán találkozott először, a többi banké évek óta együtt focizott, az 1-7 helyet elértek közül meg a legtöbb banki hivatásos sportolókkal jött (Kedvencem az OTP. 18 fős csapatukból három MTK U21-es és fradista U21es focista volt...A tökök így is csak a 4.ek lettek, hehehe).
Sokat olvastam még aznap és tunyultam. Szegény focis srácok rendesen lesérültek, a lányok is, főleg kosárban. Majd csomagolás és mars haza. A buszút jó volt, némi nintendo ds-el, és még beszélgetésekkel. Csalódtam a kolleginákban, Csabiban kellemesen, és azt hiszem, legközelebb valami sűrűbb és jobb sportot választok. Foci, kézilabda, vagy valami hasonló. És halálra fogom kínozni magam a játékkal, halálosan komolyan veszem és sokat fogok röhögni, mint most is.
Hazajöttem, mostam máris egyet, és hulla vagyok. Fáj a combom, fenekem alatti izom, és nincs sok kedvem bemenni melózni, de kell, mert terveim vannak, és pénz kell hozzájuk. Hétfőn nem tudom, mit fogok csinálni, Kedden tolkien izé, szerdán kaballal alkotunk valószínűleg. Pénteken Túrin, szombaton kaja szintén tolkienitákkal, vasárnap meg szusszanok egyet.
Levegőt!
Mikszáth meg nagy ember. Hatalmas mesemondó. nincsenek nagy, körmönfont csavarjai, előre gondosan megírt, nagyívű epikus novellái, de MESTER minden tekintetben. Micsoda barom, aki fanyalogni mer rá! Minden tiszteletem az öregé, remélem, sokra fog még tanítani az ország Legnagyobb Mesemondója! |
posted by Dreamer @ 10:37  |
|
|
|
|
| |
|
|
