 |
| 2008. december 26., péntek |
| Az év vége felé |
Pihenek. Rég nem tudtam, mindig volt valami, ami ebben megakadályozott. Mondjuk most is van valami: fejfájás. Kezdek vallásos lenni és elhinni azt az Ádám és Évás mesét. Rácsesztünk, és soha nem lehet semmi 100%ig jó. Most lenne rá lehetőségem, de fáj a fejem, és nem tudtam aludni, egészen eddig nagyon sok mindentől megfosztott ez az inger. Kár érte.
Amúgy Karácsony jó volt. Ez az első év, hogy nem akartam ajándékokat kapni. Vagy nem vártam őket. Furcsa. Jókedvem lett ettől a gondolattól. Persze, vannak dolgok, amikért vágyom, de ez a vágyódás olyan, ami csak nehezen fog beteljesülni és sok, az életet megkönnyítő luxuscikkhez eredeztethető. Na, ennek nem sok értelme volt, de sebaj. Öcsémnek igaza van. Apám egy kicsit képmutató, de egyáltalá nem sajnálom vagy nem haragszom miatta. FMA szerű igazságok. Porcleválás utáni műtét és hasonlók, megvan neki a saját baja. Tulajdonképpen ez az első év, hogy ugyanazokat az ajándékokat kaptuk, ugyanazokat a göncöket. Fair? Mindenképp. Amikor kérdezte, mit kérek, mondtam neki, hogy a ruhától a félmilliós laptopig mindennek örülök. Ő meg ennek a válasznak és így kaptam inget, pulcsit, trikót. Inget nem hordok, a pulcsi és a tirkó viszont meglepően jók. Anyagukat tekintve, fazonukban királyak.
A családi karácsony szokásosan telt, pár a legizgibb az volt, amikor összeraktuk Dominik (Kora: 1 év) játékát és elkezdtünk vele mi játszani. Na meg a forralt bor, amibe, talán nekem köszönhetően, mégis tettek egy narancsot. Helyes. Nagyon dús, finom, gyümölcsös lett tőle. A szilvába göngyölt pulyka, sajttal töltött pulyka, majonézes krumpli, süti hegyek, gyümölcssaláta, tiramisu, stb pedig elsőosztályúak lettek. Imádom, hogy anyám így és ezeket főzi/süti.
A káposztáról most nem beszélünk. Abból csak ma ettem, és.. nyammm...
Apáméknál pedig érdekes módon Tuti, az új kutya kötött le. Imádom. 4 hónapos kölyökvizsla, hatalmas szemekkel, szeretetvággyal, játékos, még harapdál, de már módjával. Imádom. Másodszorra meg a legtöbbet most törődtem az 1 éves öcsémmel, Lacival is. Sétáltunk kézen fogva (máshogy nem tud, csak a ha két kezét megfogod és a fejef ölött vezeted), dobáltam, beszélgettünk, rajzoltunk és kipakoltunk pár szekrányt. Illetve pontosítanék: ő szeretett volna akkurátusan kirámolni pár szekrényt, a borosat is, én meg próbáltam ebben megakadályozni. Haláli a kissrác.
Itthon meg hatalmas káosz van. Csomagolópapír, olló a földön, papírzacskók és borok szerteszét. Mikor elindultam, végeztem a csomagolással és nem rámoltam el. Két nappal rá, ma sem. Ma semmilyen "munka" nevű izét nem vagyok hajlandó elvégezni, a maximális erőkifejtés a gyümölcssalátás bödön tetejének lecsavarása volt. Olvasom az Utolsó Őrséget, és netezem egész nap. A könyvnek sajnos mindjárt vége, de hamarosan lejön egy film is, úgyhogy nincs semmi vész. Holnap majd rámolok, mosok, takarítok. Ma fejfájás és tunyaság az úr.
És így van jól. |
posted by Dreamer @ 7:53  |
|
|
|
|
| |
|
|
