 |
| 2009. január 28., szerda |
| In Bruges |
Egyre ritkább az olyan film, amit egy színésznek "jutalomjáték" néven tálcán kínálnak. Vagy az olyan film, ami után gondolkodni kell, és nem sablonos, mindennapi problémákról. Valami hasonló volt a Kontroll, vagy akár a most mozikban futó Szabadság Útjai.
Az In Bruges nem annyira sokkoló, mint ez utóbbi, és nem is annyira véres mint a Hetedik. De minden ízében egyedi alkotás. Elvarázsol, lenyűgöz, rabul ejt. Nem is tudom, hogy mivel. A film egyik szereplője, Harry Waters mondta a városra, hogy "mint egy kiba**t tündérmese". Talán nem csak a környezetre, hanem magára a filmre is érthette. Az In Bruges egy tündérmese, ami belemarkol a golyóidba és leránt a földre, hogy az állad csak úgy reccsen.
Azt hiszem, a történetről kár is szót ejteni. Kerek egész. Csavar, no az nincs, de lassan sodró, groteszk mese igen. Nem az a fajta alkotás, amiben a végén kétszer fordul a kocka, három gyilkos bukkan elő, és a végén a homlokodra csapsz, hogy "jaa!".
Hanem inkább az a fajta, aminél hagyod magad utaztatni a rendező és a színészek játékán. Így nem lepődsz meg ha egy új szereplő csatlakozik vagy ha a kiszámítható véget új mederbe tereli egy mellékszál.
Félre ne érts. Nem egy Faun labirintusa. Nem is Péter Pán. A film tele van vérrel, lövöldözéssel, erőszakkal. De nem tudod komolyan venni. nem azért, mint amiért a Pulp Fictiont nem veszed komolyan. Hanem mert része a történetnek, a mesének.
Most hatalmas spoiler következik:
A film tulajdonképpen három (és fél) ember megváltásának története. Bruges maga a purgatórium, "A" lehetőség három kisiklott életnek. Ken, Ray, Harry mind kapnak egy új esélyt ebben a mesebeli városban, hogy megváltást nyerjenek. És igazán, teljesen csak Ken nyeri azt el. Nem fekete-fehér a film, így vitára adhat okot, hogy vajon az elvei mellett végsőkig kitartó Harry elnyeri-e a tulajdonképpeni néző feloldozását avagy sem. Szerintem, ha hagyta volna Rayt futni a templomból kilépvén, akkor egyértelműen,de így a rossz, kisebb rossz, és jó közül a középsőt választotta, így elbukott. Kérdés, hogy Ray maga elnyerte-e a megváltását. Habár úgy tűnik, nem vagyok benne teljesen biztos. A "fél" szereplő Ray új barátnője, akin nem tudok kiigazodni. Vajon csak annyi funkciója van, hogy Ray-t a helyes útra terelje? Vagy több egy egyszerű "eszköznél"? Nem tudom.
Nem tudnék kiemelni senkit a színészek közül. Mind Colin Farrel, Brendan Gleeson, Ralph Fines kifogástalanul játszik. Úgy vélem, hogy Farrel az egyedüli kakukktojás. De csak a kora miatt a két színészóriás öreg motoros mellett derekasan helyt áll. Fines játéka halványan emlékeztet egy Amon Goth nevű "kedves" SS tisztére. Talán nem véletlenül.
Amit még mindenképp ki kell emelnem, és ami talán elsőre az ember eszébe jut a film után, a zene. Nagyon szép ötvözete a klasszikusnak és a filmhez komponált számoknak. Több kritikában olvastam, hogy a zene túlságosan is rányomja a bélyegét az egész műre, hovatovább lassítja a cselekményt vagy nem illik hozzá. Nem tudok egyetérteni ezen állításokkal, a zene hatalmas plusz az egész film során. Ott lassít, ahol kell, és félelmetesen eltalált hangulatot ad magának a városnak.
A filmnek nincs vége. Tessék eldönteni, hogy a gyilkos Ray megérdemli-e az életet. Meghozta-e azokat a döntéseket, amik ahhoz vezetnek, hogy felülemelkedjen korábbi bűnein. Ha létezik vallásos film, akkor ez az. Pedig szó sincs róla Istenről. |
posted by Dreamer @ 11:55  |
|
|
|
|
| |
|
|
