 |
| 2011. november 7., hétfő |
| Hullámtörőt! |
A magányosság hullámokba tör rám. A sztoikus vastagbőr repedezik, de még kitart. Amikor azt hiszem, hogy megszoktam az egyedüllétet és az Ami-mentes időket, akkor készületlenül bukik át a fejemen a magány, mint amikor a szörfös észre sem veszi, hogy a hullám átlendült a holtponton, és a habos fergeteg maga alá temeti. Szerencsére az élet az én bokámhoz is hozzá van láncolva, és nem veszik el a tengerben. Valamint mindig áttöröm az életet jelentő víztükröt egy éhes levegővételért.
Remélem nem szakad el az a bizonyos zsineg, és újra-és újra tudok levegőhöz jutni.
Tanulópénz volt, 3 évvel ezelőtt: ne akarjak görcsösen új kapcsolatot, ne akarjak "függeni" valakitől, hanem hagyjak magamnak időt. Ne várjam el mástól, hogy kiráncigáljon a partra, hanem ússzak ki magam. Anno domini erre ráment egy tábor, és majdnem megint megfulladtam.
De akkor ott volt Ami, aki kihúzott, ledörgölt egy törülközővel és belém karolva elvezetett a víztől. Most ki lesz ez a személy? Lassan 30 éves leszek..
Ami mellett leéltem volna az életem. A statisztikák szerint túlnépesedünk, úgyhogy elég nagyok az esélyeim egy új társra, ellenben a romantika, a türelem, a hódítás vagy akár csak az udvarlás már korántsem tűnnek olyan fontosnak, és a kérgem is egyre szarusabb. Én is egyszerűbb lettem, nem tudok beszélgetni, nincs miről. Szürke vagyok, a tündér énem elhalt. Csak nyugalmat és kényelmet keresek, nem a nagy "Ő"-t.
Csak egy lányt, aki kihúz a vízből, ledörgöl egy törülközővel és belém karolva kivezet a partról. |
posted by Dreamer @ 23:59  |
|
| 2 Comments: |
-
Ajánlom szeretettel:
http://youtu.be/PUaxBJ39lK4
-
Ne írj ilyeneket, mert elbőgöm magam. Komolyan. (hülyetúlérzékenyp...)
|
| |
| << Home |
| |
|
|
|
| |
|
|
Ajánlom szeretettel:
http://youtu.be/PUaxBJ39lK4