 |
| 2012. január 4., szerda |
| Mayhem |
Megnéztem ismét a Hollót. Egyszerű, mint a szeg. A színészi játék közepes, a történet lineáris és jól kiszámítható. Mégis.. Iszonyatosan szuggesztív a képi világa, Brandon Lee játéka felkavaróan bizarr. A zenéje fantasztikus, és a vágásai lenyűgözőek. Valamint nem finomkodik. Az egésznek hangulata van, amit nagyon ritkán látok. Ah, és ezekszerint C. Nolannek is bejön - több visszatérő szöveget véltem felfedezni a második Batman filmjéből a Hollóban.
Második napja nincs facebookom. Írtam egy ticketet, egyenlőre egy automatikus választ kaptam, ami nagyon profin és szépen van megfogalmazva, csak nem a problémámra ad választ. Ők tudják. Várok még kicsit.
Valamint ismét dilemma-dilemma. Falakba ütközöm az egyik oldalon, amibe már elkezdtem érzelmi tőkét pakolni, és résnyire nyitott ajtót találtam ott, ahová még nem. Mi legyen? Vesszem hagyni az elsőt, hátha leomlanak a falak, vagy hagyjam a csudába, és kukkantsak be a másik ajtón? Nem szeretek az árral úszni, de amikor utoljára az irányítás illúziójával kecsegtettem magam, akkor ugyanilyen szituba csöppentem. A falak rám omlottak, és átkúsztam a másik oldalon a küszöbön - majd lett három évig otthon az a kunyhó. Bár ne lenne ennyire vonzó a magasság.
Ma - a kontextus gyilkosaként - imádok Balázs lenni. Imádok önmagam lenni. Imádom, hogy van munkám. Imádom, hogy nem kell aggódnom az állásért, lakásért, egzisztenciáért. Imádom, hogy van pénzem - most elég sok is, ráadásul (bár ez relatív). Imádom, hogy a humorom soha nem hagyott el, imádom, hogy nem veszem komolyan magam. Imádom, hogy dinka vagyok, imádom.. és sorolhatnám? Imádok picsogni, és imádok bőgni. Imádok meghatódni filmen, és titokban tartani. Imádok macsó lenni, és imádom ha utálnak. Imádom, ha kritizálnak, és imádok megsértődni. Amikor halálosan sajnálom magam, és rám omlik a menyezet, azt is imádom, csak kicsit később. Imádom, ha törődnek velem, és rám írnak egy üzenetet a facebookon, vagy egy sms-t kapok. Imádok megbotránkoztatni, imádok beégni, és önmagam kifigurázni. Imádok korán kelni, de imádok későn ébredni. Imádom a játékot, és mivel minden nap játszom, a játék is imád engem. Imádok veszíteni, csak később. Imádok elismerni másokat.
Nagy néha persze mindezt elfelejtem. Olyankor imádom magam képletesen a holdig önnön popóm felületén felrugdosni. |
posted by Dreamer @ 11:55  |
|
| 7 Comments: |
-
Michael Wincott a legszuggesszívebb, legerotikusabb, legelemibben romlott antagonista ever. <3
:D
majd ha valamikor újranézed, szólj :)
-
Oké :)
És egyetértek, Wincott macsó :D
-
Ez jó kis monológ. Lehet, hogy átveszem. :D
-
Julcsi: a vendégem vagy rá :)
-
eh, nem tudok lejönni a témáról. anno Wincott volt az egyik kedvenc színészem, aztán elkezdtem a jófiúk felé hajlani - de hogy feledhettem el ŐT? :D úgyhogy most letöltök ezerrel :DD
-
Ráadásul csak az eredeti reszelős hangjával! :)
-
|
| |
| << Home |
| |
|
|
|
| |
|
|
Michael Wincott a legszuggesszívebb, legerotikusabb, legelemibben romlott antagonista ever. <3
:D
majd ha valamikor újranézed, szólj :)