 |
| 2012. november 27., kedd |
| Kísértésekről |
Sikerült lezárnom valamit. Nem volt tudatos, és a legkevésbé sem akartam, de jó, hogy így lett.
Még Gillz előtt, a főiskolás idők kezdetén halálosan szerelmes voltam egy lányba (ő is Ági). Nagyon, elveszetten, és rendkívül dilettáns módon. Mármint én voltam dilettáns, marha, és imádni valóan lúzer srác. Ennek ellenére a másik fél is kifejezett némi-nemű vonzalmat irányomban, amit természetesen sikerült elkúrni.
´Oszt vendég voltam Gillz világában, és ez az egész elfelejtődött. Azt hiszem, jó ha egyszer találkoztam Ágival, lévén gyerekkori ismerős, no meg mert az ő apukája az én apukám padtársa volt középiskolában, és így felnőtt fejjel is országos cimborák. Meg az ő családjával mentünk utaznia Garda tó partjára, de én akkor reménytelenül és elveszetten belegabajodtam a szőke zombi hálójába, és hihetetlen mód nyűglődtem, hogy nem tudtam telefonon elérni (mármint az itthon maradt Zombiegirlt).
De azért ott volt előttem.
Utána Ami zenélt el. Vele kicsit más volt a kapcsolatom, sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, mentesebb a hullámhegyektől. Majd Ági egy emelettel fölénk költözött.
Egész életemben ő volt az a lány, aki meg tudott volna ingatni a hűségembe vetett hitemben. Itt meg kell jegyeznünk, hogy fizikai vonzalmon kívül semmi mást nem éreztem irányába, de bennem volt, hogy ha nagyon-nagyon akarná, ő meg tudna ingatni.
Miután külön váltak az útjaink Amival, természetesen megkerestem. Ismét meg kellett jegyeznem, mennyire jól nézett ki, és hogy mennyire vonzódom hozzá. Mondjuk abban a pillanatban mindenhez vonzódtam, de ugye ismert utat ismeretlenre... Természetesen Ági, a mindig józan, praktikus, elmondta, hogy soha, semmiért nem adna fel egy ilyen régi barátságot, mint a miénk, egy bizonytalan kimenetelű kapcsolatra (ismerem 16 éve).
Azóta eltelt egy év, és Barbival vagyok. Többször találkoztam Ágival, de a vonzalom elmúlt. Még mindig kedvelem, de már biztos vagyok benne, hogy ő volt az utolsó dolog, ami az elveimet felboríthatná, de mára már nem. Vagy megkérgesedtem, vagy lenyugodtam. Nem tudom.
Még mindig jól néz ki, még mindig csinos alacsony, pajkos mosolyú, de a bennem lévő kisördög csak annyit mondott, hogy "jó-jó, de pl.: Barbi ezerszer jobban néz ki".
Kicsit sajnálom. Azt hiszem, így, hogy a folytonos kísértés lehetősége megszűnt, gyengébb lettem. Egyúttal nyugodtabb is, de azt hiszem, az én habitusomat ismerve, aki ennél nyugodtabb, az halott.
|
posted by Dreamer @ 23:37  |
|
| 1 Comments: |
-
Kurvára öregszünk, az.
(És ami az ijesztő az egészben, nem vagyok teljesen meggyőződve róla, hogy ez baj.)
|
| |
| << Home |
| |
|
|
|
| |
|
|
Kurvára öregszünk, az.
(És ami az ijesztő az egészben, nem vagyok teljesen meggyőződve róla, hogy ez baj.)