 |
| 2012. november 14., szerda |
| mmmmm na ne mán |
Tegnap este csaj által gyártott salit ettem, két mödve sajtos pirítóssal. Nem tudom miért, úgy faltam be, mintha a legszebb steak lett volna. Asszem vitaminhiányos vagyok. De hogy a gyomrom nem töltötte meg, az tuti, bár akkor nem éreztem magam éhesnek. ma a szokásos reggeli (kakajós csiga) után éhes vagyok. Kellemetlen... Ugyanis a legközelebbi étkezés délben lesz, és punktum.
Amúgy 91 kg vagyok.
Tegnap megnéztük a "Holló" című E. A. Poe-s filmet. Ami tetszett, hogy végig lehetett találgatni, ki is a gyilkos, és a tippjeink nem jöttek be, csak a vége felé (amikor az elsődleges gyanusítottaink mind kihaltak vagy a "párhuzamos történések" idején mutatták őket, akik keresik a másik jelenetben üldözött gonoszbácsit).
A fényképezése nagyon szép volt, jól beállított jelenetekkel, és sejtelmesen gomolygó köddel. Kicsit mondjuk furcsa volt, hogy a napfényes, tiszta templomban (ami az erdő közepén volt) hogy juthattak át 5 perc alatt a szürke, über ködös erdőbe. Azt hiszem, nincs bajom a realitást a hangulatért feláldozó rendezőkkel. Ha azt finoman teszik. Pl.: Tim Burtonnal ez a bajom, és habár szeretem a filmjeit, nem tartom nagy rendezőnek.
(1971-2012 között két igazán jó filmje volt: az Ed Wood, és a Big Fish. A többi az giccsparádé és hangulati elem, ami szórakoztat, szeretem, de nem hordoz feltétlenól valós értéket. Jöhetnek a kövek, és ki merem mondani: Jeho...)
Most tartok a 4-ik Muszasi könyvnél. Olyan részek jönnek, amikre már nem is emlékszem. Néha erőt ad, ez a "Japán elfújta a szél", de legtöbbször csak rádöbbenek, mennyire is kevés lett belőlem. Mindig azt hallom, hogy mekkora potenciál van bennem, hogy "többre vagyok képes". Ezek szerint örökké be nem vált ígéret maradok.
Asszem erről egyértelműen a gyerekkorom tehet. Tipikus "első gyerek" szindróma. Megfelelési vágy, szeretet éhség, váló szülők, és a valóság elől való menekülés, ez mind-mind hozzá tett, hogy ne vigyem sokra. Vagy tudatában legyek, de totálisan ignoránsan viselkedjek irányába. Hosszú évek nihilje alatt még az IQ-m is sikerült vagy 10-20 egységgel lejjebb tornászni. Azt hiszem, ez az én védekező mechanizmusom. Ez is tipikus "elbújás", a "nem kezdek bele, nem érhet kudarc" élménye.
Papolni, de legalább azt még tudok.
|
posted by Dreamer @ 23:44  |
|
| 2 Comments: |
-
"1971-2012 között két igazán jó filmje volt: az Ed Wood, és a Big Fish"
én idevenném a Sleepy Hollowt meg a Charlie-t is, bár tény, hogy ezeknek nem nagyon van művészi értéke :)
-
Így van, ahogy írtam is: Szórakoztat, de valós értéket nem nagyon hordoz- Már ha a hangulatteremtés nem érték:).
|
| |
| << Home |
| |
|
|
|
| |
|
|
"1971-2012 között két igazán jó filmje volt: az Ed Wood, és a Big Fish"
én idevenném a Sleepy Hollowt meg a Charlie-t is, bár tény, hogy ezeknek nem nagyon van művészi értéke :)