 |
| 2012. december 5., szerda |
| Majom a farkának |
Ma, és tegnap este is, úgy éreztem, mintha valami oltárit kaptam volna, pedig nem. Tényleg, ilyet éreztem gyerekkoromban, amikor megkaptam PONT azt a transformert, amivel jót fogok játszani, ami felborítja az addigi "hőseim" világát, és ő lesz a nagy sztár, vagy új, minden eddiginél hatalmasabb főgonosz, akinek az eddigi főgonoszok dolgoztak.
Izé, szóval az akkori fizikai ajándékok felett érzett izgalmat élhettem újra, pedig tényleg, semmit de semmit nem kaptam. Játszottam, Barbival dumáltunk felköszöntöttem névnapjára, mittomén. Letöltöttem egy tower defense játékot mobilra. Kiolvastam egy aktuális Anita Blake könyvet, mert miért ne alapon (Obszidián Pillangó). És újra elkezdtem párhuzamosan a Francia Históriát, ami az egyik örök kedvencem.
Jah, amúgy szeretem a csonka hónapokat. Ilyenkor kapok extra feladatokat, amik nehezek, hosszúak, és fogalmam sincs, hogy vigyem végig őket. Amikor teljesen más területről kell valami tudás morzsa, és a vonal végén nagyot néz a kolléga akivel azaddig max egyszer, egy céges bulin találkoztam röpke pillanatra. Érdekesek ezek a területeket átívelő projektek, amik jó eséllyel nem kecsegtetnek a siekr reményével, vagy ha igen, újabb problémákhoz vezetnek. Komplex ez a pénzintézet, na.
Kéne aludni is. Nem rossz dolog. Most épp az ebédre elfogyasztott galamb.. kínai kaja suttogja, itt, a fülem mögött, hogy "aluggyá´, aluggyá´, ne ébredj fel, aluggyá´"
|
posted by Dreamer @ 4:25  |
|
|
|
|
| |
|
|
