 |
| 2011. november 29., kedd |
| Vigyázz, a fejembe kapsz körutat!! Én szóltam |
Rá kellett jönnöm, hogy meglepően de rendkívül alábecsülöm magam. Tudom például, hogy a barátaim nagyobb része jóval okosabb nálam. Klasszikus műveltség terén mindenképp, de lassan már a szavak is kikopnak a nyelvemről. Tegnap hosszú perceket gondolkoztam egyetlen bagatel jelzőn. Nem értem, hogy aki verset olvas, miért úgy csinálja. Vagy amikor valaki műfajokról beszél, akkor máris gombóc nő a torkomba, gondolván, hogy most olyan következik, amit tudtam régen, és ezt nyilvánvalóan elég sokszor és elég hangosan ordibáltam, hogy nyilvánvalóvá váljon. A baj az, hogy már nem tudok. Nem tudom, hogy a frusztrációnak mik a tünetei, de engem ez halálosan lelomboz. Nem úgy, hogy "legközelebb jobb leszek", hanem hogy "eh, ebben is szar vagyok" módon. Szóval ha az IQ-m, már ha van olyan, eléri a 110et, akkor boldog leszek. Korábban 130-140 körül volt, de akkor még főiskolás voltam, és érdekelt a világ. Ma inkább elbújok előle.
Érdekes felfedezést tettem. Lehet úgy is aludni, hogy a kezem nincs ökölbe szorulva, és így nem fáj reggel. Vagy a csuklóm nincs valami kicsavart furcsa pózban. Ma úgy aludtam, hogy tenyérrel lefelé pihentettem a kézfejem, kinyújtott csuklóval, és reggel csak a szokásos adag fájt. Ez jó. Ám borzasztóakat álmodtam, kettőt.
Álom No1.: Egy tolkienes buliban (találkozón?) voltam, és leginkább Gillzre, Angwenre és Aeglosra emlékeztem. Gillz folyamatosan headsetten telefonált (álom volt, mondtam), mégpedig a leendő pasijával, akire valamiért féltékeny lettem. Angwen pedig leesett egy mólóról a Dunába, és ennek láthatóan örült, holott hideg volt, így lement zuhanyozni. Aeglosszal beszélgettünk, de én valamiért nem akartam, mert hosszú busz út, mire hazaérek onnan. Valamiért meg akartam várni a másik két hölgyet, és busz helyett villamosoztam. Ahol Gillz továbbra is végigtelefonált.
(nem, nem keresek értelmet. Minden exemre féltékeny vagyok, de azért ez..ez..beteg).
Álom No.2.: Egy szituációs lelkigyakorlaton voltam, egy vonatállomás balkonján. Egy csomó 3-4éves gyerek a problémájával nyaggatott, és helyt kellett állnom. Egy kislány azért nyafogott, mert szerinte nem szeretjük, egy másik pedig, hogy ő nagyon erős, és ezt agresszíven fejezte ki. Álmomban azon gondolkodtam, hogy nem kéne ilyen szituációt gyerekekkel lebonyolítani, mert nem tudnak még hitelesen alakítani..semmit. Utána a pályaudvar földszintjén egy mentőautó bevágódott irtózatos sebességgel, az oldalára fordult, és csúszásában (ami még feltehetőleg 60as sebességgel történt) elkaszált egy csomó ártatlant. A gyerekekhez szaladtam, hogy ne menjenek le, főleg a kislányhoz, akikről kiderült, hogy felnőttek, csak álruhában (??). A nő, aki a kislány alakította elmondta, hoyg ugyanilyen balesetben veszítette el a kislányát, és terápiás céllal jött ide ő is (én mit kerestem ott?). Akkor ott nagyon fontosnak tűnt, hogy ne lássa a hullákat, akiket sárga plasztikzsákokba kezdtek gyűjteni. A nő meg nekem esett és elkezdett csókolni, aminek nagyon örültem, lévén szemrevaló menyecske volt, csak kicsit furdalt, hogy kb 6-7 méterre a szállítók hullákat pakolnak.
Huhh, elég érdekes a logikai vonalam, visszafelé haladva? Tegnapi írókörös találkozó ismét nagyon jó volt, kreatív és hasznos feladattal. Sokkal jobbat is alkothattam volna, de nagyon fáradtan és lehangolva érkeztem (remélem nem látszott, megpróbálok erre kínosan ügyelni).
Igaziból lusta voltam a feladattal, teljes szöveget emeltem át, ahelyett, hogy kreatívabb lesznek. Hanna, Gillz, Lau, Alew, Morgana is jobbak és ügyesebbek voltak, és mivel nekem mindenben a legjobbnak KELL lennem, nagyon fáj, amikor hallom, mennyire szar, amit csinálok. Úgyhogy fel se teszem. Amúgy is bajom van a bloggal, mégpedig hogy rajtam kívül az első alkalom után senki nem tett fel semmit. Kezdek kicsit kételkedni abban, hogy akár két hónapot is túlélne az írókör (legyek pesszimista, és ne legyen igazam).
Ráadásul a randim is csúszik hétfőre péntekről (másnap munka ó jee, hello red bull!).
Leöltem hétvégén Skyrim elé, és úgy döntöttem, hogy CSAK hétvégén fogok vele játszani, mert fél órát nem érdemes, de nincs rá időm. Ma takarítás, kártya összepakolás, holnap kártya, csütörtökön Pókkal egyeztetünk (helyszín kérdéses, remélem nálam), pénteken valszeg NEM lesz randi, úgyhogy vasárnapig pihi lesz. Amikor is családi összeröffenés, ami nem biztos, hogy vidám lesz, tekintve, hogy Nagyapó tartotta a mikulásozást, és ugye idén temettük.
Ja, és ha már őszinteség rohamom van: igen, még mindig hiányzik Ami, és valószínű még fog is egy ideig. |
posted by Dreamer @ 1:28  |
|
| 3 Comments: |
-
:D ahhoz annak az álombéli leendő pasinak nagyon kell tudnia valamit ahhoz, hogy headsettel beszéljek vele folyamatosan. ... nos, biztos titkosügynök voltam, és igazából megfigyeltelek titeket, a pasi csak alibi volt.
a fáradtság/lehangoltság inkább olyankor látszik, amikor elkezded túlpörgéssel kompenzálni :D
dolgokat meg azért nem raktam ki a blogra, mert elfelejtettem, de akkor kirakom az órai feladatmegoldásaimat, mrét ne :D a házival meg nem haladok sajnos.
-
Ezt szerintem neked nem kell magyaráznom, de az IQnak semmi köze a tájékozottsághoz. Tudom, hogy nem ez a blogbejegyzés legfőbb problémája, de Te egy okos ember vagy, a tájékozottságot meg bármikor újra lehet szerezni. Ha akarod, és érdemesnek tartod. Ha meg nem, akkor sem fog senki elítélni. (Aki igen, annak úgy kell :P) Vannak ennél fontosabb dolgok az életben.
-
Egyszer nem vagyok ott, és máris kételkedsz Édes Fiam... hát igen, a diktátorok nem szoktak szabadságra menni. :)
Amúgy a gillzes részen fennhangon röhögtem. :D
|
| |
| << Home |
| |
|
|
|
| |
|
|
:D ahhoz annak az álombéli leendő pasinak nagyon kell tudnia valamit ahhoz, hogy headsettel beszéljek vele folyamatosan. ... nos, biztos titkosügynök voltam, és igazából megfigyeltelek titeket, a pasi csak alibi volt.
a fáradtság/lehangoltság inkább olyankor látszik, amikor elkezded túlpörgéssel kompenzálni :D
dolgokat meg azért nem raktam ki a blogra, mert elfelejtettem, de akkor kirakom az órai feladatmegoldásaimat, mrét ne :D a házival meg nem haladok sajnos.