 |
| 2011. november 17., csütörtök |
| Vihar előtti csend |
A munkahelyem érdekes dolgokat csinál, olyan érzésem van, hogy karácsony előtt akár e hónap végén égszakadás-földindulás lesz. Remélem nem én kapom a villámokat a nyakamba, mert nagyon nem örülnék neki. Nagyon nem.
Azt hiszem, magamból kiindulva, sikerek kellenek. Valami, amiben győzhetek, vagy ha elkészülök vele, akkor olyan érzés fog el, hogy van helyem a világban. Egyszóval, sikerélmény. A szociális interakciók egy ideig kitöltik a voidot, de örökké nem. Rá kellett jönnöm, hogy maga a beteljesülés, avagy siker éhsége nem új keletű dolog, és már egy jó ideije éhezem. Ugyanis rendkívül ritka. Tekintve, hogy nem végzek alkotói tevékenységet, avagy nem versenyzek a szó szorosabb rételmében. Ráadásul eme éhség hirtelen, nem elég a hosszútávú munkával táplálni.
Persze,a munkahelyemen tucatnyi verseny szerű szituációt találhatok, de míg az év első felében ezeket sorban bezsebeltük, elveszítette jelentőségét. Máshogy nézve: a pénzem nagyjából a versenytől függetlenül ugyanannyi értéket mutat.
Ajándékozni szeretek, nekem az is siker, ha PONT eltalálom, ami a másiknak örömet okoz. Sajnos ebben sem jeleskedtem ezek szerint valami fényesen. Bár a fenomenális 5letem már nem fogom odaadni az exemnek, tekintve, hogy habár kedvelem a csajt, de ilyen dolgot havernak/barátnak nem vesz az ember. A családdal meg nagyon ritkán találkozom, így nem tudom, őket mi teszi boldoggá. De azért persze.. van ötletem.
RPG-k ciklikusan kihalnak, általában az első kaland előtt, vagy elfásulnak, a harmadik után, így nincs meg a megszokott siker habzsolása. Kártyában visszafogom magam, és veszítek. A testem egy romhalmaz, olyan kövér vagyok, mint még soha.
Sikerre éhezem, na. Remélem azért valahol meglelem ezt a sikert.
Alapvetően azért vannak ötleteim. Szerintem azért nem tekinthetem magam depressziósnak, mert akarok új utakat, és látom ezeket, és van választásom. Például kinéztem a konditermet. Tudom, milyen alkotói tevékenységbe szeretnék belevágni. Várok filmeket (azokat mindig, most a Prometheus a top favorit). Vágyom emberekre.
Igen, emberekre, én a parti molylepke. Szeretnék találkozni személyekkel, szeretném őket tényleg megismerni. Például itt van az a kedves kis kvartett, akikkel beszélgettem a filmnézős estén. Azaz elsősorban Julcsi, Morgana, Hanna, Mil, Gergő.
Igen, beszélgettem velük, igen, talán ismerem őket, de valójában nem. Sőt, meg kell vallanom, egyiküktől-másikuktól valamiért még féltem is, és ezt meglehetős bárdolatlansággal hárítottam. Pedig mekkora ökörség ez. Nem tudom miért, a végén még megkérdezi valaki.
Hm, eszembe jutott, mennyire döbbenetesen elkényelmesedtem. Ez új.
Első lépés: nem villámhárítót játszani munkahelyen, ahova kétszer is belecsap.
Második lépés: terem. A kondi.
Harmadik lépés: leporolni az újságírói jegyzetfüzetet és mély interjút készíteni a fentiekkel.
Negyedik lépés: Írókör.
Ötödik lépés: Hello világ, ismerlek?
Hatodik lépés: őőőő... azt még kivárjuk. |
posted by Dreamer @ 4:26  |
|
|
|
|
| |
|
|
Challenge accepted.