 |
| 2011. december 13., kedd |
| I´ve just lost another day |
Tegnap este kifacsarva, kiégve, agyilag megzuhanva léptem be a lakásba. Letettem a táskát. Kibújtam a vizes kabátból, és a fogasra akasztottam. Levettem a sapkát, a pulcsit. Kibújtam a cipőből, ami beázott. Beléptem a nappaliba. Levettem a farmert és kiraktam szépen, szárral kisimítva, hogy a lábszár része megszáradhasson reggelig. Nem kapcsoltam be a gépet és a tv-t, mert féltem attól, hogy órákra elrabol. Inkább elpakoltam a hétvégi mosatlanokat az asztalról. Az órán negyed tizenegynél várt a mutató.
Nem tudtam, mihez kezdjek. Kibújtam a trikóból, zokniból, és a C&A-ban vásárolt Calvin Klein koppintás szoros boxerből. Kifáradtam a fürdőszobába, és megengedtem a vizet. A kád forró vízben elégedetten sajnáltattam magam. Szappant használtam, nem tusfürdőt. A fürdőszobában padlófűtés van, és a törölköző a fűtőtesten pihen, így amikor szárítkoztam meleg volt a kedvenc, narancssárga és vastag törülközőm. Pizsamába bújtam, és kitotyogtam a hálóba.
Beállítottam az ébresztőt 06:25re, kinyitottam az ablakot. Mindig nyitott ablaknál alszom, amióta egyedül vagyok. A sötétítő redőnyt félig húztam csak le, míg az erkélyen lévőt teljesen. A hálóban lekapcsolom a fűtőtestet, a nappaliban, ahol az erkélyajtó van, pedig maxmimumra tolom a kapcsolót. 21 fok, nekem bőségesen elég.
Végül lefeküdtem, és nem tudok aludni.
Egy, az ablak alatt éppen parkoló autó lusta és könnyed fénycsíkot firkált a plafonra. Ezt kifejezetten szeretem. A takaró túl meleg, félig kibújok alóla, majd 5 perccel később ismét a nyakamig húzom. Telnek a percek. Egy nő magassarkúban hazaér, az egész ház hallja. Nagyon kevés lakót hallok, de őt mindig.
Telnek a percek. Azon tűnődöm, meddig kergetek légvárakat. Megpróbálok aludni, és ébren álmodom. A lecsukott szemhéjam mozit vetít. Mtt táborban verekszem a harcos rendben, és nyerek. Egy másik filmben a arra ébredek, hogy materializálódott árnyék csápokat irányítok, és menekülnöm kell fehér köpenyes tudósok elől. Talán alszom. De elzsibbadt a kezem, és rájövök, hogy nem aludtam. Nem merem megnézni az órát.
eszembe jutott az írókör. Hallottam két novellát, amikben megvan a lehetőség, hogy nem csak "jók", hanem nagyon jók legyenek. Az elsőnél sok a "kosz. Az író helyében az első, második harmadot kitörölném, és újraírnám, koncentrálva a gondolatra. Borgest. Neki Borgest kell olvasnia. A másodiknál a fókuszt emelném ki. Belecsempésznék pár rejtélyt, nyitott kérdést, hogy az olvasó érezze, a fókusz a fontos.
Elkalandozom. Nekem mi a fókusz? Hol van az én nem létező hivatalom. Hol van az én szigetem. Rá kell jöjjek, végtelenül, és megmásíthatatlanul irigy lettem. Irigykedem a tehetségre. irigy vagyok az összebújó párokra. Irigy vagyok az otthonra, ami jóleső, ám mégis irányított rendetlenség ural. Irigy vagyok az ő életükre. Én vagyok a vámpír, amelyik elszipolyozza a mások boldogságát, de a feneketlen bendője soha nem telik meg, csak többet akar.
Telnek a percek. Talán már alszom. Talán most fogok felébredni, s az eddigi élet és ritmus volt az álom. Amikor kinyitom a szemem, reggel van. Megnézem az órám, 05:45. Még pihenhetek. Kinyitom a szemem. 06:20. Kikapcsolom az ébresztőt, és felkelek. Becsukom az ablakot. A nappaliban jóleső meleg van. A fürdőben égeti a talpam a padló hője. Megnyitom a csapot. Fogat mosok. Ismét egy kád forró vízben megfürdök. A törülköző most is meleg, és barátságos. Kimegyek a nappaliba, és bekapcsolom a tv-t. A hírek alatt tűnődöm, szeretnék e kávét inni, de inkább nem.
Felveszek egy hagyományos boxert, egy pár kevésbé lyukas kék zoknit. Egy golf galléros, khaki színű trikót, és a megszáradt farmert. A sporthírek alatt már elkészültem. Kikapcsolom a tv-t. Nem gondolok. Elfogyott a c-vitamin. Ma bakancsot húzok. Belebújok a pulcsiba, kabátba, felnyalábolom a táskát, és kilépek az ajtón.
Bezárok. Négyre. |
posted by Dreamer @ 0:13  |
|
| 2 Comments: |
-
Jaj ez nagyon szép volt...
-
Inkább kiírom, mintsem a fontos emberek nyakába zúdítsam :D.
Van nekik is saját keresztjük, nem szívesem pakolom oda a sajátom is.
|
| |
| << Home |
| |
|
|
|
| |
|
|
Jaj ez nagyon szép volt...