 |
| 2012. február 3., péntek |
| Sűrű február |
Ismét itt a kedvenc hónapom, amibe születtem. Jellemzően, a KF Királyrétes kirándulásának is köszönhetően, nem szokott olyan lagymatag egy hónap lenni. Kvázi napról-napra változnak a programjaim, és szemérmetlenül, kekeckedően boldog vagyok. A leány amúgy Barbi névre hallgat, és viszem Királyrétre. Naná, Valentín napi special edition ajánlatot kaptunk, korlátlan bor és pezsgő fogyasztással, ajándékokkal a szobákban, és esti lovaskocsizással.
Persze, a lovasizé hidegen hagy, valószínűleg ez úgy fog kinézni, hogy a srácokkal félig részegen küzdünk a nagy Gonosz valamelyikével egy agyament rpg-ben, míg a csajok zumbáznak/szaunáznak/isznak/kirándulnak/horgolnak. És kártyázunk egy kicsinkét.
A Szökés érdekes sorozatnak tűnik, persze, a kedvenc őrült karaktereimet már megverték/megkínozták, és buzik. A náci darabolós izé, persze. De jó arc a két tesó is, csak a szabadlábon lévő ügyvédcsaj idegesítő, remélem kinyírják (tuti nem).
Ma pedig, kedves Balázs, boldog névnapot! Szerintem még mindig király név, csak a védőszent egy állat. Szent Balázs,a torokgyíkosok védőszentje.
Babits Mihály
Balázsolás
Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mondulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermekmódra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan olyan megadón
hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér ízét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál. |
posted by Dreamer @ 2:07  |
|
|
|
|
| |
|
|
