| 2013. március 13., szerda |
| derült égből |
Szélsőségek jellemzik a mindennapjaimat, amik abszolút nem jók: Egyik pillanatban kicsattanok a boldogságtól, minden klappol, van irl életem, legyen az kártya, vagy meccs nézése, vagy akármi. A másik pillanatban nem lesz esküvő, mindenki ellenem van, nincs 2 percnyi szünetem sem, mert menni kell bankba, másik bankba, okmányirodába, állatorvoshoz, UPC-hez,és minden honnan elküldenek. Nem tudok rendesen étkezni, folyton éhes vagyok, hiszen az ebédszüneteim ugranak. Hazaérek nyolcra (talán), és otthon nincs nyugi vagy pihi. Munkahely pedig pörög ezerrel, igen, most ilyen időszak van, szívem szerint mennék a Mecsekbe egy kellemes kis barlangba, hogy utána 2-3 hónap után orvosszakértők próbáljanak azonosítani, vajon kinek a hullája ez.
A barátok messze, és kb senki nincs, akit fikarcnyit is érdekelnék, vagy lenne annyira közel, hogy belelásson.
A február vége - március eleje szopóroller a javából. Sikerélmény már az is, hogy sikerült az otp-s számlám lezárnom, és egész jól el tudtam beszélgetni az öcsémmel. De hopgy akár játékban, fociban, magánéletben mit találok sikeresnek, arról fogalmam sincs. Annyira szeszélyes, és forgó minden.
Nem, nincs kapuzárási pánikom, én vagyok a hal a szatyorban, csak pislogok, hogy omlik szét minden, és mennyire nincs beleszólásom a dolgokba. Egyik nap szeret, másik nap nem. Egyik nap jó apa leszek, másik nap nem. Egyik nap "mikor lesz már augusztus" másik nap "aggályaim vannak".
Ma szintén nem lesz ebédszünetem, szintén nem tudom majd kialudni magam, és szintén én leszek a hitvány cenk, mert nem lehet velem beszélni.. Igen, arról vagyok híres.
Kezdek begolyózni, azt hiszem. |
posted by Dreamer @ 2:32  |
|
|
|
|
