 |
| 2011. június 14., kedd |
| Gárdos Péter: Hajnali Láz |
Azt hiszem, nagyon helytelenül, könyvajánlót, könyvélményt a legritkább esetben írok. Ejnye, Balázska. Pedig viszonylag gyakorta és sokat olvasok, igaz, többnyire ponyvát.
Szóval Gárdos Péter. Valószínűleg az első és mindezidáig egyetlen regényét soha nem olvastam volna el, ha nem ismerném az úriembert távolról, a feleségét egy kicsit közelebbről. Ugyanis Gárdos Anikó az én anyukám egyik legjobb barátnője volt évtizedeken át. Utána szép lassan eltávolodtak egymástól. Nekem is több alkalommal volt lehetőségem beszélgetni vele.
Péter, ő igaziból filmrendező. Az ismeretség okán két díszbemutatóján is részt vehettem (ez később fontos lesz), az "Utolsó Blues" és a "Porcelánbaba" vetítésein. Ő rendezte többek között a "Szamárköhögést" és a "Skorpió megeszi az ikreket.."
Az apropója, hogy megírta a könyvet az édesapja halála volt. Őt láttam az egyik fent említett eseményen. Igaz, akkor semmi (de az ég´egyatta világon semmi) jelentőséget nem tulajdonítottam neki: Anyám odasúgta, hogy auswitzt túlélt zsidó bácsi.
Maga a könyv arról szól, hogyan ismerkedett meg az író apukája anyukájával. Annyira igaz történet, hogy ez két ember házasságukat megelőző hónapokban vagy 30 levelet váltottak, és ezekből szemezget, szinte szó szerint, a könyv.
Nem, semmi koncentrációs tábor nincs benne, csak kicsi. Ugyanis a regény színhelye Svédország, ahova szállítják az embernek csúfolt 25-30 kilós csontvázakat, gyógyulni. Itt egy halálos tüdőbeteg fiatalember elhatározta, hogy halála előtt megházasodik. Megszerzi az összes, Svédországban kezelt magyar nő tartózkodási címét, és levelet ír nekik. Mindegyiknek ugyanazzal a szöveggel, csak a megszólítás más. 114 ilyen levelet ad fel, arra fele válaszol, és abból kiválaszt egyet.
Alapvetően romantikus regénynek mondanám, extra ízt ad az olvasásban, hogy igaz. De ha még nem volna az, akkor is szép történet. Jól, bár kissé dagályosan megírva. Ha helyesen számoltam, kb. 6 hónap eseményeit írja le (illetve az utolsó fejezetben van egy kis ugrás, míg az utószó nyilván az író ajánlása, és a regény története).
Olvastam én már JÓ romantikus regényt (Remarqu pl.), és ez is az. A személyes ismeretség miatt is, de műértőként is. Ha jól tudom, egyébként, Péter meg szeretné filmesíteni, így azt külön várom.
Origo a készülő filmről
Bookline |
posted by Dreamer @ 0:32  |
|
|
|
|
| |
|
|
