2011. június 7., kedd
Paintball
Kitaláltuk nagyon bátran, hogy kiírunk egy király ösztönző-programot: Aki átlagon felül teljesít, azt elvisszük paintballozni. Nyilván nekünk, osztályvezetőknek is cél volt, ha az embereink elérik a kitűzött normákat, akkor mi is mehetünk.

Mentem.

Pestszentimrére, az Extrém paintballklub pályáira. Na hiszen, negyven lúzer, irodaérlelt seggű bankár befut, már láttam a helyi arcok szemében: sírni fogtok bazzeg! Ennek ellenére rendkívül segítő készek és lazák voltak. Szerencsére abba a csapatba, pontosabban azokhoz az emberekhez kerültem, akikkel szerettem volna, így elsőre azt gondoltam: dicsőségünk elkerülhetetlen! Véres tetemek tengerébe fogok gázolni, és a kis festékgolyóm hitetlenkedő sikolyokat fog fakasztani! WAAAGH!

Mondták a szabályokat: maszkot nem kéne levenni, csak egy erre kifejezetten kijelölt zónában. Ugyanis lehet, hogy csíp, ha a szemed helyére villámműtéttel kis piros festékpatront ültetnek. Érvényes találati felület: törzs. A srác hozzátette, hogy igen, a karok alatti rész is a törzs része, de a kar már nem, a láb már nem. Előre vizionáltam, hogy valakit úgy fogok kínozni, hogy ellövöm az ujjait. Utána a lábfejét (úriember tökön nem lő). Elmesélte, hogy miként működik a puska, és hogy miként szokott beragadni. Értem én, és még hasznos is volt (ugyanis menet közben egyszer beragadtam, de félelmetesen penge agyam szemvillanás alatti helyzetfelmérést követően kikalkulálta, hogy ki kell biztosítani a fegyvert, hogy lőjön).

Az első menet egy gyorspálya volt, gyakorlatilag bemelegítési célzattal. A helyiek azt mondták, ez arra lesz jó, hogy átessünk a "lelövés" procedúrán és szokjuk. Elfoglaltuk a pozíciónk, és indulás! (Autó)duda szó jelezte a hentelés kezdetét. Persze, az a három-négy ember, aki látott már puskát előreszaladt.Én lomhán követtem őket, fhu bazz, itt futni kell? Persze, érdekes élmény volt, hogy golyók süvítenek a fülem mellett. Nem tréfadolog! Anyátok! Bebújtam egy kábeldob mögé és és kb 20 lőszert indítottam útjára tökéletesen feleslegesen. Szerencsémre az a két marha is, aki engem lőtt. Utána észrevettem, hogy a kábeldob közepén van egy lyuk, ami keresztül lehetne sorozni a gaz ellent! TERMÉSZETESEN vagy a kábeldob belsejét festettem narancssárgára, vagy a szélét, NEM lehetett átlőni rajta. Vagy én voltam béna. Nagyon béna. Miközben ezzel kísérleteztem, állóháborúba torkollott a buli, pár visítást hallottam, meg egy "Megvan a Milán!"-t. Szegény Milán. Utána fájt a kezem, valaki belelőtt. Hé, ezt én akartam!

Majd mellkason, de nem tudom, hogy és ki, mert azt hittem, fedezék mögött vagyok. Hány katona halhat meg így vajon? Sajnos a festékpatron lepattant, így megfosztott ettől a gyermeki örömtől, hogy mutogassam a találat helyét, és kisétáltam. Rendkívül büszke vagyok magamra, mert sunyi szetitaként lapíthattam volna, hiszen nem látható találat volt.

Gyors töltés és élménybeszámoló után indult a második menet, ezúttal egy kombinált nyílt terep/épület pályán. megbeszéltük a 20 fős csapatban, hogy 3as rajokra bomlunk és így mozgunk végig. Mi Bencével és Marcival Sunyin megkerültük az egyik épületet, hogy majd onnan rohamozunk. Bebújtunk ketten egy kábeldob mögé, és nagyon profinak éreztem magam. Elkezdtünk random lőni az ablakokat, ahonnan hallottuk, hogy pár "áldozat" pucol, és pánikol. Utána simán kilőttek. Most sem tudtam, hogyan, merről, mert TÉNYLEG kontrolláltuk az ablakokat, az ajtót. Fogalmam sincs, a mai napig. Ráadásul ismét semmi látható nyom nem volt. Felkeltem a fedezék mögül, megfordultam, hogy kisétáljak, és hátba lőtt valami jótét lélek. Pedig a fejem felé tartottam a puskát, és kiabáltam, hogy találat. Kösz bazzeg. Senki nem vállalta magára.

A második menet így a gyors pályánál is gyorsabban végigért, öt perc volt, na. Utána a társam is jött, akit HASON lőttek a fedezék mögött, úgy, hogy elmondása szerint magzatpózban kuporgott, hogy megvárja, míg nem lövik. Soha többet nem bújok be kábeldob mögé!

Töltés, élménybeszámoló. Isti és Heléna tarolt, fejenként 3-3 embert lőttek ki,és ahogy hallottam, nagyon szépen seperték végig az épületet.

Harmadik menet. Ismét Bencével álltam párba, és megbeszéltük, hogy a harmadik reinkarnációnkra nem akarunk hősök lenni. Egy "L" alakú épület jelentette a pályát, és megbeszéltük, hogy a kereszt-folyósónál fogunk campelni. Ráadásul Robi kívülről az "L" hosszabbik száránál beállt fedezékbe, és pont tudott minket fedezni, illetve az általunk figyelt részt be tudta szórni. A hátunkat védte két csaj, úgyhogy csak akkor lehetett baj, ha őket lekapják.

Bent a folyosót lőtték, István és Heléna beragadt, mire tényleges pozíciót vettünk fel. Engem rézsút lőttek, és egy külső épület ablakából, de ezúttal jól választottam fedezéket. Bence pedig az épület ablakain keresztül zavarta a másik csapatot. Robi lőtt mindenkire, aki mozgott.

Itt ragadt be a fegyver. Elővettem a titkos paintballpuska javító képességem, és sikerült ismét üzemkészre varázsolni a vasat. A próbalövéssel majdnem kilőttem Bencét, kicsit megijedt. Ez amúgy hasznos, a menetek előtt is lőttünk egyet-egyet, hogy legyen töltény a csőben. Lehet, hogy volt értelme, nem´tom.

A patthelyzetet meguntam, és nagyon lapulva (először) kiléptem a folyosóra. Aki keresztbe lőtt minket, az abbahagyta, csak az ablakból tüzeltek. Ez egy nagyon kicsi nyílás volt, valószínűleg egy valaha volt klotyó szellőzője, amin még csajokat sem lehet kukkolni. Beküldtem pár lövést, amire csak azt értem el, hogy felém fordult a fegyver csöve, nosza, iszkiri vissza a biztonságos zónába. Mire beugrottam, hátba lőttek, és a megijedő Bence térden. Az ablakból biztos hogy nem, ki lehetett..? Naná, Robi volt, aki "fedezett" beleküldött hármat a hátamba! Így nem leszek hősi halott, tuti, hogy elégetik a hullám, nehogy kiderüljön a turpisság és hadbíróság elé állítsák Robit és Bencét!

Ez a harmadik volt a király menet a részemről, István kifogyott és azért baktatott ki. Utána kiderültek turpisságok: Az ablakból, amibe belőttem párat elég furmányosan tüzeltek. Maga a nyílás a fejük felett volt, és csak kidugták a fegyvert, valamint pajzsnak egy használaton kívüli lotyót felemeltek a puska mellé! Valamint a srác, aki a kereszt-folyósó lőtt minket azért nem tüzelt tovább, mert mikor visszalépett fedezékbe, hatalmasat esett, nem vette észre a küszöböt. Úgyhogy igazi veszély nem is volt, simán tudtam volna tovább kommandózni, ha Robi, az én drága Robim nem lő le orvul.

Jellemző módon nem lehet lemosni rólam a gyávaság bélyegét, hiszen négy lövés a hátamba, egy a kezembe. A két oldalsó nem látszódik, úgyhogy Balázska BIZTOS menekült a csatából, és a kommiszár végezte ki.

Élvezetes egy játék, és buli. Nem éreztük igazi háborúnak, tudtuk, hogy játék, és annak kiváló. Nem volt "CSALÓ!" felkiáltás, mindenki magáért az örömért játszott, ami nagyon jó érzés.Megyünk megint, magánba, egy bibi van: piszkosul messze van a VÁROS-tól.

Legközelebb lézerharc?
posted by Dreamer @ 6:48  
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home
 
 
 
About Me


Name: Dreamer
Home: Bp., Pest, Hungary
About Me:
See my complete profile

Previous Post
Archives
Links
Template by
Blogger Templates