|
| Reverziók |
Nincs közléskényszer és ez a jó, nem mondom. A napok telnek, hipersebes gyorsasággal, és jófajta drogként keringenek az ereimben. Olyan dolgok hiányoznak az életemből, amik azelőtt meghatározóak voltak, és őszintén szólva egyáltalán nem hiányzik egyik sem. Valami új, valami finom, valami LSD, azt hiszem. Persze, képletesen csupán.Azért hihetetlen, de egy buli igencsak kikívánkozik már a térdemből. A szétcseszett térdemből, a tábor utolsó napján a csomagokkal gondoltam nagyot lépek, és a negyven kiló a vállamon lenyomott. Gyönyörű, véraláfutásos, lila, alvadt véres izé van a térdem helyén. De nem fáj, már, porc nem vált le, így megúsztam könnyedén. Csak gyakran kell kinyújtani. Ízület nem sérült, zsíííír. Mostanában sok minden zsír.
Igaz, Drizztért aggódom eléggé. Lesz szíves ezt abbahagyni és meggyógyulni azonnal.
Volna kedvem bosszút állni. A gonosz, sötétben bujkáló énem igenis igazságért kiált, de szerencsére csak csörgeti láncit, a jobbik felem van most kapitányi székben. I know what You not, mondhatnám, de igaziból, csupán percekre jut eszembe a ködös múlt. A jelenben élek, nagyon a jelenben, de ugye erről nem beszélünk. Pedig volna mit, csak rám lett szólva.
Orient, az lehetne már és lehet, hogy egy idő után Firenze is befigyel. Mondjuk ősz?..Death Note is kell erősen. Holnap ismét kártya, minden statisztikus egyetértene abban, hogy már illene veszítenem is, nem csak nyerni. Gőg az még nincs, de még mindig külön sértés lenne, ha nem nyernék. Igen, az. Tessék drukkolni.
Záporeső gondolataim vannak. Frissek, üdék, és vidámak. Lehetne már ősz, utálom ezt a nyúlós, iszonyatosan fülledt nyarat. Emberekért meg jó aggódni. Már ugye azokért, akik őszinték voltak. |
posted by Dreamer @ 11:56  |
|
|
|
| 2008. július 22., kedd |
| Újra a gyártósorban |
Nem volt valami könnyű ismét visszakerülni az irodába. Jópár dolog megváltozott, és jópár nem. Nekem egy kicsit nehéz volt felvenni a napi ritmust, eléggé elmaradtam az ütemtervtől. Naná, hogy teljesen máshol jártam! Aminál, a táborban, és az álmaim között. Mint láttam, mindenki más is így tett, hehehe. Nem hajtjuk túl magunkat, de legalább az eredmények jönnének. Nekem jönne, ha valaki nem cseszte volna szét az állományom. A legnagyobb ügyfeleimet szinte..szinte nem is kezelte, de oda se neki.
Meló után randi Amival, beülős palacsintázós. A kedvenc helyemen, sajnos pár régi ismerős is felbukkant, olyanok, akiket bírósági tárgyalás kíséretében távolítottunk el a lájvból. Szegény Félix! Az utcán rárohantak és megtépték, mindezt kamerák előtt. Kár, hogy a szexilúzer mellett állt az esetet felvevő kamera is.
Sokat beszélgettünk, minden igyekezetemmel próbáltam rombolni a saját imidzsem, de sehogy sem akart menni a dolog. Ellenben kezdem magam abba a tudatba ringatni, hogy a végén még boldog leszek. Ejha. |
| posted by Dreamer @ 21:57 |
|
|
|
| 2008. július 21., hétfő |
| 2008 tünctábor - Kísérleti telep - érzelmi vortex |
Több, mint féléves munkánk volt benne, olajos-izzadt robot száradt benne, de mégsem úgy sikerült, ahogyan azt elterveztük. Első sorban sokat esett az eső. Bevallom, az én hibám, szerettem volna esőben sátorozni, de - vigyázz, mit kívánsz - azt már nem, hogy akkora szél legyen, hogy a sátor rámhajolt, míg benne kuksoltam. Majd kiegyenesedett, de az újabb fergeteg rohammal ismét bedőlt az arcomba.
De legalább esett, és alhattam esőben. Igaz, a táborunk szétcseszte, de mindegy. A kaja sem volt jó, a tavalyi fenomenális szakács nyugiba ment, és egy lúzer, amatőr barom vette át a helyét. Kárt érte. De legalább jól le lesz/lett cseszve. Ne kapjon soha fakanalat a kezébe ez a barom!
Szokásosnál kevesebb kapkodás volt, de azért akadt bőven. Sajnos elég sokat, túl sokat foglalkoztam Lauval (utólag kiderült: tök feleslegesen, de erről később), semhogy a táborral, és rá kellett volna néznem a keretjátékos alkotó brigád körmére. Nem tettem, ezért veszekedtünk, ríttunk, és züllöttünk sokat. Gillz elcsócsált még egy marék hajat, Gandalf összerúgta a port a menyasszonyával, én pedig magányosabb voltam, mint valaha, és sikerült, ahogy később mondták, elkergetnem az embereket csupán egy feldúlt pillantással.
Ellenben az újak mindenképp pozitívan élték meg a tábort, jópár új hívet toboroztunk, mégpedig a fiatalabb korosztályból. Valamint az eső dacára is sikerült igen szép dolgokat végigvinnünk, ezért az idei tábort félsikeresnek könyvelem el.
Azonban ez a másfél hét számomra döntő fontossággal bír. Írtam fentebb, hogy feleslegesen foglalkoztam annyit Lauval. Itt nem az eltöltött időt, s a szép emlékeket kérdőjelezem meg, hanem a befektetett érzelmi intenzitást, s a barátokra való nem hallgatást. Igaza volt az engem alig ismerő kollégának, hogy hamarabb kellett volna idáig jutnom. S habár sokat köszönhetek a vörösnek, mégis azt az egy dolgot, mit kértem tőle, nem tartotta. Nevezetesen, hogy legyen teljesen őszinte. Így döntött, megértem (ismét) és elfogadom, remélem Márk a második menetben több tisztaságot és hosszú boldog éveket kap majd ajándékba Lautól. Keserűség a szívemben irányukban nincs, csak fáj, hogy egy kicsit csalódtam a leányzóban, legalábbis emberileg. Mindegy, nagyiobb az ő keresztje, semmint ezt túl kéne rágnom. Még soha nem voltam szerelmi háromszögben, ezelőtt sem akartam lenni, ezután sem szeretnék.
Azonban a tábor második felében, egy átvirrasztott, átgondolt éjszaka után döntöttem el, hogy ha kiírtom magamból a Lau iránt érzett, meglehetősen kaotikusan kavargó viharfelhőket, akkor csupán egy logikus s - micsoda meglepetés - szív diktálta választásom lehet.
Meglepetés, igen, hiszen az eddigi döntéseim legkevesebb hányadát tették ki az érzelmi motivált döntések. Itt leginkább a fontos, hosszútávú jövőmetz befolyásoló döntésekről beszélek. A közelmúltzban csak végigpergettem ezt a pár hetet, napot. Agárd, ahol minden sallang nélkül tudtam egy csapásra elbeszélgetni Vele, ahol önfeledten játszottunk sokadmagunkkal, és ahol egy "akadályozó" tényező volt, hogy ne hívjam el esti sétára. Vagy a nulladik nap tánca, esetleg oldalpillantásai, árulkodó megjegyzései ("Te biztos tudod, hol állsz a listán").
Furcsa dolgokat produkál az élet, és mindig ismétli önmagát. Így volt ez a Boszilány-Gillz tengely mentén is. Most kaptam egy másik tengelyt, de örülök neki.
Már-már el is felejtettem, milyen, ha törődnek az ember fiával. A leányzó természetesen teljesen elbűvölt, de most sem merem magam még teljesen beleélni. Hisz alig ismerem. Hol született, hol élt, mi a kedvenc dala, hol szeret lakni, mi a kedvenc színe, hogy szereti a kávét, milyen papucsot hord, meddig alszik és hogyan, halkan szuszogva, forgolódva? Miért sír, miért nevet..Soroljam tovább?
Ellenben tudom, hogy rengeteg időm van.
A táborra visszatérve: Iszonyatosan embertpróbáló volt nekem. Igyekeztem kihajtani magamból a saját személyes vágyaim, fájdalmaim tengerét, tudatosan ynugtattam magam, ha túl feszült lettem volna, és megpróbáltam arra szorítkozni, hogy az emberekkel foglalkozzam. Sajnos Gillzzel szemben sikerült a legkevésbé, smivel még mindig speciális helyet foglal el a szívemben, sajnálom. Remélem, nem táplál haragot irányomban. Mindenesetre furcsa volt úgy látni, mint akárki mást. Csak egy szervezőt.
Node, le kell rázni a múlt fátyolos ködét, s bízván várni a holnapot.
Talán már csak a rendkívül pátoszos képeimet kéne levedleni. |
| posted by Dreamer @ 11:16 |
|
|
|
|
| Beindul a gép |
| A merengés lejárt, az alkotó mozgásba lendült, és új, kőbe, olajba, fémbe vésett imákat rebeg a semmibe, a senkinek és a semmiért. |
| posted by Dreamer @ 11:09 |
|
|
|
|
