 |
| 2012. június 18., hétfő |
| Utána megkeresett.. |
.. Gumipók, hogy lesz ez a konferencia. Állítólag már 10 éves az MTT és amolyan nosztalgiavonatot szeretne beindítani, nosztalgia bulival. És kéne a darab. Mert az nagyon jó volt, és kevésszer adtuk elő. Mivel kedvelem a fickót (itt is boldog szülinapot!) és a darabot is, gondoltam, miért ne? A tókíniták mondjuk kíméljenek, mert habár nagyon sok nagyszerű ember van arrafelé, többek-keveseket még kedvelek is, de mint programszervező/lebonyolító/intézményes kommunikációra abszolút alkalmatlan, és sajnos egyre strukturáltabb gondolkodásra késztet a munkahelyem, és egyre jobban utálom a pontatlanságot, és hebehurgyaságot. Mondom ezt úgy, hogy gonosz és elfogult vagyok. Mondom ezt úgy, hogy NEM látok bele az idei tábor szervezésébe, és maximálisan megbízom az idei főszervezőben (legalábbis ilyen téren mindenképp. Zsoltról el tudom hinni, hogy ha valaki két hetet kés egy projekttel, akkor fasírtot gyúr a lábujjaiból az illetőnek. Legalábbis remélem). Mondom ezt úgy, hogy még mindig sztereotip vagyok.
A próbákat összehangolni nagyon nehéz volt, és a sok nehézség dacára maximálisan meg vagyok elégedve vele. Kevés alkalmunk volt, és nagyon fáradtak voltunk, szinte mindig, de nemhogy szintre hoztuk magunkat, de még új ötleteket és beállásokat is sikerült finomhangolnunk. Celofán is nagyon ügyes volt, hamar hozta a karaktert. Nem volt Ádám, de szerencsére, nem is akart Ádám lenni. Még arra is volt időnk, hogy beszélgessünk, sörözzünk, és senki nem érezte kötelezőnek, vagy "kényszer"nek az egészet. Vagy jól titkolta.
Sajnos a sztereotip gondolkodásom beigazolódott a Nagy Esemény eljövetelekor. Én követtem el hibát, hogy dél körülre programot szerveztem, de alapvetően rugalmasak voltunk (muszáj volt). Egyedüli ellenségem a hátam és a nap, kiegyeztünk egy döntetlenben.
Maga az előadás a legjobbra sikerült, felrúgtunk egy közhelyes mondást, miszerint próbán alkoss 110%-ot, és akkor 100%os lesz a darab. Mi alkottunk 90%ot a próbán, és az előadásra értünk igazán össze. Tényleg kellett a déli lejárás, sokkal magabiztosabbakká lettünk.
A rendezvébny többi részéről nem tudok nyilatkozni. Sem a konferenciáról. Elég volt látni Ankalimon mikulássá vált arcát, Gumipók ezerfelé szakadt tudatát, vagy Eryt látni az előadása előtt. Bár egészen jól viselte.
A pár ritkán látott arcnak örültem, pl.: Dorw, Reni, Ádám, Neo, Dru stb. Hamar el is hagytam a buli helyszínét, több okból is. Egyrészt elfáradtam, haza akartam menni. Másrészt nem fizettem belépőt, és igazságtalannak gondoltam, hogy az előadás végeztével ott legyek. Harmadrészt meg nem voltam kumbajás hangulatban. A munka nagyon megterhelő volt a megelőző héten, és nem pihentem sokat. Így a hátam is figyelmeztetett, hogy ideje lenne vízszintesben lennem, hamar.
Így a végén gratulálok a szervezőknek, egy három napos tudományos, nemzetközi konferenciát nem lehetett könnyű összehozni, és annak különösen, hogy túlélték, bár ez még változhat. Gratula a társaknak, még mindig jók vagyunk. Gratula a rendező úrnak, kinek remélem összeáll a tudata a szíjjelszakító sok feladat után.
Rituális egérpöccintéssel így arhiválom a "Mória a padláson" mappát a desktopról, és ismét a "kamatkorrekció" Excellel fogok bíbelődni naphosszat.
Amúgy holnap Angol - Ukrán. Szerintem közel leszek a szívrohamhoz. |
posted by Dreamer @ 0:48  |
|
|
|
|
| |
|
|
