Nem is kicsit. Csináltam puding-tortát. Minden ok, lehűtöm rendesen és rosszul borítom ki és szétesik. Két centivel arrébb megy, akkor rendben menne, de elbasztam. És ettől nem lett jobb kedvem. Nincs itthon semmi, gép előtt ülök, nem mehetek ki, nem mehetek emberek közé. Ellenben csinálok mindent, hogy teljen az idő. Akár szarul vagyok, akár nem, csütörtökön be fogok menni dolgozni, hogy legyen valami. Unalmamban főzök, uramisten, ez már a vég. Kedvetelnség, meg tea..tea..Tegnap négy litert ittam meg, most 3 és félnél járok. Undorító, asszem elegem van mindenből. Zenét hallgatok, bambulok magam elé, olvasok és filmeket nézem. A Mist jó, a köd jó, nézzétek végig. DCD van benne, ami jó zene. Meg House. Az is. Meg..mittomén még mi. Itt ülök, és a 20 fokban pulcsit viselek, hogy kiizzadjam a betegséget. Borotválkoztam. Érdekfeszítő? Hajat nem mostam, mert csak. Gyertya került a mosógépre.
És szétfolyt a puding. Szerintem a vaníliát amúgy is elcsesztem. Az epert nem. És szétfolyt,
Nincs több kérdésem, bíró úr. A fenti illusztráció a flaming lamborghini koktél, amit ma, egy pár órája magamba döntöttem. 80%os rum, meg metaxa, meg ilyesmi. És valami abszintos dolgot is ráöntenek. A baj az, hogy tequilla sunrise és pina colada után döntöttem be, és nem starternek.
Ma úgy döntöttem, hogy visszaengedem a gótzene császárát és koronázatlan uralkodóját a gépemre. A formációt, amely pár album erejéig, más együttesekből jött létre, hogy aztán azon néhány korong felvétele után ki-ki viszasettenkedjen a saját zenekarába. Perfect Circle. Nekem ők "A" gót hangulat, fájdalom, arcbatépő, fekete körömlakk. Szomorú, őszi szürkület és kínos hallgatás.
Amúgy tegnap majdnem mentem buliba, a villamoson még morfondíroztam is rajta, az ajtónál már nem. Iszonyatosan átfáztam, pedig az egyik legmelegebb pulcsi volt rajtam, nem érte meg, hogy a másfél-két órás út alatt lebetegedjek a szabadságom idejére. Majd ha munkahét lesz előttem, akkor szabad, hehehe.
Kíváncsi vagyok, vajon Póknak sikerült-e regisztrálni a csapatot. Mintha kicsit elkéstünk volna, de oda se neki. Ha nem, hát nem, majd Royale-ban vigasztalódunk és mosolygunk egymásra jól.
Amúgy kitakarítottam ma a fürdőszobát. Nagyon kellett már, de úgy, mint soha. Lemostam a falakon a csempét kétszer, kisúroltam a kádat, mosdókagylót, kiporszívóztam (a mosógép mögött is, baromi nehéz ez a szar). Majd felmostam. Lesúroltam a papírtartót, ahol lehetett, a rozsdát is levertem. Valamint letisztítottam a fűtőtestet is. Érdekes élmény volt. A wc még hátravan, csak azért nem csináltam meg, mert kifogytam a domestosból, valamint elszakadt a gumikesztyűm is. Következő projekt a konyha lesz, azt hiszem. Jah, meg a wc, of course. Kicsit hiányzik Ami. Legközelebb hétfőn láthatom, fodrász előtt/után/alatt.
Gyönyörű őrület, ahogyan egy Ákos szám mondaná. Ma reggel, egyedül a villamoson igazán filozofikus hangulatba ringattam magam. Rájöttem az egész világ titkára. Mennyien és hányféleképpen keresték az örök élet meg mindent átható átlátást, hatalmat, és megannyi nagy dologgal kecsegtető titkot! Pedig még arra sem képesek, hogy egy egyszerű, esős, tömött villamosút szépségét kiélvezzék. Vagy hogy egyetlen egy esőcsepp a trillióból a homlokukra essen, és nevetve fordítsák az arcukat az ég felé. Táncoltak ezek az emberek önfeledten akár egyszer is? Hányszor élték meg, hányszor hullott ugyanaz - darabra, grammra szekundumra- az esőcsepp a homlokodra? Ha elégszer, akkor tiéd az idő, a súly, a tér, akárhányszor, akármikor.
Nagyon finom illatú fehér teát készítek éppen. Kíváncsi vagyok, az íze is van-e olyan jó, mint az illata.
Most már látom, hogy nem lesz meg a negyed éves jutalmam. Ennek az a feltétele, hogy negyed éven át kiemelkedően sok pénzt hozz a banknak, és abból csepegtet neked is (mondjuk két pár drága cipő árát). Sajnos, ha akár egy kis hiba is csúszik a számok közé, huss, a jutalom elrüppent. Most épp ilyen kis "hiba" jött be, nevezetesen szabadságra megyek. Az igazság az, hogy szabi nélkül sem hiszem, hogy elértem volna az utolsó hóna kritériumait. Kellemetlen. Nagyon.
Ennek ellenére - vagy épp ezért - nagyon várom a jövő hetet. Takarítani fogok őszit és szöveget tanulni keményen. Valamint kiélvezni a szabadidő minden miliszekundumát. Apropó, kivégeztem a Mikszáth kötetet, nem tudom, mi legyen legközelebb, asszem C. Ryan. Igen. Az jó lesz. És most megnézem a teát és megnézek egy gagyi amcsi filmet. Tegnap kettesben Bourne supremacy volt, ami a trilógia leggyengébb darabja, de mégis átlagon felüli. Az Identity és az Ultimatum nagyon jók.
Igaziból nem´tom mit. Egy nagyon szép hét van mögöttem. Volt itt minden, mage Cabal alkotás, lassan illene a karakterről is írni néhány dolgot. Mondjuk sokat. Igyekeztem nem extrém karit csinálni most, szerintem sikerült, de azért árnyalt figurát szeretnék. Mindjárt kiderül, megy-e.. Mag voltam szereplőválogatáson, ahol szerintem érdemtelenül kaptam meg az áhított szerepet. Ott helyben legalábbis ezt éreztem. Nálam min. két embert gondoltam jobbank, még jó, h. Brandíl mester előre közölte, hogy ő nem. De szerintem Ery is jobb volt, legalábbis magamnál jobbnak gondoltam. Lelkiismeretfurdalásom volt, hogy azért kaphattam meg a szerepet, mert az vagyok, aki és a döntnökök azok, akik.
Utólag megkérdeztem Brandírt és Angwent is, ős egész reális indokokat mondtak, miért én.Így szombaton már jobb volt. Jah, asszem azért voltam béna, mert a meló elég kemény volt. Csak hogy érezd: Reggel ki kell töltenünk a tegnapi napi statisztikánkat, ami egy háromszor két szempontot néző statisztika, excell. Aztán a táblára fel kell írni az éppen aktuális mutatókat is, és a hívásidőt és hogy mennyi kell még az objecthez, na meg a százalékot is, hol állsz. Majd a nap folyamán megint háromszor az aktuális állapotot. Azaz egy kicsit túl vagyunk ellenőrizve. Mindezekkel vannak napi célkitűzések is, amik nem könnyűek, ezeket is kell teljesíteni. Nap elején, végén értekezlet. A végén a leggyengébben muzsikálóval az osztvez. "elbeszélget". Szuper. És minden nap hoztam minden elvárást, és király voltam a melóhelyen is, alig vagyunk objecten, és én köztük. Csak ez sokat vesz ki belőlem eléggé. Szóval péntekre nem vagyok épp toppon.
Viszont péntek délutántól, mikor kiléptem az irodaházból, már csúcsszuper, könnyed és felszabadult voltam, szereplőválogatás ide vagy oda. Utána mesevilágba csöppentem (megint), ami tartott ma reggelig. Nem értem, mi van velem, egyre ritkábbak a szokásos, drímőr féle depis világfájós rohamok. Valahol megértem, asszem.
A tábori tali aranyos, könnyed és vidám volt. Beszélgettem emberekkel, érdekes módon nem azokkal, akikkel gondoltam, hogy szót fogok váltani. Úgy érzem néha, már nem az a világ. Peredhil, Icke, Lamy, Sú, Dani, Ratzh. Az Angwen-Gillz-Geek tengely helyett. Mindegy, így is jól éreztem magam. Majd Gillzzel kéne dumálni egyszer. Kíváncsi vagyok mi van vele, és mit szenveleg már megint odát, pár bloggal arrébb :)
Jah, és FMA még mindig az egyik kedvenc animém, egy KICSIT jobban tetszik, mint a Death Note. De jobban tetszik még most is. Még akkor is, ha a világképe/nézete van néha, hogy támadható (ezt hogy csináltaaa?) De Elric brothers for prezident.
