| 2012. február 21., kedd |
| 15 évig még az utolsó nap, amikor.. |
Borotválkozáshoz szemüveg kell.
Amikor felébredek, a polcon a szemüveg felé kapkodom.
A tükörben nem látom magam, csak így.
Ki kell pucolni a gányt az orrnál lévő "nyereg"ből.
Azon filózni, hogy ráléptem-e a szemüvegre.
Amikor leesik valahonnan, nem parázom-e, hogy a lencse kipattan a keretből.
Nem látom a szutykot a földön, csak szemüvegben.
Szex közben minden homályos. Bár közel menni jó.
Amikor bemegyek a hidegből a meleg szobába Mátrán, akkor elfehéredik a világ.
Esőben nem látok.
Hóban sem nagyon.
A menetszél bevág a lencsék mögé, és nem értik az emberek, hogy szeles időben miért szenvedek jobban, mint egy szemüveg nélküli.
Amikor olvasni sem tudok rendesen, csak lencsével. 45+ felett majd kell olvasószemüveg.
Még csúfolhatsz négyszeműnek.
3D moziban igen kényelmetlen a 3D-s okkuláré.
Amikor fürdésnél sem látok ám sokat.
Előadásnál, meetingnél mindig előre kéne ülnöm, mert még szemüvegben sem látom a kivetítőt.
Amikor ha leejtem, félek, hogy a következő percben üvegszilánkos lesz a lábam..
Velem nem történt meg, de a lehetősége sincs meg vele, hogy a szárt a szemembe vágjam hirtelen.
Középső ujjal feltolom az orromon, mert lecsúszik.
A fülemnél birizgál, mert rossz helyen van.
Sapkát nem kell bűvésztechnikával felvenni.
És egyáltalán az emberek nem fognak rácsodálkozni, hogy "jéé, neked kék szemed van?.."
Igen, kék szemem van. Csak ma még, 14:20ig szemüveg takarja. |
posted by Dreamer @ 1:41  |
|
|
|
| 2012. február 13., hétfő |
| Kicsi nyekergések |
Mert nyekergek. Ismét betegség környékez, idén már másodszor, kezdem unni. Főleg, hogy újfent fontos időszakban. Királyrét is coming, és Műtét is. Nem lenne jó dolog ISMÉT fontos dolgokat elszalasztani.
Pénteken a barátaim hosszú évek után felköszöntöttek szülinapomra. Mármint elmentünk bowlingozni, vittem sütiket, amiket az osztálytól kaptam, és ettünk. A játék: 16 éves önmagam röhögve megvert volna, elsőre szégyenletes 100 pontot gurítottam, másodszorra 130at.. Hol van ez a régi, 150-17 pontos átlagomhoz képest? Öregszem, és elkopott a technikám, attól tartok. Majd ettünk, én rákot kértem, de elfűszerezték. A foghagyma pótló kiborulhatott, így SENKI ne egyen rákot a Walhallában! Én szóltam! Állítólag a többi kaja megütötte a mércét, csak én fanyalogtam.
Szombaton délután felpakoltam a vonatra a lányt, és elindultam családi hepajra. Nem volt rossz, beszélgettem a Nagymamával, és Renivel. Apropó nagymama: kaptam tőle egy üveg Whiskeyt.. Érdekes. Bár egyszer húsvétra bajonettet adott, mondván, gyerekként szerettem a késeket. Aha, igaz. Most is. Öcsémtől meg koktélos könyvet. Kíváncsi vagyok, fogok-e mixelgetni, de szerintem határozottan igen.
Vasárnap Dunakeszi ismét próbára tette az idegeim,a végére egészen besértődtem, amiért nem indultunk el az általam áhított időpontban. De mivel PONT összefutottunk Barbival, így nem volt gáz. Este pedig torokkaparás, dátha, és hasonló nyalánkságok fogadtak.. Ma reggel is.
Nem nem nem nem nem leszek beteg. |
| posted by Dreamer @ 0:40 |
|
|
|
| 2012. február 9., csütörtök |
| Napi vers |
József Attila - Talán eltűnök hirtelen
Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.
Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.
Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.
1937. november |
| posted by Dreamer @ 7:21 |
|
|
|
| 2012. február 8., szerda |
| Ken Time |
Én tényleg igyekszem valami konstruktív tartalmat is írni, hogy ne csak a csajról ömlengjek, de meglehetősen nehéz, tekintve, hogy szabadidőm jelentős hányadát töltöm a hölggyel, így nehéz a blogot valós tartalommal feltölteni. Az emocionális kötődésről nem is beszélve.
A munkahelyi sztorik meg biztosan marha unalmasak, de mivel még mindig alapvetően magamnak írogatok "szóba ömlő semmiségeket" (Ady Endre), így kénytelen leszek megemlíteni, hogy innentől számítva másfél-két hétig piszmológust fogok játszani, és évet értékelni minden emberemmel, közel másfél-két órában. Először elértük, hogy külső helyszínen intézhessük az értékelő beszélgetéseket, és amennyiben gyorsak leszünk délután, úgy előbb hazalógok. Pl.: ma zuhanyrózsát venni, mert szétment a jelenlegi.
Ma az egyik emberem elmesélte, hogy van egy dokinéni exe. Nem fogok politizálni, de a februárban életbe lépett adószabályozásnak köszönhetően, valamint a kórházak dicső és ragyogó anyagi helyzetének köszönhetően fizetés után elfogyott a pénze, és kölcsön kellett kérnie. Négy ügyeletet visz, két kórházban. Egyedülálló anya, saját lakásban, és mint közszolga, és tiszteletreméltó tudomány művelője, gondolta, csak fenn tudja tartani egyedül.
Nem.
Annyira nem, hogy a belét kidolgozza mások fosos, hányásos és gennyes gyerekeiért, és kb ugyanezen bél/egyéb váladékokban mérhető a javadalmazása is. 138e Ft, ügyeletekkel együtt, ennyi az összes pénz, amit kézhez kap. Víz/gáz/villany/lakbér után semmi nem marad.
Konkrétan én is hányok ettől az országtól. De nem fogok elmenni külföldre. Egyrészt habár vonz egy ángílus munka, mégis kényelmes életem van. Nem kell agyon küszködnöm magam, mert a választott pályámon jó vagyok.
Ellenben mélységesen felkavarja a gyomrom, hogy a munkámért többet (jóval) és stabilabbat kapok, kevesebb befektetett energiáért, mint egy gyerekorvos.
Ennek nem így kéne működnie. |
| posted by Dreamer @ 2:28 |
|
|
|
| 2012. február 7., kedd |
| I am Okay |
Különben is, felháborító, hogy az általam olvasott blogok egyre ritkábban frissülnek. Ez azt jelenti, hogy nem csámcsoghatok a virtuális barátok magánéletén. Felháborító. Tessék írni. Különben unatkoznék. Bár most tonnányi meló is van. Sebaj. Blogokra mindig van idő.
Barbival egész jól körbejártuk, hogy két hét után még talán ne költözzön át, de mivel ideje java részét amúgy is velem tölti, egy nagy adag cuccot áthozhat - hogy ne kelljen cipekednie, egy esetleges 3-4 napos ittlét előtt. Így ismét női fehérneműt fogok mosni. Mit ne mondjak, totálisan megéri. A szökés pedig még mindig jó sorozat, csak az a gondom vele, hogy nem érzem, hogy a főszereplők tényleges veszélyben lennének, mint mondjuk a The Fades esetén. Persze, nyilván az amcsi sorozatok úgy vannak kitalálva, hogy a jóképű, szerethető szereplő max. évadzáróban hal meg, vagy jár pórul. De szerintem ez ki fog maradni. Bár mondjuk eddig az egyik srác két ujját lemetélték. Annyi baj legyen, futkorászik ő vígan utána..
Eddig bámulatos, de a február működik. MÉG nem lettem beteg, és nem kellett semmilyen programot lemondani.
A Szingli Fejvadász érdekes film: Egyrészt habkönnyű romantikus komédia, másrészről meg én is tudtam rajta kacarászni. A szőke nem amiatt lúzer, mert a forgatókönyvíró megálmodott egy geget, és ráhúzta a karakterre, hanem nem érzem karakter idegennek a gegeket. Hú, ezt nehéz volt megfogalmazni, de oda se neki. Szóval vicces. Persze, helyenként erőltetett idiótaság, de egyszer meg lehetett nézni. Valamint lehetett popcorn mérgezést kapni közben.
Vajon ma mennyire cseszem szét magam, ha a munakidő utolsó óráját VNV Nationnal viszem végig?
"Its colder than before.." |
| posted by Dreamer @ 7:12 |
|
|
|
| 2012. február 3., péntek |
| Sűrű február |
Ismét itt a kedvenc hónapom, amibe születtem. Jellemzően, a KF Királyrétes kirándulásának is köszönhetően, nem szokott olyan lagymatag egy hónap lenni. Kvázi napról-napra változnak a programjaim, és szemérmetlenül, kekeckedően boldog vagyok. A leány amúgy Barbi névre hallgat, és viszem Királyrétre. Naná, Valentín napi special edition ajánlatot kaptunk, korlátlan bor és pezsgő fogyasztással, ajándékokkal a szobákban, és esti lovaskocsizással.
Persze, a lovasizé hidegen hagy, valószínűleg ez úgy fog kinézni, hogy a srácokkal félig részegen küzdünk a nagy Gonosz valamelyikével egy agyament rpg-ben, míg a csajok zumbáznak/szaunáznak/isznak/kirándulnak/horgolnak. És kártyázunk egy kicsinkét.
A Szökés érdekes sorozatnak tűnik, persze, a kedvenc őrült karaktereimet már megverték/megkínozták, és buzik. A náci darabolós izé, persze. De jó arc a két tesó is, csak a szabadlábon lévő ügyvédcsaj idegesítő, remélem kinyírják (tuti nem).
Ma pedig, kedves Balázs, boldog névnapot! Szerintem még mindig király név, csak a védőszent egy állat. Szent Balázs,a torokgyíkosok védőszentje.
Babits Mihály
Balázsolás
Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mondulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermekmódra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan olyan megadón
hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér ízét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál. |
| posted by Dreamer @ 2:07 |
|
|
|
|
