| 2012. április 20., péntek |
| Plans for the future |
|
Today.. I realized, that my Mother Country makes me sick, and I want to go far away.
Anyone close knows I love my country and I had dreams and plans taken place here. But i grew desperate and miserable day by day. My only fountain of joy is Barbi and an inner place within me. Or just to slaughter the vile Jedi knights.
I dont want to live here anymore, country of the thousand liars and usurpers. I want a future, no matter where. I want a future for my unborn children, family. I dont know, if I can provide it here.
I love my country, I am a Hungarian and proud of it. But I just dont want to live here right now. |
posted by Dreamer @ 5:28  |
|
|
|
| 2012. április 18., szerda |
| Star Wars - The Old Republic MMO teszt |
Korábban írtam már MMo tesztet, ahol gorrcső alá vettem a World of Warcraft, Warhammer MMO, Aion hármast, és kihoztam, hogy grafikában az Aion nyer, PvP és "élő környezet" terén a War, de hangulatban a WoW viszi a prímet. Az elmúlt 3 hónapban azonban behatóbban is megismerkedtem a Bioware első MMo-jával, és a másik trióhoz viszonyítva írom le a főbb támpontokat, és szubjektív élményeimet.
Tehát akkor SWtOR.
A Bioware első blikkre nagy fába vágta a fejszéjét, ugyanis ez az első MMO, amit fejlesztenek. Korábban viszont rengeteg olyan kultikus terméket adtak ki, amik vérbeli szerepjátékok, illetve két Star Wars tematikájú terméket (Kotor 1-2). Személy szerint a Blizzard mellett a kedvenc kiadóm illetve fejlesztőm a Bioware, ugyanis, akárcsak a másik cég, ők is rendkívül igényes, és a maga nemében páratlan dolgokkal rukkoltak elő (Baldur´s Gate sorozat, Mass effect sorozat, NeverWinterek, stb).
A Világ
Star Wars, értem? Innentől nagyon nehéz újat mondani. A sztori szerint a Sith-Old Republic kedves keringő közepén kavargunk keveset, épp a hidegháborús időszak alatt. Amikor egy Darth Malgus nevű arc porig rombolta a Coruscanton lévő Jedi templomot, a köztársaság kicsit megszeppent, és különbékét ajánlott a frissibe visszatérő sötét köpenyes pszichopatáknak. Persze, a határokon, ahol a játék idő nagy részét töltjük, folyamatos villongások és helyenként nyílt csetepaték mennek. Ide csöppen a játékos, és próbál elevickélni valahogy..
Játékos
Fajból sok van, de minek. A Bioware is nyíltan megmondta, nincs nagy különbség az egyes választható opciók között, pusztán azt a célt szolgálja, hogy jól nézzen ki. Pici plusszt mindegyik ad, de soha nem olyat, ami bármelyik kasztot is kiszolgálná. Ellenben pár durva lehetőség kimaradt, pl.: mon calmari, vagy ewok, vagy kaminói, esetleg rovarember a geonózisról vagy akár droid. Ez utóbbi mondjuk indokolt, mert egy idő után a szokásos kaszt/faj megkötéseket át lehet hágni, de erről később.
Kasztból már viszont lehet csemegézni rendesen. Mindkét oldalon megvannak a testvérkasztok, így a ballansz elvileg fenntartható. 4 fő kaszt van, akik 2 specializációt tudnak felvenni, azaz mindkét oldalon 8 opció között választhatunk, tágabb értelemben 16 kasztot kínál a játék. Az volt a főbb prekoncepcióm, hogy "miként lehet egy egyszerű fejvadásznak esélye egy jedi/sith ellen?". Nos, lehet. A clone wars során is bebizonyosodott, hogy ha hátba lőnek egy fénykardos fickót, az fáj, de ha nagy ágyúval az első lövésre kiverik a kezéből a beretvát, az is fáj. A fejvadász meg le-lángszórózza, amit nehéz karddal hárítani.. Szóval még ha fogcsikorgatva is, de elfogadtam az ilyen térű világ képet.
Ami jó, hogy minden főkaszt esetén eltérő játékmechanizmust is kapunk! Még két tank spec is másképp működik! Pl.: egy fejvadásznak arra kell vigyáznia, hogy ne melegedjen túl a felszerelése, míg egy katona a lőszert kell beossza. A sith varázsló/inkvizítor manát menedzsel, egy sith harcos pedig dühöt gyűjt. A sok mechanizmus egy része visszaköszön a WoW-ból, de ez a "túlhevülés" dolog nagyon tetszik! Nincs olyan érzése a játékosnak, hogy 2 külön DPS kasztja ugyanolyan! (WoW Mage=SH Priest= Warlock, mind manából gazdálkodik, csak a spellek különböznek és a petek).
Történet
Minden MMO rákfenéje. Aion? "Te vagy a félangyal és induljá el. Hova, mester? Anyádba, oda!" WoW? 1-10.ik szintig: "itt ez a kiképzés, és utána, őő... mennyé el. Hova, mester?...". SWTOR? Első szinttől az utolsóig egy bonyolult, kerek, lineáris történetvezetés részei vagyunk, milestone szerű döntésekkel. MINDEN főkasztnak más és más, azaz oldalanként 4-4 komplett és konkrét történetet kapunk az SW világából! Ezt nagyon ügyesen oldották meg, ugyanis van több olyan zóna, ami sztori szempontjából lényeges, no, ide CSAK a player léphet be, illetve ha csapatban van, akkor VELE a többiek! Sokan fanyalogtak emiatt, és ez egy apró kritika az SWTOR-nak: a játék fejlődős része egy Bioware RPG, ami havidíjas. Ellenben ez egy erőssége is, mert messze hangsúlyosabb a történet, mint a jelenlegi többi általam kipróbált MMO esetén!
Ami tényleges negatívum, hogy a sztorit nem lehet nagyon kikerülni. Max. akkor, ha eléred a 15.-ik szintet, és onnantól csak PvP-zel, de akkor a játékélmény 75%-át kihagyod!
Grafika
Az Aionhoz hasonlítanám. NEM olyan szép és kidolgozott az Aion, így itt nekem kicsit csalódás a játék. Ellenben amivel mégis több, az az "élő környezet". A sith főváros egén lassan cirkálnak a csillagrombolók, a hadi-bolygó egét füst borítja, és véletlenszerű becsapódások törnek meg a bolygó egén lévő pajzson. A dzsungelben gyíkok másznak elő üregükből, a kanyonban kis bogár mászkál a falon, stb. Az SWTOR világa él, és mozog, és részese a játékos. Lehetne szebb is, de gyanítom, hogy az JELENTŐS konfigurációs problémákat okozna sok-sok játékosnak.
Külön öröm, hogy a mechanizmusnak hála, a karakterünk szebb/csúnyábbá válik, attól függően, hogy a sötét vagy világos oldalt választja.. (sajnos kikapcsolható feature).
Hangok/zenebona
Mégis, mit vártál? Igen, a zenék 70%ban John Williams munkái, a párbeszédeket mindig audio kíséri, a fénykard búg, a lézer olyan hangot ad, amit már oviban is utánoztál az első legóból készített fegyvereddel. Ha tetszett a film, itt magad alá rosálsz a gyönyörűségtől, ha nem, akkor unottan legyintesz az ismerős zörejekre.
Engem megvett.
Miben más, mint a többi MMo?
Több dolgoban is. Elsőre a történetvezetést emelném ki. Másodsorban a Bioware sikeresen beemelte az MMO-jába a leginkább Mass Effectben megismert companion rendszert. A párbeszédek alatt két lényegi dolog történhet. 1: sötét oldal/világos oldal pontokat kaphatsz, illetve a companionod veszíthet, nyerhet "kötődést". Minél több van, ad küldetéseket, beszélget veled, elhív a kabinjába egy pásztorórára, stb. Kasztonként 6-7 társat lehet a történet alatt "felcsípni". Ellenben ez nem automatikus, néhány nem áll be hozzád, ha úgy döntesz. Persze, dőreség nem telezsúfolni a hajód hűséges követőkkel, ha engem kérdezel..
Jellem
Már többször utaltam erre a világos oldal/sötét oldal dologra. Ahogy írtam, ha nagyon-nagyon kegyetlen, gonosz, rátari és pukkancs vagy, sötét oldal pontokat kapsz: Sajnos, az SW bipoláris világképe szerint akkor GONOSZ vagy. Nagyon, És csúnyulsz. Sápadt leszel, felreped az arcbőröd, és a szemeid sárga/vörösben pompáznak. Ez játéktechnikailag is fontos, ugyanis pár tárgy kitétele, hogy legyél vagy nagyon gonosz, vagy nagyon galamblelkű. Nyilván, ha olyan kísérőd van veled, aki jóságos diplomata, és te egy bukdácsoló Jedi Consular vagy, akkor bizony hamar meg fog utálni, látván, hogy a harmadik ártatlan civilt mészárolod le..
Cooperative
Ha csapatban vagy, márpedig ez MMO esetén gyakran fordul elő - akkor u.n. Social pontokat kapsz. Ha beszélgetsz a másik játékossal, akkor is. Leginkább a PvE tartalom alatt csorog ez, és bizony, soc. ponton lehet különleges ruhákat, ajándékokat venni, így nem elhanyagolható sem. Amikor csapatban bementek egy olyan területre, ami csapatot is igényel (WoW-ban Insta, itt Flashpoint), akkor a szereplőkkel ugyanolyan történetet játszol végig, és ugyanúgy szerezhetsz dark side/light side pontokat, de mindig véletlenszerű, hogy ki kinek hogy válaszol. Pl.: Egy kapitány elárulja a partit. Válassz: megölöd, vagy nem. Rhilen dob: 70. Balázska dob: 100, megöli. Social pont jár a magasabb dobásért (Rhilen: 2, Balázs 4), és 100 Dark side pont Balázsnak (Rhilennek 100 light side). A kapitány megmurdel, és a flashpoint története e szerint megy tovább.
Legacy
Alapvetően szeretnék több karaktert, un. "alt"-okat indítani. WoW-ban nagyon sokat healeltem, és DPS-eltem, és hiányzik az "elbújok és hátulról ledöflek" nindzsa játék is. Az SWTOR készítői belegondoltak, mi teszi igazán egyedivé (többek között) a szappanopera univerzumot. Igen, a családi kötelékek! Áj Em Jór Fádör! De szerintem a Fett családról is lehetne beszélni..
Szóval az alt karaktereket családi viszonyba lehet elhelyezni. Ez azért jó, mert mondjuk egyes képességek örökölhetőek, akárcsak speciálisan összerakott felszerelések. Milyen jó is, ha a kemény katona félretolva a kifogyott puskát, elkezd az erővel kavicsokat csapdosni a gaz ellenfélre? Ráadásul választhatunk családnevet, és azt fogja az alt karakter viselni.
Mitől rosszabb, mint a többi MMO?
Nem rosszabb, hanem új. Egy 6-7 éve futó, még élő MMO-hoz viszonyítva kevés a tartalom a játékban. Főleg a PvE tartalom kevés, a 2+1 raid (Operation) végjáték zsenge, ráadásul egy mai guild hamar lefarmolja. Kevés a PvP tartalom is. Mint induló játék, így óhatatlanul is hátrányban van a többivel szemben. jelenleg 4 nyílt arénája van, ahol csapatok harcolhatnak egymás ellen, de nincs 1v1, 2v2 rendszere, továbbá hiányzik a ranglistás lehetőség is. A PvP része így a többihez (főleg a Warhammerhez hasonlítva, ahol a PvP a király) iszonyatosan kevés.
Én nagyon jól elszórakozom vele. A hangulata egyedülálló, az élő környezete príma. A története magával ragad, és nem sematikus, vagy ha azt gondolod, hogy az, akkor jön majd a svédcsavar.. A jóságos jediknél is léteznek intrikáló korrupt mesterek, a veterán zsoldost is elárulhatják a társai, és a semleges fejvadászt is belesodorhatják a köztársaság belvillongásaiba..
A Bioware-t ismerve, ez egy príma játék lesz. Jelenleg is folyik egy globális kampány, a Tatooine-on elszabadult vírussal, ami azt eredményezi, hogy a legtöbb karakter a homokdűnék között keresi az ellenszert az ismeretlen betegségre.. és fertőződik meg, s válik Rancor szerű szörnnyé.. |
| posted by Dreamer @ 2:15 |
|
|
|
| 2012. április 16., hétfő |
| Boldog születésnapot, Charles! |
1889 Április 16.-án született a filmművészet egyik (ha nem a legnagyobb) alakja, 123 éve. Kivételes akrobata, a szülei cirkuszban dolgoztak, s ő is ott nőtt fel. Feltalált egy filmbeli archeatípust, amit a mai napig másolnak a „nagy” és modern hollywoodi filmek. Megérte a némafilmet, ÉS a hangosfilmet is, kesztyűt dobott Hitlernek. 1973-ban Oscart nyert, a saját rendezésű filmjével, és elmondható, hoyg a legnagyobb alkotásait mind maga rendezte. SOHA nem használt dublőrt, a jeleneteiben gyakorta az életét kockáztatta egy-egy mutatványnál. Kivételes táncos is, és a mai napig igazán egyedülálló gondolatokkal ajándélozott meg minket. Olyan filmekkel, amiket érdemes (sőt, kell) kockáról-kockára kielemezni. Mind a kamera előtt és mögött is hatalmasat alkotott. 11 gyermek apja, Svájcban született és halt meg. Temetése után 3 hónappal ellopták a földi maradványait.
Egyik legnagyobb monológja a Diktátor című filmjéből:
I'm sorry but I don't want to be an emperor. That's not my business. I don't want to rule or conquer anyone. I should like to help everyone if possible; Jew, Gentile, black men, white. We all want to help one another. Human beings are like that. We want to live by each others' happiness, not by each other's misery. We don't want to hate and despise one another. In this world there is room for everyone. And the good earth is rich and can provide for everyone. The way of life can be free and beautiful, but we have lost the way. Greed has poisoned men's souls; has barricaded the world with hate; has goose-stepped us into misery and bloodshed. We have developed speed, but we have shut ourselves in. Machinery that gives abundance has left us in want. Our knowledge as made us cynical; our cleverness, hard and unkind. We think too much and feel too little. More than machinery we need humanity. More than cleverness, we need kindness and gentleness. Without these qualities, life will be violent and all will be lost. The aeroplane and the radio have brought us closer together. The very nature of these things cries out for the goodness in man; cries out for universal brotherhood; for the unity of us all. Even now my voice is reaching millions throughout the world, millions of despairing men, women, and little children, victims of a system that makes men torture and imprison innocent people. To those who can hear me, I say "Do not despair." The misery that has come upon us is but the passing of greed, the bitterness of men who fear the way of human progress. The hate of men will pass, and dictators die, and the power they took from the people will return to the people. And so long as men die, liberty will never perish.
Soldiers! Don't give yourselves to these brutes who despise you, enslave you; who regiment your lives, tell you what to do, what to think and what to feel! Who drill you, diet you, treat you like cattle and use you as cannon fodder! Don't give yourselves to these unnatural men---machine men with machine minds and machine hearts! You are not machines! You are men! With the love of humanity in your hearts! Don't hate! Only the unloved hate; the unloved and the unnatural. Soldiers! Don't fight for slavery! Fight for liberty! In the seventeenth chapter of St. Luke, it is written that the kingdom of God is within man, not one man nor a group of men, but in all men! In you! You, the people, have the power, the power to create machines, the power to create happiness! You, the people, have the power to make this life free and beautiful, to make this life a wonderful adventure. Then in the name of democracy, let us use that power. Let us all unite. Let us fight for a new world, a decent world that will give men a chance to work, that will give youth a future and old age a security. By the promise of these things, brutes have risen to power. But they lie! They do not fulfil that promise. They never will! Dictators free themselves but they enslave the people! Now let us fight to free the world! To do away with national barriers! To do away with greed, with hate and intolerance! Let us fight for a world of reason, a world where science and progress will lead to the happiness of us all. Soldiers, in the name of democracy, let us unite! |
| posted by Dreamer @ 0:57 |
|
|
|
| 2012. április 11., szerda |
| Kepes András - Tövispuszta |
Történt, hogy szabadságon voltam, és az első nap reggelén felrobbant a gépem tápja. Így "kénytelen" voltam azokat a könyveket elővenni, amiket már rég elkezdtem és nem tudtam befejezni, vagy el akartam kezdeni, csak a virtuális függés gonosz manóként elrabolt tőlük.
Így prioritást élvező kölcsön kötettel kezdtem, a Tövispusztával. Kepest a tv-ből ismertem, nagyon szimpatikus, jó humorú és jámbor embernek, nagyon jó és igényes beszélgetős showkat vezetett. A "Desszert" amúgy is az egyik kedvencem volt.
De vissza a könyvhöz. Alapvetően "Tövispuszta", alias Szentágostony történetét meséli el, illetve azokét, akik az első világháború után éltek ott. Időben elég hosszú korszakot ölel fel, és pár fejezet erejéig elhagyja Tövispusztát, megjárja a német megszállás előtti Párizst, az ´56os Budapestet, és bemutatja a 70-es évek Magyarországát, a város-falu párhuzammal. Kicsit kitekint Erdélybe, és az utolsó fejezet napjainkban játszódik. Több szereplő szemén keresztül vezet minket végig, s azok gyerekin és unokáin át.
Amiért érdekes a regénybe oltott sok-sok történet, hogy nem tudom nem elhinni, hogy ne volna igaz történet az egész. Annyira emberi. Esendő, bájos, szörnyű, és önző. Egy interjúban Kepes elárulta, hogy az ő családja története is, persze, álnéven, és ő maga is szerepel a regényben, de nem árulja el, kicsoda. Azért az utolsó fejezet nézőpont váltása elég sokat elárul, de oda se neki.
Alapvetően azt hittem, ez egy bájos és jópofa könyv. Egészen addig, amíg arcul nem ver, és ki nem ragad a negédes falusi idillből. Jól írta a hátlapon: "Ahogy elnézem, jó mocskos kis történet lesz, tele vicsorral és könnyes röhögéssel, szerelemmel, gyilkossággal, barátsággal és árulással, fordulatokkal és közhelyekkel. "
Külön piros pont a szerzőnek, hogy nem foglal állást, és kínosan nem minősít, még a szereplői sem. Egyedül az utolsó fejezet, ami ebből a szempontból is kilóg a sorból, de nem tolakodóan. Így nem ítéli el a nyilasokat, az ÁVH-t, a szovjeteket, a nácikat, akiket elvitt az autó és akik elvittek az autóval. Nem ítéli el az avantgarde művészt, és a tenyeres-talpas földművest. Sőt. Az egyik szereplő politikai rendőr, és mégis a legszerethetőbb karakter.
Onnan tudom, hogy jó a könyv, amit befejezek, hogy sóhajtok egy nagyot, és elrévedek messzire. A Tövispuszta után megborzongtam. És egy apró, kicsi pillanatra elkaptam a saját életem, és láttam a könyv egy fejezetében. Félelmetes érzés.
Ajánlom MINDEN barátomnak, kivétel nélkül. |
| posted by Dreamer @ 6:20 |
|
|
|
| 2012. április 3., kedd |
| Here comes the rain again |
Zajlanak az események. A hétvégén nálunk volt Barbi unokaöccse. 11éves kis krapek, aranyos, csak kicsit furcsa. Persze, a "normális" az magamra vonatkoztatva lehet, hogy kicsit más, mint az átlag. Én ugyanis akkor másik világban éltem, mint a miénk. GI Joe, Transformers, és sok ork lekaszabolása. de legalábbis a kovbojfilmek és dübörgő tankok kötöttek le.
Mentünk Nemzeti Múzeumba, ami érdekes volt. Egyrészt a koronázási ékszerek tárlat három ládából és a palástból áll. Nyilván kevés, de legalább érdekes. 5 percig. Az Árpád ház-török bejövetel nem volt rossz. De valahogy hiányzott. Nem volt nagy durranás, nem volt semmi olyan, amire úgy emlékeznék, hogy "váó, az milyen szép volt". Unalomig ismert tárlat, rozsdás szablyákkal, és faragott székekkel. Nem vagyok művészettörténész, mosolygósan végigsétáltam, megnéztem mindent, de nem nyűgözött le. Érdekesek voltak a korabeli pénzérmék, az aranybulla másolata, egy-két kódex lap, vagy az a két modell. Szent György szobra jó replika, és ennyi. Semmi különös. ereklyetartók voltak, de ereklyék nem. Két teljes vért és egy sodronying. Ó, és a minden tankönyvről visszatekintő Mátyás dombormű.
Szerintem ez édeskevés. Nyilván nem a British Museum, vagy a kairói Nagymúzeum tárlatát várom, de ez nekem nagyon-nagyon kevés volt. Ráadásul ennyi. Nem volt más tárlat, a sajtófotó kiállítás ugye nem a Nemzeti szüleménye, és külön belépős. Így azt hiszem, 5-6 évre eleget láttam itt, és nem is fogok visszamenni egy ideig.
Utána Auchan-ba mentünk. Dunakeszire. Nomármost, tudni kell rólam, hogy utálok vásárolni. Nem is kicsit. Így érthető, hogy amikor Barbi azt mondta, hogy nem azt vesszük meg, amire szükségünk van, hanem végigmegyünk.. soronként, akkor nem érreztem jól magam. És itt az első bökkenő. Kezdem úgy érezni, hogy ebben a kapcsolatban az én potom és buta kis igényeim nem igazán kapnak teret, minden esetben az van, amit ő akar, vagy ami neki tetszik. Kezdek morcos lenni.
Auchan túrát túléltük, még a szélvihar előtt hazaérve, és játszottunk egy ghostcastle partit. Az első negyeden sem tudtam túllépni, így nem volt nagy sikerélmény a dolog. De legalább időben lefeküdhettem aludni.
Hétfőn a viharfelhők tovább gyülekeztek, újabb vitákkal, amiket máig nem értek teljesen. Mármint az akkor éppen aktuális baját igen, de hogy miért kell szarrá rágni egy délutánon keresztül már nem. Azt hiszem, a homlokomon marianna árok mélységű ráncok kezdenek kialakulni. Estére már azon kaptam magam, hogy öntudatlanul is dobálom a fülhallgatót, holott csak le akartam rakni a polcra, ami elég rossz jel.
De legalább kitisztítottuk a mélyhűtőt. Érdekes mennyiségű jég volt benne, azt kell mondanom.
Ma reggel pedig ismét le lettem oltva, és újfent az én hibám. Állítólag. Így azt hiszem, nem leszünk jóban egy ideig... |
| posted by Dreamer @ 0:03 |
|
|
|
|
