| 2011. június 29., szerda |
| Look mammy, there´s more plain up on the sky 2011.06.30. |
Innentől nincs több koncert, életem koncertélménye egyenlőre letudva. Sokáig nem hiszem, hogy lenne még egy Pink Floydot utolérő banda, vagy Roger bácsi, aki ennyire meg tudna mozgatni. A koncert alatt majdnem bőgtem a gyönyörűségtől, az összes számot végigénekeltem. Mintha nem is én lennék.
Melóhelyen ma statisztikázom, és számokat bűvölök, ebbe belefér még az mp3, és úgy döntöttem, hogy Falből soha nem elég, úgyhogy "goodbye blue sky".
Ráadásul tegnap este isteni zsugaparti volt. Az Örök üzdelem során a kezdeti szakaszban a kamarilla hercegei alaposan megleckéztették a Ravnos hordát, sőt Joaquim Amaya karját le is tépte dühébe Calebros mester. Utána az afrikából betelepült feketék szétépték a hercegeket, és a Tzimisceket, és egy ÓRIÁSI hiba folytán nem tudták a ventrue antitribukat is lemészárolni. Így a Tzimisce al délcegen állt sokáig, de a ventrue lovagok keresztül robogtak rajtuk. |
posted by Dreamer @ 23:57  |
|
|
|
| 2011. június 28., kedd |
| levélke a csúszdákról |
Anyám kérdezte, én meg írtam neki. Lustaságból postolom, csak úgy:
Először kicsit féltem, hogy Ami majd nem érzi jól magát, hiszen a vidámparkban is küszködött a hullámvasúttal. Nincs messze Káposztásmegyer, autóval kb. 10-15perc alatt odataláltunk, és szerencsénk volt, mert nem voltak sokan. Kaptunk egy fura kis óra szerű karkötőt, amiben volt egy chip, és az érzékelte, merre járunk, mit veszünk. Ott ebédeltünk, és helyben fizetés helyett csak CSIPP, és a kijáratnál ott a számla.
Az első csúszda nagyon kis „bevezető” volt. Egy nagy kék úszógumiba kellett beleülni, és azzal csúszni. Volt rajta két kapaszkodó, és a még a kicsit nagyobb (nálam jóval nagyobb) emberek is kényelmesen elfértek rajta.
A csúszda egy barlangba kanyargott, vízesésekkel, pálmákkal, majd a végén egy medencében ért véget. Ami nagyon rákapott az ízére, háromszor is nekiment.
Utána kipróbáltuk a „hagymát". Tulajdonképpen kívülről tényleg egy óriási hagymára hasonlított. Egy zárt cső vezetett bele, ahol a lendület miatt körbe-körbe ment az ember, míg a sebessége elfogyott, simán kipottyant az alján.
Eztán nem volt megállás, felmásztunk a négy-öt emeletes „szörnyűségekre”. Hat óriási csúszda, és Ami itt is derekasan helyt állt. Volt itt olyan, mi a fentebb említett hagyma, csak „UFO”-nak keresztelve – nyilván a mérete is sokszorosa az előzőnek. Előnye, hogy a lendületet adó cső sokkal hosszabb, lehet kurjongatni, és voltak kétszemélyes „úszógumik” is. Itt egyébként csak ilyen gumival lehetett lemenni.
De pl. a „Kamikaze” vagy a „varázsszönyeg” elnevezésű csúcsrémségek azt hiszem nálad már kiverné a biztosítékot. Ezeken volt a legtöbb „leg” jelző. Leggyorsabb, legmagasabb, legizgibb, legprüszkölősebb. TERMÉSZETESEN nekem ezek tetszettek a legjobban.
Sokat pihiztünk is a különböző masszírozós medencékben. Szerintem te fogtál volna egy könyvet, és engedted volna végig a derekadra a vízsugarakat.
A végére még a napra is kifeküdt a bagázs. Volt egy kis szél, ami nagyon kellemes érzetet adott. Sajnos, egyedüliként nem volt kedvem lázadni és a napozás zavarása céljából én is odatelepedtem a többiek mellé – összesen négyen voltunk. Így lett egy kis színem, de nem égtem le. |
| posted by Dreamer @ 6:13 |
|
|
|
| 2011. június 24., péntek |
| . |
| Hanna kritika a filmdroidról. Ők is 70%ot adtak rá, most büszke vagyok magamra. |
| posted by Dreamer @ 5:41 |
|
|
|
| 2011. június 23., csütörtök |
| Kezdődik |
A fejem zsong, a gyomrom émelyeg, vihar jön, és cégen belül elültem (felültettek) egy fincsi szopórollerre. De az állapotom nagyjából reprezentálja azt a projektet is, amiben épp ringlizem. Örülök, hogyne örülnék, végre kiélhetem magam, amiben tényleg jó vagyok, beszélhetek sokat angolul, tárgyalhatok osztrákokkal, és hallgathatom a franciákat. Mag a szituáció olyan, hogy jelenleg bizonyos csalánnal fogják verdesni a "mi" (azaz a csapat) hímtagját csapdosni.
Viszont tök jó fejek a franciák, és tetszik, ahogy gondolkodnak (ha üszkösödik a balkéz, vagy vágjuk le, vagy vizsgáljuk meg a szerződésünk a végtaggal, hogyan vehetjük rá, hogy meggyógyuljon, vagy a korábbi végtagot vegyük rá, hogy segítse a mostanit. Imádom) |
| posted by Dreamer @ 7:26 |
|
|
|
| 2011. június 22., szerda |
| Flmek |
A Pap - Háború a vámpírok ellen
Ez a film rossz. Nagyon rossz. És nem csak szimplán az, hanem sunyi is. Amikor egy pillanatnyi kis ötlet, vagy fantázia felmerül, a rendező gyorsan valami látványosnak szánt bunyóval sikálja el a remény pici lángját. Gonosz mézesmadzag, semmi több. Az hagyján, hogy slow-motion wire-fu az egész (és ettől kéne látványosnak lennie), de még az is rossz. A kedvenc jelenetem, amikor hősünk ugrik egy hatalmasat a reá rohamozó übernagy vámpír-gólem-dinoszaurusz izé felé. A hősnő felkap pár követ és arra hajítja, és a pap a levegőben száguldó köveken dobbant, és nyer lendületet. Természetesen pergő-forgó kamerával, lelassítva, kinagyítva, jó hogy nem csillog!
Lehetne jó is. De nem az. Komolyan drukkoltam a gonosz vámpír terminátor kovbojnak, de sajos, ahogyan borítékolható volt, sablonos filmnek sablonos a kimenetele is.
De jobb, mint a tvájlájt.
IMDB: 10/5.7
Szerintem: 10/3
A lány és a Farkas
Alapjába véve ezt a filmet vártam. mindig is szerettem a klasszikusok újraértelmezését, és mindig is imádtam utálni a Tvájlájtot. Nos eme utóbbi "remek" rendezője jegyzi a Piroskát is. DE! (vegyünk nagy levegőt, vájunk pár másodpercig, hatásszünet..) DE! Ez nem rossz film! Nem is jó, de nem pocsék. Élvezhető popcorn movie, vasárnapi matinéra. Lehet benne találgatni, ki a gonosz vérfarkas, melyik pasi lesz a befutó, és hogyan hal meg az amúgy szimpatikus inkvizítor bácsi. Az ügyeletes szerelmi háromszögben tetszik, hogy nem is bonyolult igaziból, mert a film közepénél az aktuális "nem annyira jó fej" pasi simán odaveti, hogy "ja, ha nem kellek, akkor ne is nyaggassuk egymást", és hoca vissza az eljegyzési karkötőt (karkötő wazz). Ráadásul innentől sokkal szimpibb lesz, mnt a befutó vezérhím. Ráadásul itt férfias munkájuk van (Favágó/kovács) bár még midig eléggé transzszexuálisak a jóképűnek szánt amorózók. Ellentétben a tvájlájttal a női főszereplő határozottan jó bőr, a farkas ezerszer ijesztőbb, mint a többi hasonszőrű blöki. Jah, és plusz pont: nem találtam ki, hogy ki is a gonosz toportyán.
IMDB: 5.0
Szerintem. 10/6.5
Hanna - Gyilkos Természet
Amikor a kis tini leveri a gonosz nagy szkinhedet. De banyek, Eric Bana és Cate Blanchet! Ja, a film? Nem rossz. Határozottan kellemes, az az érzésem volt, hogy nem is amcsi film, hanem európai. A rendező furcsán bánik a zenével. Vagy abszolút nincs, hosszú jeleneteken át, vagy hirtelen pumpáló techno lesz (pro-agressive). Valamint a film játszódik a tajgán, Marokkóban? Spanyolországban, majd Németországban. Sokszor van felirat - már csak ezt se csipázhatják az amcsik. A sztori egyszerű, mint a jancsiszeg, és a fentebb említett két színész ismét nagyot alkot. Furamód a fontosnak hitt szereplőket is kinyírják. A kislány pedig. Hát nem tudom: Azt értem én, hogy erősebb a többinél, de azért ez nyilvánuljon már meg némi izomerőben is, egy pillekönnyű kiscsaj ne boxoljon már le minden gonosz gengsztert.
Nem könnyed, de nincs mondanivalója. Inkább csak depresszív film.
IMDB: 7.2
Szerintem: 7 |
| posted by Dreamer @ 4:47 |
|
|
|
| 2011. június 19., vasárnap |
| Woodkid: Iron |
Deep in the ocean, dead and cast away
Where innocence is burned, in flames
A million mile from home, I'm walking ahead
I'm frozen to the bones, I am...
A soldier on my own, I don't know the way
I'm riding up the heights of shame
I'm waiting for the call, the hand on the chest
I'm ready for the fight, and fate
The sound of iron shocks is stuck in my head,
The thunder of the drums dictates
The rhythm of the falls, the number of dead's
The rising of the horns, ahead
From the dawn of time to the end of days
I will have to run, away
I want to feel the pain and the bitter taste
Of the blood on my lips, again
This deadly burst of snow is burning my hands,
I'm frozen to the bones, I am
A million mile from home, I'm walking away
I can't remind your eyes, your face |
| posted by Dreamer @ 2:02 |
|
|
|
| 2011. június 17., péntek |
| Van valami bajom |
Csak nem tudom, mi. Amikor emberekkel kellene találkozni, mert fontosnak érzem magam, akkor nincs rá lehetőség. Amikor van, akkor nem akarom fontosnak érezni magam.
Amikor reggel rosszkedvű, nyűgös és levert vagyok, délután vidám,. Amikor délelőtt mosolygósan ébredek, szeretem a reggelt, akkor délután vagy este kapok pofont.
Amikor sétálni szeretnék, mozogni, futni, rohanni, akkor egész nap programom van, lélegezni nincs időm. Amikor hazaérek idejének előtte és enyém a délután, akkor csak bambulni akarok.
Amikor érdekel, nincs eredmény, amikor nem, akkor van.
Ha akarok kreatívkodni, akkor ezer ötlet kalapál a fejemben, de mire papírhoz jutok, eltolom az egészet messzire, sarokba lököm, és hagyom, hogy szétessenek a világ-morzsák és megegyék a nem létező semmi egerek.
Amikor kedves akarok lenni, akkor a többiek bunkók, amikor elegem van, és leszarom, akkor megpróbálnak kedvesek lenni velem.
Ha kedvem van, a világnak nincs, ha nincs, a világ akarja, hogy legyen.
Hétfőn van energiám, de a világnak nincs, pénteken engem hagyjanak békén, de a világ ráz.
Örülök, hogy a nyikhaj suttyók nincsenek az utcán, így legalább ők is örülnek velem, mert nyáriszünet van. De ha be akarok szabadulni valahova, ami ritka, akkor tele vannak.
Nem akarok menni, d emuszáj, menni akarok, de elhalasztják.
Enni akarok, nincs otthon semmi, nem vagyok éhes, akkor két, rövid távon megromló kiló kenyér vár.
Mindig az kell, ami nincs, mindig az nem kell, ami van.
Kéne egy kis szünet, de arra még egy hónapot várnom kell, mert akkor lesz szabi, és víz. Igen, vizet akarok.
De ahogy ismerem a tökfejem tulajdonosát, akkor majd nem kell.
Blogot sem akarok írni, mert egy hét alatt 3 ember vetődik ide. A magam gyönyörűségére meg most nem kell. Amit le szeretnék írni, az meg banktitok, és/vagy a három vendégből három sértődne meg.
Ja, érdekes megnézni, milyen keresőszavakkal találnak rám, és mennyi időt töltenek itt. Elárulom: 40 mp-t.
Úgyhogy csá, majd írok. Ha kedvem lesz (de akkor nem lesz). |
| posted by Dreamer @ 7:14 |
|
|
|
| 2011. június 14., kedd |
| Gárdos Péter: Hajnali Láz |
Azt hiszem, nagyon helytelenül, könyvajánlót, könyvélményt a legritkább esetben írok. Ejnye, Balázska. Pedig viszonylag gyakorta és sokat olvasok, igaz, többnyire ponyvát.
Szóval Gárdos Péter. Valószínűleg az első és mindezidáig egyetlen regényét soha nem olvastam volna el, ha nem ismerném az úriembert távolról, a feleségét egy kicsit közelebbről. Ugyanis Gárdos Anikó az én anyukám egyik legjobb barátnője volt évtizedeken át. Utána szép lassan eltávolodtak egymástól. Nekem is több alkalommal volt lehetőségem beszélgetni vele.
Péter, ő igaziból filmrendező. Az ismeretség okán két díszbemutatóján is részt vehettem (ez később fontos lesz), az "Utolsó Blues" és a "Porcelánbaba" vetítésein. Ő rendezte többek között a "Szamárköhögést" és a "Skorpió megeszi az ikreket.."
Az apropója, hogy megírta a könyvet az édesapja halála volt. Őt láttam az egyik fent említett eseményen. Igaz, akkor semmi (de az ég´egyatta világon semmi) jelentőséget nem tulajdonítottam neki: Anyám odasúgta, hogy auswitzt túlélt zsidó bácsi.
Maga a könyv arról szól, hogyan ismerkedett meg az író apukája anyukájával. Annyira igaz történet, hogy ez két ember házasságukat megelőző hónapokban vagy 30 levelet váltottak, és ezekből szemezget, szinte szó szerint, a könyv.
Nem, semmi koncentrációs tábor nincs benne, csak kicsi. Ugyanis a regény színhelye Svédország, ahova szállítják az embernek csúfolt 25-30 kilós csontvázakat, gyógyulni. Itt egy halálos tüdőbeteg fiatalember elhatározta, hogy halála előtt megházasodik. Megszerzi az összes, Svédországban kezelt magyar nő tartózkodási címét, és levelet ír nekik. Mindegyiknek ugyanazzal a szöveggel, csak a megszólítás más. 114 ilyen levelet ad fel, arra fele válaszol, és abból kiválaszt egyet.
Alapvetően romantikus regénynek mondanám, extra ízt ad az olvasásban, hogy igaz. De ha még nem volna az, akkor is szép történet. Jól, bár kissé dagályosan megírva. Ha helyesen számoltam, kb. 6 hónap eseményeit írja le (illetve az utolsó fejezetben van egy kis ugrás, míg az utószó nyilván az író ajánlása, és a regény története).
Olvastam én már JÓ romantikus regényt (Remarqu pl.), és ez is az. A személyes ismeretség miatt is, de műértőként is. Ha jól tudom, egyébként, Péter meg szeretné filmesíteni, így azt külön várom.
Origo a készülő filmről
Bookline |
| posted by Dreamer @ 0:32 |
|
|
|
| 2011. június 7., kedd |
| Paintball |
Kitaláltuk nagyon bátran, hogy kiírunk egy király ösztönző-programot: Aki átlagon felül teljesít, azt elvisszük paintballozni. Nyilván nekünk, osztályvezetőknek is cél volt, ha az embereink elérik a kitűzött normákat, akkor mi is mehetünk.
Mentem.
Pestszentimrére, az Extrém paintballklub pályáira. Na hiszen, negyven lúzer, irodaérlelt seggű bankár befut, már láttam a helyi arcok szemében: sírni fogtok bazzeg! Ennek ellenére rendkívül segítő készek és lazák voltak. Szerencsére abba a csapatba, pontosabban azokhoz az emberekhez kerültem, akikkel szerettem volna, így elsőre azt gondoltam: dicsőségünk elkerülhetetlen! Véres tetemek tengerébe fogok gázolni, és a kis festékgolyóm hitetlenkedő sikolyokat fog fakasztani! WAAAGH!
Mondták a szabályokat: maszkot nem kéne levenni, csak egy erre kifejezetten kijelölt zónában. Ugyanis lehet, hogy csíp, ha a szemed helyére villámműtéttel kis piros festékpatront ültetnek. Érvényes találati felület: törzs. A srác hozzátette, hogy igen, a karok alatti rész is a törzs része, de a kar már nem, a láb már nem. Előre vizionáltam, hogy valakit úgy fogok kínozni, hogy ellövöm az ujjait. Utána a lábfejét (úriember tökön nem lő). Elmesélte, hogy miként működik a puska, és hogy miként szokott beragadni. Értem én, és még hasznos is volt (ugyanis menet közben egyszer beragadtam, de félelmetesen penge agyam szemvillanás alatti helyzetfelmérést követően kikalkulálta, hogy ki kell biztosítani a fegyvert, hogy lőjön).
Az első menet egy gyorspálya volt, gyakorlatilag bemelegítési célzattal. A helyiek azt mondták, ez arra lesz jó, hogy átessünk a "lelövés" procedúrán és szokjuk. Elfoglaltuk a pozíciónk, és indulás! (Autó)duda szó jelezte a hentelés kezdetét. Persze, az a három-négy ember, aki látott már puskát előreszaladt.Én lomhán követtem őket, fhu bazz, itt futni kell? Persze, érdekes élmény volt, hogy golyók süvítenek a fülem mellett. Nem tréfadolog! Anyátok! Bebújtam egy kábeldob mögé és és kb 20 lőszert indítottam útjára tökéletesen feleslegesen. Szerencsémre az a két marha is, aki engem lőtt. Utána észrevettem, hogy a kábeldob közepén van egy lyuk, ami keresztül lehetne sorozni a gaz ellent! TERMÉSZETESEN vagy a kábeldob belsejét festettem narancssárgára, vagy a szélét, NEM lehetett átlőni rajta. Vagy én voltam béna. Nagyon béna. Miközben ezzel kísérleteztem, állóháborúba torkollott a buli, pár visítást hallottam, meg egy "Megvan a Milán!"-t. Szegény Milán. Utána fájt a kezem, valaki belelőtt. Hé, ezt én akartam!
Majd mellkason, de nem tudom, hogy és ki, mert azt hittem, fedezék mögött vagyok. Hány katona halhat meg így vajon? Sajnos a festékpatron lepattant, így megfosztott ettől a gyermeki örömtől, hogy mutogassam a találat helyét, és kisétáltam. Rendkívül büszke vagyok magamra, mert sunyi szetitaként lapíthattam volna, hiszen nem látható találat volt.
Gyors töltés és élménybeszámoló után indult a második menet, ezúttal egy kombinált nyílt terep/épület pályán. megbeszéltük a 20 fős csapatban, hogy 3as rajokra bomlunk és így mozgunk végig. Mi Bencével és Marcival Sunyin megkerültük az egyik épületet, hogy majd onnan rohamozunk. Bebújtunk ketten egy kábeldob mögé, és nagyon profinak éreztem magam. Elkezdtünk random lőni az ablakokat, ahonnan hallottuk, hogy pár "áldozat" pucol, és pánikol. Utána simán kilőttek. Most sem tudtam, hogyan, merről, mert TÉNYLEG kontrolláltuk az ablakokat, az ajtót. Fogalmam sincs, a mai napig. Ráadásul ismét semmi látható nyom nem volt. Felkeltem a fedezék mögül, megfordultam, hogy kisétáljak, és hátba lőtt valami jótét lélek. Pedig a fejem felé tartottam a puskát, és kiabáltam, hogy találat. Kösz bazzeg. Senki nem vállalta magára.
A második menet így a gyors pályánál is gyorsabban végigért, öt perc volt, na. Utána a társam is jött, akit HASON lőttek a fedezék mögött, úgy, hogy elmondása szerint magzatpózban kuporgott, hogy megvárja, míg nem lövik. Soha többet nem bújok be kábeldob mögé!
Töltés, élménybeszámoló. Isti és Heléna tarolt, fejenként 3-3 embert lőttek ki,és ahogy hallottam, nagyon szépen seperték végig az épületet.
Harmadik menet. Ismét Bencével álltam párba, és megbeszéltük, hogy a harmadik reinkarnációnkra nem akarunk hősök lenni. Egy "L" alakú épület jelentette a pályát, és megbeszéltük, hogy a kereszt-folyósónál fogunk campelni. Ráadásul Robi kívülről az "L" hosszabbik száránál beállt fedezékbe, és pont tudott minket fedezni, illetve az általunk figyelt részt be tudta szórni. A hátunkat védte két csaj, úgyhogy csak akkor lehetett baj, ha őket lekapják.
Bent a folyosót lőtték, István és Heléna beragadt, mire tényleges pozíciót vettünk fel. Engem rézsút lőttek, és egy külső épület ablakából, de ezúttal jól választottam fedezéket. Bence pedig az épület ablakain keresztül zavarta a másik csapatot. Robi lőtt mindenkire, aki mozgott.
Itt ragadt be a fegyver. Elővettem a titkos paintballpuska javító képességem, és sikerült ismét üzemkészre varázsolni a vasat. A próbalövéssel majdnem kilőttem Bencét, kicsit megijedt. Ez amúgy hasznos, a menetek előtt is lőttünk egyet-egyet, hogy legyen töltény a csőben. Lehet, hogy volt értelme, nem´tom.
A patthelyzetet meguntam, és nagyon lapulva (először) kiléptem a folyosóra. Aki keresztbe lőtt minket, az abbahagyta, csak az ablakból tüzeltek. Ez egy nagyon kicsi nyílás volt, valószínűleg egy valaha volt klotyó szellőzője, amin még csajokat sem lehet kukkolni. Beküldtem pár lövést, amire csak azt értem el, hogy felém fordult a fegyver csöve, nosza, iszkiri vissza a biztonságos zónába. Mire beugrottam, hátba lőttek, és a megijedő Bence térden. Az ablakból biztos hogy nem, ki lehetett..? Naná, Robi volt, aki "fedezett" beleküldött hármat a hátamba! Így nem leszek hősi halott, tuti, hogy elégetik a hullám, nehogy kiderüljön a turpisság és hadbíróság elé állítsák Robit és Bencét!
Ez a harmadik volt a király menet a részemről, István kifogyott és azért baktatott ki. Utána kiderültek turpisságok: Az ablakból, amibe belőttem párat elég furmányosan tüzeltek. Maga a nyílás a fejük felett volt, és csak kidugták a fegyvert, valamint pajzsnak egy használaton kívüli lotyót felemeltek a puska mellé! Valamint a srác, aki a kereszt-folyósó lőtt minket azért nem tüzelt tovább, mert mikor visszalépett fedezékbe, hatalmasat esett, nem vette észre a küszöböt. Úgyhogy igazi veszély nem is volt, simán tudtam volna tovább kommandózni, ha Robi, az én drága Robim nem lő le orvul.
Jellemző módon nem lehet lemosni rólam a gyávaság bélyegét, hiszen négy lövés a hátamba, egy a kezembe. A két oldalsó nem látszódik, úgyhogy Balázska BIZTOS menekült a csatából, és a kommiszár végezte ki.
Élvezetes egy játék, és buli. Nem éreztük igazi háborúnak, tudtuk, hogy játék, és annak kiváló. Nem volt "CSALÓ!" felkiáltás, mindenki magáért az örömért játszott, ami nagyon jó érzés.Megyünk megint, magánba, egy bibi van: piszkosul messze van a VÁROS-tól.
Legközelebb lézerharc? |
| posted by Dreamer @ 6:48 |
|
|
|
|
