| 2012. június 25., hétfő |
| Dunakeszi-Piliscsév |
Klasszikus hétvége volt. Apáméknál hegesztettünk szombat délután, vasárnap Barbi anyukájánál Piliscséven.
Nagyon érdekes élmény volt, mondhatni, a két véglet. Dunakeszin a kicsiktől hihetetlen érzelmi töltést kaptam, Lacika és a kis Kati is a nyakamba borultak, gyerekhangon suttogták, hogy szeretnek. Ilyenkor a nagybátyó szobahőmérsékleten cseppfolyóssá válik és majd összekanalazzák. Kati 3 éves, csak hogy értsd. Ééés megint szuperállat vagyok, az én szülinapi ajándékom szerette a legjobban. Habos-babák, meg csilli-villi ruhácskák, az én kis fatáblás-öltöztethető balerínám vitte a prímet. Ah, és Tuti vadász úr is kint volt végig, és jól megdögönyözhettem. Tuti magyar vizsla, na.
Piliscsév pedig kicsit lehangoló volt, de a nap fénypontja kétségtelenül az volt, maikor megfürdettük a két kutyust. Na most ez nem volt annyira egyszerű, mert az egyik kutyus fél a víztől. De nagyon hősiesen hagyta, hogy - remegve habár- lelocsoljuk kannával, bedörzsöljük samponnal, majd ismét lelocsoljuk. A dörgölés már ment magától. Bezzeg Igor, a másik eb, harcászati segédeszköz, örült, csaholt, imádta. Ami jó. Az nem, hogy ezt mozgással tettte, nem egy helyben, így a kannákkal üldözni kellett a kennelben, és a sampont sem szerette mozdulatlan megvárni.
Jah, a szomszéd nagy arc volt. Parasztház, lepukkanva, de a sarokban a falra erősítve ott figyelt a 103cm-es sony plazma. Mondtam neki, istentelenül fáj a fejem. Ő mondta, van gyógyszere, kérek-e. Kérek. Akkor vegyigyümi, olyan 50 fokos lecsusszant. A fejem továbbra is fájt, de akkor ott, ebéd előtt, jobb lett a kedvem.
Barbi "meglámpázott" Bioptron izével. Nem hiszek semmilyen nem orvos által felírt gyógyhatású izében, de basszus, segített, enyhült a fájdalom. Nem műlt el, és itt placebóról aztán végképp nem beszélhetünk, de határozottan kibírtam utána 1-2 óráig. Érdekes.
Ó, kiestek az angolok. Szórakoztató meccs volt, sezretem a taktikus összecsapásokat. Tetszett az angol csapat játéka is. Szervezett, jól megtervezett védekezőjáték, amolyan "antifoci"-t toltak a srácok. Egy nagy hibával, amit úgy hívtak: Rooney. A svédek ellen lendültek bele a dologba, a Caroll-Walcott-Whelbeck támadótrióval, és az egészet felborították a túlértékelt bányászgyerekkel. Kár. Emelt fő, meg minden, de tény: az elmúlt 16 évben 7/6 alkalommal 11-es párbajjal estek ki. Netán gyakorolni kéne?
Melóhely meg döcög. Megyeget, de megint úgy érzem, oroszrulettezünk.
|
posted by Dreamer @ 7:05  |
|
|
|
| 2012. június 21., csütörtök |
| preparing to give a shit.. and its gone |
A nyár bekaphatja. Alig aludtam valamit, úgy, hogy amúgy is kicsavarva értem haza. Erre a buzi meleg miatt csak forgolódtam az ágyban. A nyúl esti műszakot tartott, és szintén hozzájárult, hogy properrelt játszott, gondoskodván figyelő tekintetemről. A nyúlpaprikás egy egészen élhető opciónak bizonyult.. Szóval most, tripla kávéval a belemben igyekszem osztályt vezetni, ami elég nehéz scenario. Hú, milyen szavakat ismerek, PERSZE, hogy Heroes óta. Hm, még hányinger is kerülget, jessz, HENT!
Asszem hetek óta.. hónapok óta nem ittam energia italt, de ma tervbe van véve, ha nem tudok ébren maradni, a csaj otthon letépi a fejem, és feltömi a seggembe, vagy galambokat etet vele. Amúgy is, ma kisállat kereskedésben etetett galambot. Kicsi pelyhes volt, így injekciós tűvel. Láttam filmet. Kettőt. Ajánlom
Életrevalók
Na végre. Egy film, aminek a főszereplője egy tolószékes fickó, és NEM, nem arról szól, hoyg jajjszegény, meg hogy embernek maradok, mert úgy a jó, NEM kell sajnálni, NEM kell sírni. És NEM AMERIKAI, hanem francia film. Van az újgazdag Philippe, aki gondozót keres maga mellé, és a gettó niga Driss, aki azért megy a meghallgatásra, hogy aláírják a munkanélküli papírját, hogy próbálkozott, de sajnos nem jött össze. Csak a segély kell. Brahiból, Philippe meg felveszi, csak hogy kicsesszen a hetyke kemény faszival.
Az Életrevalók egy rendkívül bájos, humoros dráma. Hiánypótló alkotás, érzelmi hullámvasút, és láthatatlan alagút. Nagyon jól egyensúlyoz a művészfilm és a tömegtermék határán. Klissés, mert ugye Drisst figuráját már megannyi buta humorosnak szánt amcsi szarban láttuk, annyi kivétellel, hogy kapunk egy adag valóságot vele. A francia gettó nem jó hely, ahol csöveznek az utcán, spangliznak és a srác táskájában vipera és pillangó piheg. Philippe pedig nincs jól. Mert meghalt élete szerelme, viharba nem szabad repülni. Főleg, ha ő vezeti a gépet. Nyaktól lefelé béna, és fantomfájásai vannak. Naponta kell masszírozni, pelenkázni, és örülni annak, ami megmaradt. Philippe görcsösen ragaszkodik az életéhez, és keresi azt a gyönyört, szépséget, ami még megmaradt neki. Nem hajlandó szomorú lenni, mégis, Francois Cluzet színészi játékának köszönhetően, folyamatosan zokogó szemekkel tekint a kamerába.
Apropó színészek: le a kalappal. Nem tudnék olyan figurát mondani, az utolsó mellékszereplőtől kezdve, aki ne hozná a kötelezőt. Profi munka, profi világítás, profi zene.
A film hangulata egyedülálló, utoljára talán az "Ébredések" során éreztem. Én kötelezővé tenném minden 18 évesnek középiskolában a filmet. Tanulják meg, hogy a handicappelt embert nem szánni kell, meg sajnálni, hanem ugyanúgy viselkedni vele, mint bárki mással.
IMDB: 10/8.5
Top 250-es film
Szerintem: 10/9
NAPOLA
Egy kicsit ódzkodom a németektől. Nem szeretem a zenéjüket (kivéve Rammstein), nem szeretem a humorukat, a sörüket, nem szeretem a nyelvüket. Nem szeretem őket, na. Elismerni elismerem őket, legyen az munkamorál, elhivatottság, fanatizmus. Amit csinálnak, az mindig rendben van.
A Napola egy vidámnak semmiképpen sem nevezhető kiképzőiskola neve, a II. Világháborúk során az elitet itt látták vendégül pár évre. Nem összetévesztendő a Hitler Jugend gyűjtőszóval, Napolába járni kiváltság volt. A főhős Friedrich egy szénlapátoló kis nyikhaj, baromi széles vállakkal. Egész jól bokszol, fel is figyel rá egy ambíciózus Napola tanár (épp az egyik ilyen ária kölyköt püföl szét), és behívja egy kirándulásra.
Ami tetszett, hogy egyben van a film. A tanárok, az ügyeletes gennygombóc rosszfiú kivételével nem szörnyetegek, hanem idealista katonák/kiképzők. Érdekes, mert a főhősök mind jajj, fujjdegonosz nácik, de mégis, van karakterük. Kevés a flat figura, és mindegyik mögött lehet egy kerek múltat sejteni. Pl.: a bajszos, nyikhaj tanár, aki tornáztat meg éleslövészetet tart. Gyáva, kicsinyes, pökhendi úrhatnám. Mégis, a színész érezteti, hogy ez a gyáva cenk érdekes múltat sejtet. Egy bigott vallásos anya, esetleg ő volt az I Világháborúban a "csicska", vagy valami hasonló. Vagy a körzetparancsnok. Egész életében az erőt tisztelte? Vagy az apja őt is elnyomta, ahogyan ő is a saját fiát? Bokszbajnok volt?
Szóval érdekesek. A táj gyönyörű, az operatőri munka rendben van. Akit érdekel Hitler cserkésztábora, az nézze meg a filmet, de az is, aki elfogadja, hogy odaát is emberek harcoltak. A Napola érdekes és tisztességes iparosmunka, a helyén van, de azért a költségvetése lehetett volna picit nagyobb. Ezt is vetíteném a 8.-osoknak.
IMDB: 10/7.4
Szerintem: 10/7.5 |
| posted by Dreamer @ 5:51 |
|
|
|
| 2012. június 18., hétfő |
| Utána megkeresett.. |
.. Gumipók, hogy lesz ez a konferencia. Állítólag már 10 éves az MTT és amolyan nosztalgiavonatot szeretne beindítani, nosztalgia bulival. És kéne a darab. Mert az nagyon jó volt, és kevésszer adtuk elő. Mivel kedvelem a fickót (itt is boldog szülinapot!) és a darabot is, gondoltam, miért ne? A tókíniták mondjuk kíméljenek, mert habár nagyon sok nagyszerű ember van arrafelé, többek-keveseket még kedvelek is, de mint programszervező/lebonyolító/intézményes kommunikációra abszolút alkalmatlan, és sajnos egyre strukturáltabb gondolkodásra késztet a munkahelyem, és egyre jobban utálom a pontatlanságot, és hebehurgyaságot. Mondom ezt úgy, hogy gonosz és elfogult vagyok. Mondom ezt úgy, hogy NEM látok bele az idei tábor szervezésébe, és maximálisan megbízom az idei főszervezőben (legalábbis ilyen téren mindenképp. Zsoltról el tudom hinni, hogy ha valaki két hetet kés egy projekttel, akkor fasírtot gyúr a lábujjaiból az illetőnek. Legalábbis remélem). Mondom ezt úgy, hogy még mindig sztereotip vagyok.
A próbákat összehangolni nagyon nehéz volt, és a sok nehézség dacára maximálisan meg vagyok elégedve vele. Kevés alkalmunk volt, és nagyon fáradtak voltunk, szinte mindig, de nemhogy szintre hoztuk magunkat, de még új ötleteket és beállásokat is sikerült finomhangolnunk. Celofán is nagyon ügyes volt, hamar hozta a karaktert. Nem volt Ádám, de szerencsére, nem is akart Ádám lenni. Még arra is volt időnk, hogy beszélgessünk, sörözzünk, és senki nem érezte kötelezőnek, vagy "kényszer"nek az egészet. Vagy jól titkolta.
Sajnos a sztereotip gondolkodásom beigazolódott a Nagy Esemény eljövetelekor. Én követtem el hibát, hogy dél körülre programot szerveztem, de alapvetően rugalmasak voltunk (muszáj volt). Egyedüli ellenségem a hátam és a nap, kiegyeztünk egy döntetlenben.
Maga az előadás a legjobbra sikerült, felrúgtunk egy közhelyes mondást, miszerint próbán alkoss 110%-ot, és akkor 100%os lesz a darab. Mi alkottunk 90%ot a próbán, és az előadásra értünk igazán össze. Tényleg kellett a déli lejárás, sokkal magabiztosabbakká lettünk.
A rendezvébny többi részéről nem tudok nyilatkozni. Sem a konferenciáról. Elég volt látni Ankalimon mikulássá vált arcát, Gumipók ezerfelé szakadt tudatát, vagy Eryt látni az előadása előtt. Bár egészen jól viselte.
A pár ritkán látott arcnak örültem, pl.: Dorw, Reni, Ádám, Neo, Dru stb. Hamar el is hagytam a buli helyszínét, több okból is. Egyrészt elfáradtam, haza akartam menni. Másrészt nem fizettem belépőt, és igazságtalannak gondoltam, hogy az előadás végeztével ott legyek. Harmadrészt meg nem voltam kumbajás hangulatban. A munka nagyon megterhelő volt a megelőző héten, és nem pihentem sokat. Így a hátam is figyelmeztetett, hogy ideje lenne vízszintesben lennem, hamar.
Így a végén gratulálok a szervezőknek, egy három napos tudományos, nemzetközi konferenciát nem lehetett könnyű összehozni, és annak különösen, hogy túlélték, bár ez még változhat. Gratula a társaknak, még mindig jók vagyunk. Gratula a rendező úrnak, kinek remélem összeáll a tudata a szíjjelszakító sok feladat után.
Rituális egérpöccintéssel így arhiválom a "Mória a padláson" mappát a desktopról, és ismét a "kamatkorrekció" Excellel fogok bíbelődni naphosszat.
Amúgy holnap Angol - Ukrán. Szerintem közel leszek a szívrohamhoz. |
| posted by Dreamer @ 0:48 |
|
|
|
| 2012. június 6., szerda |
| Diablo III konklúziók |
Most, hogy a Hell nehézségi szintet döngetem, pár dologra rá kellett jönnöm.
Aki nem játszott vele, és véletlenül erre tévedt, az nyugodtan olvasson tovább, már ha a SPOILER nem zavarja!
1; Történet
Ami elsőre lenyűgöző, másodszorra elég keserves. Tele van a sztori lyukakkal, blődségekkel és paradoxonokkal. Pl.: ha több ereklye segítségével fel kell támasztanunk egy varázslót, mert CSAK ő tudja, hogy hol van a Black Soul Stone, amibe a gonoszok lelkeit csapdába lehet rejteni.. Akkor hogy lehet, hogy Adria a boszi MÁR ELŐTTÜNK, és mindenki előtt ott volt és bezárta a lelkeket? Ha a második párbeszédnél kiderül, hogy Asmodan Prince Hakkar testét vette fel, miért nem csapjuk le ott? Me´nincs elég ikszpém? Valamint egy angyal, vajh miért arab musztafa? Tényleg, politikailag korrekt, de miért ARAB a mennyek egyik vezetője, fel nem foghatom. Valamint sekélyes az egész. Még ki se jött a játék, már tudta mindenki, hogy LEAH lesz a patás ördög, még akkor is, amikor a Blizzard mondta, hogy "who knows..". Persze. A záró videó pedig.. Semmilyen. MINDEGYIK korábbi játéknál borítékolhatni lehetett a csavart, és az ötletet a végére, itt meg.. Eljő az Angyalok és emebrek kora.. blabla.. együtt diadalmaskodunk.. blabla.. Mekkora blama.
2; Nehézségek.
Normal= Egy retardált hatéves is végigtolja. Játékidő: 10 óra
Nightmare= A Diablo II normal fokozata (Néha players 8 paranccsal) Játékidő: 12 óra
Hell= A Diablo II Nightmare fokozata, helyenként megszopat. Játékidő: 20 óra
Inferno = Mission Impossible. Hosszú hetek farmolása után SEM tuti, hogy Act III-ra át lehet menni.
Tehát.. lassú menetben is egy hét alatt végigviszem a játékot Hell-ig, ahol elkezdek szórakozni, nehéz lesz, kihívás, és ha azt végigtoltam, akkor... Fal. Ami zseniális volt a II.-ik részben, az, hogy a normal fokozat is meg tudott lepni (players 8 mellett, gondoljunk Durielre, vagy Act V barlangjaira), és hosszú hetekig is el tudtam szöszmötölni Nightmare-en. A pályák elég nagyok voltak, és idő volt a fejezeteket bejárni. Itt meg.. Egy-egy Act esetén ÉRZEM, hogy pár küldi csak azért van bent, mert nem tudtak mit kitalálni (ACt 1 - kardok összerakása, Act II Zoltan Kulle testmegtalálás). ACt III és IV rendben vannak, de ez utóbbi marha rövid.
Act III rendben van, időben, logikában is. Bár a Heart of sinek szétverése kicsit töltelék szagú, de mégis elviselem.
3; AH
Üvölt, hogy a Blizzard a Real Money Ah-ra vár. Hogy az INVFERNO-ra elégséges felszerelés itt fog visszaköszönni. S azt is lefogadom, hogy a Blizz teszi be ezeket a tárgyakat. "Akarsz Infernón játszani, köcsög? Fizess!". Valamint igen szomorú, hogy AH nélkül nagyon nehéz haladni. Hiába rövidek az egyes pályák, kevés lehetősége van a játékosnak jó cuccokat kifogni. Sajnoas a játékos ügyessége nem tudja kompenzálni a felszerelés hiányát. nagyon nem.
4.; Fantázia hiánya
A felszerelések félelmetesen pocsékak. A kék tárgyak jobbak, mint a "JUJJDERITKA" narancs/zöldek? Ráadásul narancs tárgyat találni félelmetesen nagy dolog. A II.-ben már igazán alacsony szinten is esett szet tárgy, és értelme is volt. Valamint pár igen ritka darab is. Itt meg?.. 60as szinten, agyon buffolva kieshet (talán) a 15.-ik szintűnek jó narancs. Gratula! Ráadásul alig adnak valami pluszt, ami miatt megérné. A kékek/sárgák milliószor jobbak. Ez egy barbie játék, de minek kössön le, ha nem öltöztethetem a karakterem csilli-villi ritka és egyedi ruhába?
5; Szavatosság.
Nagyon nehéz elképzelnem, hogy ez a játék nem hogy 10, de fél évig is lekössön... Kifarmolom majd az alapvető inferno dolgokat, és utána megunom, hogy Act IV-en is one-shottolnak. Távolságival játszom, így 100k-s ütést MINDENKÉPP be fogom szopni, akár tetszik, akár nem. És nekem az nem játék, hogy 5-6 alkalommal haljak meg minden szörnynél, hanem hogy nehezen, koncentrálva, odafigyelve, de tudjak haladni. Mert ez így nem játék, hanem görnyedt kúszás.
A picsába, az SWTOR is recseg-ropog, a Dio III se lett jó, a végén mégis pandáznom kell?... |
| posted by Dreamer @ 7:21 |
|
|
|
|
| Hát |
Háttal nem kezdünk mondatot? Pedig pont, hogy de! Vasárnap, porszívózás közben rájöttem, hogy ez a cselekvés voltaképpen extrém sport. Ugyanis azt éreztem, hogy valami beragad, nem mozdul, ellenben fáj, olyan deréktájon (mondhatni, a seggem felett). Odahívtam Barbit, szépen kezébe nyomtam a porszívót, és lefeküdtem, hanyatt. Nem volt jó érzés, fájt a csípő minden terű mozgatása, úgyhogy uszadékfát játszottam.
Kiderült, ezt hívják lumbágónak. NEM isiász, sz durvább, és szerencsére nem párosult (még) de azért kellemesen ijesztő élmény volt, így 29 évesen. Még szerencse, hogy utólag megnyugtattak, hogy életkortól függetlenül előjöhet, és hajlam kérdése a dolog. Nos, újabb dolog, amit örököltem kedves szüleimtől.
Szerencsémre nem volt olyan súlyos, hogy két napi pihenés után ne tudjak bejönni dolgozni. Gondolom,a reumatológiát nem fogom megúszni, se a gyógytornát. Valamint a plusz tizenöt kiló sőlyfeleslegnek és az edzések elhagyásának ehhez semmi köze.
Mydeton+Voltaren gyógyszerkoktél marad addig, és reménykedem benne, hogy megjavul tökéletesen. Most fáradékony a gerincem és tompán fáj, de sokkal jobb.
Rádöbbentem, hogy mi az előnye a laptopnak az asztalival szemben: ha folyamatosan és konkrétan hanyatt kell feküdnöm, akkor laptopon tudok játszani, asztalin nem. |
| posted by Dreamer @ 6:58 |
|
|
|
|
