| 2012. november 29., csütörtök |
| Csütörtök |
Az a bajom a csütörtökkel, hogy nem péntek, pláne nem szombat. Főleg, ha szombaton is munka lesz, köszönhetően dicső kormányunknak (vár szálljon a szájára).
Ráadásul elkezdett fájni a térdem, ami nem jó, vicces így villamos/busz után loholni.
A metró tele volt tömve, amikor befurakodott, mit furakodott, beverte magát egy fitt 70 éves férfi, aki nem volt hajlandó a vállra akasztható táskáját levenni, és hangosan ordított a telefonjába ("fel akarják emelni a jegyek árát EZÉRT a szolgáltatásért, nevetséges! Mint a heringek, úgy vagyunk"). Anyád, a táskát leveszed, lesz helyed.
Álmomban a főfőnök megalázott a komplett divízió előtt és az embereim kiröhögtek.
Melóba kötelező érvénnyel felkapcsoltattam a fénycsöveket, lett morgás, szitok, panasz, hiszti.
Ezer munkám van, hiszen évvége. Jippí!
És továbbra is senki nem vár el tőlem semmit, csak pár dolgot, ami nem is pár, hanem ezer. És ha egyet kifelejtek, irgum-burgum, menjek anyámba.
Utálom a csütörtököt. |
posted by Dreamer @ 1:45  |
|
|
|
| 2012. november 27., kedd |
| Kísértésekről |
Sikerült lezárnom valamit. Nem volt tudatos, és a legkevésbé sem akartam, de jó, hogy így lett.
Még Gillz előtt, a főiskolás idők kezdetén halálosan szerelmes voltam egy lányba (ő is Ági). Nagyon, elveszetten, és rendkívül dilettáns módon. Mármint én voltam dilettáns, marha, és imádni valóan lúzer srác. Ennek ellenére a másik fél is kifejezett némi-nemű vonzalmat irányomban, amit természetesen sikerült elkúrni.
´Oszt vendég voltam Gillz világában, és ez az egész elfelejtődött. Azt hiszem, jó ha egyszer találkoztam Ágival, lévén gyerekkori ismerős, no meg mert az ő apukája az én apukám padtársa volt középiskolában, és így felnőtt fejjel is országos cimborák. Meg az ő családjával mentünk utaznia Garda tó partjára, de én akkor reménytelenül és elveszetten belegabajodtam a szőke zombi hálójába, és hihetetlen mód nyűglődtem, hogy nem tudtam telefonon elérni (mármint az itthon maradt Zombiegirlt).
De azért ott volt előttem.
Utána Ami zenélt el. Vele kicsit más volt a kapcsolatom, sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, mentesebb a hullámhegyektől. Majd Ági egy emelettel fölénk költözött.
Egész életemben ő volt az a lány, aki meg tudott volna ingatni a hűségembe vetett hitemben. Itt meg kell jegyeznünk, hogy fizikai vonzalmon kívül semmi mást nem éreztem irányába, de bennem volt, hogy ha nagyon-nagyon akarná, ő meg tudna ingatni.
Miután külön váltak az útjaink Amival, természetesen megkerestem. Ismét meg kellett jegyeznem, mennyire jól nézett ki, és hogy mennyire vonzódom hozzá. Mondjuk abban a pillanatban mindenhez vonzódtam, de ugye ismert utat ismeretlenre... Természetesen Ági, a mindig józan, praktikus, elmondta, hogy soha, semmiért nem adna fel egy ilyen régi barátságot, mint a miénk, egy bizonytalan kimenetelű kapcsolatra (ismerem 16 éve).
Azóta eltelt egy év, és Barbival vagyok. Többször találkoztam Ágival, de a vonzalom elmúlt. Még mindig kedvelem, de már biztos vagyok benne, hogy ő volt az utolsó dolog, ami az elveimet felboríthatná, de mára már nem. Vagy megkérgesedtem, vagy lenyugodtam. Nem tudom.
Még mindig jól néz ki, még mindig csinos alacsony, pajkos mosolyú, de a bennem lévő kisördög csak annyit mondott, hogy "jó-jó, de pl.: Barbi ezerszer jobban néz ki".
Kicsit sajnálom. Azt hiszem, így, hogy a folytonos kísértés lehetősége megszűnt, gyengébb lettem. Egyúttal nyugodtabb is, de azt hiszem, az én habitusomat ismerve, aki ennél nyugodtabb, az halott.
|
| posted by Dreamer @ 23:37 |
|
|
|
| 2012. november 22., csütörtök |
| Adok-e hálát? |
Tehát, ha jól értem, akkor ezen a csütörtökön az amcsik azt ünneplik, hogy az indiánok kihúzták őket a kulimászból. A wiki szerint 52 telepes majd˝egymást ette, amikor a helyi rézbőrűek megsajnálták őket, és megmutatták az inkompetens fehéreknek, hogy kell halászni, juharszirupot szerezni, és amúgy gyomlálni-ültetni, farmvillezni. Ilyenkor családoznak nagyot, pulykát sütnek, töltenek, áfonyaszósszal, meg nézik az NFL-t.
Arról gondolom nem szoktak megemlékezni, hogy cserébe hálából kb kiirtották a szerencsétlen rézbőrűeket a medvetalpért, meg a bölényért. Hogy aztán lehessen NFL arénát építeni a valaha volt legelőn. Thanks a fucking lot!
Ez olyan, mintha mi magyarok behoznánk egy olyan ünnepet, hogy "köszvazze" annak örömére, hogy a Kárpát mödansziéban lakó népek mennyire kedvesek voltak velünk, és megtanítottak minket farmvillezni, mert mi addig max. a "honfoglalás" közben talált emberek beleinek kifordításához értettünk. Sarkítok, nyilván. Szóval köszi!
Holnap utazunk, alig várom. Bár csak most tudatosul bennem, hogy Hévíz milyen rohadt messze van. Akad olyan vonat, ami cirka.. 10 óra alatt teszi meg ezt a távot, éjjeli alvásidővel. De minimum 3 óra 20 perc. Busszal van gyorsabb, ami két és fél óra. Jippí!
Tegnap továbbjutott a BL-ben az Arsenal. Most örülünk. |
| posted by Dreamer @ 1:34 |
|
|
|
| 2012. november 19., hétfő |
| mégsem impossibru |
All right, Kikkomaaan, Kikkomaaaaaan! Egyszer beeszi magát az agyadba, és soha nem fogsz tőle szabadulni. A tegnapi kaland jól sikerült, ugyanis, még el sem hagytuk a tett helyszínét, máris hívtak, hogy jók leszünk egy következő fordulóra. Meg persze aláírtam, hogy hallgatok, mint a sír, meg hogy a gonosz karvalytőke rabszolgája leszek, különben fizessek sokat. Nem mintha nem lennék a kizsákmányoló kapitalista pénzhajhászok szolgája már öt éve. Igen, idős néniket teszek tönkre, muhaha... Ja, már nem. Most már megpróbálok segíteni nekik.. vagy így, vagy úgy. Ha úgy tetszik, pénzügyi eutanáziát vállalok.
Tegnap volt az egyik legszomorúbb Bones rész, egy olyan számmal, ami még nekem is tetszik. De az istenért sem találom sehol, de csak meglesz ez. na jó, anynira nem is keresgéltem, csak lefekvés előtt, telefonon bújtam a yútúbot, hogy hátha mégis. Aki nem ismeri a karaktert, aki bizony nagyon rosszul jár, az ne is nézze meg a részt, mert nem fogja érteni. Aki ismeri, és szerette, na az bőgni fog. Vagy legalábbis zavartan köszörüli a torkát, és nem hiszi el. Kár érte.
Amúgy meg az emberek gyávák. Ahelyett, hogy telefonálnának és megpróbálnának beszélni velünk, írnak egy dörgedelmes panaszlevelet, és azt hiszik, ezzel időt nyernek. Holott pont fordítva, attól még, hogy valakinek kivizsgálom a panaszát, még tartozik, és ugyanúgy ketyeg minden ketyegnivaló. A másik véglet, hogy ő hív, és kikéri magának, és ő már csak dacból is anyázik. Oké, ezt is megértem, de abba nem gondol bele, hogy a minimális jóindulatunk is így párolog el. Mégis, hogy várhatja el akárki, hogy partnernek fogom tekinteni, ha egy ilyen "ki ha én nem" hozzáállással fordul hozzánk - elvileg segítségért. Itt nem jár semmi. Itt nem mi vagyunk őérte. És ez nem ügyfélszolgálat, az embereim nem operátorok.
Az emberek hülyék.
|
| posted by Dreamer @ 23:49 |
|
|
|
|
| Mission Impossibru |
Aztán az volt, hogy néztünk helyszínt, és elmondhatom, hogy nekem, mint vízimádónak, ennél tökösebb, fasznátosabb helyszín maximum egy mélytengeri tengeralattjáró lehetne. Bár megvan az adoma:
James Cameron lemerül a Marianna - árok mélységes mélyére. Nincs ott más, csak a fekete izé, tele még ismeretlen fajjal, stb-stb. csend, és totális magány. Amíg meg nem szólalt a (vélhetően) műholdas telefonja, és a neje kereste.
Igen, a feleséged elől még a Marianna - árok sem fog elrejteni.
Apám szerintem felvett egy nagymama komplexust: addig etet, amíg ki nem pukkadok. Remélem sokáig megtartja eme remek szokását.
Ma pedig casting. Wish us luck. A jelentkezők 90%át kivágják.
Amúgy februárban leszek 30. A Nagymamám 80.
|
| posted by Dreamer @ 5:21 |
|
|
|
| 2012. november 14., szerda |
| mmmmm na ne mán |
Tegnap este csaj által gyártott salit ettem, két mödve sajtos pirítóssal. Nem tudom miért, úgy faltam be, mintha a legszebb steak lett volna. Asszem vitaminhiányos vagyok. De hogy a gyomrom nem töltötte meg, az tuti, bár akkor nem éreztem magam éhesnek. ma a szokásos reggeli (kakajós csiga) után éhes vagyok. Kellemetlen... Ugyanis a legközelebbi étkezés délben lesz, és punktum.
Amúgy 91 kg vagyok.
Tegnap megnéztük a "Holló" című E. A. Poe-s filmet. Ami tetszett, hogy végig lehetett találgatni, ki is a gyilkos, és a tippjeink nem jöttek be, csak a vége felé (amikor az elsődleges gyanusítottaink mind kihaltak vagy a "párhuzamos történések" idején mutatták őket, akik keresik a másik jelenetben üldözött gonoszbácsit).
A fényképezése nagyon szép volt, jól beállított jelenetekkel, és sejtelmesen gomolygó köddel. Kicsit mondjuk furcsa volt, hogy a napfényes, tiszta templomban (ami az erdő közepén volt) hogy juthattak át 5 perc alatt a szürke, über ködös erdőbe. Azt hiszem, nincs bajom a realitást a hangulatért feláldozó rendezőkkel. Ha azt finoman teszik. Pl.: Tim Burtonnal ez a bajom, és habár szeretem a filmjeit, nem tartom nagy rendezőnek.
(1971-2012 között két igazán jó filmje volt: az Ed Wood, és a Big Fish. A többi az giccsparádé és hangulati elem, ami szórakoztat, szeretem, de nem hordoz feltétlenól valós értéket. Jöhetnek a kövek, és ki merem mondani: Jeho...)
Most tartok a 4-ik Muszasi könyvnél. Olyan részek jönnek, amikre már nem is emlékszem. Néha erőt ad, ez a "Japán elfújta a szél", de legtöbbször csak rádöbbenek, mennyire is kevés lett belőlem. Mindig azt hallom, hogy mekkora potenciál van bennem, hogy "többre vagyok képes". Ezek szerint örökké be nem vált ígéret maradok.
Asszem erről egyértelműen a gyerekkorom tehet. Tipikus "első gyerek" szindróma. Megfelelési vágy, szeretet éhség, váló szülők, és a valóság elől való menekülés, ez mind-mind hozzá tett, hogy ne vigyem sokra. Vagy tudatában legyek, de totálisan ignoránsan viselkedjek irányába. Hosszú évek nihilje alatt még az IQ-m is sikerült vagy 10-20 egységgel lejjebb tornászni. Azt hiszem, ez az én védekező mechanizmusom. Ez is tipikus "elbújás", a "nem kezdek bele, nem érhet kudarc" élménye.
Papolni, de legalább azt még tudok.
|
| posted by Dreamer @ 23:44 |
|
|
|
| 2012. november 11., vasárnap |
| Az élet igazságtalansága? |
|
1; Reggeli az ágyban: Ki takarít utána? Mert ami kiömölhet, lecsöppenhet, az ki is ömlik/cseppen.
2; pipa
3; pipa, ha hagyja. Néha nem.
4; Nem pipa. Leszoktam róla. Nincs vázánk. Amikor véletlenszerű dolgokkal lepem meg (fagyi, pl), van, hogy hetekig rohad a hűtőben. Szerintem amúgy a fagyi jobb, mint a virág, pl.: megeheted :). Need to be improved!!
5; pipa
6; pipa
7; És ha nem igényli? Szar ez a lista...
8; pipa
9; pipa? Need to be improved
10; Pipa. Bár.. elég erős személyiségek vagyunk, mindig NEKÜNK van igazunk, így ha az egyik fél belelendül, a másiknak esélye sincs. Need to be improved
11; pipa.
12; Faszság. A kiírás szerint akkor a; van egy hét, amikor ingyen geciskedhetsz velem. b; csak ekkor legyek kedves/türelmes? Szerintem mindig... Egyszer éjjel mentem le az ügyeleti gyógyszertárba Advil M-ért. kurva szar lehet, és próbálok én megértő lenni, de nem csak ezen az egy héten..pipa
13; "Never"... gratulálok.. szeretem a végleteket. Pipa.
14; Egyre inkább az az érzésem, hogy egy szingli állította össze, aki dagadt, pattanásos, szemüveges.. és eddig csak kufirc célú kapcsolatai voltak. A hosszú távú rilésönsip egyik titka, hogy nem skatujázom be a partnerem, és nem "zárom be" a négy fal közé. Amúgy meg, ha együtt éltek, ez pipa. Ha 1ütt éltek, és nem pipa, akkor az rég szar. Vagy munka választ el.
Jah, nálam: pipa.
15; pipa.
Amúgy érdekes kis lista, és tuti, hogy szemüveges, pattanásos, dagadt, és rendkívül szomorú lány írta. Úgyis elveszi valaki, és szül 3-4 gyereket pár év múlva. Pasiból is simán lehetne ilyet írni. Pl.:
How to make a man happy
1; Make him dinner at least 3 times a week.
2; Always tell him, You love him.
3; Cuddle him random from behind
4; Let him play with his gadgets/games.
5; Be Romantic, or at least let him be romantic
6; Tell him, he is handsome
7; Let him take You to dates, even If You don´t want to.
8; Snuggle with him at nights.
9; Remember small details about him, even if You dont´ t care.
10; Listen to him a few times, even if You don´t care.
11; Support and stand out for him.
12; Be Kind and sweat to him, but don´ t be afraid to hurt him at telling the truth! Straight conversation is the better!
13; Don´t let him down
14; Spend more time with him, than Your girlfriends and Your Tv shows!
15; Never Break His Heart!
|
| posted by Dreamer @ 23:59 |
|
|
|
| 2012. november 10., szombat |
| Van az a pillanat |
| Amikor ha elkezdek Gatheringet hallgatni, tuti a kollegák szeme láttára tépem fel foggal az ereim. |
| posted by Dreamer @ 5:49 |
|
|
|
| 2012. november 5., hétfő |
| A Rajongó |
Hornby is írt róla. Igaziból mindenhol ugyanolyan. Több típusa is van, jelen esetben az a befelé forduló fajta. Aki nem szokott pubokba járni, se meccsekre, vagy közösségi szeánszokra. Otthon ül, izgul, hébe-hóba mezben vagy egyéb a csapatot éltető relikviákban. Itt ez pár kihízott mezt jelent, egy bolhapiacon vett (hamis) sálat. Egy tavaszi átmeneti dszekit, ami kísértetiesen hasonlít egy mackó felsőhöz. Mivel a szponzor egy légitársaság (Emirates), így egyszer, a munkahelye előtt leszólította egy barnítóval gondosan kent ficsúr, hogy stewardként hol repült. Sehol. Ő rajongó.
Persze vannak bizonyos ritka alkalmak, amikor társaságba vegyül. Van a barát, akivel néha napján néz meccset. Az jó, mert lehet közben beszélgetni, a régi csapatokról anekdotát mesélni (Pl.: Ray Parlour. Aki bevallottan alkoholista volt, és ´94 körül két meccs között gyűjtövé vált. Olyan szórakozóhelyeket gyűjtött, ahonnan kitiltották. Mert Ray amikor ivott, bunyózott. Volt pár felfüggesztett büntetése is, mert egyszer eltört egy biliárd dákót egy fickó hátán, aki nem ismerte fel a celebet).
Amikor a Rajongó társaságba kerül, akkor ott történnie kell valaminek. Rangadónak, a "Nagy Meccs"-nek. Alkalomnak. "AZ" alkalomnak. Vannak nagy derbik. Amikor a ki tudja mi okból, a nagy riválissal ütközik meg a Csapat. Olyankor a befelé forduló Rajongó is kikel magából, felszabadultan kiabál, káromkodik, ugrál. A "Nagy meccs" érzelmi gátakat szakít fel, lehet árulózni, elemezni, sörözni, és úgy általában, izzadni. Olyan, mintha sok-sok Rajongó találkozna, mint valami Star Trek gyűlésen. Soha nem látták egymást, de mégis tudják, hogy Spock mikor kerül érzelmi válságba, és menti meg a barátja a végén. Itt is mindenki tudja, hogy Santos a meccs leggyengébb tagja, és ha ott vezet támadást "A" rivális, akkor végünk.
Jelen esetben a Rajongó is, és a többi is tudta, hogy "A" rivális jobb csapat. Vezeti a bajnokságot, jobb a játékosállománya, az edzője a világ egyik legjobbja. Nem mellesleg, a világ leggazdagabb klubja Milyen esélye lehet így "A" csapatnak? Hiszen amióta van a bajnokság, kétszer nyert csak ellene, és egyszer lőtt 1-nél több gólt (akkor viszont kettő helyébe nyolcat kapott tavaly, így statisztikailag, rúgott gólok tekintetében előrelépés, de a Rajongó lehet, hogy nem szívesen emlékszik vissza arra az esetre).
Szóval minden adva volt, hogy "A" csapat ismét kikapjon. De a Rajongó, és a többi, természetükből adódóan tudják, hogy nyerni fogunk. Tuti. Minden összecsapást úgy kezdenek, hogy győzelem lesz. Ebből látható, az egész önbecsapás-látszat cirkusz félelmetes érzelmi hullámvasútra taszít, örömből küszködő szorongásba.
Nem is értem. 16 éve vagyok a Rajongó, és 16 éve ülök a foci hullámvasútján. Volt, hogy éveik legyőzhetetlen volt a csapatom. Most leginkább csak be nem váltott reménység, aki mindig kapaszkodik, küszködik, és örül, ha egyszer átlépi az árnyékát. Kikaptunk, és utálom őket. Kikaptunk, és még sokáig ki is fogunk, de az illúziókból nem adok. Úgyis rajongó maradok, és ezt vagy megértik, vagy nem. Nem fogok megváltozni, és az is biztos, hogy "A" rivális ellen elveszített derbi miatt napokig leszek keserű.
Mert az illúzió megmarad, mert az én csapatom a világ legjobbja. Csak tudnám, ezt a világ mikor veszi tudomásul. |
| posted by Dreamer @ 0:13 |
|
|
|
|
