| 2012. március 29., csütörtök |
| kesztyűt dobtak, felveszem |
Gótpozer betalált egy idióta és értelmetlen blog-chainnel, és természetesen pöffeszkedve ignorálom, hogy utána csak azért is megfeleljek neki.
"Az a feladat, hogy három dolgot kell megosztani, amit még nem tudunk rólatok, meg ki lehet tenni a macis képet, meg tovább lehet adni három bloggernek"
Tekintve, hogy én tényleg mindent kiírok, ezért ezt elég nehéz teljesíteni. Mármint a jó ízlés határain belül, nem fogom a nagyérdemű elé tárni, hogy kivel, hányszor és hogy, vagy hogy véreset kakálok-e avagy sem (pfuj). De mondjuk hátha.
1. Már akkor szerepjátékoztam, amikor még meg sem jelent a Harc és Varázslat (´89?). Lapozgatós könyvek után szabadon játszottunk kitalált világokban a szomszéd sráccal, és lapozgatós könyv stílusban mozogtunk "Mit csinálsz, megküzdesz vele, vagy elfutsz"? Ráadásul nagy miniatúra gyűjtőkként ezeket a sztorikat le is játszottuk kedvenc GI Joe vagy HE-man figuráinkkal. Általában a gonosz lebegő űrhajó egy play doh komp volt, vagy az óriási robot egy gurulós-szék. Igen, hat éves voltam.
2. Angliában a zsebpénzem, 8 évesen, egy eredeti Tini Nindzsa Teknőcök videókazettára pazaroltam és egy zacskó ecetes chipsre. Ami maradt,azt meg eljátszottam a Doverből induló hajó játéktermében, egy supermanes arcade automatával.
3. Életemben először középiskolás osztálytársamba szerettem bele istenigazából, és napokon belül összetörte a szívem. Másodjára Ágiba, a gyerekkori barátba, aki évekig volt imádatom tárgya, és igen, ott is szívdarabkákon ugráltam. Legalább Gillz bodlogított másfél évig. Szóval igazán nem mondhatni rám, hogy tini-ifjú egyetemista korom szánsájn és heppi lett volna. De nem baj, orkokat mindig tudtam öldösni.
Megjelölöm jól
Esgalt
Laut
Gandalfot
Legyen nektek is rossz.
Ma a harmadik kávém döntöm magamba. Ez durva mennyiség, általában egy elég a mindennapok terrorja ellen. Ma nem.
Éhezők viadaláról majd írok jól. |
posted by Dreamer @ 6:33  |
|
|
|
| 2012. március 27., kedd |
| párhuzamos valóságok |
Amikor találkoznak, ugye. Mindenféle apró bajom van, párhuzamos síkokról, amik egy gócban tömörülnek, nevezetesen a Balázska nevű kicsi üstben. ez ugye azért kellemetlen, mert ha az üst betelik, akkor borul.
Pl.: fáj a fogam, és tuti, hogy megint gyökerezünk. Emiatt feszültebb vagyok és idegesebb egy átlagos problémával szemben is. Az esti alvásokról nem is beszélve. Vajn meddig fogok rá várni ismét? Amíg az ideggyök nem bukkan ki, mint legutóbb? Vagy kevesebbet? Amikor utoljára ezen átestem, épp hihetetlen sok munkám volt (épp betanultam 5 éve).
Vagy Barbi, aki beteg szegény. A korábbi engem bizalmukba fogadó hölgyek a megmondhatóak, hogy nagyon szeretek ápolgatni, és állítólag megy is. De aggódom, no meg ápolgatok, ha hagyják. Ha nem, akkor meg ideges leszek, és feszült.
Harmadrészt ott van a munkán kívüli tevékenységek listája. Ahol ismét az Occam borotvája elvet kell alkalmaznom. Egyre inkább világossá válik, hogy a hétfői időpont alkalmatlan az íróköri tevékenység folytatására. Ráadásul nem motivál, hogy egyre jobbak a feladatok - üres blogfelülettel. Igaz, Gandalf kitett egy alkotást, de azon a körön PONT voltam, és az is év eleji.
Negyedrészt munka. Amiről nem beszélünk. De zaklatottá váltam, és át kell értékelnem bizonyos terveim a jelen tükrében.
Még szerencse, hogy folyamatosan eredményes és effektív vagyok.
Ötödrészt a maradék hobbik: kártya és MMO, valamint az "egyéb".
Kártya mostanában van. NEM hétfőn, és voálá, tök jól működik.
MMO-ra alig van idő, viszont nagyon sok kedvem van hozzá, így öröm, minden egyes lopott óra, amikor játszhatok. Ez HETI 2-3 órát jelent...
Az egyéb: mozi, sétálás, könyv (!!!), stb, amire.. alig maradt. Legalább azt a KÉT sorozatot tudom nézni, amit szeretnék, de az is kevés Spartacus&Prison break. Hamarosan Spartacusból Game of Thrones lesz, utána ősszel Dexter).
Nem tudom, hova tűnik az időm. Tényleg nem. Az biztos, hogy fáradt vagyok. A hat napos munkahét nagyon kimerített, amit minimális mértékben sem sikerült pótolnom. Sajnos Barbi betegsége, és a vasárnap nem engedte, hogy akár 8 órát is aludjak, és a melón sem sikerül édes semmittevéssel próbálkoznom. Folyamatosan projektek, képzések, statisztikák és egyéb munkafolyamatok visznek el a kedves dagonyázástól.
Keresem magam, valahol elvesztettem a sarkon. Előre látom, hogy ha elmegyek a tripla 30 partira, akkor ismét ismeretlen ismerősökkel fogok találkozni, akikkel nincs közös témám és olyan dolgokról beszélgetnek majd, amikről fingom sincs. Így kicsit újra kell gondolnom, hogy kikkel és mikor akarok ejtőzni. Ami a legbiztosabb alap: a KF. Ez nekem kell, azt akarom, hogy végigkísérjétek az életem.
Szerencsémre, ezt a blogot pont ti olvassátok. Az a 6-7 ember, akik unaloműzésnek vagy minimális érdeklődésnek betudhatóan még pár klikkel megajándékoznak (Google analízis szerint ez napi max. 2 klikkelést jelent). |
| posted by Dreamer @ 1:35 |
|
|
|
| 2012. március 20., kedd |
| Miskolc-Tapolca Wellness izé |
Az a jó az egészben, hogy ide simán el lehet jutni tömegközlekedéssel. Vonattal Miskolc, onnan az 1es busz, majd a Búza tértől a 2essel a végállomásig. Ráadásul a buszút alatt az egyetemvárost is végigcsodálhatjuk.Mondjuk a vonatút kicsit unalmas volt, még ha csak 2,5 óra is.
Szóval a szállás természetesen egy meredek emelkedő tetején van, ahova fel kell imádkozni a csomagokat. A gurulós bőröndkém kezdi feladni, a legkisebb egyenetlenségre is vészjóslóan elkezd himbálódzni, ami egyrészt vicces látvány kívülről ("részeg táska"), de benne lenni nem annyira jó.
A Calimera hotel forgóajtója nem működött, és hogy a gyengeelméjűeknek is leessen, közvetlen mögé két cserepes növényt állítottak. Biztos azért, hogy aki itt átmenne, annak adjanak pár sallert. A recepcióban két fickó állt. Az egyik frissen borotválva, pörögve, mosolyogva, "mindent tudva" fogadott, a másik egy hetes borostával, és begyógyult szemekkel próbált életben maradni. Ez utóbbi le is lépett, lehet, h. tényleg lehúzott egy jó hetes műszakot. A szobafoglalás könnyen ment, aszonta a pörgős, hogy teltház van. Na, akkor kérünk időpontot masszázsra ma. Azt nem lehet, mert sokan vannak. Akkor holnap. Há´mondja, sokan vannak. Akkor vasárnap? Azt lehet. 11-re. Itt már azért sejtettem, hogy a 12:00ás szoba elhagyás macerás lesz, de az élére vasalt inges meggyőzött, hogy semmi para, mehetünk. Okké.
A szoba maga nagyon szép volt. Az első benyomás alapján pedig nem csak szép, de új is. Hamisítatlan friss bútor illat volt, makulátlan falak, és csillogó fürdőszoba, ahol nagyon szép és ízléses csempe volt. Ráadásul a a standard szappan+sampon mellé adtak sminkleszedő izé tappancsot is, amiért Barbi nagyon tudott örülni. A nappaliban LCD a falon, gyümölcstál, és pezsgő a hűtőben. NEM volt minibár, amiért kapnak pluszpontot. Ó, és az ágy (where the magic happen). Hihetetlen volt a matrac. Nem volt süppedős, de a vastagsága kb 1 méter, és nagyon, de nagyon kényelmes volt. Az éjjeli felett volt az égőtest, és kis olvasósarok az ablaknál. 10/10, asszem. A kilátás, na az nem volt. Mondjuk a másodikon voltunk, és a szomszéd házra néztünk, de mondjuk nem volt zavaró, tekintve, hogy ha már nem a paneldzsumbujt látom, boldog vagyok. Nem azt láttam.
Meg kell vallanom, az első ilyen "wellness" helység, amit látogattam. Így fogalmam sincs, hogy ez most sok, vagy kevés. Szerintem.. kevés. Volt két medence. Egy bubis, és egy nem bubis. Az előbbiben a bubi habbá állt össze, és hol az egyik, hol a másik felében pezsgett. De alulról véletlenszerűen gyúltak ki a fények, ami nagyon izgivé tette az egészet. De nem volt nagy szám, mert ahhoz, hogy ott üldögéljen az ember, ahhoz hideg volt, úszni meg értelemszerűen nem lehetett benne (a 4 tinisrác és a 6 kiélt nyugdíjas újgazdag valszeg nem örült volna neki, velük osztoztunk akkor a medencén). A másik pancsika elvileg a "normál" úszómedencét volt hivatott képviselni. Szerintem 4-5 lépéssel végigértem rajta, így nem is tudom, miért volt ott. Pár kopaszodó, ajde sportos pocakos rozmár gyakorolta benne a fordulót, vagy legalábbis úgy tett, hogy kiússza magát az évre. Egy fickó próbált meg rendesen tempózni, amivel elérte, hogy a jelesen visszhangzó teremben csak a tengerzúgást lehessen hallani. 4 fordulóig tartott neki, mire belátta, hogy nem itt készül fel a Balaton átúszásra.
Ezen kívül viszont volt több szauna, és sókabin, valamint masszázs, és egy kis lyuk, amibe belepréseltek 3 gépet (egy futópad, egy kombinált hát/comb/izé ikeás cucc, és valami, amire már nem is emlékszem). Szóval nem tudom, hogy sok, vagy kevés. A sókabin izgi volt, kicsit neonos-sejtelmes színekben pompázott, inkább relaxiációs kamraként gondolnék rá, de annak pedig tökéletes. A szaunákat nem néztem, a szemem miatt.
A kaja.. Ha nem eszel husit, akkor szegényes, ha igen, akkor éppen jó. A reggeliknél a rántotta nekem picit túl olajos volt, de a bundás-kenyér tutin csúszott. Mindig volt roppanós virsli, meg valami kolbász. Müzliből 3 féle, kávé, narancslé, tea mindig akadt. Meg valami sajttál vagy vacsiról hátramaradt hidegtál.
A vacsora dettó, 3-4 húsféle (töltött csirke, pörkölt, cigánypecsenye stb). Semmi extra, de az legalább tisztességes. Barbi nálam is finnyásabb, neki a reggeli volt szuper, a vacsora gagyi, nekem mindkettő pont megfelelt. Drágáért lehet külön is kérni mindenféle földi jót, csak minek.
A szombat nagy attrakciója a barlangfürdő volt. Terveztünk egy bobozást is, de végül kimaradt. Szóval a fürdő.. Azt kell mondanom, nem tudom, mit vártam. csalódás volt. Igaziból ugyanolyan, mint bármelyik, frissen felújított áztató, különféle medencékkel. Van egy "forgató", ahol egy meghatározott irányban sodródik a víz, de vagy 3 percig tartott, utána fél óráig semmi. Volt Jacuzzi rész, ami 10 percig pezsgett, utána 45ig semmi. Hangulatos? Igen. Barlangban fürdeni jó. Ha nem szeretsz ázni, akkor leköt? Nem. Egyáltalán nem. Ellenben miskolciaknak marha nagy kedvezmény van a belépésre, így tömve volt az egész. És nem topmodellekkel vagy chip and dale fiúkkal, hanem vagy 9 éves, ugrálni vágyó krampuszokkal vagy rengő hasú khmm.. kreol úriemberekkel. De volt ott nagy bajszú, bundesliga sérójú melós is, és kifent cicababa NEM vízálló fényképezőgéppel. Egy pár terem érdekes volt, de csak negyed óráig. Van két termál medence is, ahol a víz 33 fokos. Azaz hidegebb, mint otthon a fürdővizem, és még záptojás szaga sem volt. Szerintem nem is volt termál. ellenben hiába húzom a szám, valahogy eltelt az a négy óra, amit ott töltöttünk. Valószínű a sok ökörködésnek hála. Az áraik, ellentétben a korábban tapasztalt hasonló élmény izéktől eltérően viszont elég barátságosak voltak.
AZ este megnéztük a Csillag Születik-et, ettünk egy jót, és nem volt gond az alvással.. Másnap rájöttem, hogy kihagyom a masszázst, és odaadom a 30 percem Barbinak, aki nagyon megörült, majd megijedt, mert még soha nem volt része hasonlóban. "Mi lesz, ha kikezd velem.. ha oda nyúl.." mittomáén, ilyesmik, de miután túl volt rajta, éteri mosollyal köszönt, és azt mondta, 10 kilóval könnyebbnek érezte magát.
Őszintén szólva jó volt. Gondolkodtam rajta, hogy az ágybetétet hazacsempészem a bőröndben, de végül letettem róla, majd legközelebb. Mert lesz legközelebb, az tuti, csak barlangfürdő helyett bobozni szeretnék.
Jah, és gyalog a Tesco 45 percre van, sétálva, és végig a főút mellett.. Nem jó élmény.
|
| posted by Dreamer @ 6:21 |
|
|
|
| 2012. március 13., kedd |
| William never surrender |
Hm, tegnap azért szoros meccs volt, sajnálom, hogy nem láttam. Mondjuk Roland (kolléga, szintén Ágyúsok fan) aszonta, hogy elég meleg volt a pite, és szarrá rágta a takarót izgalmában. Magamat ismerve, szálka ment volna a nyelvembe, mert a takarót egy sima meccs alatt is elrágom, asszem ráharaptam volna az ágylábra.
Idebent minden ok, sok a dolgom, odakint már volt olyan hét, amikor leülhettem egy órára játszani.
Szökés megy tovább, második évad vége felé járunk, de nekem kezd ellaposodni a sorozat. Kellerman, és Alex Mahone érdekesek, de kezd elegem lenni a tesók faszságaiból. Ha Kellerman és Mahone megdöglik, akkor onnantól nekem unalmas lesz az egész Szökés.
Spartacus új évada kezd beindulni, várom már az egyiptomi melákot gladiátorokkal harcolni. Mondjuk Gannicusszal.
Amúgy a nyúl jól van. Helyzetet olvastak. |
| posted by Dreamer @ 5:28 |
|
|
|
| 2012. március 10., szombat |
| South Park - Butters |
„Igen, szomorú vagyok. De ugyanakkor nagyon boldog is, hogy sírok, és valami így fáj. Mert tudod, érzem, hogy élek. Ez tesz emberré. Az egyetlen útja, hogy szomorú legyek, hogy előtte nagyon boldog voltam. El kell fogadnom a jóval a rosszat is. Így érezhetek.. gyönyörű szomorúságot. Azt hiszem, ez elég bután hangzik, de inkább leszek egy picsogó kis fasz, mintsem egy befordult emós.”
(link)
Szeretem a South parkot. Ez abból a részből van, amikor Stan beáll a gótok közé, mert valamiért bepicsul. A sors furcsa fintora, hogy a gót filozófia inkább, amit Butters leír, és modern emós, ahogy ábrázolja a South Park a gótokat. De Tristaniát hallgatnak, ami viszont király. Egyébként ÉN nem vagyok komor, hanem továbbra is rózsaszín ködben ténfergő szerencsétlen hízelgő. Olasz kislovag. Vagy mi a fene. idióta pózer, asszem ez a legjobb.
A nyuszi jól van, már lehugyozta a kanapét, leszart, kirágta a pólóm, és lehugyozta Barbit is. Állítólag akit megtisztel, azt szereti. Amikor elmegyünk a ketrece előtt, már nyújtózik, hogy simogassuk. Rohadt kis hímribi lett belőle.. Most másfél napra egyedül hagyjuk, tisztára begótul majd. Megyünk Barbi apukájához Dunavarsányra, látogatni. Ahogy leírta a kedves papát, úgy van mitől tartanom, mert pöppet el szokott borulni a fater agya, de majd előveszem a mézes-nmázos... nem, akkor asszem kapok egy balost.. Akkor csak simán leszek önmagam. Ha már Batman nem lehetek. Mert akkor inkább Batman lennék.
Akarok SW: ToR-ozni, na. Megint megjött az ihletem. Csak időm nincs rá. Jellemző, amikor ""nőtlen" vagyok, nincs kedvem az MMO-hoz, amikor meg de, akkor.. Murphy, rohaggyá˝ meg.
Ja, és ma bejöttem melózni. Durva. Szombat van. Okés, jó a pénz, de így a hétfő lesz kényelmesebb. |
| posted by Dreamer @ 0:41 |
|
|
|
| 2012. március 5., hétfő |
| Ray of life |
Kivételesen nem azért nem írok, mert semmi nem történik velem, hanem mert az életem extra hiperszpész sebességbe kapcsolt, és egyszerűen vagy időm, vagy képességem nem volt hozzá, hogy irkáljak.
Először is, elmentünk klántalira. Szokás szerint szabit vettem ki pénteken, és így Ákoskék zavartalanul jöhettek délre. Első ízben vittem Barbit is, mit ne mondjak, eléggé be volt tojva a barátaimtól. Persze, aki engem bír, az őket is fogja, révén azért eléggé hasonlítunk. Mármint a srácokkal. Kicsit túllőttönk a célon, már ami a vitt pia mennyiséget illeti, amit elfogyasztottunk, az a két palack pezsgő, egy palack martini. Amit nem: a Jager és a pálesz. De mivel speciális valentín napi hétvége volt, így a pezsit ingyé´ vedeltük, ami azért elmond egyet s mást a 2012es klánhétvégéről. Viszont sétáltunk egy nagyot, amire évek óta nem votl példa, valamint lovasszánoztunk. Ez marha romantikus is lehetett volna, de négyen voltunk egy szánra, amin 3 ember fért el kényelmesen, így Barbi végig az ölemben volt.
Valamint sokat szánkóztunk, és hógolyóztunk. Snow-t pedig megforgattuk a hóban - meg ő is engem. Ez marha jó volt, tényleg úgy éreztem, ismét a jól bevált banda vagyunk, akik minden baromságra kaphatóak. Ó, és persze krátyáztunk. Az idei mese elmaradt, ehlyette társas, kártya, marhulás vette át a főbb programot. Fújtak is rám rendesen, de őszintén szólva Barbi mellett francnak sem volt kedve hetekig ismét szövevényes történeteket hegeszteni.
Ó, és szaunáztam. Én. Úgy emlékeztem rá, hogy unalmas, ráőadásul meleg van bent. Ez utóbbi valóban így alakult, felfűtöttük 75 fokra, ami még bírható volt. De haverokkal nem unalmas, sőt.. A legjobb, amikor a hideg vízzel tusolok közben, na, az viccesen sikítós.
Klántali után meg szemet műtöttem. Hétfőn volt egy másfél-két órás kivizsgálás, hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e a beavatkozásra. Ez pupillatágítással történt, ami után nem nagyon láttam. Illetve de, csak körvonalakat, és tónusokat. Vicces volt. Másnap meg lézereztek. Igaziból tíz perc volt az egész, szemenként. Nem fájt, nem volt kellemetlen, bár hozzátenném: engem nem hat meg, ha idegen kezek turkálnak a szemgödrömben. De érzéstelenítő-szemmcseppet kaptam, ami meglepő módon hatott rendesen. A legbizarrabb az a szag volt. Mint a fogorvosnál, fúrás közben: éreztem a szemem pörkölődő szagát, ahogy a lézer ügyködik.
De utána, napszemöveggel, kicsit rosszabbul láttam, mint a korábbi okuláréval. Azaz a szemem az 5ös dioptriáról felugrott egyesre.. Most 0,75ös, és javul, napról-napra.
A műtét után egy hétig szabin voltam. Se számítógép, se tv, se olvasás. Nagyon unalmas volt, ráadásul a második napra a szemem begyulladt, és olyan érzés volt, mintha telehintették volna homokkal. Persze, nem vakarhattam meg, de még hozzá sem érhettem. A természetes szarusodás része, de nagyon kellemetlen volt. Úgy néztem ki, mint akit ököllel megütöttek volna. Kellemetlen, mondhatni... De utána már kitisztult. Ezen idő alatt takarítgattam, de pl.: a bűnös testi örömöknek sem élhettünk, no, ezt azért elég nehéz volt megállni - de azért sikerült (my hero).
Ami már nagyon sűrgőssé vált, az a ruhatáram - és amúgy az egész lakás- szortírozása. Kidobtunk több köbméterbnyi lyukas, kinőtt, elnyűtt rucit, valamint felesleges kacatot. A mottónk a lean gondolkodásban ismert 5s program 1-3s része volt. Azaz: kipakolok mindent, szelektálok, kidobok (visszarendezek a negyedik asszem). Nos.. Barbi sok tárgyat mentett meg az enyészettől, inkább én szabadultam meg sok-sok cuccomtól, vérben forgó szemekkel. ÉN komolyan vettem a munkahelyen is az 5s-t, hát még otthon! Egy tipp: "Milyen gyakran használtad az elmúlt 1 hétben?". Vagy: "milyen funkcióvak bír?". Pl.: karácosnyfa díszek. Kellenek, nyilván. De pl.: a hatodik üres töltényhüvely már kidobandó kategória, még akkor is, ha "az votl az a hüvely, amivel apám kilőtte a kilencedik kaffer bivalyát!". Kinek kell? Jópofa, de azért..
A Sikló hajós csákó megmaradt.
Hétvégén vittem Dunakeszire a lányt. Itt is parázott, amit azért jobban meg tudok érteni. A családlátogatás mindig... legalábbis érdekes. NYILVÁN annyi volt benne a gond, hogy nem nagyoneszik húst (nem kívánja), és apám jóféle gombás-vörösboros vaddisznó-pörköltel várt minket. Utána tortával. Apámnak és öcsémnek és öcsém barátnőjének is szülinapja volt, így köszöntöttünk... sokat. Apám 15 éves felföldi whiskeyt kapott, öcsém és Adri pedig Wellness hétvégét. Ez utóbbira én is befizettem, márciusban a hosszú hétvégén megyünk... Még soha nem voltam ilyen szauna/jacuzzi/masszázs izén, hát, mindent ki kell próbálni. NYILVÁN szaros lesz a medence, csótányos a szoba és szőrös/bajszos a pincérnő. VAGY félmeztelen 90/60/90 hurik fognak masszírozni és pálmalevéllel legyezni.
Ah, majdnem kimaradt: van egy nyulam. nyulunk. A neve: Huitzilopochtli. Igen. nem vicc. Oroszlánfejű törpenyúl, egy hónapos, és az ember cukiságfaktorán kiveri a biztosítékot. Persze, már leszart, lehugyozott, megkarmolt, hangos, büdös, hálátlan. De legalább cuki. Hagyja, hoyg a hasát simogasd, ha szeret. Akaratos dög. Imádom, persze.
Azért láttam pár idióta rom-komot. Pl.: Exférj újratöltve. Egy hős vagyok, végignéztem, és volt két poén, amin elmosolyodtam. A szőkés meg mintha elfáradt volna a második évadra. A kedvenc karakterem már meghalt, így maradt a két ügyeletes rosszfiú, akiknek szurkolok.
SWTOR-ral alig játszottam. Volt egy bolygó, amit nagyon úntam, kb köze nem volt az egészhez, de még hangulatban sem.. Nem baj, gyorsan átrepültem a Tatooinera. Az már betyárosabb...
Ma Barbi anyja jön hozzánk, háztűznézőbe. Érdekes lesz. |
| posted by Dreamer @ 6:45 |
|
|
|
|
