Amúgy baromi büszke vagyok ám magamra. Többször volt írhatnékom, de nem tettem, és nem engedtem a depper-blogger hajlamaimnak. Ez csak szokásos két pólusú személyiségjegyeknek köszönhető. Egyszer lent, egyszer fent, csak mostanában nálam egy kicsit szélsőségesebben. Vagy NAGGGGGGYON jó, vagy nagyon NEM. ´Oszt ez a kettő váltogatja egymást. De legalább adok magamnak pár napot, amikor semmit nem csinálok, csak a gép, vagy a könyv előtt üldögélek, és teleszemetelhetem a virtuális szennycsatornákat.
Érdekeseket álmodom. Úgy tűnik, a tudattalanom kezd túltölteni, és kidobálja a feleslegesnek vagy ineffektívnek vélt kacatokat. Pl.: egy héten legalább ötször álmodom exekről, egyszer valami igazán frusztrálót, egyszer meg olyat, amiből nem akarok felébredni. Ma "b" verzió lépett érvénybe: a melóhelyen a lift elkezdett lengeni felfelé menet, és rosszul, rézsútosan beragadva állt meg. Nagy nehezen felfeszítettem az ajtót, de a többiek mentek tovább. Bent meg kellett fegyelmeznem, mert mindenki leszarta, amit mondok, és az egész bagázsnak szóbelit kellett adni (kivéve egy embernek, neki írásbelit, mert már büntettem korábban). De ez sem érdekelte őket.
Megnéztem két tesztoszteron filmet, de annyira rosszak voltak, hogy írni sincs nagyon róluk kedvem. Talán ennyit: A skorpiókirályt és a Pathfindert NE nézzétek meg! NEM jók! Ellenben nagyon rosszak! SOk-sok tequillát igyál előtte, és akkor talán lehet rajta röhögni!
A Princess Mononoke pedig még mindig félelmetesen jó! Azt nézzed, ne a Rambót! Na, iylenkor jó felébredni.
Mert habárnem ez volt álmaim éve, mégis nagyon sok szép emlék fűződik hozzá. Ez a karácsonyi nap is egy ilyen, szép emlék lett.
Sokáig aludtam, tőlem szokatlan módon, majdnem 12 órát. Általában 6-8 bőven elég, de ez.. Most már tényleg elhiszem, hogy az év második felében túlhajszoltam magam, és talán ez is tevékenyen hozzájárult az elmúlt napok nyűglődéséhez. Szóval hatalmas szundi, és szép álmok után tovább punnyadtam egy kád hatalmas forró vízben, ahonnan a telefoncsörgés riasztott. Anyám kérdezte, hogy várjanak-e meg a fa díszítésével, és én szerettem volna. Így rekord idő alatt elkészültem, s a kistestvérkém értem jött böhöm autóval. Beugrottunk a gyógyszertárba szemcseppért, és mentünk fát díszíteni. Őkelme normann fenyő, kérem alássan, meglehetős csálésággal. Olyan vastag szára volt, mint fele combom. Szegény öcsém faragta be, és a kisbalta serény forgatása igen intenzív izomlázhoz vezetett. Öcsikém nem kicsi ember, csak szólok.
A díszítés idén, egyfajta hatalmi harccá vált. Anyám fel szeretné tenni a gyerekkorunkban készített, kissé mosolyogtató házi díszeket is. Öcsémmel pedig szeretnénk dísznek az Ős Szovjettúnió ékeit. Igen: űrhajós, aranyhal, macska, maci. Ezek ugyanolyan anyagból vannak, mint egy normális gömb a fára, csak még valami lakkszerű mázzal le is vannak kenve, hogy a posztmodern színekben pompázó ék még csillogósabb legyen. Az űrhajós - természetesen - rózsaszín és sárga. A macska színváltós zöld (azaz annak minden árnyalatában pompázik), az aranyhal pedig.. az az arany, amit már az arabok is betiltanának.
Anyám pedig kirakná azokat, amiket ajándék okán készítettünk 4-5 éves korunkban. Pl.: kartonból csak üggyel bajjal kivágott szív, benne csálé betűkkel: "Szeretlek anya". Vagy kisütött sógyurma fa, stb. AMikre feszengve gondol az ember, mert cuki, de férfi vagyok, ergo a "cuki" az biztos valami buzi dolog, amit igazi macsó nem ismer.
A harcból sunyi mód, mi kerültünk ki győztesen. Kirakhattuk az űrhajóst az általam 4 évesen készített "tészta nyaklánc"-ért cserébe. De titkon felraktuk a medvét és a "halat" is (azért az idézőjel, mert inkább hasonlít az "Alien" című filmek címszerepet adó szörnyére, mintsem vízi élőlényre, csak ciki-aranyban).
A mi karácsonyfánk nem giccses, hanem multi-kulti, mégpedig abból a fajtából, amely megszökött az "ideg és elme" feliratú épületből.
Utána beszélgettünk, és főztünk ezt-azt. A menü: kezdésnek narancsos grog, mint aperitif, utána friss mákos guba, majd majonézes krumplisali, rántott halrudak, rántott csirkefalatkák, baconbe és aszaltszilvába göngyölt pulyka, répatorta mascarponés öntettel, bejgli (házilag, Csilla keze által), gyümölcssaláta, darált tésztás süti, amerikai barátságkenyér, sok üdítő. Mindez svédasztalos elrendezésben, aki amit kér.
Elő a karácsonyi étkészlettel, az ólomkristály poharakkal. Eltörölgettük a por lepte készleteket, és utána ismét pihi és beszélgetés. Valamint leteszteltük a grogot, szerintem a későbbiekben én is csinálok hasonlót. Mondjuk szilveszterkor, már ha a többiek engedélyt adnak rá. Lassan 4 óra lett, és jöttek a vendégek.
Sajnos idén kevesen voltunk. Pankáék olaszországban ünnepeltek, míg Andrisék Csilla apukájánál, így mínusz 7főben voltunk, de így is kilencen. De nem baj, lámpa leolt, csillagszórók fel, és énekeltünk kettőt. Koccintás, kézfogás, és bontogattunk ajándékokat. Az én "zsákmányom":
Zöld kockás ing Adata Classic CH94 külső vinyó Walter Isaacson - Steve Jobs életrajzi könyv Házilag készített mandulás/aszalt gyümölcsös csoki Neomgágnes (stresszoldásos - ördöglakatos izé) Nagymamai anyagi hozzájárulás Nuss Sterne német mézeskalács Díszdobozos Jagermeister, pohárral custom falinaptárat az évre, ahol negyedévenként a családról készített képek vannak.
Tíz pont, köszönöm mindenkinek! Én öcsémnek ajándékoztam egy nagyon elegáns parker tollat, amire a nevét gravíroztattam, valamint egy derék szál kubai szivart. Anyámnak Trónok harcát és hand made illatos bio szappant. Péternek és Reninek egy nagyon finom ünnepi teát (nagy teások), és külön egy hand made szappant, Adicának és Kálmánnak.. oké, itt is szappant, ez volt az egyen-ajándék idénre, meg egy áfonyás lekvárt, ami Adica kedvence.
Hazahoztam a toledói pengémet, amit Nagyapótól kaptam, majd tíz éve. Igaz, kopott, kicsit rozsdás, és egyen-díszkard, de akkor is van vagy 40 éves és akkor is toledóban kovácsolták.
Külön köszönöm a tegnapi levelet FB-n. Még akkor is, ha sok újdonságot nem tartalmazott, mégis nagyon sokat tud segíteni a spanyolviasz is, főleg, ha őszinte és pont erre van szükségem. Nem hülye ez a Balázs gyerek, csak balkéz szabály szerint közlekedik a jobbkezes utcában. All in all: NEKEM még mindig nagyon jól esik, ha őszintén, kéretlenül, és minden hátsó szándék nélkül szeretne segíteni. A "potenciálom" nevében is Köszönöm.
Ma este pedig jól érzem magam. Holnap délután Dunakeszire megyek, apámhoz, és a kicsikhez. Mivel még feltehetőleg nem ismerik a blogom, ide is kiírom, mit szeretnék ajándékozni (ha mégis, ne olvassátok el, várjatok holnap estig!).
Apámnak gravíroztattam egy zippo pénz-csipeszt. Amivel a komoly üzletemberek a bankjegyköteget átnyújtják elegáns mozdulattal. Fati szilvabort kap, ami limitált kiadású fejtés (értsd: marha kevés palackot készítettek belőle). A két középső lány plüss angry bird-öt kap, amik ha megnyomod őket, beszélnek. Kisebbek, ugyan, mint amit anno Ami kapott, de mégis ugyanolyan viccesek. Lacika két doboz play-doh gyurmát , míg Kati fajátékot (fa vágódeszka, fakés, és perforált plüss zöldségek, amiket el lehet "vágni")fog a fa alatt találni. Nagymama mécses szettet és szappant, öcsém barátnője szintén szappant, éljen az egyedi-ám mégis sorozat ajándék! Ezek egyébként bio cuccok, mindegyik más, azaz van narancsos, van, ami oliva olajjal készült, és van, ami mákkal (natural bőrradír). Adrié: szegfűszeg-narancsos, Nagyié: szőlőmagos.
Ne, ne kérdezd, melyik milyen és mire jó, pasiból vagyok.
Mosvt pedig itthon nem tudom, hogy mihez kezdjek. Igyak a megmaradt grogból? Installáljak külső inyót? Essek neki a Steve Jobs könyvnek? Vagy a Gillztől kölcsönkapott monszter utópisztikus scifinek? Fejezzem be a novellám, amit az írókör szinte "kikövetelt"? Váááá, két napja unatkozom, most pedig azt se tudom, hova kapjak. Persze, ez az "unatkozom" valójában nem így volt, csak a bottom line hitette el velem.
Zárszóként:
Boldog Karácsonyt. Nem, nem jászolosat, plazmatévéset, hanem olyat, amikor önzetlenül gondolnak rád, és olyat, amikor együtt énekelsz a családdal.
Békesség most tinéktek, emberek. Örvendezzél, derék világ, Hangozzatok, jámbor legendák, Zsolozsmák, bibliák, imák. Kicsi gyertyák, lobogjatok föl, Bóduljunk tömjénnek szagán!... Szép dolog ez!... Így kell csinálni Minden karácsony-éjszakán... Hejh, szép az istenes legenda, A csillag, a jászol, az élet, Ki lehetne még vele húzni Talán még néhány ezer évet... Békesség hát néktek, emberek, Örvendezzék a vak, a béna: A jászol benne van a legendában S a jászolban benne a széna... Különben is az élet csupa vígság, Útvesztőkből csillag vezet ki, A pásztorok és bölcs királyok Szinte futnak - egymást szeretni S a betlehemi félhivatalosban Miként egykor meg vala írva: Mindenkit jászolánál várja Az arany, a tömjén, a mirrha... Örvendezzél, derék világ, Harsogjatok, jó, égi villik, Örvendezzél, derék világ, Te meg vagy váltva tudniillik. Lobogj, kis gyertya! Meg nem árthat Ennyi kis fény tán a világnak. Odakint szörnyű nagy a kétség, Odakint szörnyű a sötétség. Odakint szörnyű vaksötétben Sirály sikoltoz, vércse víjjog, Bagoly huhog, kóbor eb szűköl... Odakint valami nagy titkot Rejteget a sötét világ, Jó lesz mormolni szaporábban A szent zsolozsmát, bibliát. A föld könnyektől terhesült meg S a terhesült föld ing, remeg, A vajudó kínnak gyümölcse Nem lehet más, csak szörnyeteg... Ami sóhaj, nyögés, kín, szenny volt És rettentett a földgolyón, Vad orkánban kitörni készül, Világot törve, rombolón, Évezredes tragédiának Bosszuló vége fenyeget, Vad éhesen, vad harcra készen Állnak iszonyú seregek... A Messiást nem várják immár, Nem kell többé a Messiás, Hazug a megváltás meséje, Szentségtelen a szentirás, Hazug minden, amit az ember Évezredekkel istenné tett, Csak egy igazság - közös jussú S egyenlő végű - ez az: élet... Ám ne nézz ki az éjszakába, Örvendezzél, derék világ, Hangozzatok, jámbor legendák, Zsolozsmák, bibliák, imák, Ne halljátok a föld-dübörgést, Menjen tovább a szürke élet, Közelg a földi végitélet... Addig lobogj csak, kicsi gyertya, Harsogjatok csak, égi villik, Örvendezzél, derék világ, Te meg vagy váltva tudniillik.
Azt álmodtam, hogy a mozgólépcsőn legurul egy blézeres lány. Megpróbálom megfogni, de tovább gurul, a lépcső éles peremén szétverve magát. Lerohanok, és sír. Megkérdezem, hívjak-e mentőt, de nem válaszol, kérdezem megint. Kéri. Felnyalábolom, és felviszem a lépcsőn, sír a karjaimban, és rázkódik. Hívok mentőt, két perc és jönnek. A lány szerintem jobban van, de mégis görcsösen kapaszkodik belém, és nem akarom elengedni.
Nem akartam nagyon felébredni. A tegnap esti karácsonyozás a szokottnál is sűrűbb peakeket és bottomokat hozott, sajnos ez utóbbi nyert. Többször vettem észre, hogy egyedül fekszem a sarokban vagy percekig hallgatok valakiket beszélgetni. Megszólalok és összetörtem a társalgást, és szétszélednek az emberek. Utána már én dumálok valakivel, és a bottomból peak lesz, majd mókuskerék előröl.
Tényleg nehezemre esik, és tényleg igyekszem. Az a baj, hogy nem tudom, akarok-e a társaságba járni, és a társaság akarja-e, hogy ott legyek. Kis híja volt, hogy szóljak Julcsinak, hogy részemről Szilveszter off, és ne haragudjon, de nem tettem.
Mondjuk úgy, adok még egy esélyt magamnak, hogy képes vagyok emberi szinten kommunikálni másokkal, és még élvezzem is.
Utoljára középiskolában éreztem így magam, amikor 3-4 órákat sétáltam a "sehol"-ban, és télen, szabadban olvastam szar regényeket. Akkor az volt a bajom, hogy a generációm tele van seggfejekkel, és kb két értelmes mondatot nem tudok váltani senkivel, max. 2 emberrel, akiknek szintén nem túl jó. Most az a bajom, hogy feladtam.
December soha, szociális szempontból nem volt olyan aktív, mint az elmúlt 4-5 évem. Egy hétből hat napon voltam valakivel vagy valakikkel. Új tapasztalatok és benyomások bombáztak. Írókör, kanbuli, karácsonyozás, fallabda, 4 éve nem látott gyerekkori baráttal csendes-iszogatás, céges bulik, ultra-eredményes munka, játék, bevásárló túra (alias "shoppingoltam"), stb-stb-stb.
Azt vettem észre, hogy nem érdekel. Aszter mondta rám anno, hogy nihilista vagyok. Nem volt igaza, akkor nem voltam az. Volt egy csodaszép barátnőm (gillz akkor még), egy lakásom (az megvan most is), munkám, stb. Nyilván az akkori szituáció megalázó és tipikus MLM szarrágás volt, és ezt akkor is tudtuk. MOST vagyok nihilista, és ha a Dunából kikel Gellért püspök élőhalott csápos szörnyként, akkor is csak annyi tennék, hogy újratöltöm a poharam és egy vállrándítással megkínálom valami üdítővel a srácot, hogy leöblítse az iszapot.
Ja, szoknyát kergetnem sem volna ildomos. Senkinek nem kívánnék egy ilyen tehetetlen, önsajnáltató szánalmas pojácát, aki jelen pillanatban vagyok. A "nincs kedvem" lettem, annak ellenére, hogy TÉNYLEG sűrű volt ez a hónap. Bár múlna már el. Bár múlna el az egész holy fuck.
Tessék nyugodtan a "Cassielt" Balázsra cserélni. Így vagyok 2011-el.
Elhunty a mentori és példakép Nagyapa, a társ elhagyott, a barátok köre szűkült. Az öröm kifakul, és megtanultam arctalanul maszkban mosolyogni. De a maszkban, nem mögötte.
Aren´t we, Dear Balázs?
Nick Cave - Cassiel's Song
We've come to bring you home Haven't we, Cassiel?
To cast aside your loss and all your sadness And shuffle off that mortal coil and mortal madness For we're here to pick you up and bring you home Aren't we, Cassiel?
It's a place where you did not belong Were time itself was mad and far too strong Where life leapt up laughing and hit you head on and hurt you, didn't it hurt you, Cassiel?
While time outran you and trouble flew toward you, and you were there to greet it, weren't you, foolish Cassiel?
But here we are, we've come to call you home and here you'll stay never more to stray Where you can kick off your boots of clay can't you, Cassiel?
For death and you did recklessly collide and time ran out of you and you ran out of time, didn't you, Cassiel?
and all the clocks, in all the world may this once just skip a beat in memory of you then again those damn clocks, they probably won't will they, Cassiel?
One moment you are there and then strangely you are gone, but on behalf of all of us here we are glad to have you home Aren't we, dear Cassiel?
Vártam ezt a filmet, mégpedig azért, mert azt gondoltam, hogy nagyon jó bunyók lesznek benne. Hatalmasat csalódtam, de pozitívan. Ugyanis a filmben NEM a verekedés van központban, NEM a tesztoszteron dagasztotta izmok, és NEM a "becsület" Rocky Balboa machó filozófiája.
Gavin O Connor rendezőnek sikerült prezentálnia az Év Drámáját. Ez nem az a film, ahol a hőst leütik, és utána a szeretteire gondolva slow motionban felemelkedik és mégis erőt merítve jól elagyabugyálja a gonosz orosz/iraki/bagdadi főellenfelét (aki kiskorában ellopta a cukorkát és csúnyát mondott az anyukájára, valamint az iskolában a gatyáját a fejére húzta).
A történetről nehéz röviden írni, mert kb a film közepére áll össze. A központban egy széttört család áll, s azok útja, hogyan jutnak el egy lehetséges megváltáshoz. Adva van Paddy Conlon (Nick Nolte), a szebb napokat is megélt idős férfi, akihez egy este váratlanul beállít fiatalabb fia, Thommy (Tom Hardy), akit majd´ tíz éve nem látott. Nem tudni, merre járt, mit csinált, de kéne neki fedél a feje felé (később pedig egy edző). Adva van Brendan, Paddy idősebb fia, akinek gyönyörű felesége és két kislánya van. No meg egy hatalmas jelzálog a feje felett. Ahhoz, hogy fizesse a tanári apanázsból nem futó részleteket, mellékállásként bunyózik imitt-amott bagóért. Sajnos a tanári kar nem nézi jó szemmel a nem túl ideális példát, így parkolópályára állítják.
Ebben a filmben nincs motiváció nélküli karakter. Kiderül, nagyon kellemes, helyenként lassú történetvezetéssel, hogy ki miért jutott oda, ahova. Ki mit miért tesz. Még Thommy abszolút nihilizmusa és flegmasága mögötti, meglehetősen komplex (és sajnos kissé amcsi) okozati rendszer is napvilágot lát. Brendan útja, és kapcsolata a nejével is zseniális. Innen is üdvözlöm Jennifer Morrisont, aki rendkívül meggyőzően alakítja a hölgyet.
Valamint Nick Nolte. Valljuk be, nem volt egy nagy színész. De itt az exalkoholista, és a múltját félelmetes elkeseredéssel szőnyeg alá söprő, megtört embert hihetetlen átéléssel hozza.
A Warrior egy bunyós film, de mégis, az év drámája. Nyilván nem titok, hogy a megváltást hozó Nagy Fináléban a két tesó találkozik, de amíg eljutnak oda, és hogy kinek mit jelent "A" meccs, azért még azoknak is ajánlom, akik egyébként unott szájhúzással fordítják el a fejük a zsánertől.
IMDB: 8.3 Szerintem: 10/9 Aki nem szereti a bunyós filmeket: 10/7.5 (még így is a nézendő kategória)
Rá kellett döbbennem. Keserű lecke volt. De Lecke volt. Végtelenül egyedül vagyok. Üres lakásban. Egyedül. Néha a tükör mögé merek nézni. Kevesen vannak, rajtam kívül. A tükör mögött csupasz a fal. Illúzió téglákból rakok várat. Amit szétvernek, vagy szétverek. Egyedül vagyok.
Kifejezetten van abban valami megmondhatatlanul bájos, hogy ha a vitaminos kupak tetejét elmosom, megszárítom, és ráteszem az asztalra. Majd visszanézvén azt látom, hogy a mosatlanok ellepték a konyhát. Érted. Egy 4-5-5 cm-es kis műanyag izét akkurátusan elmostam, de a méteres halommal úgy viselkedem, mintha ott se lenne.
Egyébként meg kb. szerdától mosolyogva fekszem le aludni. Azért a "kb." mert csütörtökön bekattant az agyamban valami, és elkezdtem az osztályom átstruktúrálásáról, operatív szintekről és a helyzetfüggő vezetés elméletéről agyalni. Mint egy búgócsiga.
Tegnap este kifacsarva, kiégve, agyilag megzuhanva léptem be a lakásba. Letettem a táskát. Kibújtam a vizes kabátból, és a fogasra akasztottam. Levettem a sapkát, a pulcsit. Kibújtam a cipőből, ami beázott. Beléptem a nappaliba. Levettem a farmert és kiraktam szépen, szárral kisimítva, hogy a lábszár része megszáradhasson reggelig. Nem kapcsoltam be a gépet és a tv-t, mert féltem attól, hogy órákra elrabol. Inkább elpakoltam a hétvégi mosatlanokat az asztalról. Az órán negyed tizenegynél várt a mutató.
Nem tudtam, mihez kezdjek. Kibújtam a trikóból, zokniból, és a C&A-ban vásárolt Calvin Klein koppintás szoros boxerből. Kifáradtam a fürdőszobába, és megengedtem a vizet. A kád forró vízben elégedetten sajnáltattam magam. Szappant használtam, nem tusfürdőt. A fürdőszobában padlófűtés van, és a törölköző a fűtőtesten pihen, így amikor szárítkoztam meleg volt a kedvenc, narancssárga és vastag törülközőm. Pizsamába bújtam, és kitotyogtam a hálóba.
Beállítottam az ébresztőt 06:25re, kinyitottam az ablakot. Mindig nyitott ablaknál alszom, amióta egyedül vagyok. A sötétítő redőnyt félig húztam csak le, míg az erkélyen lévőt teljesen. A hálóban lekapcsolom a fűtőtestet, a nappaliban, ahol az erkélyajtó van, pedig maxmimumra tolom a kapcsolót. 21 fok, nekem bőségesen elég.
Végül lefeküdtem, és nem tudok aludni.
Egy, az ablak alatt éppen parkoló autó lusta és könnyed fénycsíkot firkált a plafonra. Ezt kifejezetten szeretem. A takaró túl meleg, félig kibújok alóla, majd 5 perccel később ismét a nyakamig húzom. Telnek a percek. Egy nő magassarkúban hazaér, az egész ház hallja. Nagyon kevés lakót hallok, de őt mindig.
Telnek a percek. Azon tűnődöm, meddig kergetek légvárakat. Megpróbálok aludni, és ébren álmodom. A lecsukott szemhéjam mozit vetít. Mtt táborban verekszem a harcos rendben, és nyerek. Egy másik filmben a arra ébredek, hogy materializálódott árnyék csápokat irányítok, és menekülnöm kell fehér köpenyes tudósok elől. Talán alszom. De elzsibbadt a kezem, és rájövök, hogy nem aludtam. Nem merem megnézni az órát.
eszembe jutott az írókör. Hallottam két novellát, amikben megvan a lehetőség, hogy nem csak "jók", hanem nagyon jók legyenek. Az elsőnél sok a "kosz. Az író helyében az első, második harmadot kitörölném, és újraírnám, koncentrálva a gondolatra. Borgest. Neki Borgest kell olvasnia. A másodiknál a fókuszt emelném ki. Belecsempésznék pár rejtélyt, nyitott kérdést, hogy az olvasó érezze, a fókusz a fontos.
Elkalandozom. Nekem mi a fókusz? Hol van az én nem létező hivatalom. Hol van az én szigetem. Rá kell jöjjek, végtelenül, és megmásíthatatlanul irigy lettem. Irigykedem a tehetségre. irigy vagyok az összebújó párokra. Irigy vagyok az otthonra, ami jóleső, ám mégis irányított rendetlenség ural. Irigy vagyok az ő életükre. Én vagyok a vámpír, amelyik elszipolyozza a mások boldogságát, de a feneketlen bendője soha nem telik meg, csak többet akar.
Telnek a percek. Talán már alszom. Talán most fogok felébredni, s az eddigi élet és ritmus volt az álom. Amikor kinyitom a szemem, reggel van. Megnézem az órám, 05:45. Még pihenhetek. Kinyitom a szemem. 06:20. Kikapcsolom az ébresztőt, és felkelek. Becsukom az ablakot. A nappaliban jóleső meleg van. A fürdőben égeti a talpam a padló hője. Megnyitom a csapot. Fogat mosok. Ismét egy kád forró vízben megfürdök. A törülköző most is meleg, és barátságos. Kimegyek a nappaliba, és bekapcsolom a tv-t. A hírek alatt tűnődöm, szeretnék e kávét inni, de inkább nem.
Felveszek egy hagyományos boxert, egy pár kevésbé lyukas kék zoknit. Egy golf galléros, khaki színű trikót, és a megszáradt farmert. A sporthírek alatt már elkészültem. Kikapcsolom a tv-t. Nem gondolok. Elfogyott a c-vitamin. Ma bakancsot húzok. Belebújok a pulcsiba, kabátba, felnyalábolom a táskát, és kilépek az ajtón.
Uram isten, milyen nap... Reggel nyolc óta ez az első szabad percem, ebédszünetben is munkán agyaltam.. Kicsit sűrű ez a hétfő. A végén még ráborulok a billentyűzetre haldokolva és vért hörögve. Elmegyek egy tárgyalásra, onnan rohanok értekezletre, majd levelek generálásában segítek a társosztályoknak, és közben lenne más dolgom, még-még-még.. Végem. Este leszek kreatív? Amikor az agyam kicsi csipetkéi borítják majd az asztalt és a szőnyeget? Fáj a hasam is, ráadásul, gyaníthatóan az ebédidőben sebtiben begyömöszölt pizzák miatt. Ráadásul az egyik emberem műteni kell, most hozta az ambuláns lapjait, és megbeszéltük, hogy legyen tp-n, illetve mit szeretne... És folytathatnám a szokásos minőségi kontrollt, illetve a tárgyalásról egy memot kéne készítenem, amire már alig emlékszem.. Áááá...áá.áá
Hoppá, megint dolog volt, három másik velem egy beosztású embert kell összehangolnom. Jippí?
A hétvége jó volt, találkoztam a családdal is, egy pár óra erejéig, ergo voltam emberek közelében. ergo kicsit úgy éreztem, hogy van bennem is valami értékes, szerencsére a munkatempó nem enged most befelé fordulni (de néha sikerül).
Legalább a holnapi kártyaparti elmarad.
Ma azért megyek emberek közé, hogy a saját hajamnál fogva kirángassam magam a kotványból. Ha kint vagyok, kérlek, mosolyogjatok rám.
Andrew Niccol egy látnoki rendező. Nagyon érdekesen közelít meg bizonyos tabunak számító témákat, és mindig a kisember szemén keresztül vetíti ki azokat, akár a groteszk határáig. De soha nem lépi át azt a határt, és így lesz hihető, még a furcsán nyakatekert szituációk is.
Ilyen volt a Gattaca, ami szerintem egy zseniális film. Anti-utópia, a génállományon alapuló társadalommal, ami ráadásul félelmetesen hihető is. Kasztosodás, a szegény szegényebb, a gazdag gazdagabb, és aki tehet, csal.
Ilyen volt a Fegyvernepper, ami egy realista filmdráma, az egyszeri bevándorlóról, aki rájön, ha elad egy stukkert, akkor egy havi fizetését teremtheti elő. Ha elad nagyon sok stukkert, akkor megteheti, hogy a világ legmenőbb orosz modelljét is elvegye. Ráadásul ez a film hihetetlenül precízen és cinikusan ad egy olyan világképet, ami sajnos senkinek sem esik nehezére elhinni.
És itt a Lopott idő, ami NEM ilyen. Adva van egy érdekes alapötlet, mely szerint az egyetlen globális valuta az idő, amit az emberek a bőrök alatt viselt beültetéseken látnak (?). Mindenki kap 25 évet születésekor, utána azt nullázzák egy évre. Ha melózol, akkor kapsz időt. Ha költesz, akkor az percekbe, hónapokba kerül. ergo a termelésed időre megy. Ha elfogy, akkor meghalsz. Egyszerű, nem? Sajnos túlságosan is az.
A Gattacával ellentétben tele van buktatókkal a film. A legfőbb gondom, az az isteni Justin Timberlake, akinek sajnos két arca van, az elszántan előre néző és a bánatos kiskutyaszemekkel meredő. Ez pedig sajnos kevés. Ami leginkább baljós, hogy Mr. Timberlake úgy tűnik, leginkább színészként képzeli el magát, hiszen csak idén 3 produkcióban tűnik fel.
Akinek meggyőző volt a játéka, az Cillian Murphy (Batman Begins madárijesztője), akinek minden adottsága megvan ahhoz, hogy nagy színész lehessen. Meglehet, ez az igen szuggesztív gülüszemeinek lehet a hatása, de alapvetően hitelesen hozza a figurát. A másik meggyőző telejsítmény az aktuális pihekönnyű nagymellű női sidekick apját formázó színész. Sajnos IMDB nem segített, hogy ki is volt Mr. Weiss, gyaníthatóan ez a fickó, azaz Jesse Lee Soffer. Bámulatosan alakította a 25éves testbe zárt halhatatlan milliomost. Még akkor is, ha egy tejfeles képű kis suhanc a gyerek.
A bajom a filmmel, hogy nem köt le. Az újdonság, az ötlet hamar elvész, nincs jövőre vonatkozó új technika, nincs egyedi világkép (ami pl.: a Gattacában volt). Ez csak egy akció Sci-fi, ami gátlástalanul lop a Logan Futásából, de csak töredékeket. Kár érte, reméljük Mr. Niccol-nak ez egy egyedi kisiklása volt, semmint az elkövetkezendő filmjei előrevetítése.
IMDB: 6.6 Szerintem: 5+1(a plussz egyet Olivia "Thirteen" Wilde kapja)
Munkaidő után kaptuk a hírt, hogy az aznapra tervezett céges pofavizit kicsit később, hatkor kezdődik. Tekintve, hogy a munkaidőnk lejár ötkor, inkább beültünk hárman egy kedves késdobálóba némi folyékony bátorságot magunkhoz venni, hogy ép ésszel s kedvvel bírjuk az eseményt. Kellemes hangulatban elbeszélgettünk a pókerről, a szerencsejáték függőkről, és hasonló motiváló, vidám témákról. Majd lesétáltunk az Oktogonra, és kisföldalattival elbumliztunk a Vörösmarty térre. Itt akadt egy kis közjáték, a kollegát nem szerették volna bontott sörrel beengedni, így szegényke kénytelen volt lehúznia az egészet. Nem tiltakozott.
A Vörösmarty téren mikor kijöttünk a kisföldalattiból, azt vettük észre, hogy egy említésre méltó tömeg bámul minket. Szájtátva. Kb. 200 ember. Gondoltam, végre, a világ, de legalábbis egy szép tömeg, végre felismeri tehetségem, és elfogad feltétlen diktátorának, és ajándékokkal valamint kellő hódolattal adózni jöttek! Vagy csak a mögöttünk lévő Gerbeaud falára vetítenek éppen, és azt nézik.
Egyébként is gagyi volt.
Volt foglalásunk a tér közepén lévő egyetlen fedett helységben, 25 főre, amit marcona biztonsági őrök vigyáztak. Durva, minden más helyen fürtökben lógtak az emberek, és ott volt négy hosszú pad - üresen - csak nekünk. Mindegyik asztalon egy tál kocsonyával. Ahamm..őőő... kocsonya. mi az asztalnál 9en voltunk, egy tál kocsonyára. Hát, nos, izé. Okkés. Recepció és Váccság van, értem.
Megérkezett a nép, gonosz bankárok vagyunk, így a hatra kitűzött kezdés fél hétre csúszott (éhesek voltunk nagyon), ekkor már azért beindultak az események, kaptunk forralt bort, puncsot, teát, ki-ki ízlése szerint. Majd megérkeztek a bőségtálak, véres hurka, májas hurka, sült tarja, csirke, lila káposzta, krumpli, kenyér... Ennyit az apadó pocakokról. A végén még önértékelési zavaraim lesznek az újra visszanövő pocakok láttán.
Mindenesetre ettünk egy jóízűt, majd az udvariasság határain belül leléptünk, megköszönve főnökeinknek az étket és áldást. Valóban jó hangulatú kis party lett, hiszen az én területemen dolgozók mindig is híresek a kellő atmoszféra megteremtéséről, de alapvetően úgy tűnt, hogy mindenkinek van jobb dolga, szerda este.
Hazafelé esett végig, és én azon törtem a fejem, hogy miként is adjak fel időben egy analóg levelet, de végül nyert a lustaság - átadom személyesen.
A munkahelyem immáron két fronton is hivatalosan veszélyessé vált. Azt álmodtam, hogy egy ügyfelet rossz döntések következtében átengedtek a beléptető rendszeren, és az arcom egyik felét véresre karmolta. Úgy, hogy nem is ismertem, pedig. Majd odafent tolkienes arcokkal kellett képzésekre mennem, ahol Miki és Gillz még egy pár voltak, és az épületben laktak egy szállodában, mert anyagilag így jöttek ki a legjobban.
Aha
Élőben pedig ma a liftben nem parfüm, büdös dezodor, ne adj isten, kávé illat volt. De nem is izzadság vagy pisiszag, ami minden lakótelepi felvonó sajátja. Nem. ENERGIAITAL szaga volt ott, átható, és felismerhető tutti-frutti íz terjengett a levegőben. Nem, nem öntött ki senki semmit, nem volt gyanús folt a padlón vagy a falakon, csilli-villi tisztaság van. De ez.. Nem valami perverz parfüm "illat" hanem eredeti (még a márkáját is megmondom: Hell) energia ital szag.
Ez egy veszélyes hely...
A liftben véradásra felszólító plakát van kirakva. Hát persze.
"A Télapó nem a régi már/Kedve tartja állva bekakál"
A tegnap este tanulságos volt. Először is: a portói egy jó dolog, de a gyomrom nem szereti, csak az ízlelő bimbóim. A második, hogy a régi(tíz éves ismeretség) barátokkal nem fogok járni. Sajnos, teszem hozzá, de legalább beszélgettünk egy jót (hattól éjfélig, eh). Így tehát most roppant éhes vagyok, gyakorta rohangálok az árnyékszékre, fáj a hasam. Marha álmosan bambulom némi negédes nyálcsíkkal a monitorokat.
Hell yeah, az ilyen állapot Motörheadért kiált!
Lassan el kell kezdeni a karácsonyi körbevásárlást, mert igencsak ki fogok csúszni a határidőkből. Most leginkább pár perc szunya, amit a szervezetem kíván, de sajnos ez nem megoldható, majd talán szerdán.. Áh, dehogy. Akkor céges pofavizit a feljebbvalókkal. Akkor majd csütörtökön. Kicsit aggasztó, hogy a hét legelején már szétcsapom magam, de azt hiszem, erre ráérek aggódni majd +10 év múlva. Vagy 5.
Ma ismét hozzájutok némi jégborhoz, a hűtőmben több pia lesz, mint kaja. 1 tokaji furmint, egy negyed üveg portói, háromnegyed üveg Jim Beam, és maradék pálinka. Kaja: pár rohadó alma, fél csomag kemping sajt, némi lekvár és két doboz tej. A rohadó fokhagyma és citrom csapatokat már evakuáltam, jó lesz nekik "ott" távol.
Munka hétig, utána a fente mlített csemege beszerzése van napirenden. Majd rohanok haza, hogy előkészítsem a túszokat, akiket kicserélem más túszokra, és így végleg megszabadulok az utolsó kerülgetni valóktól. Mi lenne, ha csütörtökön alvás helyett inkább elmennék hobbi boltba és nyomtatósdiba, és megoldanám a pinhead kérdést? Azaz a fehér falon sok szög képek nélkül édes-bús hungári ballada elszavalását?
Oké, bevallom, ez nem volt kellőképpen koherens. Milyen szavakat nem tudok..?
A munka nyakig temet, a maradékot én teszem rá, ki lesz, aki fejbe vág a lapáttal, és elegyengeti a földet a fejem felett?
Hülye ötlet volt mindkettőnk részéről, de tanulópénz volt. A szögeket nem lehet kihúzni, vagy ha igen, a festés is belehal kicsit. Mindegy, legalább adott a feladat: pont oda ugyanakkora képeket kell kitenni. A fa kuckót tegnap este kiraktam a "mütyürökkel" együtt. Legközelebb, ha lesz elég időm, megyek a kreatív boltba keretekért, utána nyomtatni kell képeket, amik már rég itt figyelnek a gépemen. Hétvége? Volt..
Pók átjött szombat este, kártyáztunk, nosztalgiáztunk, és előkészítettük az Mtt következő óriási kreatív meglepetését. És letoltunk egy random Magic partit. Valamint megbontottuk Pók szülinapjára kapott green labelt. Nagyon..nagyon finom volt. Lehet, hogy mégis meg fogom kedvelni a scothokat?. Oké, nekem is van ízlésem: a kétezer forintos alkotásoktól hányni tudok, annyira rossz, amit megiszok meg finoman szólva sem pénztárca barát..
Sznob vagyok. Vállalom. Fallabdázok, curlingeztem, és ismerem a krikett szabályait. És csak drága italokat iszom.
Vasárnap családi tosz volt, ahol javarészt unatkoztam, de jó votl látni a mosolygó családot. Öcsém felnőtt. Érdekes érzés, valahol.. büszkévé tesz, persze, semmi okom rá.
A 2011-es év az orvosok diagnózisa szerint is haldoklik. Nincs már sok neki hátra, lassan a gépekről is lekapcsolják, és nem adnak neki több, életet jelentő bűzös folyadékot. A szakértők szerint maximum 21 napja van csak hátra.
Ha engem kérdeztek, remélem hamar megdöglik. Életem legelbaszottabb éve volt. Ugyan nem rendezek neki szertartást vagy szép temetést, inkább fogom, és a földi maradványait ledobom a szemétledobóba, utána ami megmarad elkaparom egy erdőben.
A hónapom úgy indult, illetve az október úgy végződött, hogy majdnem kirúgtam egy embert, aki habár nem tud róla, még mindig a bögyömben van. Adok neki majd eleget, hogy bizonyíthasson.
Most úgy zárom a hónapot, hogy hazaengedhetek mindenkit délben. Még azt is, aki eredményben nem tett le olyat az asztalra, mint a többiek, de mégis akkora csapatmunkát és morált mutatott, hogy könnyed szívvel engedem haza. Ráadásul külön öröm, hogy a csapatom ezt nemcsak elfogadta, hanem egyet is értett a döntésemmel.
A december egyik részről nehéz, másikról könnyűnek ígérkezik. Ez utóbbi az eredményekről szól. Az emberek, úgy tűnik, a karácsony közeledtével jobban manipulálhatóbbak, és olyan kommunikációkkal tudunk élni, amit könnyebben magukévá tesznek. Decemberben valahogy az emberek lezárják az évet, és rájönnek, hogy mi fontos nekik (és nekünk). így általában eddig legalábbis, könnyebb hónap, még ha csonka is.
Ellenben szakmailag már látom, hogy nekem, mint vezetőnek nagyon nehéz lesz. Egyrészt kapok egy embert a nyakamba, aki a szakmai képzettségem, kompetenciáim, és menedzselési tulajdonságaim fogja fejleszteni, de leginkább felügyelni. Makacs ember vagyok, ha nem készülök rá, nem bírom a kritikát, és kicsit bele fogok őrülni. Ez teljesen más, mint pl.: ha az írásaim kritizálja valaki, mert azt elfogadom, az teljesen tiszta ügy, és az esetek többségében nagyon is helytálló! De egy ilyen dolgot, ha csak nem a "praktikákról" van szó, nehéz befogadnom.
Ráadásul a naptár ellenünk van, pénteken már erőn felül kell teljesíteni mindenkinek.
A magánéletem alakul. Már nem képzelem Amit magam mellé, már tudok elvonatkoztatni, és a boltban nem jut eszembe, hogy "azt a cuccot ő szereti". Érzelmileg az elcsatolási fázis majdnem kész. Így mrá merek randizni, vagy pártatlanul beszélgetni másokkal.
Remélem, a hétvégén még több lesz.
Igen, jobb a kedvem, és nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített, avgy segíteni szeretett volna, de nem éltem vele. Így köszönöm (nem sorrendben, és az elsőnek is ugyanúgy, mint az utolsónak):
Zsoltnak, Peetnek, Launak, Julcsinak, Csintznek, Drizztnek, Póknak, Verának, aki már nem lesz "majdnem harmadik", Áginak, Gillznek, Morganának, Ákosnak, Snownak, Reninek, Reni v.2.-nek, Ferinek, Libynek, és paradox módon Aminak is, aki rendbe tette a saját hülye fejét is.
Köszönöm. Akiket kihagytam, azoktól elnézést, akik nem érzik magukénak, azoktól azért - NEKEM segített.
Most igyekszem nem idióta és megkergülten idegesítő pattanás lenni, és igyekszem nem ráakaszkodni minden (jó) mellel rendelkező ismerősömre. Ha mégis, úgy KÉREK mindenkit, hogy szóljon. Elsőre ne üssön, de ha muszáj, istenem, sokat bírok.
Szóval ez még egy jó nap. Nem rontotta el semmi. otthon takarítok, és játszom még egy kicsit. Nincs elmaradt kötelezettségem. Vagy nem emlékszem rá.
