Istenem.. Amikor kolléga belemerül a sztorikba, és még mindig nem vette észre, hogy itt írok, és tovább is beszél. NEM érdekel, ember, nagyon nem..
Legszívesebben most felnyalábolnám a lányt, egészen hazáig futnék vele, és bezárnám magunkat, lenyelném a kulcsot. Olyan Tom és Jerrysen.
Írókörre készültem, remélem, szívesen fogadják az újfajta kihívást. Érdekesnek ígérkezik, igyekszem nem kreatív játékot faragni, hanem egy kis agymunkát, amit mondjuk én is szívesen vennék. Arra is kíváncsi vagyok, hogy mennyien adják fel, "ehhez most nincs agyam" kijelentéssel. Amúgy is van bajom az írókörrel, mégpedig az,hogy nem érzem, hogy változnék, fejlődnék, vagy otthon agyalnék azon, hogy a házi feladatot mikor és hogy készítsem el. Egy dolgot kértem csak, és nem fogom noszogatni az embereket, hogy "Hello, megígérted, hogy.." és semmi. Ráadásul nem tudok ott maradni és beszélgetni írókör után, mert min. 2 átszállással (vagy hárommal) jutok haza, nem szeretnék 22:00kor elindulni.
Nem baj, még remélek. Ha meg már nem, nem látogatom őket. Ami mellette szól még, hogy ők a barátaim - még akkor is, ha perifériára szorultam - és látni szeretném őket, beszélgetni velük, nevetni velük, istenem, még vitatkozni is! Hiába tagadom, az elmúlt 7-8 évben eléggé szignifikánsan részesei voltak az életemnek.
Oké oké oké, ácsi, Balázska álljál le. Bepározódtál, igen, de te nem az a fickó vagy, aki rózsaszín ködökön át bolyong, fél méterrel a föld felett lebeg, és negédes szerelem nyál csöpög a szájából. És fejjel lekap minden útjelző táblát. Vagy mégis? TOKK, lefejelte.
De legalább segítettem Verának költözni kicsit. Pók kérte, hogy dél körül érkezzek, s mire odaértem, a szörny ágyat már lecipelték a kocsiba. Utána már jómagam is segítettem a polcokkal, székekkel, asztalokkal. Ja, és volt ágynemű meg fekete csaj kávbój kalap. Felfelé viszont nem menekültem: Peettel felvittük a negyedikre azt a szemét ikeás ágyat. Ami szétnyilt a másodikon, és bénáztunk vagy 10 percet, hogy ismét össze puzzle-ezzük. De Pók anyukája nagyon finom ebéddel kínált, és kaptam sört. Valamint láttam a barátaim. Örülök, hogy Peeték még mindig jól megvannak, Pókék is, és Mi is, így.. 4 naposan, hehehe.
Amikor Ami szakított, akkor azt kértem a hónap indító értekezleten az embereimtől, hogy legyenek velem türelmesek, mert egy kicsit meg fogok őrülni pár hétig. Elnézték, és észben tartották. Most majd megint ezt kell mondanom, csak más előjellel? Tele vagyok élettel. Aha, mondjuk ettől még mindig "Én" vagyok, csak picit másképp. Furcsa, de jó érzés. Waters azt mondaná, "All makes perfect sense".
A szökés első részén túl vagyok, érdekes sorozatnak tűnik, kíváncsian várom a folytatást. De akkor filmajánló:
The Money Pit
A nyolcvanas években és a kilencvenesek elején még tudtak igazi vígjátékokat készíteni. PL.: gondoljunk csak a Zucker testvérek Csupasz pisztoly sorozatára (´89)vagy Steve Martin, Dan Akroyd műveire. Ó, a "Három Amigo" vagy a "Kémek, mint mi" igazán zseniális alkotások, még ha mai szemmel már másmilyenek, mint akkor. De mégis, még mindig tudok jó ízűen nevetni rajtuk! A "Pénznyelő" is ilyen film. Van egy jó ötlet: Fiatal párnak költöznie kell, mert az albijuk eredeti tulajdonosa, az őrült Maestro hazajött európai útjáról. Vesznek is "potom" pénzért egy házat, és minden szépnek és jónak látszik. De... A ház elkezd ATOMJAIRA hullani alattuk. Mindezt olyan jelenetekkel, és fantáziával, amit én utoljára Tom és Jerry rajzfilmekben láttam. Ráadásul a főszereplők is nagyon oda teszik magukat. Tom Hanks az egyetemes filmtörténet legbizarrabb és legviccesebb röhögését itt ereszti meg. Ja, ki is a rendező? Valami Spilberg. Ismeri valaki? Rá kellett jönnöm, hogy Spilberg régen kifejezetten értékes filmeket készített, és még nem a pátoszos, sírós giccshalmazokkal kereste a kenyerét, amiket Oscar bácsinak készített célirányosan.
A Money Pit-et csak azoknak ajánlom, akik igényes vígjátékra vágynak, bírják a Tom és Jerry féle humort, és nem ijednek meg a 80´as évek stílusától.
Nagyon vártam ezt a délutánt. Pontosabban, még 17:00ig van egy kis idő. Pont ma meséltem egy bizalmasnak, h ez a dolog a leánnyal akkor mehet már csak gallyra, ha kiderül, hogy valójában férfi. Vagy valami nagyon extrém hülyeséget csinálok, mittomén megverek egy hat éves gyereket, és lehányom az eszméletlenre vert testét, felette zokogva, hogy „Dobby, ó Dobby”.
No, azért mondjuk a sorsnak is van kis fonákja. Ugyanis szegényke megbetegedett, és 99%ban újfent bacik és vírusok miatt le kell mondanom a fallabdát. Kezdem feladni. Valamint rájöttem, hogy a lány hihetetlenül szép, és muszáj mutatnom valahogy mellette, így még inkább rá vagyok kényszerítve a mozgásra. Sürgősen.
Valamint beindult a másik titkos projekt. Van időpontom szemvizsgálatra és műtétre. Van rá pénzem is. És erőm, akaratom. Ennyi volt, dobom a szemüveget, egy jó időre. 20 év, mondjuk, azzal kiegyezek. 6 éves korom óta hordom, és ideje eltenni messzire. Nem azért, mert gyűlölném vagy mert szervi fájdalmaim lennének, hanem egyszerű hiú kényelemből. A fejem olyan, amilyen, ettől se szebb, se rusnyább nem leszek. De nem kell reggelente keresgélnem, nem kell úgy arcot mosnom, hogy letegyem, nem kell szélben a becsapódó mini orkánoktól tartanom, nem repül le a fejemről. És nem kell újat venni, mert a jelenlegi már tíz éven is túl van. Basszus, a szemüvegem idősebb két testvéremnél is!
Így fény alá fekszem. A reá félretett pénz megvan, sajnos öröklés okán. Anyám azt kérte, hogy költsem olyan dologra, ami komolyabb, ami azért méltó Nagyapó emlékéhez. Azt hiszem ez maradéktalanul teljesült. Amúgy is hasonlítok Nagyapóra, így ezzel nem lesz gond! Ó, ha majd telente, ha meleg szobába lépek, nem párásodik be percekig a világ! Hordhatok majd normális napszemüveget.
Csak a kezem ne fájna. Szerdán kezdte, azóta kitart. Unom. A bal kéz mutató ujjának alsó ujjpercétől a kézfej közepéig. Kb az az ín/izom fáj folyamatosan, amivel mozgatom az ujjat. Elkezdtem perskindollal kenni, hátha a gyulladáscsökkentő hatása érvényesül. De mivel nem izomszövet, így csak kicsit jó, de legalább enyhít valamennyit. El kell mennem ezzel is dokihoz.. majd. Most fontosabb dolgokkal kell törődnöm, mint a fájdalom.
Inger gazdag egy hét volt, annak ellenére, hogy kevés helyen voltam. A munka derekasan leabálta a megmaradt kicsi agyamat, amikor egyikünk hiányzik a két osztályvezetőből, a másik elég sokat szív. Most rajtam volt a sor. Fene se tudja, hogy tetszik majd a hétfőre kialakított eredmény drága Dezső úrnak, de azt hiszem igen mértékletes és ügyes voltam, már ami a pénztárcánkat illeti.
Na persze, a többi osztályon ég a ház, tipikus januári armageddon hangulat söpört végig rajtunk. Tavaly félelmetesen jók voltunk, de úgy tűnik, éppen az volt az üdítő kivétel, és nem pedig egy új időszak kezdete.
No meg befejeztem elég sok projektem, és elkezdtem a szeretetszolgálatosat is vinni. Hátha sikerül, bár nem hiszek benne. Illetve: nem az ügyükben nem hiszek, hanem azokban az emberekben, akik hitelre vesznek plazmatévét, cigiznek, isznak, félkarú rablóznak, és utána nekünk nyavajognak a telefonba, hogy mennyire szerencsétlenek.
Sőt, hovatovább, a múlt hétre hittem, hogy a nagyfőnök áradattal meg kell birkózni, de ennek ellenére ismét egy góré jött oda körbenézni. Na, ki volt az egyetlen, angolul beszélő középvezető a környéken? Én há´!. De jó arc volt, persze, nem állta meg, hogy ne javasoljon pár ésszerűnek tűnő dolgot, és igaza is lett volna, ha az én osztályom egy másik munkafolyamatban lenne, de nem ott volt.
Hovatovább, vannak világversenyek. A kézilabdát szorongó szívvel, verítékezve, apró szívrohamokkal szenvedem végig. A vízilabdát majd később, ha jönnek a húzósabb meccsek a horvátokkal, szerbekkel, vagy esetleg az olaszokkal a döntőben. TERMÉSZETESEN fociban ismét csak a hideg zuhany és a csalódás, ami nekem jut, de kitartok emellett az átokverte csapat mellett, akik tíz éve csak szenvednek. Kíváncsi vagyok, meddig bírom.
Utoljára de abszolút nem utolsósorban ugye itt van a másik nem ügye. Jelentem alássan, hogy sok-sok millió magyar, angol, (gazdag francia és még gazdagabb arab) lánynak kell nagyon erősen átkozódnia, mert úgy tűnik, hogy ismételten révbe fogok érni. TERMÉSZETESEN még mindig elronthatom, de akkor sokáig, ritmusos ütemben fogom ennen fejecskémet valami, csontnál erősebb, és tűrőképesebb matériába bele-beleverni.
Amennyiben mégis sikerrel járnék, úgy, magamat ismerve, újboli 2-4 évig terjedő intervallumban normálisan fogok működni, ´oszt majd rám lesz unva megint, és megőrülhetek újra. Ahogyan az elmúlt két lányka példája is mutatta, ebben a trendben kell éljek. Bár azért első biztató jel: a hölgy NEM, ismétlem NEM MTT-s. Hátha ezzel a mesteri húzással elintézhetem a korábbi trendeket és mutatókat és járhatunk egy eddig ismeretlen úton?
Utó-tüneteim még vannak, pl.: olyan a hangom, mintha valami durva orrsérülésből gyógyultam volna fel. Egy kis egyensúlyt találtam, és elültettem, öntözöm minden nap, és nagyon jó érzés. A lakásátalakításka is nagyon sokat tett, félelmetes, hogy egy szimpla gép-áttelepítés mit nem művel az emberrel. Na, meg persze kanapé csukás. Jól érzem magam. Például érzek. Szagokat, ízeket. Jókedvet. Persze, primadonna vagyok, most is nehéz néha, de kezd az origóra visszaállni az érzelmi aktivitásom, sőt, stagnál a pozitív tartományban. Furcsa érzés, utoljára október előtt éreztem hasonlót.
Vasárnap este nagyon kellemesen beszélgettünk Patiszonnal. Tényleg mennyire megdöbbentően keveset tudtunk egymásról, annak ellenére, hogy, főleg a színitoszok révén, kb 6 éve ismerjük a másikat. Kezdek irigykedni Petire, jó fogást csinált ezzel a lánnyal.
Mindenesetre azt kell mondanom, hogy kezdek ismét komolyabban reménykedni. Furcsa, és egyúttal félek is, hiszen a legutóbbi ilyen esetnél nagyon csúnyán "Friend zone"-ban csattantam - nyilván saját hibámból. Ellenben a történelem szerint mégis jó út volt, különben Amival nem tölthettem volna együtt az akkor eljövendő 3,5 évet, akinek ezúton is köszönöm.
Vissza a jelenhez. Szóval tartok én most is ettől, de arra ügyelek, ez ne gátoljon és ne fogjon vissza, sőt. Ha mást nem, nyerek egy barátot. ´Oszt kész.
So, just beware of the friend zone, my young padawan!
Az úgy volt, hogy elegem lett. Egy hét Semmittevés után muszáj volt valamit alkotnom. A portigrisek lassan kihaltak, átadták helyüket a második generációs porcicáknak, majd azok is megnőttek, és így tovább. Szóval állt a szmötyi mindenfele. Másrészről volt némi szemét, mosatlan. DE ha már takarítok, akkor alkossunk is valamit. Így fogtam, szétszedtem az ülőgarnitúránál vegzáló számítógépet, nyomtatót, hangfalakat, stb. és visszatelepítettem oda, ahova való - az íróasztalhoz. Jelzem oda, ahol az eredeti helye volt, és amit rendelésre az asztalossal úgy készítettünk el, hogy egy geek itt fogja tölteni a mindennapjait.
Így a telepítés után porszívóztam, elpakoltam, és.. TADADADAAMMMMM, felmostam. ÉN. Domestosos vízzel, aminek valami... érdekes szaga van. Olyan mentolos izé. Úgyhogy tárva-nyitva minden ajtó. Oh, ágyat húztam, friss lepedő, friss ágyhuzat mindenhol. Az ülőgarnitúrát megtámadtam porszívóval. Elmosogattam. Most szusszanok, és utána bemászom a fürdőszobába, ahol kád, mosdókagyló és wc pucolás lesz soron. Ja, a mosógép közben folyamatosan jár ám.. Alig van szennyes, kezdek elszontyolodni.
Az a durva, hogy van még mit tenni. Pl.: a nagyobbik szekrényt ki kéne purgálni. Valami rendszer szerint visszatenni a dolgokat. Utána könyvespolc, majd konyhaszekrények. Jah, rájöttem, legkésőbb őszre kell vennem egy új konfigot, ez a jelenlegi - habár még mindig nagyon pöpec - kezd idejétmúlttá válni. Ami jó benne: alaplap, proci. Minden mást újra. Két USB is meghalt, a táp is haldoklik, a videókártya, nos.. nem az igazi. A vinyó is 100gigát bír.
Holnap pedig, ha időm engedi, megyek beiratkozom az okszigénbe. ´Oszt adok a hústestnek is.
VAN az az időszak, amikor jó betegnek lenni. Amikor a fájdalmat, levertséget inkább választanád, mint pl.: a munkahelyi nyűglődést. Jelen esetben ez nem az az alkalom. A korábban taglalt programjaim majd´mind ugrottak. Nem mehettem koncertre - Végül is csak a világ egyik legjobb amcsi acapella bandája. Akik ki tudja, mikor jönnek még. Nem mehettem squasholni. Itt inkább a társaságot fájom, semmint magát az aktivitást - bár az sem mellékes. Ma nem mehetek a céges vacsorára, nem koccinthatok azzal, akinek megígértem. A vasárnapra áthelyezett találkozóban még reménykedem, de basszus. NEM AKAROK BETEG LENNI. Ráadásul az antibiotikum utolsó szemét elhagytam. Ne kérdezd, hogyan. Szerintem véletlenül kidobtam. Így jár, aki egyedül van és betegnek merészel lenni. Deliráló állapotban járkálni veszélyes. Lenne, ha lenne.
Ellenben vagy ezredszerre is meghallgattam a Serenity zenéjét, nézek egy animét, ami egészen ígéretes poszt-apokaliptikus-vámpíros. Korozuka a címe. Ígéretes. Tényleg az. Ó, meg a Nyughatatlant. Cash mindig is a szívem egy különleges szegletét foglalja el. Bár June-t azért kicsit sajnálom. Nem kis bátorságába került "igen"-t mondani, de megérte. 35 év! Ennyit éltek együtt, és Cash nem bírta ki, mikor szegény hölgy elment, ment utána.
Suing The Devil
A film arról szól, hogy egy nyámnyila kis pojácának elege lett az életéből, miután egy részeg sofőr elütötte az anyját, és rájött, hogy az ördög minden bajának okozója. Így besétál a kerületi ügyészségre, és beperli a patás rettenetet. A csavar ott jön, hogy feltűnik egy őszes úriember, és aszongya, itt vagyok. Kezdődjék a per. Az alapsztori legalábbis érdekes. Sajnos ez egy pocsék film. Az ötödik másodpercben rájöttem a csavarra. Érted, ÖT MÁSODPERC. Még a kezdeti stáblista alatt. Pedig nem tartom magam valami nagy koponyának, de azért ez eléggé sablonos. Ráadásul maga a film egy gagyi katolikus toborzófilm. A per során a legtöbb érv így kezdődik - Tagadja, hogy Jézus így megy Jézus úgy?. Elnézést, és ha zsidó vagyok? Szegény Malcolm McDowell érdekes Sátánt hoz, de nyomába sem ér Al Pacinonak (Ördög Ügyvédje), vagy Peter Stormare-nak (Constantine). De még Gabriel Byrne-nek (Ítéletnap) sem. Sablonos, csapongó, kevés. A nagy monológ pedig inkább vicces és unalmas, semmint félelmetes lenne.
Egy vallomással tartozom: Az első részen elaludtam. Többször. Így kicsit félve ültem be a moziba a Game of Shadows-ra, gondolván, ezt is ajakbiggyesztve fogom mustrálni, mondván, hol a tweed zakó, a hegedű? Úgyhogy elhatároztam, hogy NEM SHerlock filmet várok, hanem Guy Ritchie filmet.
A sztori szerint Mr. Holmes tovább göngyölíti a rejtélyes egyetemi professzor ügyét, aki a Blackwood incidens során a háttérből mozgatván a szálakat elcsórta a rádióhullámú időzítő/detonátort. A film elején még visszaköszön Irene Addler, és a 10.-ik percben már tudjuk, ki az a titkozatos megbízó, akit az első részben még a fogat jótékony homálya takart. Nem más, mint Moriarty professzor.
It tálljunk is meg egy pillanatra. gyorsan leszögezném, hogy prof. James Moriarty a nagy nyomozó ősellensége, mint pl.: Batmannek Joker. Ugyanis mind megszállottságban, mint szellemi képességeiben Sherlock egyenlője, csak hát a szentem kicsit romlott, és ahogy a filmben is elhangzik: a morális aggályai valahol a spájzban vannak a nagyi lekvárosüvege mögött kettővel. Spoiler nélkül nehéz mit írni a történetről, így nem is tenném (csak kicsit).
Mi is a Game of Shadows? Röviden összefoglalva: Egy nagy költségvetésű, tipikus Guy Ritchie film, telis-tele hirtelen összevágott slow motion jelenetekkel, és időarányosan eltorzított hangokkal. Az 1-2másodperces snittek persze zavarhatják a nézőt, de mindezt nagyon ügyesen, ritmusosan vágja össze a rendező, így lesz a húsz perces jelenet kerek egész (erdőben menekülés aknaeső közepén). Egy szó, mint száz: a hangok, a rendezés rendben vannak.
A színészi munkával sem lehet panasz. Az a karakter vagy mellékszereplő, akiben lett volna potenciál, de nem lett kibontva, sajnos azt kell mondanom, így járt. Nem kellett. Nagyon szívesen megnéznék egy külön kisfilmet pl.: Sebastian Moran-ról, Moriarty jobbkezéről. Az ördögi mesterlövész tényleg érdekes figura. Kiemelkedőt - megbántva a rajongókat - azonban nem látok sehol. Egyedül talán Jared Harris mutat fel egy egészen érdekes arcjátékot, de mivel számomra kevésbé ismert színészről van szó, nem tudom, hogy ez genetikai adottság, vagy szándékolt. Pedig sok filmben láttam. Pl.: Benjamin Button különleges élete, vagy Született gyilkosok.
Miért NEM tetszik a Game of shadows? Mert ez nem Sherlock Holmes film, hanem egy izgalmas, modern, feszített tempójú, humoros kalandfilm. Kriminek nem mondanám, mert számomra az a jó krimi, ahol az ember kitalálhatja az összefüggéseket, "A" rejtélyt, és erre itt, a gyorsvágású rendezői technikának is köszönhetően, esélyünk sincs.
Miért TETSZETT a Game of Shadows? Két okból. Pro primo: Professzor James Moriarty. Végre egy karakter, akivel tudok azonosulni. Egy zseni, lángelme, aki belefáradt az egyetemi katedra koptatásába, aki érzi, hogy többre hivatott, és akinek stílusa van. Amikor operát énekel a német fegyvergyári jelenetben, egyszerűen fantasztikus. Soha nem lesz Lecter professzor, alapvető motivációs különbségek miatt. Moriarty csak gazdag akar lenni. NAGYON gazdag. Ez a bűnöző nem elégszik meg egy szimpla banki trezor kifosztásával, hanem egyenesen minden európai országot akar kifosztani. Jól csinálja.
Pro secundo: tetszett, mert egy látványos, humoros, feszített tempójú KALANDfilm. Ami habkönnyű, nem kell utána gondolkodni, érzelmileg abszolút nem érint meg, maximum lelkesebb leszek, és könnyedebb. Azt mondanám zárszóként az új Sherlock filmről, hogy mindenki úgy nézze, mintha Indiana Jones a Viktoriánus korban élne. Úgy viszont nagyon finom.
Ma beteget jelentettem, kapar a torkom, úgy köhögök, hogy a kolegák már tegnap kitértek a hitükből. Délután doki. Inkább most pár napig maradok otthon, semmint jövő héten egész végig kidőljek.
LEp-re menet jöttem rá, hogy akkkkorára vagyok magammal, hogy az egom kiszorítja az emeleten a légbuborékokat, és ha őfenségességes kedvem nem engedné, mindenki megfulladna menten. Ráadásul megjött, vagy mi, mert még a szokásosnál is túlérzékenykedem az alapvetően jó, avagy kicsit kellemetlen szituációkat is. Így egy igazi elviselhetetlen pukkancs is válhatna belőlem, ha hagynám - de persze ezt soha nem fogom bevallani, és halálos sértésnek fogom fel, ha valaki emlékeztet rá. Ha nem, akkor azt még inkább. Szóval ennyire nehéz velem. A továbbiakat ennek tükrében kérem értelmezni( Mert magamat kigúnyolom, ha kell).
LEP-re egy nagyon kedves telefonhívás hozott el. A mai napig nem tudom, miért és miért tőle, hisz talán ez volt a második alkalom, hogy egyáltalán telefonon beszéltünk volna, ráadásul (nem kis dolog!) kicsit zavarba is hozott. A sors fonákja, hogy pont vele nem tudtam egy bemutatkozáson túl szót váltani.
Javaslom, hogy a későbbi szervezőgárda abban javuljon, hogy előzetes terepszemlét tartson a szóba jövő helységek között, mert sajnos nem volt képes befogadni 50+ főt. Hát még hetvenet. Valamint - ez a saját nyűgöm - italokban is szerény választék volt, és ahogy hallom máshonnan, kilenckor bezárt. Sejtem, hogy vagy kapcsolat útján szerezték be a helyet, vagy az idő rövidsége, vagy a kritériumoknak csak ez felelt meg. Ami tagadhatatlan: nem volt jó választás. Jövőre, ha második helyszínen lesz a koccintás, akkor keressünk körültekintőbben, vagy időben, vagy jobbat.
Mivel csak ezt láttam ez egész LEP-ből, csak erről tudok nyilatkozni. A kerekasztal beszélgetés egy kocsmában nem nagyon érdekelt, főleg a "milyen nevet adjak egy lepkének" rész. Az alapvető motivációm a barátok látása és egy jóízű csevej voltak. Látni láttam őket, de felükkel nem tudtam dumálni, a helyszűke miatt. Mert az abszurd, hogy nekem kell "escortolnom" Csintzit, ha "a" pontból "b" pontba akar eljutni. De vicces volt.
Kártyáztunk hát, és ott dumáltunk. Gillz elhozta a frissített csatolmányt, kajánul vigyorogtam, mert a csatolmány kilétét illetően két tippem volt, és a második bejött. Valamint tényleg vicces, hogy polgári néven mutatkozott be, de érthető. Én is mindig polgári névvel fogok kezet, mert így illik.
Vasárnapi Sherlock vol. 2. elég volt ahhoz, hogy kritikát merjek mondani a filmről. Egyrészt hisz hallottam eredeti hanggal, másrészt az újdonság varázsa elmúlt, és tudtam figyelni az apróságokra is. Abban igaza van Áfinak, hogy abszolút mértékben meghatározza egy filmhez való hozzáállásunkat, hogy milyen prekoncepciókkal ülünk be. Ki vár egy klasszik tweed zakós, agyalós, konzervatív Sherlockot ETTŐL a rendezőtől? No, mindegy. Kritika később, ha még marad bennem lelkesedés.
Amiből elég kevés van, egyébiránt. JB énekelte egy utolsó versszakban, hogy "I am Hollow", és mennyire igaza van. Az vagyok, no, tompa. Bár a sztaki kihoz olyan értelmezéseket is, hogy üreges, na, az annyira nem, bár.. ne menjünk anatómiai értekezésekbe.
Szóval az a bajom, hogy tartozok is baráti klikkekhez, meg nem is. Az aktív hallgatás mindenesetre erre enged következtetni. Kellemetlen, olyan pozícióban vagyok, ahol "bulikat" hallgatnak el, FB eventre nem hívnak, vagy tüntetőleg nem beszélnek róla a jelenlétemben. Holott egy nappal azelőtt voltunk x helyen. Ha valaki magára ismer, megnyugtatásul közlöm: nem baj. Nem csak egy társaságról van szó, hanem az összesről, akikkel az elmúlt 2-3 hónapban érintkeztem. No akkor vagy "érzékeny" a helyzetem (nem csak én), vagy velem van a baj, vagy idegen ismerős lettem. Még szerencse, hogy sok baráti köröm van. A KF a prior, csak most mindenkinek "élete" van, és nem érünk rá ütközni. MTTből van három alapvető kör, és egyikben sem vagyok ott igazán (bár esélyt nem kapok rá, minek panaszkodom?). Azt hiszem elkezdek ismét leépíteni, és megvan a célcsoport is, melyiket. Utána elkezdek építeni - azt nehezebb - és megint mesélek. Annak ellenére, hogy játszani szerettem volna inkább, de ez irányú konkrét kérésemre egy kanyi választ sem kapok azóta sem.
Megyek, illetve lehetőségem van táborba menni. A fentiek tükrében is szeretnék, de még, igen kevés munkával, el lehet intézni, hogy ne tegyem. SMT-ként, amennyiben motivált Balázskáról van szó, simán tudok segíteni, "húzni" akármelyik csapatot. Egy demotivált Balázska meg szabotál, direktbe a képedbe. Volt már ilyen, és baromira nem tetszettem magamnak. Nem szeretnék szabotálni. Ellenben ismerem magam, és tudom, hogy ha az MTT-s ismerősök - akik fontosak voltak, és még ma is azok - úgy döntenek, hogy ne akarjak menni, akkor nem fogok. Az elején írtam az ego-mról, nem?
Érzelmileg a hétvége ismét félelmetesen hullámzónak bizonyult. De legalább rájöttem, hogy én is beálltam azok táborába, akik saját maguk ellenségei. Francnak kell olyan számokat hallgatnom, amik alapból is "kemények" hát még ilyet egymás után 5-6 alkalommal. De a fentebb említett telefon meg átpofozott a másik oldalra, ´oszt vigyorogtam, mint a tejbetök. Nem is tudom, mi a francot kéne kezdenem magammal. Megtehetem-e, hogy emberekkel eljárjak társaságba? Tudok-e hozzátenni a társasághoz, és az inputhoz, pozitív értéket? Egyáltalán, értéket tudok-e közvetíteni? A Mátrai kiruccanásnál úgy éreztem: igen, határozottan tudok. LEP-en és rövid utó-bulin úgy éreztem: nem, és kínos az ottlétem. A mozinál.. az csak mozi volt, semmint társas esemény, és ez nekem csalódás volt. A közös mozizásnak nem pont az a lényege, hogy utána beüljünk valahova, megbeszéljük a filmet, és jól érezzük magunkat?
Meg lettem ígérve egy pokerezés, egy laser tag erejéig, és lehet hogy farsangra is elnézek. Áfi jó marketinges.
A heti programom:
Hétfő: írórend. Hazaérkezés: 23:00körül Kedd: alvás Szerda: koncert, hazaérkezés: 24:00 körül Csütörtök: squash hazaérkezés: Minél később Péntek: céges buli hazaérkezés: ? Remélem 21-11:00 között Szombat: beszélgetős/iszogatós egy nagyon kedves hölgyismerőssel (akit nem is ismerek igazán, de ezen azonnal változtatni kell). Hazaérkezés: remélem minél később Vasárnap: össze leszek zárva magammal, ergo grincseskedünk, ahogy Vera megjegyezte. Hazaérkezés: testben hülye kérdés, lélekben sehol nem leszek.
1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét? Kezet fogtam Ferivel. Hosszasabban? Fingom sincs
2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd? Remélem nem. De nincs szerencsém. Tuti lábak/karok nélkül szenvednék tovább valami eldugott pince alagsorábab.
3. Bealszol a tévé előtt? Soha. MIndig kikapcsoltam inkább. Aludni fontosabb
4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból? Ja
5. Nyertél már valaha betűző versenyt? Nem vagyok amcsi. Amúgy szerintem semmilyen versenyt nem nyertem, csak különdíjas voltam.
6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal? Nem vitatkozom a barátaimmal.
7. Gyorsan gépelsz? Eléggé. három-négyujj technika.
8. Félsz a sötétben? Soha. Vaksötétben tudok a legjobbakat aludni.
9. Most van valaki, aki tetszik? Van, de minek?
10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod? Mert kevés lettem.
11. Szerencse számod? 2
12. Nyertél már lottón? Előbb csap belém villám egy tengeralattjáróban.
13. Most iszol valamit? Vizet.
14. Okosnak tartod magad? És te? Anyáddal szórakozz, fasztarisznya!
15. Ettél valaha bogarat? Nem, vagy nem emlékszem rá
16. Most van valaki, aki hiányzik? A józan eszem eléggé.
17. Mit kérsz karácsonyra? Karácsony után pár héttel? Egy sör jól esne.
18. Ismered a muffinembert? Egyszer összefutottunk, de elszaladt.
19. Beszélsz álmodban? Ja, bár mostanában inkább horkolok. Az egyszerűbb.
20. Emlékszel az első csókodra? Igen, nyálas volt.
21. Reptettél valaha sárkányt? Aha. Még régen, apámékkal a Hajógyárin. Asszem jó voltam.
22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova? Szerintem Júlis- Mogyoródi Aquapark. Bár inkább csak lubickoltam semmint úsztam volna.
23. Sikeresnek tartod magad? Milyen téren? Vagy megint keménykedsz? Pénzem van. Piám van. És ma elbőgtem magam egy szar klippen. Szerinted?
24. Kábé hány ember száma van a mobilodban? Nem ismerkedek emberekkel csak pixikkel és farkasokkal.
25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat? Nem.
26. Mik a terveid holnapra? Megpróbálok nem elpatkolni. Ha sikerül, nézek egy mozit este. Benne filmmel, ha mákom van.
27. Mit csináltál múlt hétvégén? Szilveszteri buláj.
28. Most hiányzik a suli? Azt álmodtam, hogy egy tanár halálra szívat, és megverek egy alsóst ált. isk-ben. Erre a munkahelyem igazgatói tanácsa fegyelmit indít velem szemben. Ezek után hiányozzon annak, aki sörétet kér análisan.
29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret? Kabbe, megint keménykedsz. De ha már tényleg tönkreteszel: attól függ. Komolyan is gondolva, vagy csak úgy?
30. Szeretsz szingli lenni? Ha megtalállak kimoslak 90 fokon. Szeretek egy faszt.
31. Szereted a szobádat? Melyiket? Mondjuk szobányi lakásom van, de igen, szeretem.
32. Ki a hősöd? Nathan Explosion a Deathlock-ból.
33. Lógtál valaha a suliból? Sokat, biza´!
34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)? További illúziókba ringatom magam, és azt álmodom, hogy fontos vagyok.
35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?
Jelenleg? Egy 99 éves végstádiumos embert, akit épp egy mozdonyból vágtak ki, ami leesett a Niagara vízesésen. VAGY cpt. Kikr-öt, aki fel tud sugározni.
37. Ettél valaha kutyakaját? Igen, kíváncsiságból szárazat. Szar íze van, mondjon bárki bármit.
38. Őszinte ember vagy? Van is vele bajom rendesen. Sajnos igen, sokkal könnyebb lenne szarrá hazudni az életem, és kevésbé lennék nyomorult.
39. Szereted a ham&eggs-et? Legjobb. Meg paradicsomos bab és lágytojás.
40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van? Mobil, belépőkártya, kulcscsomó
41. Van valamilyen sebhelyed? Sok is. A legfrissebb egy éves, a homlokom, amit belékeltem egy fogassal. Már alig látszik, de ha lesápadok, akkor frankón kivehető.
42. Szereted az akciót, a pörgést? Akkor kifejezetten, ha elfelejtem, hogy hova kell hazaérnem.
43. Mi szeretnél lenni ha nagy leszel? Kutyakaja.
44. Mi a legnagyobb titkod? Nincsenek titkaim. Csak jól kell kérdezni.
45. Milyen gyakran telefonálsz? A szabadságom alatt egy barom ügyfél napi 3x hívott fel, és minden alkalommal elmondtam neki, hogy szakadjon le rólam. Amúgy meló miatt gyakori.
46. Hiszel a szerelemben? Igen. Legalább tudom, mi tett tönkre és mibe fogok vinnyogva belepusztulni.
47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg? Hajjaj. Béke van? Kérek tíz dekát. Meg némi lelkinyugalom aprólékot. 12? Maradhat..
48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban/lányban? ELSŐKÉNT? Barom.. nappal, vagy este? Van nála lámpa? Mert akkor azt, ahogyan a szemembe világít. Kérdeznéd inkább azt, mi TETSZIK egy lányban. Mert pl.: én akarhatom stírölni a seggté valakinek, de vazz, télen nagykabátban nem lehet.
49. Mikor sírtál utoljára? Már válaszoltam, nem figyelsz? Kb 30-40 perce.
Majd egyszer valaki meg fogja tőlem kérdezni, hogy miért kínzom magam zenével feleslegen, annak nem fogok tudni sem ma, sem holnap, sem semmikor válaszolni.
Köszönjük szépen, ez ütött (a szám nekem nagyon nyál, de mond valamit a srác)
Saw the world turning in my sheets and once again I cannot sleep. Walk out the door and up the street; look at the stars beneath my feet. Remember rights that I did wrong, so here I go. Hello, hello. There is no place I cannot go. My mind is muddy but my heart is heavy. Does it show? I lose the track that loses me, so here I go. And so I sent some men to fight, and one came back at dead of night. Said he'd seen my enemy. Said he looked just like me, So I set out to cut myself and here I go. I'm not calling for a second chance, I'm screaming at the top of my voice. Give me reason but don't give me choice. 'Cause I'll just make the same mistake again. And maybe someday we will meet, and maybe talk and not just speak. Don't buy the promises 'cause, there are no promises I keep. And my reflection troubles me, so here I go. I'm not calling for a second chance, I'm screaming at the top of my voice. Give me reason but don't give me choice. 'Cause I'll just make the same mistake, I'm not calling for a second chance, I'm screaming at the top of my voice. Give me reason but don't give me choice. 'Cause I'll just make the same mistake again. Saw the world turning in my sheets and once again I cannot sleep. Walk out the door and up the street; look at the stars. Look at the stars fall down. And wonder where did I go wrong.
Megnéztem ismét a Hollót. Egyszerű, mint a szeg. A színészi játék közepes, a történet lineáris és jól kiszámítható. Mégis.. Iszonyatosan szuggesztív a képi világa, Brandon Lee játéka felkavaróan bizarr. A zenéje fantasztikus, és a vágásai lenyűgözőek. Valamint nem finomkodik. Az egésznek hangulata van, amit nagyon ritkán látok. Ah, és ezekszerint C. Nolannek is bejön - több visszatérő szöveget véltem felfedezni a második Batman filmjéből a Hollóban.
Második napja nincs facebookom. Írtam egy ticketet, egyenlőre egy automatikus választ kaptam, ami nagyon profin és szépen van megfogalmazva, csak nem a problémámra ad választ. Ők tudják. Várok még kicsit.
Valamint ismét dilemma-dilemma. Falakba ütközöm az egyik oldalon, amibe már elkezdtem érzelmi tőkét pakolni, és résnyire nyitott ajtót találtam ott, ahová még nem. Mi legyen? Vesszem hagyni az elsőt, hátha leomlanak a falak, vagy hagyjam a csudába, és kukkantsak be a másik ajtón? Nem szeretek az árral úszni, de amikor utoljára az irányítás illúziójával kecsegtettem magam, akkor ugyanilyen szituba csöppentem. A falak rám omlottak, és átkúsztam a másik oldalon a küszöbön - majd lett három évig otthon az a kunyhó. Bár ne lenne ennyire vonzó a magasság.
Ma - a kontextus gyilkosaként - imádok Balázs lenni. Imádok önmagam lenni. Imádom, hogy van munkám. Imádom, hogy nem kell aggódnom az állásért, lakásért, egzisztenciáért. Imádom, hogy van pénzem - most elég sok is, ráadásul (bár ez relatív). Imádom, hogy a humorom soha nem hagyott el, imádom, hogy nem veszem komolyan magam. Imádom, hogy dinka vagyok, imádom.. és sorolhatnám? Imádok picsogni, és imádok bőgni. Imádok meghatódni filmen, és titokban tartani. Imádok macsó lenni, és imádom ha utálnak. Imádom, ha kritizálnak, és imádok megsértődni. Amikor halálosan sajnálom magam, és rám omlik a menyezet, azt is imádom, csak kicsit később. Imádom, ha törődnek velem, és rám írnak egy üzenetet a facebookon, vagy egy sms-t kapok. Imádok megbotránkoztatni, imádok beégni, és önmagam kifigurázni. Imádok korán kelni, de imádok későn ébredni. Imádom a játékot, és mivel minden nap játszom, a játék is imád engem. Imádok veszíteni, csak később. Imádok elismerni másokat.
Nagy néha persze mindezt elfelejtem. Olyankor imádom magam képletesen a holdig önnön popóm felületén felrugdosni.
A szemem begyulladt reggel, mintha álmomban belekaptam volna. Apropó, álom: egy eltűnt lányt kerestem, plakát alapján, csak úgy, szorgalomból. Balatonon, Lellén látták utoljára, ahol elkezdtem körbekérdezni, és üdülőkbe bemenni, hogy mégis, merre lehet. Kiderült, hogy gázos barátai voltak, egy motoros-gengszter banda, és velük lógott leginkább. A szálak egy cirkuszhoz vezettek, ahol már meg voltam győződve arról, hogy maximum egy erős esőzés után fog előkerülni a mocsárból a csaj teteme. A cirkuszban azonban összefutottam a régi osztálytársaimmal, akik nagyon jól néztek ki, és nagyon-nagyon rég nem láttam őket. Ismerték a lányt, de nem tudtak segíteni, én meg jól felébredtem.
Kómásan. Nagyon. Tudtam én, hogy a Conant nem kéne megnézni, de ki tud nemet mondani Arnie-nak? Thulza Doom, Subbotai, és társai, á, általános iskolás korom egyik kedvenc filmje. És mennnnnniyre gagyi, azt el nem tudom mondani. Az egész arról szól, hogy Konan végig feszít, darabos mozdulatokkal lengeti a kardját, és üveges szemekkel réved a semmibe. By Cromm! De legalább kemény, és nem buziskodik, azt és ott aprít, akit csak lehet. El kéne olvasni megint a Howard összest.
FACEBOOK ALERT: nem tudok posztolni sem chatelni, a facebook egy belső működési hiba miatt átmenetileg elnémított. Így sajnos nem tudok picsogni 400 embernek kéretlenül. Kipróbáltam 3 böngészőt és két op. rendszert, három gépen (oké, az egyik telefon volt), úgyhogy nem hinném, hogy velem van a baj.
Ma a jó munkahelyi teljesítmény hatására elmehettem előbb haza. Olyan banki ügyeket intézhettem el, amiket már rég el kellett volna, de úgy éreztem, buzog bennem a tettvágy. Még vásároltam is csupa olyan dolgot, ami egyébként nem kell az életben maradáshoz, de azért nem árt, ha van. Például nem is sejti az ember, néha mennyire kéne egy műanyag tölcsér. Pl.: ha a pálinkát a műanyag flakonból át akarod tölteni üvegbe (a múltban megesett). Vagy foghagyma nyomó. Korábban az "aprítok ezerrel" megoldást kellett alkalmazni, és mennyivel könnyebb is így. Vagy vételeztem új reszelőt. A korábbit még Szofitól kaptam, nos, nem ma. Sajnos eszi a rozsda, mint a fene, és a hölgy bevallása szerint még a nagyié volt. Köszönöm, megszolgált, de azért jobb az új. Olyan, mint amit titkon szidtam Mátrán, azaz egy fémfelületen több él van. Kicsit körülményes, de már belátom, mennyire praktikus. Valamint vettem teát, és vitamint, Ünnepelendő, hogy EGY ÉVE NEM VOLTAM MÉG CSAK NÁTHÁS SEM! Azért a Rossmanban fancsali képpel csak megálltam az óvszerek előtt, ahol a polc tele volt minden földi jóval. Bezzeg amikor kétségbeesetten szükségem volt rá, akkor a pult alól kellett előkotortatni a sose hallott német márkájú színes izét, amit mikor kibontottam átható epres-tutti frutti illat-bomba robbanás kísért. Mondani sem kell, röhögőgörcs lett a vége. Megnéztem egy dobozkát, hátha a hurrá-optimizmus kitart, de mikor megláttam, hogy 2013ban jár le, inkább visszatettem. Ha megveszem, akkor inkább pesszimizmus lett volna (mondván: ráérek még szoknyát hajtani egy évig.. na persze)
Mátrának és az ottani embereknek hála nem érzek köveket a szívem helyén (only emptiness, which would be gladly filled with joy :agoth:). Meglepő, vagy csak egy újabb "álom" vált ezzel valóra? Főleg az ünnepek táján éreztem úgy, hogy ennyi volt, ebben a selejt létben kell letöltenem a fennmaradó cirka 25 évet. Az elmúlt két napban pedig határozottan akarok kezdeni magammal valamit. Például teljesen innovatív képzést adtam le az osztályomnak, ami láthatóan tetszett is nekik. Úgyhogy olyat tettem, amit tudtommal eddig egyik vezető sem. Ráadásul szerkesztettem egy erőteljes business tervet, már ami a beavatkozásokat illeti. No de, nem melózom tovább, a lényeg: undorítóan elégedett vagyok a mai teljesítményemmel.
Útmutató Balázskához, sokadik fejezet: ha ebédre junk foodot ezsik, akkor estére rosszkedvű lesz. Ez törvényszerű. HACSAK nem akadályozzuk meg ezt valamivel. Második törvény: a fizikai munka endorfint termel, és kifejezetten elégedett szoktam lenni a végeredménnyel. Konklúzió: ma meccsnézés közben takarítás lesz, mégpedig intenzív. Amúgy is kangörcs ellen mozgást (konkrétabban: futást) javasolt valamelyik ajjdekeresztény honlap. Csak.. ne lenne olyan nehéz nekiállni. Amúgy már megvolt az első roham az elmúló érzelmi vortex részéről, de sikeresen negáltam a támadást. S mint olyan, ez is teljesen irracionális, és életidegen volt. Úgyhogy hess-hess, go away. Whislist +1: Azt szeretném, ha ez az energia kitartana még legalább egy évig, de tábor végéig mindenképp. +2: szeretnék táborba menni. Tényleg. 10 napot akarok eltölteni azokkal az arcokkal, akikkel Mátrán töltöttem (kerekítve) 4et. Vagy legyen azonnal jövő hét.
Az első munkanapja az évnek jól telt, Balázs ma rendben van. Ön mit tesz Balázsért, a kihalóban lévő állatért?
Energiával, jókedvvel, álmokkal, reményekkel. A Mátra varázslatos hely, főleg, ha a megfelelő emberekkel vagy. Hó, harapnivaló ég, vidám szemű kutyák, az út hófehér, ropogó erdő, igaz cimborák, és sudár lányok. Néha el-el mereng az ember egy-egy pillanat mélységében, amit hol egy koccintás, vagy egy elkapott mosoly hoz.
